2008. július 19., szombat

[Evangelium] 2008-07-19

2008. július 19. - Szombat

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a
farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak,
hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de
megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
próféta jövendölése:
"Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek."
Mt 12,14-21

Elmélkedés:

A farizeusi törvények szerint a gyógyítás olyan tevékenység volt, amelyet
nem volt szabad szombaton, a nyugalom napján végezni, mert ez már munkának
számított. Ezért háborodnak fel a béna meggyógyítása láttán a farizeusok,
s kezdenek el tanakodni arról, hogy mit tehetnek a nyugalmat megszegő
személy, a gyógyító Jézus ellen.
Jézus szemszögéből viszont ugyanez az esemény, tehát a béna meggyógyítása
az isteni irgalmasságnak a jele Jézus tehát nem tesz mást szombaton, mint
szeretetet gyakorol, s éppen ez a pihenőnap eredeti értelme. Valójában
tehát nem megtagadja vagy elutasítja a törvényt, hanem annak lényege
szerint cselekszik, amikor jót tesz a bénával és visszaadja egészségét.
Felhasználom-e a felebaráti szeretet gyakorlására a vasárnapi pihenőnapot?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenem, Te ismered gyöngeségemet. Kegyelmed nélkül nem tudok semmit sem
tenni, ne tagadd meg hát tőlem, ó Istenem, és szükség szerint erősíts
engem. Adj elegendő erőt, hogy elkerüljek minden rosszat, amit tiltasz,
megtegyem mindazt a jót, amit parancsolsz, és minden keresztemet
türelemmel viseljem, amint irgalmas Gondviselésed rám küldi.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. július 18., péntek

[Evangelium] 2008-07-18

2008. július 18. - Péntek

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival
együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és
eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: "Nézd, tanítványaid
olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre megkérdezte:
"Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett?
Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket,
amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének?
Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit
jelent a mondás: "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!", akkor sohasem
ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
Mt 12,1-8

Elmélkedés:

Az ószövetségi időkben a szombat vallásos céllal megtartott pihenőnap
volt. Az ember pihenésre és vallásos összejövetelekre használta fel ezt a
napot, mintegy utánozva ezzel a teremtő Istent, aki a hetedik napon
megpihent munkája után. A farizeusi törvényhozás idővel számos tiltást
kapcsolt a szombathoz, s ennek köszönhetően a pihenőnap pusztán formai
megtartása került előtérbe a vallásos tartalom helyett. Jézus azokat
bírálja, akik ilyen kiüresedett módon tartották meg a szombatot, és
megfeledkeztek annak lényegéről, az Isten felé fordulásról. A mi Urunk
azokat bírálja, akik fizikailag ugyan megtartották a szigorú előírásokat,
de közben nem teljesítették a szeretet kötelességét.
A mi heti pihenőnapunk a vasárnap, Krisztus feltámadásának napja. Mire
használom ezt a napot?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szeretett Jézusom, annak a tökéletességnek isteni mintája, amelyre
törekednem kell, kegyelmed segítségével mindig azon leszek, hogy mindenben
téged kövesselek, hogy szelíd, alázatos, tiszta, buzgó, türelmes,
szeretetteljes és készséges legyek, amilyen Te voltál. Különösen is minden
erővel arra törekszem, hogy megőrizzem magamat azoktól a bűnöktől,
amelyeket olyan gyakran elkövettem, s amelyeket egész szívemből kerülni
kívánok.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. július 17., csütörtök

[Evangelium] 2008-07-17

2008. július 17. - Csütörtök

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én
terhem könnyű.
Mt 11,28-30

Elmélkedés:

Mily' sokféle vonzás erőterében élünk mi, emberek! Hányféle érzés és
szándék vezet minket mások felé! Sokszor csak a saját érdekeinket nézzük
és a magunk hasznát vagy boldogságát keressük. Sokszor az önzés húzódik
meg láthatatlanul kapcsolataink mögött. Máskor a természetes szülői,
gyermeki vagy hitvestársi szeretet érzése segít minket. Vajon mindemellett
megérezzük-e Jézus természetfeletti szeretetének vonzását? Vajon át
tudja-e törni ez az erő, ez az isteni hívás önzésünk határait? Vajon
engedelmeskedek-e ennek a szelíd, gyengéd vonzásnak? Jöjjetek hozzám
mindnyájan - mondja Jézus. Hívása nekem is szól.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Legszentebb Szentháromság, három Személyben egy Isten, szilárd hittel
vallom, hogy jelen vagy. Mély alázattal imádlak téged, minden erőmből
dicsérlek és magasztallak téged. Hálát adok neked, ó bőkezű Isten, szívem
mélyéből mindazon kegyelmekért, amelyeket bármikor is kaptam tőled. A te
végtelen jóságod óvott meg ez éjjel minden bajtól, és ismét új napot
ajándékozott nekem. Hogyan mutathatnám ki jobban hálámat, ó Legfőbb Jó,
mint azzal, hogy ezen a napon egyedül neked szolgálok? Tehát egyedül neked
ajánlom minden gondolatomat, szavamat, tettemet és szenvedésemet. Áldd meg
mindezt, ó Szent Isten, hogy megszentelje őket isteni Szereteted, s hogy a
te dicsőségedre és az én üdvösségemre lehessenek.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. július 16., szerda

[Evangelium] 2008-07-16

2008. július 16. - Szerda

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az
én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27

Elmélkedés:

Isten szeretetének a titkát Krisztus által ismerhetjük meg. Akik azonban
bölcsnek és okosnak gondolják magukat, s inkább arra törekszenek, hogy
mindenre magyarázatot találjon értelmük, azok messze járnak ettől a
titoktól. Az isteni szeretet megtapasztalása, elfogadása és viszonzása
sokkal inkább kíván tőlünk egyszerűséget, mintsem komoly értelmi
megfontolást. Hitünk természetesen értelmi megalapozást is kíván, de ennél
fontosabb az Istenre való ráhagyatkozás, a kegyelem elfogadása, szívünk
megnyílása az Úr felé. A mai evangélium alapján mondhatjuk, hogy aki
Krisztust ismeri, az a mennyei Atyát ismeri. Vagy talán még helyesebb azt
mondanunk, hogy aki Krisztust szereti az az Atyát szereti.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan
jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az
első naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk. Áldd
meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg őket jó egészségben,
vigasztald őket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a
jóban és őrizd meg őket minden rossztól. Áldd meg testvéreimet is és
minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk egy tagja is elvesszék örökre,
hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök atyai házadban.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. július 15., kedd

[Evangelium] 2008-07-15

2008. július 15. - Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked,
Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák,
amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna,
szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon
városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te,
Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha
Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig
fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az
utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Mt 11,20-24

Elmélkedés:

Jézus nem feleslegesen beszélt egykor, hanem azt akarta, hogy tanításának
hatása legyen az emberek életére. Tanítását nem elég hallgatni és
megérteni, hanem el kell kezdeni megvalósítani. Egyik legfőbb üzenete a
megtérés, a bűnbánat volt, amely mintegy feltétele annak, hogy az utolsó
ítéleten valaki bejuthasson az örök életre. Az igehirdetésnek, amelyet az
Egyház és szolgái Jézus nevében végeznek, ma is ez az egyik legfontosabb
témája. S mint ahogy Jézus korában, úgy ma is sokan hallják ezt az
üzeneten, talán meg is értik tartalmát és jelentőségét, de nem kezdik el
megvalósítani, azaz nem indulnak el a megtérés útján.
Jézus joggal korholja azoknak a városoknak a lakóit, akik nem ismerték fel
a jeleket és nem tartottak bűnbánatot. Szavai nekünk is szólnak, ha mi sem
bánjuk meg bűneinket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenem, légy irgalmas hozzám, szegény bűnöshöz!
Istenem, bocsásd meg vétkeimet!
Engedd el tartozásomat!
Uram, irgalmazz nekem!
Jézusom, irgalom!
Jézus, Isten Fia, irgalmazz nekem!
Jézusom, légy hozzám kegyelmes,
Jézusom, légy hozzám irgalmas,
Jézusom, bocsásd meg vétkeimet!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. július 14., hétfő

[Evangelium] 2008-07-14

2008. július 14. - Hétfő

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért
jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak,
hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a
leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember
ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó
hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem
elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki
pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad
be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad
be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig
csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az
az én tanítványom -- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor
Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy
tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34-11,1

Elmélkedés:

A magvetőről szóló példabeszéd jelképesen mutatta be azt, hogy az Isten
tanítását egyesek elfogadják, míg mások elutasítják. E kettős
fogadtatásról beszél egészen nyíltan Jézus a mai evangéliumban. Tanítása
akár szembefordulást is eredményezhet az emberek között. Ezt követően
Jézus azokról szól, akik meghallgatják tanítását és aszerint alakítják
életüket, s ezzel mintegy minket is ösztönöz, hogy ezt tegyük. Aki kész
arra, hogy mindenről lemondjon ebben az életben Jézus szeretetéért, az új
életre fog lelni. Ezt soha nem evilági jutalomért tesszük, hanem azért,
hogy az örök életet elnyerjük.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Istenem, Te ezen az éjszakán atyai szeretettel vigyáztál rám; dicsérlek
és áldalak ezért, és hálát adok neked minden jóért. Őrizz meg a mai napon
a bűntől, s haláltól és minden bajtól. Mindent, amit gondolok, amit
mondok, amit teszek, áldj meg mindent, jóságos Atyám! Isten szent Angyala,
kérlek, őrizz te is engem. Mária, Isten trónusánál könyörögj értem Fiad,
Jézus előtt, aki legyen dicsérve most és mindenkor és mindörökkön örökké.
Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. július 13., vasárnap

[Evangelium] 2008-07-13

2008. július 13. - Évközi 15. vasárnap

Abban az időben:
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze,
ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor
példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: "Íme, kiment a magvető vetni.
Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és
ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég
termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a
nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak
szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek
elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az
egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Akinek van füle, hallja meg!"
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz
hozzájuk példabeszédekben?" Ő így válaszolt: "Nektek adatott meg, hogy
megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert
akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs,
attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk
példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne
halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta
jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.

