2011. október 22., szombat

[Evangelium] 2011-10-22

2011. október 22. - Szombat

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre
Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan." Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a
szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így
szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen
a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9

Elmélkedés:

Amikor Jézus hasonlatokat mond arról, hogy az embernek a bűnbánat vagy a
jócselekedetek gyümölcseit kell teremnie – miként a fák is gyümölcsöt
érlelnek – akkor az Istennel való együttműködésünkre gondol. Isten nélkül
ugyanis elszakadnánk az éltető erőforrástól, a teremtő erőtől, a
növekedést és fejlődést biztosító hatalomtól, s erőtlenné, élettelenné és
terméketlenné válnánk. Isten teremtő együttműködésre hívja minden
teremtményét, közülük is legfőképpen magát az embert. Aktív együttműködés
ez a Teremtővel, ugyanakkor mégsem a miénk az érdem, hanem Istené. A
növekedés nem rajtunk múlik, hanem Istennek köszönhető.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és szépen élni, és
fussanak a bűntől! Legyenek a föld sója és a világ világossága, amit
Krisztus Jézus nemcsak apostolainak és tanítványainak kötött lelkükre, de
követőinek is.
Kapisztrán Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 21., péntek

[Evangelium] 2011-10-21

2011. október 21. - Péntek

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton
felhő támad, mindjárt mondjátok: „Eső jön!", és úgy is történik. Ha déli
szél fúj, azt mondjátok: „Hőség lesz!", és megjön az is. Képmutatók! Az ég
és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem
ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor
ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele,
hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a
börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem
szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59

Elmélkedés:

Jézus korában még egyáltalán nem létezett időjárás-előrejelzés, de már
abban az időben is hasznosak voltak a megfigyelések. Bizonyos égi
jelenségekből következtetéseket vontak le, amelyek a közeljövőben
várhatóak voltak. Napjainkban egészen komoly technikai felszerelések
segítik a meteorológusok munkáját, akik sokszor egészen pontos
előrejelzéseket tudnak készíteni. Figyelmeztetéseik nagyon hasznosak
például azok számára, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Jézus arról
beszél, hogy a természeti jelenségekből következtetéseket vonnak le, de az
idők jeleinek nincs hatása az emberekre. Végzetes lehet az, ha valaki nem
akar tudomást venni a figyelmeztetésekről és vakon megy előre, hogy
megvalósítsa saját elképzeléseit. Vallási életünkben is vegyük észre Isten
figyelmeztetéseit, amelyek jelzik számunkra, hogy helyes-e az az út,
amelyen járunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Imádság munka előtt: Szentháromság egy Isten, buzdíts, erősíts, támogass
kötelességeim teljesítésében, hogy a munka, amelyet Nevedben megkezdek, a
Boldogságos Szűz és a mennyei Szentek közbenjárása által Istennek
dicsőségére, nekem és embertársaimnak pedig lelki üdvösségére váljék. A mi
Urunk, Jézus Krisztus által.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 20., csütörtök

[Evangelium] 2011-10-20

2011. október 20. - Csütörtök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
Lk 12,49-53

Elmélkedés:

Jól ismert számunkra a jelenet, amikor Isten egy lángoló, de el nem égő
csipkebokorban jelenik meg Mózesnek. Amikor Mózes a bokorhoz közeledik, az
isteni hang tudtára adja, hogy addig nem szabad közelítenie, amíg meg nem
tisztul (Kiv 3,2-6). Az embert vonzó, de ugyanakkor félelmetes tűzben
megjelenő Isten magához hívja azt, akit kiválaszt, hogy tisztává tegye őt,
mielőtt felfedné számára önmagát.
Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön – mondja Jézus a mai
evangéliumban. Az Isten iránti szeretet tüzét akarja meggyújtani,
felszítani bennünk, hogy ez a tűz minket is megtisztítson. Ez jelzi
számunkra, hogy Isten minket is kiválasztott, nekünk is fel szeretné fedni
önmagát, hogy megismerjük szeretetét. Istent azonban nem mindenki fogadja
el, nem mindenki akarja megismerni. Vannak, akik elutasítják. Ez okozza a
szakadásokat az emberek között, sőt olykor még a családokon belül is.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 19., szerda

[Evangelium] 2011-10-19

2011. október 19. – Szerda

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná
a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
is gondoljátok."
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura
szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.
Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt
mondja magában: „Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi
szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára
juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy
akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így
tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki
sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon."
Lk 12,39-48

Elmélkedés:

