[Evangelium] 2008-12-27

2008. december 27. - Szombat, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján, kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez és
a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték
az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter és a másik tanítvány
elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik
tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben
odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt,
amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön
feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki
először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

János evangéliumában mindvégig felfedezhető az a szándék, hogy egyrészt
bemutassa a mennyei Atya és a Fiú közti kapcsolatot, másrészt elvezesse az
olvasót a Jézusban, mint Isten Fiában való hitre. Az ember számára ez a
hit a feltétele az üdvösségnek. Jézus az Atya küldötteként jön el a
földre, az ő megtestesülését ünnepeljük karácsonykor. Jövetelének célja,
hogy meghívjon minket az Atyával való közösségbe és felébressze bennünk a
hitet. Hinni abban, hogy a betlehemi Gyermek valóban az Isten Fia,
ugyanúgy nem könnyű, mint hinni abban, hogy feltámadt a halálból.
Születése és halála egyaránt a hit döntése elé állít minket. A sírhoz
siető János apostol látott és hitt. Vajon a kis Jézust látva megszületik-e
bennem a hit?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Krisztus született értünk, jöjjetek, imádjuk! Hozzád jövünk, Betlehem édes
Gyermeke, aki megszületvén elrejtetted istenségedet, hogy osztozz a mi
törékeny emberi természetünkben.
A hit világánál felismerünk téged mint igaz Istent, aki megtestesült
értünk. Te vagy az ember egyetlen Megváltója!
II. János Pál
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-12-26

2008. december 26. - Péntek, Szent István vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Karácsony másnapján Szent Istvánra, egyházunk első vértanújára emlékezünk.
Élete arra példa számunkra, hogy végigjárta az üdvösség útját, s kész volt
Jézusért feláldozni életét. Aki megismeri Jézust és felismeri a betlehemi
Gyermekben az Isten Fiát, annak döntenie kell: odaadja életét Jézusnak
vagy nem? Elindul-e a jászoltól a hit útján, amely sokszor keresztúttá
változik? Végigmegy-e azon az úton, amelyen az örömteli napok mellett
nehézségekkel teli órák is vannak. Jézusnak, az Üdvözítőnek a születését
ünnepeltük tegnap. Ő valóban minden ember Üdvözítője akar lenne, de jól
tudjuk, hogy csak azok juthatnak el az üdvösségre, akik mindvégig
kitartanak mellette. Szent István vértanú példája minket is indítson az
üdvözítő Istenünk akarata szerinti életre!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mária, te tudod igazán, mi az anyai szeretet, hisz minden szeretetedet,
egész életedet, Megváltónknak, Jézusnak ajándékoztad. Kérünk, védelmezd a
földkerekség minden gyermekét! Használj fel bennünket; általunk adj nekik
oly gyöngéd szeretetet, amilyet édesapjuk és édesanyjuk nyújtott volna
nekik. Fiad szeret minket, ezért megengeded, hogy ugyanilyen szeretettel
és gyöngédséggel forduljunk azokhoz, akik elveszítették szüleiket.
Mária, legszentebb Anya, veled és az angyalokkal együtt a mennyek
országában dicsőítjük majd Urunkat, aki annyira szeret bennünket, hogy
senki sem mondhatja: Nincsen apám, sem anyám. Ámen.
Kalkuttai Boldog Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-12-25

2008. december 25. - Urunk születése, Karácsony

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: "Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20

Elmélkedés:

A világ legnagyobb csodája
Az egyik vallásos család kislánya nagyon szerette a bibliai történeteket,
főként a Jézusról szólókat. A kislányt - bár nem ez volt az igazi neve -
mégis nevezzük most is Eszternek, nehogy az igazi Eszter megnehezteljen,
hogy nem ővele példálózunk karácsony ünnepén. Az egyik esztendőben, amikor
a kislány még csak az első osztályba járt, karácsonyra kapott a
keresztanyjától egy gyönyörű képeskönyvet, amely az ókori világ hét
csodájáról, építészeti remekműveiről szólt. Mivel olvasni még alig tudott,
édesanyja segített neki szenteste a könyv megismerésében. Mondta lányának,
hogy ebben a könyvben Jézus korának, vagy még korábbi időknek a
legfontosabb épületei, házai vannak. A kis Eszter kíváncsian nyitotta ki a
könyvet, amely az egyiptomi piramisokkal kezdődött. Nézte, nézegette a
képeket, de látszott rajta egy kis csalódottság. Aztán csak annyit mondott
az édesanyjának, hogy lássuk a másodikat! A következő csodaszámba menő
alkotás Zeusz hatalmas szobra volt. Eszter kissé értetlenül nézte, aztán
megint csak azt mondta, hogy lapozzanak tovább a következőhöz. A harmadik
csodás építmény a rodoszi kolosszus volt, amely a város kikötőjénél
magasodott, de ez sem nyerte el a kislány tetszését. Az alexandriai
világítótoronyra éppen csak rápillantott, aztán ment is tovább,
villámgyorsan végignézte mind a hetet. A végén becsukta a könyvet és
megkérdezte édesanyját: "És hol van a betlehemi istálló? Hol van a
betlehemi barlang? Mert nekem ez a legnagyobb csoda! Hol van a betlehemi
jászol, a világ legnagyobb csodája?"

Miután az éjféli misén mi is hallottuk az angyalok csodálatos énekét a
Megváltó születéséről, most, a karácsonyi reggeli szentmisén a
pásztorokkal együtt útnak indulunk, hogy megkeressük a betlehemi istállót,
a világ legcsodálatosabb épületét, a benne megtaláljuk az újszülöttet, a
betlehemi kisdedet, a kis Jézust. Az elmúlt évszázadokban a világ
különböző részein sok csodálatos épületet építettek és napjainkban is
készülnek építészeti remekművek. Hatalmas templomok az Isten dicsőségére,
még hatalmasabb felhőkarcolók az emberi tudás dicsőségére és óriási
bevásárlóközpontok a vásárlás kétes dicsőségére. De hiába is építenek több
száz méter magas házakat, hiába építenek szállodákat a tenger alá, nincs a
világon még egy olyan csodálatos ház, mint a betlehemi házikó, amelyben
megszületett a megváltó. Lehet fényes palotákat építeni, de az egyszerű
betlehemi istálló mindegyiknél ragyogóbb, mert benne a világ világossága
született meg. Lehet drága pénzen gazdag házakat építeni, de a szegényes
betlehemi házikó mindegyiknél többet ér. A kis betlehemi ház nem olyan,
mint azok a turistalátványosságok, amelyek előtt lenyűgözve állnak meg a
kirándulók ezrei. De mégis, ebbe a házba tér be az egész keresztény világ,
s térdel le a Gyermek előtt. A betlehemi ház, Jézus születésének helye a
világ legcsodálatosabb háza.

És az én szívem is ilyen csodálatos hellyé változhat, ha megszületik benne
Jézus! Máriának azért kellett egy istállóban világra hoznia gyermekét,
mert "nem kaptak helyet a szálláson" (Lk 2,7). Mi ne legyünk olyanok, akik
elutasítjuk, elküldjük Jézust! Fogadjuk be őt a szívünkbe, adjunk neki
helyet az életünkben! A pásztorok úgy tértek haza, hogy szívükben magukkal
vitték az Urat. A mostani karácsonyi szentmiséről mi is Ővele térjünk
haza, hogy a betlehemi Gyermek megszentelje otthonainkat és békét adjon
családjainknak!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Csillag fénye vezess minket,
Hogy megleljük Istenünket!
Hitünkkel és tetteinkkel
Éljünk a Te kegyelmeddel!

Csillag fénye légy vezérünk,
A kisdedre, hogy ráleljünk!
Világosítsd szívünk, lelkünk,
Erősítsd meg igaz hitünk!

Áradjon ránk szent kegyelem!
Mutass rá, hogy merre lelem,
Akit nemzedékek vártak,
S megszületett a világnak.

Add, hogy e szent éjjelen
Minden embernek legyen
Ahol álomra hajtja a fejét,
Érzi család szeretetét. Ámen.
(Takács Attila: Karácsonyi ima)
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-12-24

2008. december 24. - Szerda

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
"Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Zakariás imádsága végül is az eljövendő Megváltóról szól, aki
helyreállítja a kapcsolatot a bűnös ember és az Isten között. Ez azonban
nem az ember valamiféle érdemének köszönhető, hanem Isten irgalmasságának.
Ő jön el hozzánk, ő hajol le irgalmával értünk, ő közeledik hozzánk, hogy
megbocsássa bűneinket. Ő teljesíti hűségesen ígéretét, bár az ember
sokszor hűtlen lett hozzá. A megváltó születése új élet lehetőségét
jelenti számunkra. A bűnös élet homálya, sötétsége helyett az üdvösség
világos útjára léphetünk. Használjuk ki a lehetőséget, hogy Isten maga
kínálja fel nekünk a lelki újjászületést.
(Horváth István Sándor)

2008. december 25. - Urunk születése, Karácsony - Éjféli mise
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14

Elmélkedés:

Megszületett
Az esztendő többi napjához képest egészen szokatlan időben, éjnek idején
hívott minket a harang a templomba, s most azok is meghallották ezt a
harangszót, akik máskor talán elengedik a fülük mellett. Van ebben a
harangszóban valami varázslatos, valami ellenállhatatlan. A karácsonyi
éjféli misére hívott minket, hogy ebben a szokatlan időben, éjnek idején
ünnepeljük meg Jézus Krisztus születésének napját. Egyeseket talán csak a
megszokás hozott ide, másokat a kíváncsiság, vagy az, hogy máskor nem
lehet éjfélkor a templomba menni. Sokaknak ilyenkor eszükbe jut
gyermekkoruk szép karácsonya, s visszasírják a régi szép időket. Úgy
gondolom, teljesen szükségtelen romantikázni, fölösleges sajnálkozni az
ünnep fényének elhalványulása miatt, hiszen idén is szép ünnepnek lehetünk
a részesei, ha sikerült megőriznünk magunkban egy keveset a gyermeki
lelkületből, vagy sikerül azt feléleszteni magunkban. Arról a gyermeki
lelkületről beszélek, amelyet maga Jézus is ajánlott tanítványainak.

Fekete István, a gyermekeknek szánt regényeiről híres magyar író szívesen
eleveníti fel írásaiban saját gyermekkorát. A Betlehem című elbeszélésében
például arra emlékezik vissza, hogy kisgyermekként hogyan betlehemezett
barátaival. Kartonpapírból saját maguk készítettek kis betlehemi házikót,
amivel sorra járták a házakat, s persze perselyt is vittek magukkal, mert
a köszöntésekért és jókívánságokért szívesen adtak az emberek egy kis
aprópénzt. Egy alkalommal a gyerekek december 24-én elhatározták, hogy
átmennek a szomszéd faluba betlehemezni. Mivel estére nagyon rossz idő
volt várható, ezért siettek volna haza, de az emberek minden háznál
hosszasan megnézték a betlehemet, szívesen marasztalták és etették a
gyerekeket, aminek aztán az lett a következménye, hogy mire hazafelé
indultak nagy hófúvás kerekedett. A viharos szél majdnem belelökte őket a
jeges patakba, s csak lassan jutottak előre nehéz pásztorsubáikban. Még az
is felmerült bennük, hogy inkább vissza kellene fordulni, s majd másnap
hazamennek, de a vezető fiú azt mondta, hogy csak menjenek tovább, mert őt
bizony "agyonverik, ha nem lesz otthon az éjféli misén". Ezért aztán
vánszorogtak tovább hazafelé, nagy félelemmel a szívükben. Egyszer csak
megálltak, mert nem tudták, hogy hol lehetnek. A nagy hidegben
összebújtak, már azt hitték, meg fognak fagyni az éjszaka, amikor az egyik
fiú, Péter, aki papnak készült, ezt mondta a többieknek: Imádkozzunk! E
szóra csend lett, s a csendben alig hallhatóan megérintette őket a távoli
harangszó. Boldogan indultak el, mert most már tudták az utat, a harang
szava megmutatta nekik az utat. A történetnek az lett a vége, hogy
szerencsésen hazaértek és mind ott voltak az éjféli misén.

