2008. június 15. - Évközi 11. vasárnap
Abban az időben: Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert
olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsen
pásztoruk. Így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás
kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába."
Majd odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat,
hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és
minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más
néven Péter, azután a testvére, András, Zebedeus fia Jakab, és testvére,
János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia
Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később elárulta
őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: "Ne lépjetek
a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek.
Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és
hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa. Gyógyítsátok a betegeket,
támasszatok fel halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki a
gonosz szellemeket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!
Mt 9,36-10,8
Elmélkedés:
Kiválasztottak és küldöttek
A nagycsütörtöki utolsó vacsora szentmiséjének egyik része a lábmosás
szertartása, amely azt hivatott megjeleníteni, miként mosta meg az Úr
Jézus az apostolok lábát alázatos, szolgáló szeretetének jeleként. A
szertartást főként a püspöki székesegyházakban és a nagyobb plébániák
templomaiban szokás elvégezni, de a kisebb templomokban is lehetőség van
rá. Ahol ez szokásban van, évek óta megvannak azok a férfiak, akik
vállalják az apostolok szerepét. Néhány éve egy plébános elhatározta, hogy
új lelkipásztori helyén, ahol eddig nem volt gyakorlat, bevezeti ezt a
szertartást. Szándékát a plébánia hívei rögtön megértették és helyeselték,
de amikor elkezdett apostolokat választani, nem ment könnyen a dolog. Több
megszólított személy is visszautasította a felkérést, s csak nagy nehezen
sikerült összegyűjteni nagycsütörtökre azt a tizenkét személyt, akinek a
szertartás keretében megmosta a lábát.
A mai vasárnap evangéliumából úgy tűnik, hogy Jézus számára sokkal
könnyebben ment a tizenkét apostol kiválasztása. Kis rosszindulattal
persze mondhatnánk, hogy neki sem sikerült tökéletesen a választás, hiszen
későbbi árulója, Júdás is bekerült a testületbe. De ne a körülményekre
figyeljünk, hanem arra próbáljunk meg válaszolni, hogy mi volt Jézus célja
az apostolok kiválasztásával, s mitől váltak ezek a többségében egyszerű
halászemberek Jézus apostolaivá?
A tanítványok nagyobb számú közösségéből Jézus azzal a szándékkal
választja ki a tizenkettőt, hogy társai legyen, és elküldje őket tanítását
hirdetni. Az apostoloknak tehát mindenekelőtt mesterükhöz kell hasonlóvá
válniuk ahhoz, hogy igehirdetésük hiteles legyen. Az apostolok feladata
egyértelműen az, hogy szavaik és tanúságtételük által Krisztus igazságát
hirdessék az embereknek. S ez az igazság nem más, mint Isten Országának
igazsága. Az igehirdetés során - pontosan úgy, ahogy ezt a mai evangélium
leírása alapján Jézus kéri tőlük - elmondják majd, hogy milyen jeleit
látták a megvalósuló Országnak. Jézus csodái ugyanis, tehát a
beteggyógyítások, a halottfeltámasztások és a gonosz lelkektől való
megszabadítás, mind-mind az általa hirdetett Ország jelei. Mindezekről,
mint szemtanúknak kell az apostoloknak tanúskodniuk az emberek előtt.
Az apostolokat a Jézus általi kiválasztás és meghívás, valamint az általa
történő küldés egy közösséggé alakítja. E közösség, azaz a Tizenkettő
testülete az Egyház alapja. Ebből következik többek között az, hogy az
Egyház mintegy örökli az apostoli küldetést.
Érdemes még odafigyelnünk két létfontosságú elemre, amely egy közösséggé
alakította egykor a tizenkét apostolt, és egy közösséggé formálja minden
korban, ma is és a jövőben is az Egyházat. Az első ilyen elem az
Eucharisztia, vagyis az Oltáriszentség, amelyet Jézus az utolsó vacsorán
alapított, s bízott az apostolokra. Az apostoli Egyházhoz való tartozás
jele az Oltáriszentségben való részesedés. A másik elem pedig a
Szentlélek, akit pünkösd napján nyertek el az apostolok. Ez a Lélek
indította aztán őket, hogy a krisztustól kapott küldetést teljesítsék.
A Szentlélekhez kapcsolódóan befejezésként még egy gondolatot szeretnék
mondani. Az Apostolok Cselekedeteit olvasva szemünk elé tárul, hogy a
Lélek hatása miként nyilvánul meg az apostolok tevékenységében, Szent Pál
leveleiből pedig kiderül, hogy a Lélek milyen hatással van az ember
létére, s miként formálja az embert. A mai világban is szükség van
apostolokra. Az apostoli buzgóság akkor lesz meg bennünk, ha engedjünk,
hogy Isten Szentlelke hatással legyen minden tevékenységünkre, de még
inkább a mi létünkre. Éljen bennünk, és segítse tanúságtételünket és
igehirdetésünket Krisztus Lelke!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Semmi sem olyan alacsony, semmi sem olyan koldusszegény itt a földön, mint
amilyennek én érzem magam nélküled. Milyen magasra szállnak vágyaim,
milyen gyönge azonban az erő, hisz irgalmat kell esdenie. Nyújtsd nekem,
Uram, azt a láncot, amely magához köt minden égi ajándékot: a hitre
gondolok, amely felé ösztönzést és indítást érzek, azonban teljesen és
egészen elérnem nem hagy bűnös voltom! A hit az ajándékok ajándéka, amely
számomra olyan nagy, mint amilyen ritka, sőt még nagyobb, mert nélküle a
földön nincs békesség, nincs boldogság. Aki nem fukarkodtál véreddel, mit
használ nekünk adakozó jóságod, ha hiányzik a mennyország másik kulcsa, a
hit!
Michelangelo Buonarroti
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
