Napi Evangélium: 2021. február 28.

2021. március 6., szombat

[Napi e-vangelium] 2021. március 07. vasárnap

2021. március 7. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Evangélium

Abban az időben, mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság."
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?" Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?" Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak. És amíg (Jézus) a Húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
Jn 2,13-25

Elmélkedés

Új templom
A jeruzsálemi templom volt Isten jelenlétének a helye, a vallási élet központja. Más településeken nem templomok, hanem zsinagógák épültek az istentiszteleti szertartások és összejövetelek számára. Az ószövetségi időkben a próféták gyakran hangsúlyozták, hogy elég a templomba menni és ott áldozatokat felajánlani, mert Isten feltétlen engedelmességet és az ő parancsainak megtartását kéri az emberektől. Ezt a benső hozzáállást fejezi ki a látható istentisztelet, de nem pótolja azt, ha hiányzik valakiből. A próféták azt is sürgették, hogy a nép újuljon meg vallási szempontból, térjenek meg és szívük tisztasága elsődleges legyen. Ezt a prófétai hagyományt folytatja Jézus, amikor megtisztítja a templomot, amiről a mai vasárnap olvasunk az evangéliumban. De többről is szó van itt, mint egy prófétai buzgóságról. A mi Urunk keresztáldozata, halála és feltámadása óta Jézus megdicsőült teste az új templom, Isten jelenlétének új helye.
A jeruzsálemi templom megtisztításakor Jézus a következő kijelentést tette: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!" Zsidó hallgatósága nem értette e mondat értelmét, de ekkor még a tanítványai sem tudták, hogy saját testére, a halálát követő harmadik napon feltámadt testére gondol Mesterük.
Az egykori hallgatóság az épületre gondolt, amelyben elhangzott e különös kijelentés. A zsidók jól ismerték ennek a templomnak a történetét. A kezdetek Dávid király idejéig nyúltak vissza. Miután az ország fővárosában, Jeruzsálemben palotát épített a maga számára, Dávid elhatározta, hogy házat épít Isten számára. Az isteni gondviselés azonban nem engedte meg, hogy elhatározása még az ő életében megvalósuljon, hanem csak fia, Salamon építhette meg az Úr templomát, amelyet a hódító babiloniak később leromboltak. A babiloni fogságból visszatérő zsidók építették újjá a templomot, amely ettől kezdve évszázadokon keresztül ismét az istentisztelet legfőbb helyéül szolgált. A második templomot a zsidó háború idején a rómaiak lerombolták és azóta nem építették újjá.
Isten egykor szövetséget kötött a választott néppel, ígéretet tett nekik, hogy a hit zarándokútját végigjárva elnyerik azt az országot, amelyet Isten nekik készített. A szövetség jeleként és az ígéret pecsétjeként Isten törvényt adott a választott népnek, szívükbe írta a tízparancsolat törvényeit. A törvény olyan útmutató jel volt az ószövetségi időkben, amely „az élet útját" mutatta az emberek számára, s amely azt jelezte, hogy Isten az ő népével van. A jeruzsálemi templom pedig, amely Isten lakóhelye volt, szintén azt jelezte, hogy Isten népe körében lakik, egészen közel van az emberekhez.
Az újszövetségi időkben az igazi jel, amely az Atya emberek iránti hűségét és szeretetét igazolja, és amely beteljesíti az üdvösség művét, már nem egy épület lebontása és felépítése lesz, hanem Jézus halála a kereszten és az ő feltámadása. E két esemény, továbbá a kereszt és az üres sír nem választható el egymástól. Mindkettő hitet ébreszt abban, aki látja, s elindít a tanúságtétel útján. Szent Pál apostol a következőket mondta: „A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük" (1Kor 1,22-23). Ezt a küldetést folytatja az Egyház minden korban azt a megfeszített Krisztust hirdetve, akit az Atya feltámasztott a halálból.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt, amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát, amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával és feltámadásod hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210307.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2021. március 5., péntek

[Napi e-vangelium] 2021. március 06. szombat

2021. március 6. – Szombat

Evangélium

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük" – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés

Az evangéliumi példabeszédet elképzelve egy atya áll előttünk. Egy atya, aki kitárja karját, hogy hosszú idő után újra szeretettel magához ölelhesse fiát. A történetnek ez az egyik fordulópontja. A fiú biztosan nem erre számított, mert nem fiúi méltóságot akar kérni atyjától, hanem megelégedne a szolga szerepével is. Az atya azonban nem akar szolgát abból, aki korábban fiú volt. Nagylelkűsége, irgalma arra indítja, hogy megbocsásson annak, aki hűtlenül elhagyta.
Egy másik fordulópont a fiú lelkében történik, mégpedig akkor, amikor úgy érzi, hogy nem akar lejjebb süllyedni, nem akar még megalázóbb helyzetbe kerülni. Nagyravágyó elképzelései hamar semmivé válnak. Hűtlensége és botlása megtöri büszkeségét, alázatossá teszi őt. Tudja, hogy nem állhat büszkén apja elé. Tudja, hogy egyetlen lehetősége maradt, be kell ismernie bűnét.
A történetben szereplő „legdrágább ruha" a fiú régi ruhája. Fiának távozása után az apa nem dobatta ki ezeket a szolgákkal, hanem megőrizte őket. Miért? Mert bízott abban, hogy fia egyszer megbánja bűnét és visszatér. Mert azt érezte, hogy ezekre a ruhákra még szükség lesz. Ez a tisztán őrzött, legdrágább ruha arra várt, hogy tulajdonosa újra magára öltse.
Akarom-e magamra venni azt a tiszta ruhát, amelyet az irgalmas Isten a szentgyónásban nyújt felém?
© Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, vezess engem a te utadon. Ne engedjem el soha a te kezedet. A te kegyelmed éltessen engem. A te szereteted lakjék bennem. A te tisztaságod költözzék belém. Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek. Ne a jelen, hanem az örök élet. Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak. Mindig és mindenért, neked hálát adni tudjak, és ha választanom kell kettőnk között Jézusom, mindig csak te és sohasem én legyek az első!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210306.mp3

2021. március 4., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2021. március 05. péntek

2021. március 5. – Péntek

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!" Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!" Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?" Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!" Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés

Jézus ezt mondja a mai evangéliumban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett." Az emberiség története során sok „követ" elutasítottak, és ez az üdvtörténet valamennyi szakaszára, a Jézust megelőző ószövetségi időkre és az őt követő újszövetségi időkre, továbbá az Egyház idejére is érvényes. Gondoljunk csak Józsefre, Jákob fiára, akit saját testvérei adtak el rabszolgának, s aki felemelkedése után családjának és népének megmentője lett. Nemde az isteni gondviselésnek köszönhető ez? Nemde Isten tette őt szegletkővé? Assisi Szent Ferencet a saját apja tagadta meg, de ő a szegénység felvállalásával sikeres és máig gyümölcsözően ható mozgalmat indított. Nemde Istennek köszönhető ez? Nemde Isten tette őt szegletkővé?
És természetesen ott van Jézus példája. Őt is elutasították, halálra ítélték és keresztre feszítették. Mégis, Isten rendeléséből az Úr halála szerezte meg az egész emberiség számára a megváltást. Nemde Isten, a mennyei Atya tette őt szegletkővé, Megváltóvá és Üdvözítővé?
A gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd az üdvtörténet irányát mutatja be jelképesen, az ószövetségi idők elutasított prófétáit és az újszövetségi idők elutasított szentjeit. És az elutasított és megölt fiúról, az Isten Fiáról, Jézusról szól.
Lehet, hogy nem vagy bölcs és nem vagy gazdag, de Isten az alázatosakat és a neki engedelmeskedőket át tudja úgy alakítani, hogy szegletkővé váljanak.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk Jézus Krisztus! Te az utolsó vacsorán úgy rendelted, hogy életed folytatódjon tanítványaid, követőid életében, a mi életünkben. Szent tested az Atyának szóló áldozat és nekünk adott ajándék, amely által áldozatod naponta megújul és életed bennünk folytatódik. Az általad adott csodálatos kenyér keresztény életünk forrása. Élj bennünk! Táplálj minket! Segíts, hogy áldozatodhoz kapcsolódva mi is felajánljuk életünket a mennyei Atyának!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210305.mp3

2021. március 3., szerda

[Napi e-vangelium] 2021. március 04. csütörtök

2021. március 4. – Csütörtök

Evangélium

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés

A mai evangélium bevezető mondata szerint Jézus tanítása egy példázat, egy példabeszéd. Jogosan érezzük azonban, hogy legfeljebb a történet második része - a gazdag ember és Ábrahám közti beszélgetés - egy kitalált példa, de a történet alaphelyzete biztosan nem. Bőségben élő gazdagok és nélkülöző szegények Jézus korában ugyanúgy voltak, mint napjainkban, és a tehetősek ugyanúgy nem törődtek a szegényekkel, nem igyekeztek rajtuk segíteni a régi időkben sem, mint manapság.
Figyelemre méltó, hogy a történetben nincs megnevezve a gazdag, de a szegény nevét megtudjuk, Lázárnak hívják. Ő természetesen nem azonos azzal a Lázárral, aki Betániában lakott és akit Jézus feltámasztott a halálból. A Lázár név ezt jelenti: Isten segít. A név jelen esetben nem utal viselőjének sorsára abban az értelemben, hogy Isten úgy segítette volna meg őt, hogy anyagi javakat biztosított volna számára, de Isten segítségét nem is ebben az értelemben szoktuk kérni vagy megtapasztalni. Lázár úgy tapasztalta meg az isteni segítséget és kegyelmet, hogy az üdvösségre jutott.
Ez utóbbi, tehát az üdvösségre jutás nem sikerült a gazdagnak, mert vagyona olyannyira vakká tette, hogy észre sem vette a háza előtt élő szegény koldust és nem gyakorolt vele irgalmasságot. Aki vagyonát és saját érdekeit Isten elé teszi, az önmagát zárja ki az örök életből. Aki pedig türelemmel viseli a földi élet nehézségeit, számíthat Isten irgalmára.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életed során mindig felismerted a kísértést és visszautasítottad azt. A legfontosabb pillanatban nem szálltál le a keresztről, hanem vállaltad a szenvedést és a halált a mi megváltásunkért. A kísértés a mi esetünkben is arra irányul, hogy eltávolodjunk Istentől, a tőle kapott küldetéstől, az ő szeretetétől, és szálljunk szembe az ő akaratával. A kísértés elutasítása azt jelenti, hogy kifejezzük szándékunkat: egyedül Istennek akarunk szolgálni, őt tartjuk életünk Urának, az ő akaratának szeretnénk mindenben engedelmeskedni. A kísértés legyőzése azt jelenti, hogy Isten útját, az üdvösség útját választjuk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210304.mp3

2021. március 2., kedd

[Napi e-vangelium] 2021. március 03. szerda

2021. március 3. – Szerda

Evangélium

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28

Elmélkedés

Nem lehet kétségünk afelől, hogy minden szülő örül a gyermeke sikerének. Örül annak, amikor a fia vagy a lánya leérettségizik, befejezi az egyetemet, elkezd dolgozni, megházasodik, szóval, amikor az életében lezárul egy szakasz. A szülők öröme talán még nagyobb, amikor a gyermeküknek valami olyan dolog sikerül, amiről ők évekkel korábban hiába álmodoztak. A szülők részéről egészen természetes, hogy a maguk módján igyekeznek támogatni gyermeküket céljaik elérésében.
A mai evangéliumban is egy ilyenféle szülői támogató segítségről olvasunk. Jakab és János apostolok édesanyja igyekszik gyermekei sorsát jobbra fordítani. Jót akar gyermekeinek, „vezető beosztást" szeretne biztosítani számukra. Az ötlet persze a két fiúnak is tetszik. A kérés arról tanúskodik, hogy mindhárman azt remélik, hogy Jézus földi uralkodásra készül. Jézus azonban tisztázza velük, hogy az Isten országa egészen mást jelent. Beszélgetésük során Jézus a szolgálatot emeli ki. Követőinek egyik legfőbb jellemzője ugyanis a szolgáló lelkület. Aki mások felett szeretne uralkodni, hatalmat gyakorolni, az nem a krisztusi példát követi. Nem baj, sőt kifejezetten hasznos, ha vannak vágyaink és elérendő céljaink az életben, de ezek legyenek összhangban Isten akaratával! Ha az ő dicsőségéért fáradozunk, akkor áldás lesz törekvéseinken.
© Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210303.mp3

2021. március 1., hétfő

[Napi e-vangelium] 2021. március 02. kedd

2021. március 2. – Kedd

Evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus komoly beszédet mond, amelyben feltárja az írástudók és a farizeusok hamis vallásosságát és képmutatását. A bevezető mondat szerint beszédét a néphez és a tanítványokhoz intézi, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy más alkalommal intelmeit ne merte volna szemtől szembe megmondani az érintetteknek. E helyen mégsem hozzájuk beszél, nem vádat fogalmaz meg ellenük, hanem azért leplezi le hamis vallásosságukat, hogy övéit megóvja attól. Ezért mondja: „Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket."
Jézus korában a legbuzgóbb vallási csoport a farizeusoké volt. A mózesi törvényeket ők tartották meg a legkomolyabban, de ezzel Jézus szerint az volt a hiba, hogy inkább csak a törvények betű szerinti megtartása volt a céljuk és nem értették meg azt, hogy bármiféle isteni törvény megtartásának csak akkor van értelme, ha azt az ember Isten iránti szeretetből és örömmel teszi. A másik probléma az volt, hogy a törvényeket nem Isten iránti tiszteletből tartották meg, hanem az emberek elismerését szerették volna kivívni. Az ilyen képmutatás eltorzítja a vallásosságot és tönkreteszi az Istennel való személyes kapcsolatot.
A nagyböjt jó alkalom számunkra, hogy levegyük a farizeusi álarcot és magunkra öltsük az alázatot és a bűnbánatot.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210302.mp3

2021. február 28., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2021. március 01. hétfő

2021. március 1. – Hétfő

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."
Lk 6,36-38

Elmélkedés

A nagyböjti időszak különösen is ráirányítja figyelmünket az irgalomban gazdag mennyei Atyára. A szentgyónásban megtapasztalhatjuk az isteni irgalmasságot. Bűneink őszinte megbánásával közeledünk Atyánkhoz, ő megbocsát nekünk, megtisztult lélekkel folytathatjuk életünket.
Az isteni irgalmasságnak azonban van egy másik vonzata is, erről olvasunk a mai evangéliumban. Jézus ezt mondja: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas." Jézus szavainak pontos megértéséhez és annak megvalósítása érdekében érdemes egy finom megkülönböztetést tennünk. Nem azért kell irgalmasnak lennünk, mert Jézus felszólítása erre ösztönöz minket, hanem azért, mert magunk is megtapasztaljuk Isten irgalmát. Ha Isten annyira szeret minket, hogy kész minden vétkünket, még a legsúlyosabbakat is megbocsátani, akkor az ellenünk vétők felé nekünk is megbocsátónak kell lennünk. Tegyük félre a gyerekes sértődöttséget és haragtartást! És tegyük félre a bosszúvágyat! A lelki életnek egy magasabb szintje az, amikor túllépünk a sértéseken és bántalmakon és megbocsátunk. És egy további szempont: Nem érdemes sokáig magunkban hordozni a bántalmakat, mert olyan sebek ezek, amelyek nem tudnak maguktól begyógyulni és könnyen elmérgesednek. A megbocsátás az egyetlen hatékony gyógymód az ilyen sebek mielőbbi begyógyulására.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned ismerem fel gyógyítómat és a te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz nekem a bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra és hitem elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak. Megbocsátó kegyelmed mindennél többet ér számomra!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20210301.mp3

2021. március 6., szombat

2021. március 5., péntek

2021. március 4., csütörtök

2021. március 3., szerda

2021. március 2., kedd

2021. március 1., hétfő

2021. február 28., vasárnap

Blogarchívum