Most mi is mind itt vagyunk az éjféli misén. Követtük a harang szavát.
Követtük szívünk hangját. Követtük a csillag fényét. Halljuk az angyali
szót: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
embereknek! Az angyali szó minket is Betlehembe vezet. Ha valaki
újdonságra, rendkívüli vágyott, az csalódni fog. A történet, Jézus
születésének története idén is ugyanaz, mint minden esztendőben. Ez az
egyszerű történet mégis megörvendeztet minket, s olyan boldogsággal tölti
el mindannyiunk szívét, amelyet az év más napjaiban nem szoktunk érezni.
Lélekben Betlehembe érve pontosan azt találjuk, amit az angyalok
hirdettek: egy szegényes istállóban a jászol szalmáján fekszik egy
gyermek. Egy újszülött, akit édesanyja ezen a szegényes helyen hozott a
világra. Ez a gyermek az Isten Fia, a mi Megváltónk.

Vártuk a csodát. Vártuk az angyalokat. Vártuk a szentestét, a fenyő
illatát, az ajándékozást. Vártuk a betlehemi Gyermeket. Várakozásunk most
teljesült. Megtörtént a csoda: az Isten emberré lett, emberként született
meg erre a világra. Megjöttek az angyalok, s énekükkel békét, Istentől
jövő békességet hirdetnek nekünk. Itt van végre, eljött hozzánk,
megszületett végre Jézus, az Isten Fia. Mondjuk örömmel: ma megszületett
Jézus Betlehemben és az én szívemben is!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jószándékú emberek
a föld minden nemzetéből,
jöjjetek bizalommal az Üdvözítő jászolához!
Siessetek, hogy találkozhassatok azzal,
aki azért jön, hogy megtanítsa nekünk
az igazság, a béke és a szeretet útját!
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-12-23

2008. december 23. - Kedd

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele."
Lk 1,57-66

Elmélkedés:

"Irgalmas volt hozzá az Úr" - mondták a rokonok és a szomszédok
Erzsébetnek, akinek hosszú időn keresztül nem lehetett gyermeke. Az
emberek tehát úgy tartották, hogy a gyermek János Isten ajándéka, Isten
irgalmasságának a jele. Ennek az irgalomnak örvendeznek mindannyian
Erzsébettel együtt.
S ha az előfutárnak, Keresztelő Jánosnak a születése az isteni irgalmasság
jele, akkor ez még inkább elmondható Jézus születéséről. Az ő személyében
az irgalmas Isten öltött emberi testet, hogy az embereket visszavezesse a
mennyei Atyához, aki irgalommal és könyörülettel fogad vár bennünket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-12-22

2008. december 22. - Hétfő

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
"Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés:

Mária imádsága dicsőítés és hálaadás egyszerre. A mindenható Istent
dicsőíti mindazért, amit az emberekért tesz Jézus által. Ebben az imában
nyoma sincs annak, hogy az ember bármivel is kiérdemelte volna Istentől a
Megváltót vagy a megváltást. Mária tudja, hogy ő maga kicsiny, és Isten
hatalmas. A kicsiny ember pedig rászorul Isten segítségére, aki
irgalmasságában lehajol hozzá, hogy megmentse. Amikor az ember felismeri
az ezt a felé hajló isteni szeretetet, akkor hála ébred szívében. Erről
tanúskodik az istendicséret mellett Mária imája. Hálát ad azért, hogy
Isten kiválasztotta arra, hogy a megváltó anyja legyen, ugyanakkor minden
ember nevében köszönetet mond az ígéretét teljesítő Istennek. Legyünk mi
is hálásak azért, hogy Isten irgalma testet öltött a betlehemi Gyermekben!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (35.)
Örömmel olvastam a héten, hogy a Szentatya erőteljesebb internetes
jelenlétre biztatott. Nálam persze nyitott kapukat dönget ezzel a
kéréssel, de azért megfontoltam kérését. Aztán arra jutottam, hogy a ti
segítségetekkel talán tudnám teljesíteni kérését. Ajándékozzátok meg
barátaitokat karácsonyra azzal, hogy ők is megkapják az e-vangéliumot.
Szóljatok nekik bátran erről a lehetőségről!
Az elmúlt napokban kis kórusunkkal a Téren és időn át című karácsonyi
darabbal felléptünk a zalaegerszegi kertvárosi templomban, a körmendi
plébániatemplomban, most vasárnap pedig Zalaegerszegen az utcai karácsonyi
vásárban. Lelkesen készülünk a helyi betlehemes játékra is (december 24.
16 óra), ahol a zene és az ének is élő lesz. Többen kérték, hogy tegyek
fel a netre képet vagy videót a kórusról. Kis türelem és ez is meglesz
hamarosan.
A CD elfogyott, talán jövőre újra kiadjuk karácsony előtt. A legutolsó 10
db CD-t, amelyeket a Szent Veronika kórus tagjai dedikáltak, ajándéknak
szánom azoknak, akik segítik kórusunk hangosításának beszerzését
(hangfalak, erősítő, mikrofonok és vezetékek). 5 db véletlenszerűen kerül
kisorsolásra, 5 db pedig a legtöbbet adakozóké lesz. Egymásra licitálni
ezúttal nem lehet. A "verseny" azok között folyik, akik 2009. január 10-ig
eljuttatják támogatásukat a Zalalövői Plébánia, 8999 Zalalövő, Szabadság
tér 6. címére vagy 75500313-10030493 számú számlájára és a közlemény
rovatba beírják: "Szent Veronika kórus részére".
Ez a hangosító berendezés lesz a kórus karácsonyi ajándéka. Már
beszereztem mindent, csak a számlát kell még rendeznem.
A lelkes gyerekek és fiatalok nevében is köszönöm támogatásotokat!
További szép adventi készületet kívánva, szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-12-21

2008. december 21. - Advent 4. vasárnapja

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
"Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!" Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett,
hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: "Ne félj, Mária!
Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és
fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli
Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.
Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Az édesanyák a békesség angyalai
Az utolsó adventi vasárnapon, amikor már mind a négy gyertya ég az adventi
koszorún, s amikor már nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is fokozott
izgalommal várják az ünnepet, Jézus édesanyjával, Máriával találkozunk az
evangéliumban. Ő áll mellénk anyai szeretetével, hogy elkísérjen minket az
utolsó néhány napon. Égi édesanyánknak közelsége megnyugtat minket. Mert
az édesanya szeretete nélkül nincs igazán karácsonyi ünnep egyetlen
családban sem. Sok felnőtt számára a kis Jézussal együtt édesanyjuk is
eljön az égből, s érzik: Szűz Mária és saját édesanyjuk közösen nyújtják
feléjük a kis Jézust a szeretet ünnepén.

Az édesanyák jól tudják, hogy elsősorban rajtuk múlik, miként készül fel
családjuk a karácsonyra, s bizony az ő feladatuk az is, hogy az esetleges
nézeteltéréseket elsimítsák a szentestén. Asztalos István, a kolozsvári
születésű erdélyi író egy ilyen esetre emlékezik vissza egyik
elbeszélésében. Az író olyan szegény családban nőtt fel, hogy a gyermekek
taníttatására már nem jutott pénz, sőt, sokszor még ennivalóra sem. A
fiúnak a harmadik osztály után abba kellett hagynia a tanulást, hogy
kétkezi munkával ő is pénzt keressen a családnak. Az egyik évben, amikor
különösen is nagy volt az éhínség a családban, mindannyian már nagyon
várták a karácsonyt, mert akkor legalább enni fognak. A négy kis sovány
tyúkot az édesanya már októberben és novemberben kénytelen volt levágni,
de az egyetlen vézna kakast sajnálta. Gondolta majd tavasszal megerősödik,
ha kibírja a telet. Nehéz év volt ez is, mint a többi, de most maradt egy
reményük, hogy karácsonyra bőség legyen. A tizennégy éves fiúnak, munka
közben egy gerenda összeütötte a kezét, s jó remény volt rá, hogy ha
kihúzza a gyógyulást karácsonyig, akkor szép kis pénzt kap a
betegsegélyező hivataltól. Karácsony előtt pár nappal gyalog indult a
városba a pénzért a fiú, akinek édesanyja pontosan megmondta neki, hogy
mit vegyen majd a városban a családnak. A nagy hófúvás miatt megkésett, s
mire odaért, a hivatal már zárva volt. Elhatározta, hogy megvárja a
reggelt. Éjszakára a vasútállomás várójába húzódott be, de éjfélkor
kitették, mert nem volt jegye. A szigorú vasutas szerint, nincs joga itt
várakoznia, ha nem akar utazni. A hideg téli estét nagy nehezen átvészelve
reggel beállított újra a betegsegélyező hivatalba, s a papírmunka hosszas
elintézése után végre a pénztárhoz jutott. A pénztáros már ki is számolta
neki a pénzt, de annak átvételéhez arcképes igazolványt kért. Mivel ez nem
volt a gyermeknek, pénz nélkül kellett távoznia. Mondták neki, hogy az
apjával majd átveheti a pénzt igazolvány nélkül is, de ez őt egyáltalán
nem vigasztalta, mert ez már csak karácsony után lesz. Sírva tette meg az
utat hazáig. Amikor üres kézzel beállított, mindenki sírva fakadt, aztán
hirtelen elszabadultak az indulatok. A bátyja az anyjukra támadt, hogy
miért is sajnálja azt a kakast, mert bizony ő nem azért dolgozott egész
évben, hogy még karácsonykor is éhezzen. Erre az apjuk keze is ökölbe
szorult, s már megütni készült az idősebb fiút, amikor az édesanya állt
közéjük, hogy egymásnak ne essenek karácsony szent napján. Aztán kisietett
a házból, s pár perc múlva a levágott kakassal tért vissza. A szavát nem
lehetett érteni a sírástól, de mindenki megbékélt a könnyek láttán.

Azért mondtam el ezt a kis történetet, mert jól tudom, hogy milyen sok
gond hárul ilyenkor, az ünnep előtti utolsó napokban az édesanyákra. Arra
kérem őket, hogy ne csak a sütéssel-főzéssel törődjenek, hanem legyenek a
békesség angyalai családjukban. A bevásárlás és a nagytakarítás mellett
jusson idejük arra is, hogy férjükkel és gyermekeikkel elbeszélgessenek
Jézus születéséről. Ahogyan annak idején Gábor angyal elmondta Jézus
közelgő születésének hírét Máriának, ugyanúgy ezen a mai napon az
édesanyák mondják el családtagjaiknak, hogy közeledik Jézus születésének a
napja. Arra kérem az édesanyákat, hogy anyai szívük szeretetével teremtsék
meg családjukban a szeretet légkörét, mert ahol szeretet van, ott jelen
van az Isten. Ahol szeretet van, ott megszületik Jézus. Legyen ebben
segítségükre Jézus édesanyjának, Máriának közbenjárása az égből!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium