Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
„Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és
megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt
el?" „Senki, Uram" – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én
sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
Jn 8,1-11
Elmélkedés:
A mai evangéliumi történet azt mutatja be, hogy Jézus hogyan találkozik a
bűnös emberrel, és hogyan ad számára új lehetőséget az élethez. Jelen
esetben a bűnös ember, a házasságtörő asszony nem kezdeményezi ezt a
találkozást, de a törvénytudók olyan helyzetbe kényszerítik őt, hogy Jézus
elé kerül. Jézus sem kezdeményezte ezt a találkozást, de alkalom számára,
hogy kimutassa irgalmát és tanúságot tegyen arról, hogy Isten valóban
irgalmas az emberhez. Az írástudók, az asszony vádlói röviden ismertetik
Jézussal a tényállást, elmondják, hogy ilyen esetekben mi a teendő a
törvény szerint és várják Jézus ítéletét. Az asszony ezalatt csendben van,
nem hagyják védekezni, talán nem is akar, ő is várja az ítéletet, amely a
törvény szerint halál. Jézus viszont nem ítélkezik az asszony felett,
hanem bölcsességével elnémítja a vádlókat.
A történetben nincs szó az asszony bűnbánatáról, mert az evangélista
számára itt fontosabb az Isten részéről megmutatkozó irgalom, amely
felemeli és új úton indítja el az embert. A történet arra is figyelmeztet
minket, hogy nincs jogunk ítéletet mondani embertársunk felett. Az ember
cselekedeteinek, egész életének megítélése Isten joga. Ő a bűnbánatunkat
várja és kimutatja irántunk irgalmát. A bűnből tehát fel lehet emelkedni.
Kérjük ehhez Isten kegyelmét!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Én csak szegény bűnös vagyok, Uram, de mihelyt szólítalak, kegyelmeddel és
irgalmaddal egészen elárasztasz engem. Legnagyobb boldogságomról mondanék
le, ha nem törekednék arra, hogy mindig csodálatos jelenlétedben éljek!
Ámen.
Kolumbusz Kristóf
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170403.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése