Napi Evangélium: 2007. szeptember 23.

2007. szeptember 29., szombat

[Evangelium] 2007-09-29

2007. szeptember 29. - Szombat, Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael
főangyalok

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így
szólt: "Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség."
Nátánáel megkérdezte: "Honnan ismersz engem?" Jézus így felelt: "Még
mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt." Nátánáel erre
elismerte: "Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya." Jézus
így szólt: "Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt.
Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd így folytatta: "Bizony,
bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten
angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett."
Jn 1,47-51

Elmélkedés:

Ne gondoljunk feltétlenül arra, hogy Jézus különleges képességével látta a
távolban Nátánáelt és ezért mondta neki azt, hogy mielőtt Fülöp apostol
hívta volna látta őt. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a korábbi napok
valamelyikén Jézus láthatta egyzser őt a fügefa alatt, amely az írástudók
kedvelt beszélgetőhelye lehetett.
Nátánáel kérdése mégis nagyon érdekes: "Honnan ismersz engem?" - fordul
Jézushoz. Néha talán mi is elcsodálkozunk azon, hogy az Úr mennyire ismer
minket. Jól ismeri gondolatainkat, szívünk szándékait, érzéseinket és
vágyainkat. És ismeri bűneinket, eleséseinket, gyarlóságainkat is. Milyen
jó volna, ha rólunk is olyan jó véleménnyel volna, mint Nátánáelről és
minket is igaz embernek ismerne!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, nem az evilági országért kérünk téged, amely
mulandó és ideiglenes, hanem azért az Országért imádkozunk hozzád, amely
örökké tart, amelyben nem lehet hiány és gyöngeség, ahol a szép angyalok
színről színre jutnak és dicsérnek téged. Ámen.

________________________________

Aktuális:
Kedves listatagok!
Imát kérnek Lacikáért, egy koraszülött kisfiúért, akinek az ikertestvére
halva született. Imádkozzunk a szülők számára nagy lelki erőért.
Anita imát kér azért, hogy megtalálja élete társát.
Hetedik hónapban lévő kismama gyermekéért kér imát, hogy továbbra is
egészségesen, szépen fejlődjön és problémamentesen szülessen meg. És
édesanyjáért is, aki lassan gyógyul súlyos betegségéből, hogy türelme és
kitartása legyen elviselni a terápiával járó nehézségeket!
Egy listatag imát kér családja megtéréséért és azért, hogy diákhitelét
rendezni tudja, valamint hivatásának megtalálásáért.
Anna imát kér férjéért, akinél néhány napja tüdőrákot állapítottak meg.
Imát kérnek egy elhunyt édesanya lelkiüdvéért és a vigasztalásáért
családja számára.
A kérelmezők nevében köszönöm mindenki imáit.
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. szeptember 28., péntek

[Evangelium] 2007-09-28

2007. szeptember 28. - Péntek

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így válaszoltak:
"Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki."
Ő tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?" Péter válaszolt: "Az
Isten Fölkentjének." Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. Majd hozzáfűzte: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
Lk 9,18-22

Elmélkedés:

Jézusról sok híresztelés terjedt az emberek között. Mivel rendkívüli
képességekkel rendelkezett, azt gondolták róla, hogy valmelyik régi
próféta támadt fel a személyében. Ahogyan egykor az apostoloknak feltette
a kérdést, ugyanúgy ma minket kérdez: "Hát ti kinek tartotok engem?"
Jézus a kiváncsiskodóknak nem fedi fel kilétét. A betegek a gyógyítót
látják benne. A tanításra szomjazók a tanítót. A tanítványok a követendő
mestert. Az írástudók és a nép vezetői egy lázítót, aki nem tartja meg a
törvényeket. A főpapok ellenségnek tekintik.
Ha a megismerés őszinte szándékával közeledem felé, Jézus felfedi előttem
kilétét, s megtudhatom, hogy ki ő.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Viselnem kell a keresztet, ha együtt akarok lenni Krisztussal
dicsőségében! Gondolni akarok az utolsó dolgokra. A mindig közeli halált
és Krisztus szenvedéseit nem felejtem el. Jótéteményeiért szüntelen hálát
adok. A javak, barátok, szabadság, élet elvesztése miatt nem bánkódom,
hogy elnyerjem Krisztust.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. szeptember 27., csütörtök

[Evangelium] 2007-09-27

2007. szeptember 27. - Csütörtök

Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és
hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: "János támadt
fel a halálból." Mások szerint: "Illés jelent meg újra." Voltak, akik azt
állították: "A régi próféták közül kelt életre valamelyik." Heródes így
töprengett: "Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akiről ilyeneket
hallok?" És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
Lk 9,7-9

Elmélkedés:

A Jézusról hallott csodás dolgok sokakat kiváncsivá tettek, köztük
Heródest is. A kiváncsiság mellett a félelem is hajtotta, hogy találkozzon
Jézussal, akiről egyesek azt állították, hogy benne Keresztelő János
támadt fel. Ebből az érdeklődő kiváncsiságból és belső félelemből sosem
lesz megtérést eredményező személyes kapcsolat Jézussal sem Heródes
esetében, sem másoknál. Vajon miért? Mi hiányzik belőle? Talán azért, mert
alázat helyett gőg uralkodik benne. Talán azért, mert kérdéseire önmaga
akar válaszolni és nem Jézustól vár feleletet. Talán azért mert
fejedelemként nem képes beismerni Isten előtti kicsinységét és ragaszkodik
a hatalomhoz. Talán azért, mert nincs meg szívében a hit és a szeretet
utáni vágy.
Engem mi irányít, vezet Jézus felé?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, azt a kegyelmet kérem tőled, hogy testvéreimnek adhassam mindazt a
szeretetet, melyet neked szeretnék adni. Azt kérem, hogy eméssz fel engem
szereteteddel, add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam, főként
azokét, akiket senki sem szeret, akik nem szeretetreméltók.
Add meg nekem, hogy szeressek akkor is, amikor engem nem szeretnek, add
meg nekem, hogy szeressek, amikor nem hiszek mások szeretetében. Add meg
nekem a felismerést, hogy minden seb hozzád tud és akar emelni.
Semmi és senki, egyetlen teremtmény se legyen képes elválasztani tőled.
Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket, s hogy úgy éljek, mintha ma
este meg kellene jelennem előtted. Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!
Lisieux-i Szent Teréz

2007. szeptember 26., szerda

[Evangelium] 2007-09-26

2007. szeptember 26. - Szerda

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott neki az
ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy
hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik:
"Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se
pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy házba, maradjatok
ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a
várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!" Azok útra
keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és
meggyógyították a betegeket.
Lk 9,1-6

Elmélkedés:

Amikor Jézus missziós útra küldi apotolait, akkor teljesen eszkösztelenül
indítja el őket. Nem vihetnek magukkal semmit, ami esetleg biztonságot
jelenthetne nekik. Nem visznek sem eledelt magukkal, sem pénzt, amire
emberileg nézve szükségük lehetne, ha több hétre mennek, de akkor is ha
csak néhány napra. De mégsem teljesen üresen indulnak el, hiszen mesterük
erőt és hatalmat ruház rájuk. Azt az erőt és hatalmat kapják, amely már
sok beteget meggyógyított. Ők is láthatták ennek az erőnek a működését
számos csoda és csodás gyógyítás alkalmával. És most ők is megkapják
ugyanezt az erőt, hogy Mesterük nevében jót tegyenek. És Jézus rájuk bízza
tanítását is, amely már oly sok embernek adott lelki erőt vagy indított
megtérésre. Az apostolok elindulnak, nem visznek semmit, ami az övék, de
magukkal viszik Jézus erejét, hatalmát és tanítását. Ennél többre nekünk
sincs szükségünk, amikor minket is küld.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, lábaidhoz borulok, imádlak, hálát adok neked, dicsőítelek, megvallom
minden nyomorúságomat, és százszor is elismétlem: Íme, az ember. Íme, ez a
szerencsétlen lélek, aki előtted áll, aki annyiszor megütött és
szembeköpött téged. Valahányszor rosszat tettem, a tulajdon kezeim ütötték
beléd a töviseket. De összes nyomorúságom sem tudja kioltani bennem
irgalmasságodba vetett bizalmamat.
Hogyan lehetnék bizalmatlan ekkora szeretet láttán? Hiányozhat-e belőlem a
remény, Istenem, látván, mit szenvedtél értem? Íme, az Ember, akiért te
ember lettél.
E szeretet által, kérve kérlek, szívem Istene, bocsásd meg a régi bűnöket,
téríts meg, és formálj egészen magadévá engem.

2007. szeptember 25., kedd

[Evangelium] 2007-09-25

2007. szeptember 25. - Kedd

Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a
tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: "Anyád és
rokonaid kint állnak, és látni akarnak." Ő azonban így válaszolt: "Az én
anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is
váltják!"
Lk 8,19-21

Elmélkedés:

Nem születésünk vagy származásunk révén válunk Isten nagy családjának a
tagjává és Jézus barátaivá, hanem tanításának hallgatása és tettekre
váltása révén. Senkinek sincsenek kiváltságai vagy előjogai, amelyekre
hivatkozhat, ha nem a jézusi tanítás szerint él. És senki sincs kizárva e
tanítványi, baráti közösségből. Jézussal való kapcsolatunk első lépése az
ő szavainak a hallgatása. Ezt követi a megértés, azaz annak belátása, hogy
ez a tanítás vezet az örök életre. Nem vak engedelmességről vagy
követésről van tehát szó. Ha pedig megértjük, hogy az isteni igazság a
boldogságunkat és az üdvösségünket szolgálja, akkor ennek meg kell
látszania mindennapi életünkben és minden cselekedetünkben.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus Krisztus, lelkem Pásztora, vedd el tőlem minden bűnömet kereszted és
szereteted erejében! Tiéd akarok lenni! Gyönge vagyok és a bűn sokszor
fogva tart, de szeretném őszinte szívvel és teljes erőmből ismét
megkísérelni, hogy mindennel szakítsak, ami Tőled távol tart.
Életem egyetlen Pásztora, segíts ebben!

2007. szeptember 24., hétfő

[Evangelium] 2007-09-24

2007. szeptember 24. - Hétfő, Szent Gellért püspök és vértanú

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik
megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek,
aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két
verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta
nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek
hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az
emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha
valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt,
aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33

Elmélkedés:

Az isteni gondviselésbe vetett bizalom minden kereszténynek erőt az
életben, de különösen is azokban az időkben, amikor üldözések miatt
nehezebb a tanúságtétel. A nehézségek megtapasztalásakor ugyanis egyesek
azt gondolhatják, hogy egyedül maradtak, nem számíthatnak az emberek
segítségére, de még Isten is elhagyta őket. Ha ilyenkor eszünkbe jut Jézus
vigasztaló szava a gondviselésről, új erőre kapunk, hogy kiálljuk a
próbatételt és hűségesek maradjunk Urunkhoz. Isten vigyáz ránk és segít
minket, hogy egyre előbbre jussunk az üdvösség útján.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szép Velence, ősi város, zengj az Úrnak éneket.
Erényekben kiváltságos, Gondviselés van veled,
mert Gellértet a jóságos Isten adta teneked.

S ó', az Isten választottja, néki adja önmagát.
Lelke üdve lesz a gondja, vállalván a Regulát,
földi pálya nem marasztja, Krisztus útján megy tovább.

Őt e honban tiszteletben részesítik, mint atyát.
Hitet plántál, és a mennyben sokszorozza jók hadát,
templomot rak, s mindenekben csodálják alázatát.

Legyen áldás és imádat Háromság-egy Istennek,
az Atyának és Fiúnak s velük a Szentléleknek,
ki a küzdőknek erőt ad, hogy győzelmet nyerjenek. Ámen.

2007. szeptember 23., vasárnap

[Evangelium] 2007-09-23

2007. szeptember 23. - Évközi 25. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: "Egy
gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát.
Erre ő magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot
gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.
Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem
az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit
teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az
intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte
az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal.
Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj
ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka
búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj
nyolcvanat.
Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai
a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Mondom tehát nektek:
Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok,
befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban
is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a
hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket?
És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem
szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
Lk 16,1-13

Elmélkedés:

Jézusnak szolgálok
Jól emlékszem rá, hogy amikor kisgyermekkoromban a zalaegerszegi Mária
Magdolna templomban ministráltam, nem volt minden ministránsnak egyforma
ruhája. Voltak új, szebb ruhák és voltak régebbiek, kevésbé szépek. A
vasárnapi 9 órai diákmisén volt a legtöbb ministráns, így aztán nem csoda,
hogy a mise előtt időnként igazi közelharc alakult ki a gyerekek között a
szebb ruhákért. A szabály mindenki számára világos volt: aki előbb
érkezik, az választ magának előbb ruhát. Én nem akartam senkivel
veszekedni egy ruha miatt, de mivel szerettem mindig a biztosra menni,
ezért hétről hétre egyre korábban indultam el. Pár hét múlva azt vettük
észre az öcsémmel, hogy már a 8 órakor kezdődő misén is ministrálunk, mert
így tudtuk a legkönnyebben biztosítani magunknak a legszebb ruhát. Sok
évvel ezelőtt valahogy így kezdődött az oltárszolgálatom. Megszerettem a
ministrálást, s egy idő után már nem is a szép ruha volt a fontos
számomra, hanem az oltár körüli szolgálat a szentmisén. Ha nem szerettem
volna ministrálni, talán soha nem lett volna belőlem pap.

Azért idéztem fel a papi szolgálathoz vezető gyermekkori ministráns
élményemet, mert a mai evangéliumban Jézus is a szolgálatról beszél. Szó
van még az ügyeskedő intézőről is, aki ravasz módon szerez magának
barátokat, de talán érdemesebb nekünk Jézusnak arról a kijelentéséről
elmélkednünk, amelyet a példabeszéd tanulságaként és lezárásaként mond:
"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Nem szolgálhattok Istennek és a
pénznek" (Lk 16,13).

A bibliát figyelmesen olvasva észrevesszük, hogy a szolgálatnak két,
egymástól egészen különböző jelentése van. Egyrészt találálkozunk a szabad
szívvel végzett istenszolgálattal, másrészt a kényszerből, embereknek
végzett rabszolgamunkával. Az istenszolgálat felemeli, a rabszolgaság
megalázza az embert. Az ószövetségi időben jól ismert volt a
Tízparancsolat, amelynek első törvénye így szól: "Uradat, Istenedet imádd
és csak neki szolgálj!" (Mtörv 6,13). Az istenszolgálat mindenekelőtt a
templomi szolgálatot jelentette az istentiszteleti cselekmények
alkalmával, amely a papok feladata volt. Az istenszolgálat azonban nem
korlátozódott a szent helyekre és a papok személyére, hanem kiterjedt a
vallásos emberek egész életére. Azáltal, hogy valaki engedelmeskedett
Isten parancsainak, az élete istenszolgálattá vált. A szeretetből fakadó
istenszolgálatnak útjába állhat a pénz, amely megosztja az ember szívét és
Isten szeretetétől és szolgálatától könnyen odafordíthat bárkit az evilági
javak imádatához. Erre a veszélyre figyelmeztet az Úr Jézus, aki a
következőt mondja: "Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Nem szolgálhattok
Istennek és a pénznek" (Lk 16,13). Aki követni akarja az Atya szolgáját,
Jézust, annak le kell mondania a gazdagságról, a pénzről és a tulajdonról.

Ezen a ponton érdemes odafigyelnünk a szolgáló Jézusra. Egymással versengő
tanítványai számára a rá váró szenvedések harmadszori megjövendölése után
világossá teszi, hogy "nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy
ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért" (Mk 10,45). Az
apostoloknak és a tanítványoknak követniük kell Mesterüket a szolgálatban
is. Jézus szolgálatának legmeghatóbb jele, amikor az utolsó vacsorán, a
rabszolgák feladatát végezvén, megmossa apostolainak lábát. Cselekedetét
befejezvén lelkükre köti, hogy ha ő vállalja a szolga szerepét, akkor
nekik is ezt kell tenniük. Ez a kérése azonban túlmutat azon az embereknek
végezett szeretetszolgálaton, amelyet a lábmosás jelképez. Az Úr ugyanis
vállalja a próféták által előre megjövendölt "szenvedő szolga" szerepét,
amikor megváltásunk szolgájaként végigjárja a szenvedés útját és
üdvösségünk szolgájaként meghal a kereszten. Íme ez az Atya akarata előtti
tökéletes meghajlás, ez a tökéletes engedelmesség és istenszolgálat.

Ha hűségesen végezzünk szolgálatukat és minden, segítségre szoruló
embertársunkban Jézusnak szolgálunk, akkor az lesz majd a jutalmunk, hogy
Jézus nem nevez többé szolgának minket, hanem barátainak hív minket (Jn
15,15). Hűséges istenszolgálatunkkal érdemeljük ki, hogy Jézus barátai
legyünk. Legyen ebben segítségünkre életpédájával Szűz Mária, az Úr
szolgálóleánya!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, adj kegyelmet nekünk, hogy csak azt szeressük, ami neked tetszik, és
minden gondolatunk és akaratunk tökéletesen egy legyen a tiéddel!
Milyen jó Istennek szolgálni! Milyen gazdagon jutalmazza már e földön
azokat, akik szeretik őt!
Add meg, fölséges Teremtőm, hogy szent kegyelmed segítségével minden
erőmmel neked szolgáljak, dicsőségeden dolgozzam, hiszen ez életemnek
legfőbb kötelessége!
De la Salle Szent János

2007. szeptember 29., szombat

2007. szeptember 28., péntek

2007. szeptember 27., csütörtök

2007. szeptember 26., szerda

2007. szeptember 25., kedd

2007. szeptember 24., hétfő

2007. szeptember 23., vasárnap

Blogarchívum