2012. január 15. – Évközi 2. vasárnap
Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt
meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten
Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni
kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: „Mit kívántok?" Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit
jelent, hogy Mester – hol laksz?" „Jöjjetek, nézzétek meg!" – mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt
Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a
Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte Jézushoz. Jézus
rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak,
azaz Péternek fognak hívni."
Jn 1,35-42
Elmélkedés:
Észrevette őket
Évekkel ezelőtt, talán még első lelkipásztori állomáshelyemen történt,
hogy egy alkalommal a hittanórák után az iskolából hazafelé indultam a
plébániára. Az épület mellett elhaladva úgy hallottam, mintha valaki jönne
mögöttem. Megálltam, hátrafordultam, de csak a sarkon visszahúzódó két
iskolatáskát láttam már. Továbbhaladva hamarosan ismét úgy éreztem, hogy
valaki jön utánam. Váratlanul megfordultam és láttam, hogy két kis
tanítványom, két minisztráns fiú, akik közül egyiket sem hívták Eszternek,
gyorsan elbújnak egy fa mögé. Mosolyogva hívtam őket, s a bátorítás
hatására gyorsan odaszaladtak hozzám. Mit szeretnétek? – kérdeztem tőlük,
s egyikük bátran ezt felelte: „Szeretnénk megnézni, hogy hol lakik az
atya." Gyertek nyugodtan – mondtam nekik, s a hátralévő utat együtt tettük
meg. A plébánián játszottunk egy bibliai társasjátékkal, közben
beszélgettünk, s csak estefelé indultak haza. Később aztán többször is
utánam szaladtak az iskolából, de már nem voltak olyan bátortalanok, mint
első alkalommal.
Ezt a kis élményemet, amely nagyon hasonlít az evangéliumban hallott
történethez, nem azzal a szándékkal mondtam el, hogy magamat Jézushoz
hasonlítsam, mert erre méltatlan vagyok, hanem azért, hogy a két gyermek
viselkedését hasonlítsuk a két tanítvány viselkedéséhez, s így könnyebben
magunk elé tudjuk képzelni ezt a két tanítványt, akik nagyon határozottan
indulnak el Keresztelő János tanúságtételének hatására Jézus nyomában.
Követik őt, de kis idő után mintha elbizonytalanodnának és tétováznának
kissé, s nem merik megszólítani Jézust. Sok kérdés foroghat a fejükben,
amit szeretnének feltenni annak, akit a Keresztelő „Isten Bárányának"
nevezett. Elszántak és biztosak a dolgokban, megteszik az első lépéseket,
közelednek Jézushoz. És mennyire csodálatos dolog történik ekkor! Jézus
észreveszi és megszólítja őket. Észreveszi közeledésüket és az esetleges
bátortalanságukat is. Meglátja jó szándékukat és rögtön észreveszi, hogy
ezek az emberek készek mindenben követni őt. Jézus megsejti, hogy azt
szeretnék, hogy ő legyen a mesterük. Mennyire figyelmes Jézus! Nem csupán
azt veszi észre, hogy közelednek hozzá, hanem észreveszi a szívük
közeledési szándékát is! És mennyire érdekes az is, hogy a két ember
mindjárt ezen első alkalommal Mesternek szólítja Jézust. Ennél
egyértelműbben nem is tudnák kifejezni azon szándékukat, hogy Jézus
tanítványai akarnak lenni. Jézus pedig elvezeti őket a házhoz, ahol lakik
és aznap ott is maradnak. Vegyük észre, hogy itt nem arról van szó, hogy
Jézus körbevezeti őket a házban, ahol lakik, megmutatja a szobát, a
konyhát, meg az udvart, hanem az evangélium egyszerű kifejezései mögött az
áll, hogy Jézus megosztja életét ezekkel az emberekkel, s ezzel mintegy
tanítványaivá fogadja őket. És itt érkezünk el a történet
mondanivalójához: ha Jézus nyomába indulunk és kifejezzük szándékunkat,
hogy tanítványai akarunk lenni, akkor ő szívesen fogadja közeledésünket,
elfogad minket és megosztja velünk életét.
Az évközi idő kezdetén nem véletlenül olvassuk éppen ezt az evangéliumi
részt. Jézus nyilvános működése, fellépése a nép körében azzal kezdődik,
hogy tanítványok gyűlnek köré, akik őt választják mesterüknek. Ezek a
tanítványok elsősorban nem elméleti tanítást szeretnének tőle hallani,
hanem életmódját akarják elsajátítani. Ezt jelenti ugyanis a mester és a
tanítványok kapcsolata. Mindig elcsodálkozom, amikor olyan szülőkkel
találkozom, akik úgy gondolják, hogy gyermekük tanuljon valamit Jézusról a
hittanórán, aztán legyen elsőáldozó és bérmálkozó, mert ettől már vallásos
ember. Milyen messze áll ez a kereszténységtől! Az ilyen szülők
valószínűleg semmit sem értettek meg abból, hogy keresztény hitünk nem
elméleti tudást vagy Istenről szóló ismereteket jelent, hanem Krisztus
követését! Meg kell ismerkednünk Jézussal, hogy megszeressük őt, és úgy
akarjunk élni, ahogyan ő élt. Mindez nagy változást jelent az életünkben,
de érdemes elindulni ezen az úton. Érdemes elindulnunk Jézus nyomában!
Érdemes Jézus tanítványának lenni!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, kereső emberként fordulunk hozzád. Keressük életünk
alapjait, az életünk boldogságát megadó értékeket. Keressük az igazság
tanítását. Keressük az örök élet felé vezető utat. Keressük a hiteles
tanúságtételt. Keressük szívünk békéjét. Keressük az irgalmasságot.
Keressük hivatásunkat és életcélunkat. Urunk, mindent benned találunk meg,
mert te vagy az embert kereső és az embert szerető Isten!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
