[Napi e-vangelium] 2017-02-25

2017. február 25. – Szombat

Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét.
A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt,
megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a
gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy
gyermek, nem megy be oda." Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét
rájuk téve, megáldotta őket.
Mk 10,13-16

Elmélkedés:

A mai evangéliumi történet azzal kezdődik, hogy kisgyermekeket hoznak
Jézushoz azzal a szándékkal, hogy tegye rájuk a kezét. Márk evangélista
leírása azt sugallja, hogy áldásért viszik a gyerekeket az Úrhoz. A kérés,
hogy Jézus „tegye rájuk a kezét" emlékezetünkbe idézi azokat a csodás
gyógyításokat, amikor Jézus kezével megérinti a betegeket, éppen ezért nem
kizárt, hogy esetleg beteg gyermekekről van szó, bár a szövegben nincs
erre vonatkozó kifejezett utalás.
A tanítványok ez esetben önkényesen cselekszenek és igyekeznek távol
tartani a gyermekeket Mesterüktől. Talán Jézust akarták kímélni, hogy
nyugodtan taníthasson vagy gyógyíthasson, s tevékenységében ne zavarják
meg a gyermekek. Magatartásukat indokolná a korabeli társadalmi szokás,
miszerint a gyermekek nem avatkozhattak bele a felnőttek ügyeibe. Ez a
szokás nem akadályozhatja meg Jézust szolgálatában, aki más alkalmakkor is
átlépte a törvények és szokások rendjét az emberek érdekében. Az Úr tehát
helyteleníti a tanítványok cselekedetét, majd szeretettel magához hívja a
gyermekeket. Ezt követően Jézus a gyermeki lelkületet példaként állítja:
„ilyeneké az Isten országa." A gyermek mindig nyitott és elfogadó,
rászorul mások odafigyelésére és gondoskodására. Ehhez hasonlóan nem
kiérdemeljük Isten országát, hanem elfogadjuk azt Istentől.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó
és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis,
ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó
gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz
indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy
gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy
világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha
tiszta a szívünk.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170225.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-02-24

2017. február 24. – Péntek

Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a
Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig
szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és
megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?" Próbára
akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt
nektek Mózes?" Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és
elváljunk."
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a
parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az
ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten
egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy.
Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét."
Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt
válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést
követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy,
házasságtörést követ el."
Mk 10,1-12

Elmélkedés:

Miközben nagyszámú nép keresi Jézust és hallgatja tanítását buzgó
figyelemmel, időről időre megjelennek a vallási élet irányítóinak számító
farizeusok és írástudók, akik különféle témákban vitákat kezdeményeznek
vele. E vitás kérdések a legtöbb esetben a mózesi törvényekből indulnak
ki, amelyek szószerinti, rendkívül szigorú megtartása elsődleges a
farizeusok számára. Válaszában Jézus mindig a törvények mögött húzódó
eredeti isteni szándékra irányítja a figyelmet. A viták azzal végződnek,
hogy a kérdezők elhallgatnak és távoznak, de ez nem egyetértésüket
jelenti, majd pedig Jézus tanítványainak további magyarázatot ad a
felvetett kérdéssel kapcsolatban. A mai evangélium is ezt a felépítést
követi. A farizeusok a válással kapcsolatban kérdezik
Jézust. Kérdésükkel egyrészt saját törvényértelmezésüket szeretnék
igazolni, másrészt próbára akarják tenni Jézust, hogy ismeri-e a
törvényeket vagy nem mond-e esetleg olyat, ami ellentétes a parancsokkal.
Ezt követően Jézus viszontkérdésére pontosan ismertetik a mózesi törvények
válásra vonatkozó állásfoglalását, miszerint a férfinak joga van ahhoz,
hogy válólevéllel elbocsássa feleségét. Jézus erre kijelenti, hogy a válás
megengedése csak a farizeusi törvényértelmezés része, de a törvényt adó
Istennek más az akarata. Isten egymás számára alkotta meg a férfit és a
nőt, kettőjük egész életre szóló szeretetkapcsolatát nevezzük házasságnak.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet!
Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz
tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és
beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és
így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170224.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-02-23

2017. február 23. – Csütörtök

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek: Ha
valaki csak egy pohár vizet is ad nektek inni azért, mert Krisztuséi
vagytok, megkapja érte jutalmát. Ha viszont valaki csak egyet is bűnre
csábít a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna neki, ha
malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék. Ha a kezed bűnre
csábít, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a
kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad csábít bűnre, vágd le!
Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozatra jutnod. Ha
pedig szemed csábít bűnre, vájd ki! Jobb fél szemmel bemenned Isten
országába, mint két szemmel a kárhozatra jutnod, ahol a féreg el nem
pusztul, és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak meg. Mert jó
dolog a só; ha azonban a só ízét veszti, mivel ízesítik meg? Legyen
bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között.
Mk 9,41-50

Elmélkedés:

A jutalom és a büntetés témája kerül elő Jézus tanításában, mégpedig
mindkettő a Krisztussal való kapcsolat viszonyában. Az a személy, aki a
legkisebb jót teszi Krisztus tanítványával, nagy jóra, jutalomra számíthat
Istentől. Bár emberileg nézve aránytalanságnak tűnik, hogy egy
jelentéktelennek tűnő cselekedet jelentős jutalmat érdemeljen ki, Isten
nagylelkűségébe mégis belefér. A legfőbb jutalom, amit Istentől kaphatunk
az örök élet, az üdvösség. Ez azonban elérhetetlenné válhat azok számára,
akik másokat megbotránkoztatnak, azaz helytelen magatartásukkal, bűnös
cselekedeteikkel másokat akadályoznak a hit útján való előrehaladásban.
Jézus erős, úgynevezett túlzó-mondásokkal világít rá az üdvösség
jelentőségére, és annak fontosságára, hogy az örök élet érdekében minden
rosszat kerülnünk kell. Úgy kell élnünk, hogy semmi mulandó, evilági dolog
ne akadályozzon bennünket az üdvösségre való törekvésben.
Az Úr mondásai küldetésünkre is figyelmeztetnek. A tanúságtételt, az
evangéliumhoz méltó életet és a hit továbbadását tekintsük
kötelességünknek és tegyük felelősségünk tudatában. Keresztény életünk
ugyanis követendő vagy elrettentő minta lehet mások számára. Helyes
magatartásunk másokat is a krisztusi élet útjára vezet, bűnös életünk
viszont botrányt okozhat, azaz eltéríthet másokat a hit útjától.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk
Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az
Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak
azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170223.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-02-22

2017. február 22. – Szerda, Szent Péter apostol székfoglalása

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt válaszolták:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy
valamelyik prófétának."
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?" Simon Péter
válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta
neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér
nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom
neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a
pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mt 16,13-19

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus Péter apostolhoz intézett szavait olvassuk: „Te
Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat." E krisztusi
kijelentésre alapozva állíthatjuk, hogy az Egyház első vezetője Péter
apostol. Már az Egyház legkorábbi idejében fontos szerepet kaptak a hit
terjesztése és a hitről való tanúságtétel szempontjából azok a helyek,
ahol az apostolok tevékenykedtek, de ezek közül is kiemelkedik Péter
apostol vértanúságának helyszíne, Róma városa. Péter apostol püspöki
székfoglalásának napján az Egyház egységére gondolunk, amely Rómához, a
római pápához kötődik.
Az evangéliumok hitelesen beszámolnak arról, hogy Jézus nincs egyedül,
állandóan körülveszik őt tanítványai, akik mennybemenetele után tanúságot
tesznek megváltó haláláról és feltámadásáról, és folytatják Isten
országának hirdetését, miként Mesterük is tette. Amellett, hogy létrehozta
a tanítványok közösségét, az Úr arra törekedett, hogy összegyűjtse,
közösséggé formálja Isten népét, mindazokat, akik hittel elfogadják az
üdvösség örömhírét. Jézus tehát arra hívta az embereket és az apostolok
utódainak szolgálata által ma is arra hív, hogy lépjünk közelebb Istenhez,
s ebben a közeledésben segít az Egyház, azaz mindazok közössége, akik az
egy Isten gyermekeinek tartják magukat.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat
tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen
minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt
az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az
üdvösség felé!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170222.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-02-21

2017. február 21. – Kedd

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem
akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt
mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután
megölték, harmadnapra feltámad." Ők nem értették ezeket a szavakat, de
féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte
tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?" Tanítványai azonban hallgattak, mert
az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első
akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája."
Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte,
és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben,
engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt,
aki küldött engem."
Mk 9,30-37

Elmélkedés:

Jézust tovább kísérjük útján, amely szenvedésének és halálának
helyszínére, Jeruzsálembe vezet. Azt, hogy Jézus mennyire tudatosan halad
előre ezen az úton és szembenéz a rá váró szenvedésekkel, világosan
bizonyítja, hogy immár második alkalommal jövendöli meg tanítványai előtt,
hogy mi fog vele történni Jeruzsálemben. Az első alkalommal Péter apostol
reakciója jelezte, hogy a tanítványok nem értették meg Mesterük
kijelentéseit, messiási elképzeléseikbe nem fért bele az Úr halála. Most
sem jobb a helyzet, továbbra is érzéketlenek, hiszen nem az Úr sorsa, nem
az általa mondottak a beszélgetésük témája, hanem rangsort igyekeznek
felállítani maguk között.
Mi viszont ne az ő versengésükre figyeljünk, hanem térjünk vissza
elmélkedésünkben Jézus szavaihoz! Jövendölését így kezdi: „Az Emberfiát az
emberek kezére adják." Jogos a kérdés: Ki itt a cselekvő személy? Ki adja
Jézust az emberek kezére? A válasz egyértelmű: maga Isten adja az emberek
kezébe a Fiút vagy legalábbis megengedi azt, hogy az emberi gonoszságnak
egy ideig hatalma legyen felette. E gonoszság akkor éri el tetőpontját,
amikor az emberek Jézust „megölik." Ezt követően Jézus „feltámad", illetve
feltámasztja őt a halálból az Atya. Megjegyzendő, hogy nem lehet éles
határt húzni aközött, hogy a feltámadás mennyire történt Jézus saját
erejéből és mennyire köszönhető az Atya cselekvésének.
Jézusom! Hiszek feltámadásodban! Vezess engem az örök életre!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad
létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok
azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te
személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell
dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így
az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával
kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170221.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-02-20

2017. február 20. – Hétfő

Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta,
hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint
az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek
és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?"
Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat.
Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti,
földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már
kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták."
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek?
Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!" Erre odavitték
hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda
rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott.
Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?" Ő azt
felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe
taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és
segíts rajtunk!" Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden
lehetséges annak, aki hisz!" Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek,
Uram, segíts az én hitetlenségemen!"
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a
szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek!
Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!" Erre (a
gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment
belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték:
„Meghalt!" Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra
állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a
tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?"
Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak
imádsággal és böjtöléssel."
Mk 9,14-29

Elmélkedés:

Jézus ördögűző képességével néhány csodás eset kapcsán már korábban
megismerkedtünk. Isteni hatalmával parancsolt az embert megszálló gonosz
léleknek és azok távoztak. A mai evangélium is egy ilyen esetet ír le. A
történet sajátossága, hogy magát a csodát viszonylag hosszabb előkészítés
vezeti be. A helyzetet az apa mondja el a színeváltozás hegyéről lejövő
Jézusnak. Részletesen elmondja, hogy milyen tünetei vannak a fiú
betegségének, illetve azt is, hogy a tanítványok nem voltak képesek
segíteni a megszállott fiún. A helyzet megismerése után Jézus először
saját tanítványainak és a jelenlévő tömegnek a hitetlensége miatt fejezi
ki elégedetlenségét, majd pedig az apához szólva így bátorítja őt: „Minden
lehetséges annak, aki hisz!" Természetesen itt is érezzük, hogy ez a
felszólítás, buzdítás nem csak az apának szól, hanem a többi jelenlévőnek
is, beleértve a gyógyítani nem képes tanítványokat.
A külső cselekmények és párbeszéd hátterében világosan felismerhető a
gonosz törekvése és Jézus szándéka, amelyek ellentétesek egymással.
Mindketten meg akarják mutatni hatalmukat, erejüket az emberen, de a
gonosz a fiú vesztét, halálát akarja, Jézus viszont meg akarja őt menteni,
meg akarja szabadítani a gonosz befolyásától és életet akar neki adni.
Megváltó Jézus, szabadíts meg engem a gonosztól és te élj a szívemben!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek
legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram,
részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik
tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te
alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint
az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges
neved megvallásában és dicséretében.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170220.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-02-19

2017. február 19. – Évközi 7. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Hallottátok, hogy a
régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom
nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged
jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a
ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire
kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt
akar, el ne fordulj tőle.
Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld
ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket,
tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért,
akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei
Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad
mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a
jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek
köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is?
Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei
Atyátok!
Mt 5,38-48

Elmélkedés:

Az ellenségszeretet gyertyája
Mert bizony világító gyertya a törvény, amíg el nem fújják – írja egyik
novellájában Tömörkény István. A régies magyar nyelvezetéről és kiváló
humorérzékéről ismert író az igazságszolgáltatásra érti megjegyzését,
amelynek sosem szabad elfújni a törvényesség és az igazságosság lángját.
És bizony világító gyertya Krisztus törvénye, minden szava, amíg el nem
fújják. A leghamarabb talán az ellenségszeretet parancsának gyertyáját
fújnánk el. Mert ez bevilágít szívünk legmélyebb helyeire, lelkiismeretünk
legrejtettebb zugaiba. Az Úr legtöbb törvényét megértjük, azaz azok
értelmét belátjuk, de mit kezdjünk az ellenségszeretet parancsával? Miért
van erre szükség? Miért közeledjünk jószándékkal azokhoz, akik ellenségnek
tekintenek minket? Miért tegyünk jót azokkal, akik ártanak nekünk? Miért
imádkozzunk azokért, akik üldöznek és gyaláznak minket? Ilyen és hasonló
kérdések ébrednek bennünk, amikor az ellenségszeretet parancsa előkerül.
Talán érdemes abból kiindulnunk, hogy nem lehetetlen a szeretet
kinyilvánítása ellenségeink, üldözőink felé és erre több példát is
említhetünk. Ott van például az Egyház első vértanújának, Szent István
diákónusnak az esete, aki megkövezése előtt így imádkozott bántalmazóiért:
„Uram, ne ródd fel nekik bűnül!" (ApCsel 7,60). Ugyanilyen lelkületről
tanúskodnak Szent Pál apostol szavai, aki missziós útjai során többször
találkozott azzal, hogy ellenségesen fogadták: „Ha átkoznak minket, mi
áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltűrjük; ha gyaláznak minket,
mi jó szívvel felelünk" (1Kor 4,12-13). Idézzük még fel Szent Péter
apostol intését is, amelyet szintén a Szentírásban, az ő első levelében
olvashatunk: „Ne viszonozzátok a rosszat rosszal, sem a szidalmat
szidalommal, inkább mondjatok áldást" (1Pét 3,9). Lám, ő, aki annak idején
arról kérdezte az Urat, hogy hányszor kell megbocsátanunk embertársainknak
(vö. Mt 18,21), évekkel később már világosan hirdeti a szeretetből fakadó
megbocsátás elsődlegességét. Szent Ágoston püspök e kérdés tekintetében az
Úr Jézus példáját említi, aki nem csak szavaival hirdette az
ellenségszeretetet, hanem a kereszten megbocsátott azoknak, akik
szenvedését és halálát okozták. „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem
tudják, mit tesznek" (Lk 23,34) – imádkozta.
A szentek sorából emlékezhetünk még Szent Gellért püspökre, aki mielőtt
megölték volna a pogány lázadók, imádkozott értük és megáldotta őket. De
gondolhatunk Mórus Szent Tamásra is, aki nem volt hajlandó esküt tenni a
király hitellenes törvényeire, ezért börtönbe vetették, majd halálra
ítélték. Kivégzése előtt arra buzdította a tömeget, hogy imádkozzanak a
királyért, aki őt halálra ítélte. És gondolhatunk Szent II. János Pál
pápára, aki meglátogatta a börtönben merénylőjét és kifejezte
megbocsátását.
E példák is mutatják, hogy az ellenségszeretet nem lehetetlen az ember
számára. Tegyük meg, amit Krisztus kér tőlünk és legyünk szeretettel
mindenki iránt. A minket bántalmazókra és az ellenséges érzületű emberekre
is úgy tekintsünk, mint akiket Krisztus megváltott, ezért imádkoznunk kell
értük. Legyünk készek mindig a megbocsátásra és a szeretetre!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Te minden emberre úgy tekintesz, mint gyermekedre, még azokra
is, akik önteltségükben nem hisznek benned vagy szembeszállnak veled. A
szeretet isteni látásmódot kölcsönöz nekünk és arra indít, hogy a
gyűlöletet és a bosszút űzzük ki szívünkből, és legyünk mindig készek a
megbocsátásra. Miként te a megbocsátással új lehetőséget adsz a
bűnösöknek, ugyanúgy mi is új lehetőséget akarunk adni a szeretet által
azoknak, akikben talán pillanatnyilag felülkerekedett a rossz. Istenünk! A
te jóságod képes legyőzni az emberi rosszat. Segíts minket, hogy minden
emberi igazságtalanságot és gyűlöletet legyőzzünk a szeretet által!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170219.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/