2025. január 5. – Karácsony utáni 2. vasárnap
Evangélium
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés
Élet és világosság
A mai vasárnapon olvasott evangéliumi rész Szent János evangéliumának kezdete. Az Ige Jézus Krisztus, az Isten Fia, akiben Isten kimondja önmagát, megismerteti önmagát az emberrel. Az Ige, már kezdetektől fogva létezett, ő az örökkévaló Isten Fia. Jelen volt már a világ teremtésekor, s most amikor Isten újjá akarja teremteni a világot és meg akarja ajándékozni az embert az újjászületés kegyelmével, akkor szintén jelen van, de immár valóságos emberként, azaz emberré lesz, hogy Isten egészen közel jöjjön minden emberhez. A szöveg alaphangulata az öröm. Átsugárzik rajta az embernek életet ajándékozó Isten öröme, az embert üdvözíteni akaró Isten öröme, az embert a világosság útján vezető Isten öröme: „Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága." Ugyanakkor nem hallgat arról sem, hogy az isteni jóakarattal szemben megnyilvánul az emberi elutasítás is: „a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be."
Jézus emberré válását érdekes kifejezéssel jelöli meg az evangélista: „az Ige testté lett, és közöttünk lakott." A Jézus Krisztusba vetett hit lényegi mondanivalója ez. A hívő ember, ha nem is érti meg teljes valóságában a megtestesülés titkát, de megsejti annak mélységét, megérzi, hogy Jézusban egészen közel jött hozzánk az Isten, hogy mi kapcsolatba léphessünk vele. A láthatatlan Isten látható emberi testet vett fel, emberré lett, és lakóhelye az emberek világa lett küldetésének idejére. Jézus emberré válásával nem szűnt meg az ő istensége, továbbra is valóságos Isten. Mikor pedig valóságos emberségéről beszélünk, akkor azt állítjuk, hogy emberi teste és lelke volt, emberként született, emberként élt és emberként halt meg. Mi Isten teremtményei vagyunk, Jézus viszont nem teremtmény, hanem öröktől fogva létezik, ezt fejezi ki az Ige-himnusz kezdete: „Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett."
Mindaz, amit János evangélista leír művének bevezetésében Jézus személyéről, az első keresztény közösség imájának és hitvallásának tűnik, amelyhez a későbbi évszázadokban élt keresztények is csatlakoznak imádságban és tanúságtételben. A hit olyan adomány, amely kivezet minket a sötétségből, az élet céltalanságából, és kiszélesíti látókörünket és életterünket. Látókörünket, hogy ne csupán az emberi élet korlátozottságát és végességét lássuk, hanem az üdvözítő Isten távlataiban szemléljük önmagunkat. És életterünket is kiszélesíti abban az értelemben, hogy Istennel élhetünk már itt a földön, s halálunk után eljuthatunk Istenhez az örökkévalóságba, amely új életet jelent számunkra. Ennek fényében karácsony titkát így foglalhatjuk össze: az örökkévaló Isten emberré lett, hogy nekünk megmutassa az utat az örök élet felé.
János evangélista megkülönbözteti az ember testi és lelki születését, természetes és természetfeletti születését. Testi születésünk, létezésünk is Isten ajándéka. Lelki újjászületésünk a kegyelem, a világosság befogadása és a hit által szintén Isten ajándéka, amelyeket Krisztus személyében, őáltala kapunk. Azért kell keresztény emberként Krisztushoz kapcsolódnunk, hogy részünk legyen az életben és a világosságban.
© Horváth István Sándor
Imádság
Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat, Jézus Krisztust emberi világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi Gyermekben a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő hozza el számunkra a békességet és a boldogságot és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak Fiadra!
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250105.mp3
Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas
Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás
