2007. december 9. - Advent 2. vasárnapja
Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így
tanított: "Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!" Ő volt az, akiről
Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek elő az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!
János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és
vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán
vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá
megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki indított
benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a
bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt
gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a
kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a
fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem
terem! Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam
jön, az erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő
Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a
lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát
pedig olthatatlan tűzben elégeti!"
Mt 3,1-12
Elmélkedés:
Csak a csendben
Nyaranta, amikor gyerekekkel szoktam táborozni, mindig korábban szoktam
kelni, mint a gyerekek. Ilyen alkalmakkor sokszor megcsodáltam már a
napfelkeltét. A látóhatár lassan világosodni kezd, a felkelő nap fénye
előtör a messzeségben, de a napkorongot még nem látni. Az egyre erősödő
fénysugarak jelzik, hogy hamarosan előbukkan az igazi fényforrás, maga a
nap. Az adventi időszak a napfelkelte előtti percekre hasonlít. Már látjuk
a közeledő fényt, amely egyre erősebben ragyog, de még várnunk kell egy
kicsit az igazi fény megjelenéséig, karácsonyig. Ahogyan a felkelő nap
előreküldi közeledtét jelző fénysugarait, ugyanúgy Jézus is előreküldi az
előfutárt, Keresztelő Jánost, aki a Megváltó közelgő érkezéséről beszél
nekünk.
A múlt hétvégén, Advent 1. vasárnapján arra bátorítottam mindenkit egy
négy esztendős kislány példája segítségével, hogy keressük az igazi fényt.
Bár a világban sokféle fények gyúlnak decemberben, nekünk, keresztényeknek
az igazi világosságot érdemes keresnünk, aki maga Jézus. Keresésünkben az
adventi időszak elmaradhatatlan alakja, Keresztelő Szent János érkezik
segítségünkre a mai vasárnapon, aki Jézusra irányítja a figyelmünket.
Mondhatnám úgy is, hogy János a napsugárhoz hasonlít. Már megvilágítja
utunkat, de még nem látjuk az igazi fényt, Jézust. Az evangélium tehát nem
Jézusról szól, hanem az Ő előfutáráról, Jánosról, akinek egykor az volt a
feladata, hogy felkészítse a választott népet a Megváltó érkezésére. Ma,
Advent 2. vasárnapján pedig nekünk segít, hogy felkészüljünk Jézus
születésének ünnepére és tovább haladjunk adventi utunkon. János nem némán
érkezik, hanem szól hozzánk. Egyszerű, világos, érthető szavakkal szól
hozzánk. Vajon mit mond? S meghalljuk-e egyáltalán, amit mond?
Amennyire nehéz a sokezer lámpa között észrevenni egyetlen gyertya
lángját, ugyanolyan nehéz vállalkozás a mindennapi hangzavarban meghallani
az igazi hangot, amely megtérésre szólít, s amely Istenhez vezet. Nehéz,
de nem lehetetlen! Keresztelő János hangját egykor talán könnyebb volt
meghallani. A pusztában amúgy csend van, tehát ha valaki megszólal,
messzire hallatszik hangja. Napjaink városaiban, ahol az emberek sokszor
még a pusztai magánynál is nagyobb egyedüllétet élnek át, nagyobb a zaj, a
lárma, a hangzavar. Az ember szívében megszólaló hangokat könnyen elnyomja
a gépek zaja, az utcai sokadalom zajongása, az emberi zsivaj, a
fülsüketítő veszekedés, a televíziók és rádiók szinte mindent betöltő
hangja. Ebben a nagy hangkavalkádban kellene nekünk odafigyelnünk azokra a
csendes, szelíd hangokra, amelyek Jézusra irányíthatják figyelmünket. A
külső hangforrásokat nehéz volna kikapcsolnunk, de mégis egy belső csendet
kellene elérnünk, különben még az is megtörténhet, hogy karácsony
éjszakáján még az angyalok énekét sem fogjuk meghallani. Pedig ők szépen
énekelnek és igazán jó hírt, örömhírt hoznak a pásztoroknak, s nekünk.
Ha sikerül egy kis csendet teremtenünk magunk körül és bennünk, akkor
biztosan meg fogjuk hallani Keresztelő János hangját, aki nekünk is
ugyanazt mondja, amit egykor azoknak, akik hozzá mentek: "Teremjétek hát a
bűnbánat méltó gyümölcsét!" (Mt 3,8). Csak a csendben hallhatjuk meg a
megtérésre indító isteni szót. Az Advent bűnbánati idő. Alkalmat ad nekünk
arra, hogy a megtérés útjára lépjünk. Az Adventtel nem csak új egyházi év
kezdődik, hanem egy új élet kezdete lehet számunkra. Jól tudjuk, hogy az
igazi bűnbánat nem az isteni bűntetéstől való félelemből fakad, hanem az
iránta érzett szeretetből. Fejezzük ki Isten iránti szeretetünket azzal,
hogy bűnbánatot tartunk, elvégezzük szentgyónásunkat, s akkor bátran
remélhetjük, hogy karácsony éjjelén találkozunk majd az emberré lett
Szeretettel.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mit használ nekem, hogy tisztában vagyok bűneimmel, s hogy te, Uram,
eljössz a világba, ha nem jössz el az én lelkembe, ha nem térsz be hozzám,
ha nem élsz és nem beszélsz bennem? Hozzám kell eljönnöd, Uram, az
adventnek bennem kell megvalósulnia!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
