Napi Evangélium: 2009. március 29.

2009. április 4., szombat

[Evangelium] 2009-04-04

2009. április 4. - Szombat

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek
a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a
farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: "Mit tegyünk? Ez
az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és
népünket." Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt
mondta nekik: "Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy
ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt pedig
nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként
megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem
hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve
megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé
nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti
vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival
együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt
sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: "Mit gondoltok, eljön-e
az ünnepre?" A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a
rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse,
hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57

Elmélkedés:

A Szent János evangéliuma szerinti beszámolóból úgy tűnik, hogy a Jézussal
szemben ellenséges érzelmeket tápláló farizeusok számára Lázár
feltámasztása az utolsó csepp volt a pohárban. Máskor is rosszallásukat
fejezték ki a csodatettek alkalmával, főként, ha szombaton tette azokat
Jézus, hiszen e csodák nem csupán a meggyógyítottakban eredményeztek
hitet, hanem a szem- és fültanúk is hinni kezdtek Jézusban. A halott Lázár
visszaszólítása az életre szintén olyan esemény, olyan erős cselekedet
volt, amely Jézus isteni hatalmát igazolta és hitet ébresztett sokakban.
Jézus megölésének szándéka ekkor már kimondottan is megfogalmazódik.
Miközben tehát az egyik oldalon a megváltásban megnyilvánuló isteni jóság
a betetőzéséhez közeledik, a másik oldalon egyre inkább elhatalmasodik az
emberi gonoszság és gyűlölet. A kettő a kereszten találkozik.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Üdvözítőm szentséges Szíve, akit a szeretet túlkapása vitt e nagy
elhagyatottságba, adj nekem bensőséges lelket és érzékeny szívet, hogy
megtapasztaljam és megértsem, mit szenvedtél, hiszen gyötrődtél és minden
támasz nélkül szenvedni készültél, amitől emberi természeted annyira
borzadt! Nyisd meg fülemet, hogy halljam hangodat; világosítsd meg a
szememet, hogy lássam a példádat, lágyítsd meg kemény szívemet, hogy
érzékeny legyen fájdalmaidra és riadjon vissza attól, ami megújíthatja
fájdalmaidat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. április 3., péntek

[Evangelium] 2009-04-03

2009. április 3. - Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: "Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: "Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
"A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt - és az írás nem
veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! - mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: "János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés:

Jézus nyilvános működése azzal kezdődik, hogy a Jordán folyónál Jánostól
részesül a keresztségben. Erre az eseményre utal az evangélium befejező
része. Ekkor kezdi el hirdetni tanítását a nép körében és ekkor kezdi
csodatetteit. Most visszatér arra a helyre, ahonnan elindult. Amikor János
arról ír ennél a résznél, hogy sokan hittek Jézusnak, akkor egyértelműen
azt sugallja, hogy az Úr működése eredménnyel zárult. Az emberek hittel
elfogadták tanítását, amelyet csodái megerősítettek. Tanítása az Atyától
származik, s a csodákat is az Atya erejével viszi végbe. Éppen ez az, amit
egyesek azonban nem képesek elfogadni, s káromkodással vádolva őt,
megkövezésére készülnek. Az evangélium e szakasza tehát a Jézus működésére
adott kétféle választ tárja elénk, állásfoglalásra, hitvallásra késztetve
minket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Krisztusunk, aki elfogadod a keresztet az emberek kezéből, hogy Isten
embereket üdvözítő szeretetének jelévé tedd, add meg nekünk és korunk
minden emberének, hogy higgyünk e határtalan szeretetben, s átadván a
kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. április 2., csütörtök

[Evangelium] 2009-04-02

2009. április 2. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: "Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre." A zsidók azt
felelték: "Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy.
Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: "Aki
tanításomat megtartja, nem hal meg örökre". Nagyobb vagy talán Ábrahám
atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?"
Jézus így válaszolt: "Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én
Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem
ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok
hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond.
Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta,
és örvendezett." A zsidók erre felháborodtak: "Még ötvenesztendős sem
vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom
nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." A zsidók erre köveket
ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a
templomból.
Jn 8,51-59

Elmélkedés:

Nem kell csodálkoznunk azon, hogy egykori hallgatósága teljes
értetlenséget tanúsít, amikor Jézus az örök életről beszél. Tapasztalatuk
csak a földi életről, annak kezdetéről, a születésről, s végéről, a
halálról voltak. Mindaz, ami az élet előtt és azon túl létezhet, azaz az
örök élet és a feltámadás már nem fért bele gondolkozásuk földi keretébe.
Jézus húsvéti feltámadása éppen ezeket a kereteket nyitja meg, kitárva
számunkra egy új, örökké tartó élet lehetőségét. A halál nem az utolsó
állomás lesz életünkben, hanem csupán átmenet ebbe az új életbe. Ha hittel
elfogadjunk Urunk feltámadását, akkor bátran hihetünk abban is, hogy a
feltámadás által részesíteni fog minket az örök életben.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ma van II. János Pál pápa halálának negyedik évfordulója. Imádkozzunk
boldoggá avatásáért!
Imádság kegyelmek elnyeréséért Isten szolgája, II. János Pál pápa
közbenjárására
Szentháromság Egyisten, hálát adunk neked, amiért az Egyházat
megajándékoztad II. János Pál pápával, és benne felragyogtattad atyai
gyöngédségedet, Krisztus keresztjének dicsőségét és a Szeretet Lelkének
ragyogását. Ő teljesen a te végtelen irgalmadra és Mária anyai
közbenjárására hagyatkozva Jézusnak, a Jó Pásztornak élő képét mutatta
nekünk, és a mindennapi keresztény élet magas mércéjéül az életszentséget
állította elénk, amely által a veled való örök közösségre juthatunk. Az ő
közbenjárására add meg nekünk akaratod szerint a kegyelmeket, amelyekért
esdeklünk, abban a reményben, hogy hamarosan szentjeid között
tisztelhetjük őt. Ámen.

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Húsvéti CD lemezünket a készlet erejéig a megrendelések sorrendjében tudom
küldeni. A húsvétig való megérkezést azoknak tudom garantálni, akik
április 5-ig megrendelik.
Köszönettel: István atya
Részletek:
http://www.martinus.hu/aktualis/1175/e_kendo_rejti_arcat_-_husveti_cd
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. április 1., szerda

[Evangelium] 2009-04-01

2009. április 1. - Szerda

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik:
"Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket."
Ők erre tiltakoztak: "Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek
sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?"
Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt
cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket,
akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis
az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem
nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti
atyátoktól hallottatok." Erre közbevágtak a zsidók: "A mi atyánk Ábrahám!"
Jézus így folytatta: "Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit
Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem,
amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit
atyáitok tettek!" Ők azonban tovább erősködtek: "Mi nem vagyunk
törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten." Jézus azonban
megállapította: "Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én
Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az
Isten küldött engem."
Jn 8,31-42

Elmélkedés:

János apostol teológiájában kulcsfontosságú az igazság fogalma, amely
elsősorban nem magát Istent jelöli, hanem Isten kinyilatkoztatott Igéjét,
Jézus Krisztust. Jézus egyrészt tehát hirdeti az embereknek azt az
igazságot, amelyet az Atyától hallott, s amelynek közvetítése az emberek
felé küldetésének eleme, másrészt, Ő maga az Igazság. János szerint éppen
abban rejlik az ószövetség és az újszövetség különbsége, hogy az előbbi a
mózesi törvényt közvetítette az embereknek, az utóbbi pedig a kegyelmet és
az igazságot Krisztusban és általa. Jézust azért nevezte magát Igazságnak,
mert a kinyilatkoztatás teljességét hordja magában. Általa, a teljes
igazság ismerhetjük meg az Atyát és azt az utat is amely az Atyához vezet.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, életemben oly sok az árnyék, de Te azt akarod, hogy fény legyek.
Bennem még oly sok a homály, de Te azt akarod, hogy testvéreimnek
világítsak. Magamat is alig vonszolom, de Te azt akarod, hogy testvéreimet
hozzád vezessem, Hozzád vonzzam. Oly üres és íztelen vagyok Uram, de Te
azt akarod, hogy a só legyek. Uram, Te légy életem fénye, világossága,
íze, jó illata! Engedd, ha velem találkoznak az emberek, Rád találjanak!

________________________________

2009. március 31., kedd

[Evangelium] 2009-03-31

2009. március 31. - Kedd

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: "Én
elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én
megyek, oda ti nem jöhettek." A zsidók erre tanakodni kezdtek: "Csak nem
akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem
jöhettek"? Jézus így folytatta: "Ti innen alulról vagytok, én felülről
vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért
mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam,
hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben." Erre megkérdezték:
"De hát ki vagy te?" Jézus azt válaszolta: "Kezdettől fogva az vagyok,
amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet
mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt
hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." De azok nem értették meg, hogy
az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: "Ha majd
felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok,
és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól
tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én
mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja." E szavak után sokan
hittek Jézusban.
Jn 8,21-30

Elmélkedés:

Az emberek körében teljes bizonytalanság uralkodik Jézus személyével
kapcsolatban. A kérdés, hogy ki Jézus, már máskor is felmerült. Sokan úgy
gondolják, hogy Jézus földi származásának és családjának ismerete teljes
választ ad, Ő viszont mindig hangsúlyozza, hogy a mennyei Atya küldötte.
Égi származását az emberek nehezen értik.
A kereszt minden kétséget eloszlat és minden bizonytalanságot megszüntet.
Itt válik nyilvánvalóvá az Úr igazi származása, az, hogy honnan jött, is
derül fény arra, hogy hová vezet életútja. A kereszthalált Jézus mennyei
Atya iránti engedelmességének jele, amelyet a mi Urunk azért vállal, hogy
megvalósítsa Isten megváltói szándékát.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, az én esztelen tetteim versenyre kelnek a tékozló fiúéval, és mint ő
tette, most én is lábadhoz borulok sírva kérem bocsánatodat, ne vess meg
engem, mindenség királya! Tégy méltóvá engem halhatatlan asztalod
lakomájára, bár menyegzős köntösöm régen elvesztettem, bemocskoltam a
tőled kapott fehér ruhámat, Irgalmasságodban ajándékozz meg vele újra
engem, Uram, mindenség királya!

________________________________

2009. március 30., hétfő

[Evangelium] 2009-03-30

2009. március 30. - Hétfő

Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
"Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és
megszólította: "Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt
el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én
sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
Jn 8,1-11

Elmélkedés:

Bűnösnek kikiáltva olyan emberek taszítják Jézus elé a porba a
házasságtörő nőt, akik önmagukat bűntelennek gondolják. Véleményük szerint
a nő bűne megbocsáthatatlan, ezért a törvény szerint halálbüntetés,
megkövezés jár érte. Egyedül Jézus tudja, hogy még ez a bűn is
megbocsátható, úgy tűnik, hogy a jelenlévők közül egyedül ő ismeri az
irgalmasságot. De tudja azt is, hogy ezeknek az embereknek hiába is
mondana bármit, ezért most inkább a hallgatást választja. Most nem szól
semmit, csak ír a porba. Némán közli mondanivalóját, tudatva, hogy a nő
vádlói ugyanúgy bűnösök. S csak amikor már mindenki távozott, szólítja meg
az irgalom és a megbocsátás szavával a nőt. Irgalmával felemeli a porból,
kiemeli a bűnből. Új úton indítja el az üdvösség felé. A vádlók nem
részesülnek ebben az irgalomban.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Krisztus-keresés
Kiknek osztatik ki égi malaszt étke?
Lesd szavam, tanuld meg! Nem a tunya népre!
Nem kik városokban, mint a zsinagógán,
Nagy világi rangban pompáznak palotán.
Arra, Krisztus után ki jár pusztaságba!
Föl nem fuvalkodó lel majd Krisztusára!
Ilyenekhez Isten Igéje tisztán szól,
nem világról, kincsről: hanem Mennyországról.
Szent Ambrus

________________________________

Aktuális:
2009. április 5-én, Virágvasárnap az esti szentmisét követően 18 órai
kezdettel Takács Attila: E kendő rejti arcát című darabjának lemezbemutató
előadása lesz a Szent Veronika ifjúsági kórus előadásában a zalalövői
templomban. A fiatalok teljes lázban készülnek, hiszen az előadáson jelen
lesz Veres András szombathelyi püspök is. Szeretettel hívunk mindenkit!
István atya
Részletek:
http://www.martinus.hu/aktualis/1167/e_kendo_rejti_arcat_-_uj_husveti_cd
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. március 29., vasárnap

[Evangelium] 2009-03-29

2009. március 29. - Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen
imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a
galileai Betszaidából származott, és kérték: "Uram, látni szeretnénk
Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek,
és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: "Eljött az óra, hogy
megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem
hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok
gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli
életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem
szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki
nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit
is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az
óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre hang hallatszott az
égből: "Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." A tömeg, amely ott állt,
ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek:
"Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik: "Nem miattam hallatszott
ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek
a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről,
mindenkit magamhoz vonzok." Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen
halállal fog meghalni.
Jn 12,20-33

Elmélkedés:

A láthatatlan világ felé
Egy óra vakság fel tudná nyitni a szemed? - Ezzel a kérdéssel hívják a
látogatókat a Láthatatlan kiállításra. Általában azért megyünk el egy
kiállításra, hogy megcsodáljuk egy-egy világhírű művész festményeit,
szobrait vagy egyéb alkotásait. Más kiállítások a környezetünket, a
tudomány világát vagy éppen a technika fejlődését mutatják be az
érdeklődőknek. E kiállítások megtekintéséhez mindenképpen szükségünk van a
szemünkre. A láthatatlan kiállítás azonban nem tartozik a szokványos
tárlatok közé. Itt az ember majdnem minden érzékszervét, tehát hallását,
szaglását, tapintását és ízlelését használhatja az eligazodáshoz és az
információszerzéshez, csak éppen a látását nem. A láthatatlan kiállítás a
látó embereket vezeti be a nem látók, a vakok világába. Aki vakon rábízza
önmagát egy igazi vakra és vállalja, hogy végigvezessék a koromsötét
termeken, egy új világot fedezhet fel. Itt szó szerint igaz, hogy vak
vezet világtalant. Nincs világítás és nincs fény. Így élhetik át egy óra
erejéig a látók a nem látók mindennapjait. A teljesen elsötétített
termekben megtapasztalhatják, hogy a legegyszerűbb dolgok milyen
nehézségeket okozhatnak a vakoknak, de azt is, hogy a látás hiánya mégsem
jelent számukra boldogtalanságot. A kérdés találó: vajon egy óra vakság
fel tudná nyitni a szemünket?

A láthatatlan kiállítás látogatói gyakran elmondják a vezetés után, hogy
egy kicsit megváltozott felfogásuk az életről, és jobban értékelik azt,
amit korábban természetesnek tartottak. Miként a nem-látás képes komolyan
elgondolkoztatni a látókat, ugyanígy egy-egy dolognak a látása, látványa
is képes erre. A mérhetetlen szegénységnek, a súlyos betegeknek vagy más
emberi nyomorúságnak a látványa számos ember embert gondolkoztatott már
el, akik aztán ezen élmény hatására hősies lelkülettel egész életüket arra
szentelték, hogy segítsenek ezeken a szerencsétlen embereken.

Az evangéliumban arról hallottunk, hogy a Jeruzsálembe érkező görög
zarándokok látni szeretnék Jézust. Az Isten-látás vágya nem előzmények
nélküli a szentírásban. Az ember nem elégszik meg azzal, hogy hallja Isten
szavát és megcsodálhatja Isten művét a teremtett világban. Ennél többre
vágyik, látni akarja az Istent, ez a vágy azonban nem mindig teljesül.
Istent csak az láthatja, akinek megmutatja magát. A rejtőző Isten
felismeréséhez hitre van szükség.

Az ószövetségi idők rejtőző Istenéhez képest az újszövetség hallatlan
újdonsága az, hogy Jézusban láthatóvá vált az Isten. Születése, e világra
érkezése olyan dolog, amit korábban ember soha nem látott, s amely békével
tölti el az embert. A templomi bemutatáskor az öreg Simeon lelke
megnyugszik, mert szemei meglátták az üdvösséget hozó Gyermeket (vö.:
2,30). A korábbi időkben sok próféta és sok igaz ember szerette volna
látni a Megváltót, de nem láthatták. Akik viszont most hittel tekintenek
rá, azok meglátják benne a Megváltót. Mindennek fényében már másként
olvassuk és értelmezzük Jézus azon csodáit, amikor vakokat gyógyít meg,
visszaadván nekik a szemük világát. E csodáknál ugyanis nem csak a testi
betegség megszüntetéséről van szó, hanem a lelki szemek felnyitásáról is.
S itt értjük meg azt is, hogy Jézus miért nevezi vak vezetőknek azokat,
akik nem látják meg benne az Isten küldöttét.

Vajon mennyire él bennünk az Isten látásának vágya? Vajon az egykori görög
zarándokokhoz hasonlóan feltör-e szívünk mélyéből a vágy, hogy lássuk
Jézust? Szeretnénk-e látni őt? Akarjuk-e őt nézni? Szeretnénk-e szemlélni
Arcát? S vajon megváltozik-e a szemlélés révén gondolkodásunk és életünk?
A nagyböjti időszak lehetőséget ad nekünk, hogy Urunk szenvedését,
kereszthordozását és halálát szemlélve felkészüljünk arra, hogy húsvétkor
láthassuk majd és hittel felismerhessük a Feltámadottat.

Befejezésül kanyarodjunk vissza még egy gondolat erejéig a Láthatatlan
kiállítás példájához. A látogatókat igazi megnyugvás tölti el akkor,
amikor a láthatatlan világból visszakerülnek a látható világba. A vallási
életben, a hit világában ez egy kicsit másként van. Jézus a látható földi
világból visszatért a mennybe, ahonnan jött, visszatért a számunkra most
még láthatatlan világba. A halandó, földi ember számára láthatatlan ez a
világ. Ha földi életünkben e láthatatlan világ felé törekszünk, akkor
feltámadásunk után ebben a világban láthatjuk meg az Istent. Akkor majd
mirajtunk is beteljesedik Jézus szava: "Boldogok a tisztaszívűek, mert ők
meglátják Istent" (Mt 5,8). Látni az igaz Istent: ez a mi boldogságunk, ez
az örök élet boldogsága.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram Jézus, tedd kezed a szememre, hogy elkezdjem tisztán látni ne a
látható, hanem a láthatatlan dolgokat. Nyisd meg szememet, hogy ne a
jelenbe, hanem a jövőbe tekintsek. Tedd szívem tekintetét átlátszóan
tisztává, hogy lélekben Istent szemléljem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. április 4., szombat

2009. április 3., péntek

2009. április 2., csütörtök

2009. április 1., szerda

2009. március 31., kedd

2009. március 30., hétfő

2009. március 29., vasárnap

Blogarchívum