De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall!
Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok,
- és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, - és nem hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a
mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a
gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az
útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan
a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak
ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar
eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de
a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül
marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a
tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik
hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat."
Mt 13,1-23

Elmélkedés:

Napfény - eső - föld
A nagyüzemi mezőgazdaság korában, amikor a talaj-előkészítéstől egészen az
aratásig minden munkafolyamatot hatalmas gépek végeznek, kissé nehéz
számunkra elképzelni a magvetőt, akiről Jézus a mai példabeszédben szól. A
példázat olyan korban született, amikor még nem léteztek gépek, s az
emberek legfeljebb állatok segítségét vették igénybe a földműveléshez. A
magvetést azonban mindig az ember végezte. A gazda nyakába akasztotta a
vetőmaggal teli zsákot, gyalog járta be földjét és kézzel hitte el a
magot. E feladatot mindenki maga végezte a saját földjén, s a gazda
tisztában volt felelősségével, hiszen a magvetésen múlt elsősorban, hogy
milyen lesz a termés, s lesz-e elég kenyérrevaló.

Természetesen nem csak az ember munkájától függött a termés, hanem az
időjárástól is, amit az ember nem tud befolyásolni. Csak akkor volt jó
termés várható, ha jó volt a termőföld. A kövek és a gyomnövények között
nem szokott értékes búza nőni. A jó termőföldön kívül fontos még az
elegendő napfény és az elegendő eső is. Jézus ugyan csak a különféle
talajokról beszél a hasonlatban, de azért legalább ugyanennyire fontos a
napfény és a eső is mag kikeléséhez és növekedéséhez. A mi Urunk persze
nem mezőgazdasági szaktanácsadó, ami többek között abból is kiderül, hogy
beszédének lelki értelmét részletesen ki is fejti tanítványainak. A
magyarázat szerint a magvető maga Isten, a mag az Ő tanítása, a szántóföld
pedig mi vagyunk.

Egykori pannonhalmi bencés tanárom könyvében olvastam egy élményét, amikor
egy alkalommal érettségi előtt álló diákok mentek el hozzá a szobájába
beszélgetni. A tanár a beszélgetés közben eltűnődött saját helyzetén. Az
egyik oldalon ott voltak a fiatal fiúk, mellette, a másik oldalon pedig a
hatalmas könyvespolc évszázadok tudományával. Az atya pedig ott ült a
kettő között. Jól tudta, hogy sosem menekülhet a könyvei közé, mert akkor
elszakadna az élettől, a fiataloktól, de állandóan a fiatalok között sem
lehet, mert ha nem olvasna, nem tanulna, nem képezné magát folyamatosan,
akkor hamarosan nem volna mondanivalója számukra. A kettő között volt a
helye.

Ehhez hasonlóan Jézus is az isteni és az emberi világ metszéspontjában
áll. Az egyik oldalon a mennyei Atya, akinek a küldötte, s aki az Igazság
tanítását bízta Fiára. A másik oldalon pedig az ember, ott vagyunk mi,
akiknek Jézus elmondja az Igazságot, hinti számunkra az Igazság magvait. A
mag kikeléséhez jó talaj kell. Vajon én hogyan fogadom a tanítást? Milyen
talajra hull a szívemben és a lelkemben Isten szava? Képes-e egyáltalán
kikelni? S ha kikelt, akkor képes-e növekedni? Miként a magok fejlődéséhez
napfényre van szükség, ugyanígy szükség van arra, hogy értelmem fényénél
Igazságnak, boldogító Igazságnak, örök életre vezető Igazságnak ismerjem
fel az Úr tanítását. De a napfény nem elegendő önmagában a mag
kikeléséhez, hiszen csak megperzselné, elégetné azt. Szükség van esőre,
vízre is, életet adó vízre. Lelki értelemben ez a víz a tanításból fakadó
cselekedeteinket jelenti, azaz azt, hogy a tanításnak életté kell válnia
bennünk.

Isten tanítása emberi közreműködők által jut el hozzánk, de ahogyan Szent
Pál apostol is tanít minket: "Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki
öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten" (1Kor 3,7). Adja Isten, hogy
bennünk is életté váljon az Igazság tanítása és mi is sokszoros termést
hozzunk!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és
tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan,
hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a
gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a
lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz
mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és
állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum