Napi Evangélium: 2025. február 16.

2025. február 20., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2025. február 21. péntek

2025. február 21. – Péntek

Evangélium

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát."
Mk 8,34 – 9,1

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban Jézus megmagyarázta Péternek és az apostoloknak, hogy mit is jelent az, hogy ő a Messiás. Péter egy dicsőséges királyságra gondolhatott, de Jézus a Messiás szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról beszél.
A mai evangéliumi részben pedig mindennek a tanítványokra vonatkozó következményeiről beszél az Úr. A Krisztus-követő emberek számára is kereszthordozást jelent az élet, amelynek végső célja az örök élet elnyerése. Hiába teszünk bármit, ha az nem a Jézus iránti hűségünkből fakad és nem az üdvözülés a célja. Életünk értelmét és célját Krisztus életében ismerhetjük fel, aki lemondott életéről és meghalt értünk. Vallási életünkben az elsődleges szempont mindig a saját lelkünk üdvössége. De mégsem marad a vallásosság „magánügy", hiszen késznek kell lennünk arra, hogy hitünket megvalljuk a világ előtt. E tanúságtétel lehet az egyik mércéje annak, hogy mennyire vesszük komolyan Jézus követését és mennyire köteleztük el magunkat mellette. Az örök élet dicsőségébe a hűségesek juthatnak el.
A tanítványok ugyanazt a keresztutat járják végig, mint Mesterük. Ahogyan Jézus az emberek megváltásáért odaadta életét, ugyanígy az ő követői az evangélium hirdetésére szentelik életüket. Jézusnak adják életüket, hogy aztán halálukat követően Jézustól nyerjék el az örök életet.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak! Hozz örömöt és világosságot az életembe és minden ember életébe!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250221.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2025. február 19., szerda

[Napi e-vangelium] 2025. február 20. csütörtök

2025. február 20. – Csütörtök

Evangélium

Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?" A tanítványok azt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?" Erre Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás." Akkor szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik. Péter ekkor félrevonta Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira nézett, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!"
Mk 8,27-33

Elmélkedés

Te vagy a Messiás – olvassuk Péter apostol hitvallását Jézusról a mai evangéliumban. A héber messiás szó magyar jelentése: „fölkent" (személy). Ennek görög fordítása a Krisztus, ami szintén fölkentet jelent. Jézus esetében nem helyénvaló földi királyságra vagy uralomra gondolnunk, inkább lelki értelemben vett uralkodásról beszélhetünk. Jézus olyan Messiás, akit az Isten kent föl királlyá, pappá és prófétává. Messiásnak nevezte őt az angyal, amikor hírül hozta a pásztoroknak születését, és messiási fölkentsége a Jánostól vett keresztség felvételekor vált nyilvánvalóvá a nép számára. Messiási királyságának és küldetésének lényege nem az uralkodásból áll, hanem szenvedésének és megváltó halálának elfogadásából.
Amikor Jézus elfogadja Péter hitvallását, aki őt Messiásnak nevezi, éppen erről a szenvedésről jövendöl tanítványainak. A szenvedő Messiás képe azonban nem fér bele Péter gondolkodásába, Jézus viszont egyáltalán nem akar más messiás lenni. Könnyen megérthetjük tehát, hogy miért használt rendkívül kemény szavakat Péterrel szemben, mert ha elutasítaná a szenvedést, akkor egész messiási küldetését tagadná meg. Péternek, s valószínűleg a többi apostolnak is nehéz volt ezt megérteniük, s talán sokszor mi is értetlenül állunk, amikor a szenvedés értelmét keressük. Jézus az Atya iránti engedelmességből fogadta el szenvedését és halálát, amelynek jutalma a feltámadás lett.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250220.mp3

2025. február 18., kedd

[Napi e-vangelium] 2025. február 19. szerda

2025. február 19. – Szerda

Evangélium

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?" Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának." Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!"
Mk 8,22-26

Elmélkedés

Átvitt értelemben mindannyian egy kicsit vakok vagyunk. Élünk a magunk világában, de nem látunk túl messzire. A családunk, a munkahelyünk és esetleg a barátaink világában mindent természetesnek tartunk, mindent jól ismerünk, csukott szemmel is felismerjük, ki szól hozzánk. Ritkán okozunk meglepetést egymásnak, nincs szükség arra, hogy új dolgok meglátására felnyíljon a szemünk. Életünknek, gondolkodásunknak, kultúránknak, környezetünknek megvan az alapja, minden eseménynek megszokott ideje és helye van életünkben. Szívesen használjuk a jól ismert útvonalakat, nem szívesen térünk le róluk, mert elveszítjük biztonságérzetünket.
Ritka az, amikor kilépünk saját életterünkből, amikor idegenekkel találkozunk új környezetben és rádöbbenünk arra, hogy egészen másként is lehet gondolkozni és élni, mint amit mi megszoktunk. Ilyenkor felnyílik a szemünk és új nézőpontot kapunk, ahonnan önmagunkat is másként látjuk. Olykor egy betegség vagy valakinek az elvesztése nyitja fel szemünket, hogy észrevegyük életünk alapját és igazi értékét. Ez a létezés öröme.
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus meggyógyít egy vakot. Először ezt kérdezi: Látsz-e valamit? Majd pedig megérinti a vak szemét és megajándékozza a látással.
Ma Jézus hozzám lép és tőlem kérdezi: Látsz-e valamit? Nem a kérdése, hanem az érintése nyitja fel szememet. Engedem-e, hogy megérintsen?
© Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250219.mp3

2025. február 16., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2025. február 17. hétfő

2025. február 17. – Hétfő

Evangélium

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet." Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Mk 8,11-13

Elmélkedés

A mai evangéliumban ismét Jézus ellenfelei, a farizeusok lépnek színre. Korábban már több alkalommal számon kérték tőle és tanítványaitól a mózesi törvények megtartását, most újra vitába szállnak vele. Márk evangélista megjegyzése szerint „égi jelet kértek tőle", azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék. Vajon milyen jelre gondolhattak? És milyen próbatételről van itt szó?
Az előzményekben Jézus már számos jelet mutatott. Jelek voltak az ördögűzések és a csodás gyógyítások. Szintén jel volt a két kenyérszaporítás, az elsőnél ötezer férfi és mások, a másodiknál mintegy négyezer személy volt jelen és lakhatott jól. Miért kérnek most mégis újabb jelet a farizeusok? Fellépésükből kiderül, hogy miközben a nép felismeri Jézus cselekedeteiben az isteni segítséget és hisznek benne, a farizeusok egészen másként értékelik tetteit, azokat a gonosszal való szövetkezés eredményének tartják (vö. Mk 3,22-30). Most olyan jelet akarnak látni, amely egyértelműen bizonyítja Jézus istenségét. Jézus viszont megtagadja kérésüket, mert öncélúan, csupán isteni hatalmának megmutatása érdekében nem akar csodát tenni. Korábbi csodái sem voltak öncélúak, hanem mindegyik az emberek érdekében, a gyógyulásuk érdekében, éhségük csillapítása érdekében történt.
Ne különleges jeleket kérjünk Istentől, hanem azt, hogy növelje hitünket!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te megbízásod alapján az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy te hívtad meg őket erre és a te munkatársaidként végzik szolgálatukat. Segíts minket, hogy elfogadjuk ezt a szolgálatot, mert az irgalmas Atya meg akar minket menteni a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk! Segíts minket, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik keresik az irgalmas és üdvözítő Istent! Adj erőt nekünk, akiket szintén meghívsz követésedre, hogy mi is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250217.mp3