Nem csak a gazdának, de a szolgának is megvan a maga felelőssége.
Hűségesen kell teljesítenie mindazt, amit ura rábíz, mert akire sokat
bíztak, attól többet is kérnek számon. Isten azt a feladatot bízza ránk,
hogy közreműködjünk szándékainak megvalósulásában a világban és az
egyházban. Követendő példánk maga Jézus, az Atya alázatos szolgája, aki a
végsőkig, a keresztig hűséges marad küldetéséhez, megteszi, amit Atyja
kíván tőle. Engedelmessége jutalmaként részesül a feltámadásban. A mi
szolgaságunk nem rabszolgaságot jelent, amely elvenné szabadságunkat,
hanem szolgálatot, amely kitart a hűségben. Isten szolgáiként a
szenvedéseken és a próbatételeken keresztül juthatunk be Isten Országának
dicsőségébe.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked
zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz
javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton
örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek! Tiéd minden szent
dicsérete és magasztalása mindörökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 18., kedd

[Evangelium] 2011-10-18

2011. október 18. – Kedd, Szent Lukács evangélista

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és
igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit
elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
hozzátok az Isten országa!"
Lk 10,1-9

Elmélkedés:

A mai napon ünnepelt Szent Lukács evangéliumának jellegzetessége, ahogyan
bemutatja az irgalmas Istent. Bár a vallási vezetők elutasítják Jézust, ez
a visszautasítás nem zárja el Isten irgalmát, amely minden ember felé
kiárad. Az Atya újra és újra felkínálja az embereknek a megtérés
lehetőségét, akik bűnbánatot tartva fogadják el ezen újabb és újabb
kegyelmi ajándékot. Lukács úgy mutatja be Jézust, akinek küldetése a
bűnösökhöz szól. Azok járnak helyes úton, akik felismerik benne
megváltójukat.
Az evangéliumot olvasva mi is naponként találkozunk Jézussal, aki
számunkra is a megtérés örömhírét hirdeti. Szavait hallgatva bennünk is
felébred a felismerés, hogy Atyánk közelében a legjobb helyünk. Bűneink
ugyan mindig eltávolítanak minket Istentől, de ő ennek ellenére sem
tagadja meg irgalmát senkitől. A kiengesztelődés nagyszerű lehetősége, a
szentgyónás, számunkra is út, amely visszavezet a megbocsátó Istenhez.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, Uram! Sokat vétkeztem, és megérdemeltem igazságos büntetésedet.
Légy kegyelmes nekem, bűnösnek! Isten, Fiad értem halt meg a kereszten, s
én hálátlansággal fizettem szeretetedért. Teljes szívemből bánom ezt.
Jóságos mennyei Atyám, Te végtelenül jó vagy, én pedig vétkeimmel
megszomorítottalak és megharagítottalak. Bánom egész lelkemből és
megfogadom, hogy megjavulok és többé nem vétkezem. Segíts kegyelmeddel!

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
A Szentírás vasárnapján indult az evangelium365 mobil alkalmazás.
Mostantól a napi evangélium már nem csak e-mailben, hanem mobiltelefon
készüléken is elérhető.
Android rendszerű telefonok tulajdonosai az Android Market-ben, iPhone
készülékkel rendelkezők pedig az App Store-ban találják meg az
evangélium365 alkalmazást.
Nagy öröm számomra és szimbolikus jelentősége is van, hogy az első magyar,
katolikus mobil alkalmazás az Evangéliumot nyújtja az embereknek és az Új
evangelizációhoz kapcsolódik.
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 17., hétfő

[Evangelium] 2011-10-17

2011. október 17. - Hétfő

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból:
„Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" Ő így
válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és
elosszam örökségteket?" Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és
őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől
függ az ember élete".
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges
termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig.
Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá:
Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit
szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben
gazdagodnék!"
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

A pénz utáni mohóság, a vagyon utáni vágyakozás, a kapzsiság azért számít
bűnnek, mert ellenkezik a felebaráti szeretet törvényével és elfordítja az
ember szívét Istentől. Mégis, mindezzel mit sem törődve, egyesek a földi
gazdagságban bizakodnak és minden igyekezetükkel gazdagodni szeretnének.
Szívüket elzárják a nagylelkű Isten és a szükséget szenvedő emberek elől.
Az evangéliumban olvasott példabeszéd rávilágít a kapzsiság lényegére:
egyrészt a minél nagyobb megszerzésének vágyára, másrészt az ahhoz való
ragaszkodásra. Aki ily módon a földi kincsekhez köti magát, elfelejti a
legfőbb emberi célt, az üdvösséget. Jézus a vagyonban való bővelkedés
helyett más utat, a lelkiekben való gazdagodás ajánlja tanítványainak.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, eljöttem házadba; hogy meghalljam, mit mondasz nekem Te, Atyaisten,
Teremtőm, s Te, Úr Jézus, Megváltóm, Te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm
életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus
Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és
halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben
és életmódban. Halld meg és hallgasd meg, Istenem, Jézus Krisztus által.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 16., vasárnap

[Evangelium] 2011-10-16

2011. október 16. – Évközi 29. vasárnap

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan
tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és
a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat
beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy
tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed:
Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" De Jézus felismerte
gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti képmutatók!
Mutassátok csak meg az adópénzt!" Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe
és a felirata ez?" Azok azt felelték: „A császáré." Erre ő így szólt
hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az
Istennek pedig, ami az Istené!" Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták
őt, és elmentek.
Mt 22,15-21

Elmélkedés:

Ami az Istené
Bár sokszor ígérték már a magyar adórendszer egyszerűsítését, ennek
megvalósítása még várat magára. Egyszerű ember aligha igazodik ki az
adótörvények dzsungelében, sőt, néha még az adószakértők sem naprakészek a
témában. Az adószabályok ugyanis évről évre, vagy akár évközben is
állandóan változnak, egyes adófajták megszűnnek, mellette pedig új adók
kerülnek bevezetésre. Az állam által megszabott adókat be kell fizetni,
vagy legalábbis be kellene, mert sokan próbálnak ügyeskedni, például
azzal, hogy külföldi, kedvezőbb adózású országokba, úgynevezett
adóparadicsomokba irányítják pénzüket. Adócsalókról és hasonló
bűncselekményeket elkövető személyekről szinte naponta hallunk a
híradásokban. Aki becsülettel befizeti az adót, az is sokallja annak
mértékét, mert adót fizetni általában nem szeretnek az emberek.

Bár más tartalommal és hangsúllyal, de a mai evangéliumban is az
adófizetésről van szó. A kérdés egyszerűen hangzik, s látszólag egyszerűen
lehet rá válaszolni. „Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?" (Mt
22,17). Az egykori zsidóság körében mindennapos kérdés lehetett, s
bizonyára sok vitát eredményezhetett az igennel és a nemmel felelők
között. Jézus azonban nem a megszokott módon, nem egyszerű egyetértéssel
vagy elutasítással válaszol, s ennek oka van. Az adófizetéssel kapcsolatos
kérdés hátterében az áll, hogy Jézus korában a zsidók országa a Római
Birodalom fennhatósága alatt állt, az adófizetés elfogadása a római uralom
elfogadását jelentette, megtagadása pedig az idegen elnyomás elutasítását.
A Jézusnak címzett kérdés hátterében ügyes csapda húzódik meg. Ha Jézus
azt válaszolja, hogy szabad adót fizetni a császárnak, akkor ezzel
elismeri az idegen, elnyomó hatalmat, és ez sok zsidó emberből váltana ki
ellenszenvet. Ha viszont nem helyesli az adófizetést, akkor ez a római
császár elleni lázadásnak és lázításnak számítana. A csapda
kikerülhetetlennek tűnik, bármit is válaszol a kérdezett, szavaiba könnyen
beleköthetnek.

Jézus viszont felismeri a kelepcét, a kérdezők álnok szándékát és
könnyedén tér ki a csapdahelyzetből: „Adjátok meg a császárnak, ami a
császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!" (Mt 22,21). Két apró
finomságra figyeljünk fel a leleményes válaszban. Egyrészt arra, hogy
Jézus nem bátorítja azokat a zsidó csoportokat, amelyek a római hatalom
ellen lázítottak abban az időben. Lázadásuknak alapvetően vallási oka van.
A mózesi Törvény ugyanis egyértelműen rögzítette, hogy az ember egyedül
Istennek szolgálhat és nem például egy idegen nemzet uralkodójának. Jogos
volt-e, hogy lelkiismereti kérdést csináltak az adófizetésből és az isteni
törvényekre hivatkozva megtagadták a földi hatalom irányába kötelességük
teljesítését? Jézus válaszából arra következtethetünk, hogy nem helyeselte
ezt az elképzelést, a fegyveres, erőszakos ellenállást pedig egészen
biztosan nem támogatta. Másrészt azt is felfedezhetjük a válaszban, hogy
Jézus nem nyugszik bele jámbor módon az idegen hatalom elnyomásába, tehát
egyáltalán nem tekinthető felelete megalkuvásnak vagy beletörődésnek.

Az evangéliumi párbeszédben szereplő pénz, az adópénz a császáré. A
pénzérmén az ő arcképe látható, s ez jelzi, hogy a pénz az ő tulajdonát
képezi. A pénz tehát a császáré. De kié az ember? Kihez tartozunk mi,
emberek? Ahhoz, akinek képét magunkon viseljük. Kinek a képe van rajtunk?
A szentírás szerint Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára
teremtette. Vajon hordozom-e arcomon Jézus arcát? Vajon odaadom-e magamat
Istennek, akinek képét magamon viselem? Jó lenne, ha meglátnánk Jézus
szavainak igazi értelmét és komolyan vennénk azt: Adjátok meg az Istennek
pedig, ami az Istené!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Bűneim elhomályosítják isteni arcodat rajtam. Tisztítsd meg
szívemet és lelkemet, hogy tisztán tükrözhessem vissza arcodat. Segíts
evilági kötelességei teljesítésében, de legfőképpen segíts abban, hogy az
Élet Urának adjam önmagamat, életemet!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum