2024. június 23. – Évközi 12. vasárnap
Evangélium
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-41
Elmélkedés
Isten velünk van
Az evangéliumokban többször találkozhatunk azzal, hogy Jézus mond valamit, kifejezi kérését vagy éppen utasítást ad, majd pedig várja, hogy az ember teljesítse a kérést. Szavaihoz a legtöbb esetben nem fűz semmiféle magyarázatot, csupán egyszerűen közli az emberrel, hogy mit vár tőle, mit kell tennie. Jobb esetben természetesen teljesítik kérését, akár a tanítványaihoz, akár ismeretlen személyekhez fordul, de olyannal is találkozunk, amikor valaki megtagadja az engedelmességet.
A mai vasárnap evangéliuma is egy ilyen felszólítással kezdődik, amit tanítványaihoz intéz: „Keljünk át a túlsó partra." Nem mondja meg, hogy miért. Nem mond semmit arról, hogy mit szeretne a túlsó parton, pihenni vagy újabb helyeken másokat tanítani. A tanítványok pedig engedelmeskednek. Nem vak engedelmesség ez, hanem a bizalmuk jele. Bíznak abban, hogy amit Jézus mond, annak van értelme, s ezt majd megtudják kellő időben. Nem tiltakoznak, hogy este veszélyes vízre szállni, hanem rögtön indulnak. Mivel a többségük tapasztalt halász, ezért számíthattak a közeledő szélviharra, ismerhették annak előjeleit. De nem aggódnak, hanem megteszik, amit Mesterük kér tőlük. És amikor ők fordulnak Jézushoz halálfélelmükben, akkor ő csodát tesz, elcsendesíti a szélvihart, megszabadítja őket az életüket fenyegető veszélytől. Amikor tehát ők kérnek valamit Mesterüktől, akkor ő megteszi azt. Tudok-e ilyen egyszerű bizalommal az Úrhoz fordulni?
A történetben érdemes odafigyelnünk a szereplők kérdéseire. Párbeszédnek csak a legnagyobb jóindulattal nevezhetjük az elhangzottakat, mert tulajdonképpen egyetlen elhangzó kérdésre sincs szóbeli felelet. Az elbeszélés első kérdését az apostolok teszik fel, akiket halálfélelem tölt el a tengeri viharban és úgy érzik, hogy mindjárt elsüllyed a bárka. Ezt kérdezik Jézustól: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" De Jézus egyetlen szóval sem válaszol nekik, hanem felkel és egy határozott felszólítással, paranccsal elnémítja a vihart. Szóbeli választ ugyan nem ad, de cselekedete annak minősül. Ezt követően ő fordul kérdéssel tanítványaihoz, amelyből kiérezzük a számonkérést: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Az Úr kérdésére a tanítványok semmit sem tudnak felelni. Majd a történet lezárásaként már nem Mesterükhöz, hanem egymáshoz fordulnak a tanítványok: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?" E kérdésre sincs szóbeli válasz, de ez a kérdés már tulajdonképpen az evangélium olvasójához szól. Nekem kell választ adnom, nekem kell megvallanom, hogy mit gondolok Jézus személyéről.
Feltűnő a különbség Jézus és az apostolok magatartása között. A vihar kitörése nyugtalanságot és félelmet ébreszt az apostolokban. Aggódva nézik, hogy a hatalmas hullámok a bárkába csapnak, halálfélelem keríti őket hatalmába. Azt gondolják, hogy hajójuk mindjárt elsüllyed és mindannyian a vízbe vesznek. Ezzel szemben Jézus nyugodtan alszik, amikor pedig felébresztik, nem kezd el aggódni, hanem azonnal cselekszik, isteni erejével elcsendesíti a háborgó tengert. Életünk legnehezebb helyzeteiben érdemes arra gondolnunk, hogy Isten velünk van, velünk utazik. Lehet, hogy úgy tűnik számunkra, hogy nem törődik gondjainkkal, de velünk van és bármikor kérhetjük segítségét.
© Horváth István Sándor
Imádság
Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy nehéz lesz ez az út számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az örök élet felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy vezetőm az örök élet felé! Te vagy az egyetlen, akiben megtalálom boldogságom és örök életem. Segíts, vezess, élj bennem! Adj erőt, hogy hűséges tanítványod és követőd legyek! Erősítsd bennem, Uram a hitet!
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240623.mp3
Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas
Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás
