2016. október 29., szombat

[Napi e-vangelium] 2016-10-29

2016. október 29. – Szombat

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakodalomra hívnak, ne
ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha
ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a
helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják."
Lk 14,1.7-11

Elmélkedés:

A mai evangéliumi történet szerint Jézus elfogadja egy farizeus
meghívását, betér házába. A történetben „vezetőként" van megnevezve a
vendéglátó, aki a farizeusok között magasabb rangban lehetett, elismert
személy volt. Minden bizonnyal az ilyen vezetők rendezhettek időnként
olyan étkezéseket, amelyek során találkozhattak egymással az írástudók és
megvitathattak vallási kérdéseket. Jézust is egy ilyen közösségi
összejövetelre hívták meg. Maga az élethelyzet, mindaz amit még az étkezés
előtt tapasztal, nyújtja számára a tanítás témáját. Nem kéri fel őt senki
arra, hogy tanítson, ő a kezdeményező, aki szól a jelenlévőkhöz. Tanítását
ebben a konkrét helyzetben vehetjük kritikának, amely azoknak a
vendégeknek szól, akik megfeledkeztek a szerénységről és jobb helyet
akarnak biztosítani maguknak.
A tanítás mondanivalója ugyanakkor túlmutat az étkezés határain és szól
mindazoknak, akik az egyházi közösség tagjai. A krisztusi közösségben
nincs helye az emberek egymás közti versengésének. Senki ne dicsőítse
magát és ne helyezze önmagát mások elé! Mindenki törekedjék inkább a
szerénységre és az alázatra! Jézus egész élete az alázatosság, a szolgálat
példája, amiben követnünk kell őt. Ha hűséges vagyok Krisztushoz, helyem
lesz a mennyben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézusunk! Te azt várod tőlünk, hogy téged kövessünk, a te nyomodban
járva eljussunk Atyánkhoz és elnyerjük az örök életet. Segíts minket, hogy
mindig betartsuk szabályaidat! Erősítsd bennünk a csapatszellemet, az
Egyház szeretetét! Segíts minket, hogy sikerrel munkálkodjunk a magunk és
mások üdvösségén! A legnagyobb győzelem az, hogy elnyerjük az örök életet.
Segíts minket győzni, segíts minket az üdvösségre!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161029.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. október 28., péntek

[Napi e-vangelium] 2016-10-28

2016. október 28. – Péntek, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek
is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab
fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük,
és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és
hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon
tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és
gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket
tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő
áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés:

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepén az evangélium a tizenkét
apostol kiválasztásáról és nevük felsorolásáról szól. E tizenkét személy
lett a magja a krisztusi közösségnek, az Egyháznak. Miért hozta létre
Jézus ezt a közösséget? Miért akarta, hogy követői közösséget alkossanak?
A válaszhoz onnan kell kiindulnunk, hogy Jézus az üdvösség örömhírének
hirdetője és az üdvösség közvetítője. Lukács bátran hirdeti ezt, ezért is
nevezi Jézust írásában Üdvözítőnek. Az üdvösség műve nem Jézus
mennybemenetele után kezdődik, mintha az apostolok kezdtek volna hirdetni
egy üdvözítő tanítást. Az üdvösség Jézus Krisztus személyével kezd el
megvalósulni a világban. Egész életében, valamint halálában és
feltámadásában is Üdvözítőnek mutatkozik.
Jézus azt szeretné, hogy az üdvösség műve távozását követően is
folytatódjék. Azért gyűjt maga köré tanítványokat és azért választja ki az
apostolokat, hogy tanúi és küldöttei legyenek, akik az általa megkezdett
munkát folytatják. Az üdvösség nem emberi elképzelés, elgondolás, hanem
Isten terve az emberrel. Az üdvösség út, amelyen az ember jár és Istenhez
ér. Ezen az úton az apostolokra alapozott Egyház vezet minket a
Krisztustól, az Üdvözítőtől kapott megbízás alapján. Máshová vezető utakon
sem elindulni, sem haladni nem érdemes.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor minden emberi hang és szó, lárma és zaj
között felfigyeltél a vak szavára, akinek hitvallása füledbe jutott. Ez
állított meg és késztetett arra, hogy meggyógyítsad őt, visszaadjad
szemevilágát. Hitét jutalmaztad meg ily módon. Te ma is meghallod, amikor
bizalommal fordulunk hozzád: gyógyítsd meg lelki vakságunkat! Adj nekünk
hitet! Add nekünk a hit látásmódját! Add, hogy a hit megnyissa szemünket
és szívünket, és felismerjük mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges. Add,
hogy a hit erejével mindig a te utadon járjunk! Hiszek, Uram, erősítsd
bennünk a hitet!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161028.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. október 27., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2016-10-27

2016. október 27. – Csütörtök

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve
távozzál innen! Heródes meg akar ölni." De ő ezt válaszolta: „Menjetek,
mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és
holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább
kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat,
akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy
a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok,
elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el
nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!"
Lk 13,31-35

Elmélkedés:

A tegnapi elmélkedésben már említettük, hogy Jézus állandóan közeledik
Jeruzsálem felé, ahol prófétaként halál vár rá. Sem ennek tudata, sem
emberi fenyegetés nem térítheti el őt útjától küldetése megvalósításától.
A veszély az uralkodó, Heródes részéről fenyeget, aki meg akarja öletni
Jézust. Heródes indokáról ugyan nem tudunk semmit, de ha igaz volt a
Jézusnak szóló figyelmeztetés, akkor feltehetően Heródes a hatalmát
féltette. Jézusról ugyanis időközben egyre többen gondolták, hogy ő a
Messiás, messiási uralmát pedig úgy képzelték, hogy ő lesz az ország
vezetője, nyilvánvalóan ezt akarhatta megakadályozni Heródes.
Az őt fenyegető halálveszélyt a farizeusok jelzik Jézusnak. A
figyelmeztetés jóindulatúnak tűnik, amit furcsának tartunk a farizeusok
részéről, hiszen más esetekben vitákat kezdeményeznek Jézussal,
törvényszegéssel vádolják és ürügyet keresnek, hogy a vesztét okozzák. Ez
esetben aligha feltételezhetünk jószándékot részükről, inkább úgy
gondolhatják, hogy jó volna távol tartani Jézust a fővárostól, ahol
nagyszámú néppel találkozna és tanítaná őket. Úgy tűnik, a farizeusok
inkább saját érdekeiket védik, vezető hatalmukat féltik, de ügyeskedésük
nem térítheti le Jézust arról az útról, amelyet végigjár, nem téríthetik
el küldetésétől.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és
mindennél jobban szeresselek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161027.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. október 26., szerda

[Napi e-vangelium] 2016-10-26

2016. október 26. – Szerda

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle:
„Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ő így válaszolt: „Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és
zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli
nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled
ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom,
honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és
fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek
majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az
Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!"
Lk 13,22-30

Elmélkedés:

Korábbi elmélkedéseinkben említettük már, hogy Lukács úgy mutatja be Jézus
nyilvános működését, vándorútját, mint aki állandóan Jeruzsálem felé
halad. A valóságban többször is megtehette ezt az utat Jeruzsálem felé,
illetve elhagyhatta a várost, hiszen felnőttként az ünnepekre minden évben
elzarándokolt. Lukács feltehetően Jézus küldetéstudatának hangsúlyozása
érdekében említi többször ezt a „jeruzsálemi utat." Az Úr maga mondja:
„nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül" (Lk 13,33). Jézus állandó
haladása, közeledése Jeruzsálem felé annak jelképe Lukács írásában, hogy
küldetése beteljesítéséhez egyre közelebb kerül.
A mai evangéliumba ezt olvassuk: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun!" A
buzdítás a tanítványoknak és a későbbi korok Krisztus-követőinek, nekünk
is szól: törekedjünk bejutni az üdvösségre! Az üdvösség elérése az ember
számára nem könnyű, de nem is lehetetlen. Isten vezet minket, hogy napról
napra előrehaladjunk az üdvösség útján és legyen erőnk a szűk kaput
választani és azon belépni.
Ugyanakkor Jézus számára is volt szűk kapu. A szenvedés vállalása és a
kereszthalál volt számára az a szűk kapu, amely a feltámadásra vezetett.
Isten mindannyiunk számára új világot nyit, de ebbe a világba a szenvedés
és a halál szűk kapuján és a feltámadáson át vezet az út.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket
választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ
kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt
egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így
isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161026.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. október 25., kedd

[Napi e-vangelium] 2016-10-25

2016. október 25. – Kedd

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez
hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz.
Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég
madarai megpihennek ágai között." Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam
az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és
elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle."
Lk 13,18-21

Elmélkedés:

Jézus tanításának középpontjában Isten országa, a mennyek országa áll. Az
ország megvalósulását, jelenlétét két példával világítja meg: az első a
mustármagról, a második a kovászról szól. A mustármag egészen kicsiny, az
ember el sem hinné, mekkorára képes megnőni. Ehhez hasonlóan növekszik
Isten országa a világban, messze felülmúlva az emberi elképzeléseket. A
lisztbe vagy a tésztába vegyített kevés kovász, azaz élesztő képes
átjárni, megkeleszteni a tésztát. Mindkét példa arra utal, hogy Isten
országa rejtett, titokzatos módon terjed, növekszik. A növekedés nem
vehető észre rövid távon, de napról napra bontakozik. Az isteni
tevékenység nem észlelhető, de az események hátterében tettenérhető,
hiszen az emberek lelki fejlődése, átalakulása egy idő után már
észrevehető.
Isten országának növekedése szinte észrevehetetlen, de állandóan úton van
végső kiteljesedése felé. Rejtett valóság, amely az idő előrehaladtával
egyre inkább megmutatkozik az emberek számára. Jézus fellépésének idején
és az evangélium megírásának korában még kicsiny valóság az Isten országa,
de az évszázadok folyamán egyre jobban kibontakozik, miként ezt a
történelmi tapasztalat igazolta. Minden növekedés Istennek köszönhető, aki
az én közreműködésemet is kéri, hogy országa növekedjen.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, eljöttem házadba, hogy meghalljam, mit mondasz nekem te, Atyaisten,
Teremtőm, s te, Úr Jézus, Megváltóm, te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm
életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus
Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és
halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben
és életmódban.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161025.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. október 24., hétfő

[Napi e-vangelium] 2016-10-24

2016. október 24. – Hétfő

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a
betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához
hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben
rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A
zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton
gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor
jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!" Jézus feléje fordult, és
megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a
jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak
ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem
kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?" Ellenfelei e
szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus
ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17

Elmélkedés:

Lukács evangélista nem jelöli meg, hogy melyik városban történt az a
csoda, amelyről a mai napon olvasunk az evangéliumban. Azt viszont
hangsúlyozza, hogy a gyógyítás szombati napon történt, a nyugalom napján,
amikor nem szabadott semmiféle munkát végezni. A zsinagóga elöljárója
Jézus gyógyító tevékenységét munkának minősítette, ezért nemtetszését
fejezte ki. Érdekes, hogy nem meri véleményét Jézusnak elmondani,
méltatlankodását inkább az előbb még beteg, de mostanra már meggyógyult
asszonynak mondja: „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást
keresni, ne szombaton!" Merev törvényértelmezése, az előírásokhoz való
szigorú ragaszkodása egyértelműen a szívtelenség jele.
Jézus magatartása ennek éppen az ellentéte. Megsajnálja az asszonyt, aki
hosszú ideje, tizennyolc éve görnyedt, nem tud felegyenesedni.
Együttérzése cselekvésre indítja az Urat, megkönyörül az asszonyon,
meggyógyítja őt. Hasonló esetekben általában a beteg siet Jézushoz, hogy
gyógyulását kérje, de itt nincs erről szó, hanem Jézus látja meg a beteg
asszonyt és hívja őt magához. Más csodáknál Jézus beszélget a gyógyítás
előtt és a gyógyulni vágyó személy kifejezi hitét, de itt nincs szó
ilyesmiről. Egyértelműen Jézus a kezdeményező. Ő az, aki gyógyítani akar,
hogy megmutassa az isteni könyörületet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat
tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató
fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az
erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely
a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az
erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161024.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. október 23., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2016-10-23

2016. október 23. – Évközi 30. vasárnap

Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember
fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet
adok mindenből, amim van.
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni,
hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert
mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát,
azt felmagasztalják.
Lk 18,9-14

Elmélkedés:

Isten előtt
Jézus példabeszédeivel kapcsolatban sokszor mondjuk, hogy az életből
merítik témájukat, ezért olykor nem is képzeletbeli történetként olvassuk
őket, hanem mint valóságos eseteket. A mai evangélium is egy olyan
példabeszédet tartalmaz a templomban imádkozó farizeusról és a vámosról,
amely megtörténhetett a valóságban.
A két szereplőnek már a külső magatartásában is megfigyelhető a különbség,
a farizeus magabiztosan viselkedik a templomban, a vámos visszahúzódóbb,
távolabb áll meg. A farizeus olyannyira otthon érzi magát a templomban,
hogy még arról is megfeledkezik, hogy ez valójában az Isten otthona, a
vámos viszont a vendég bizonytalanságával tartózkodik a szent helyen, mert
érzi, hogy itt nem ő, hanem az Isten a házigazda.
Viselkedésük különbsége természetesen belső különbözőségükből ered. A
farizeus öntelten és magabiztosan, a vámos alázatosan, szerényen
imádkozik. A farizeus a maga igaznak vélt vallásosságával dicsekszik Isten
előtt, a vámos pedig beismeri, megvallja bűnösségét. A vámos azzal kezdi
az Isten felé közeledést, hogy elfordul a bűntől, elfordul bűnös önmagától
és bűnös múltjától, mert így akar új életet kezdeni. A farizeus viszont
erről megfeledkezik. Nem ismeri be bűnösségét, s éppen ez akadályozza meg
abban, hogy Istenhez fordulása kedves legyen s elfogadást nyerjen. A
farizeus csak a múltjáról és jelen állapotáról beszél, azzal dicsekszik,
amit eddig tett: „nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló,
igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök
hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van." Ő nem gondol arra, hogy
változnia kellene, mert tökéletesnek tartja önmagát.
A tanulság világos számunkra: az önteltség, a túlzott magabiztosság és az
elbizakodottság helyett őszinte bűnbánattal és alázattal szabad Isten elé
állnom. Nem állíthatom magamról, hogy tökéletes és bűntelen vagyok, hanem
be kell látnom, hogy van miért bocsánatot kérnem. A farizeusi lelkület
kialakulása és megerősödése ellen eredményes eszköznek bizonyul a napi
lelkiismeretvizsgálat és a rendszeresen elvégzett szentgyónás. A
vallásgyakorlat terén nem érdemes büszkélkednem, mert Isten ítéli meg
cselekedeteimet. Aki vallásos cselekedeteit saját érdemének tekinti, az
már elindult a farizeusi lelkület útján. Bármit is teszek, azt Isten
kegyelmének kell tulajdonítanom.
A példabeszéd emellett az imádkozás helyes módjára is tanít minket. Az
imádkozás Jézus életének középpontjában állt. Az ima révén tökéletes
egységben volt az Atyával, s ebből értette meg az Atya szándékait, az
embereket, akikhez küldetése szólt és a világot, amely élettereként
szolgált. Amikor imáinkat Jézus által terjesztjük a mennyei Atya elé,
akkor a szándék vezet minket, hogy az ő szemével tekintsünk Istenre, s
ennek köszönhetően mi is Atyánknak lássuk őt. A Krisztustól tanult ima
segít minket, hogy embertársainkra, mint testvéreinkre tekintsünk, akik
felé a szeretet arcát kell minden élethelyzetben mutatnunk. És az ima
segít minket abban, hogy e földi világban Isten országát építsük, miközben
az égi haza felé törekszünk.
Ha mindenben elégedett vagyok önmagammal és csak dicsekedni tudok Isten
előtt, akkor sosem fogom megtudni, ő hogyan értékeli életemet. Ha viszont
őszinte vagyok magamhoz és beismerem bűneimet, Isten meg tud ajándékozni a
bűnbocsánattal és az üdvösséggel.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, irgalmas Istenem! Hozzád fohászkodni, helyesen imádkozni csak
alázattal lehet. Az imádság szavait neked köszönhetem, a szavakat te adod
ajkamra, a gondolatokat te ébreszted bennem, és még az alázatot is neked
köszönhetem. Hálával tartozom azért, hogy a Szentírásban szólsz hozzám és
megmutatod a hozzád vezető utat. Köszönöm, hogy a szentmisében újra és
újra a veled való találkozás lehetőségét adod. Köszönöm, hogy bűnbánatot
ébresztesz szívemben. Adj szívembe mindenkor őszinte bűnbánatot, hogy
irgalmad felemeljen!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161023.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum