[Evangelium] 2015-04-11

2015. április 11. – Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment, és elvitte a
hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok
meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem hitték el
neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor
vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők
nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegynek, amikor éppen
asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket,
hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt
hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot
minden teremtménynek!"
Mk 16,9-15

Elmélkedés:

Rövid, tényszerű felsorolást olvasunk a mai evangéliumban arról, hogy
kiknek jelent meg feltámadását követően Jézus. Elsőként Mária Magdolnát
említi, aki húsvét hajnalban találkozott a Feltámadottal és elmondta ezt
az apostoloknak, akik kételkedve fogadták mindezt. Ezután a két tanítvány
következik, akikkel útközben találkozott Jézus. Ők minden bizonnyal azok,
akikhez az Emmausz felé vezető úton csatlakozott, s akik a kenyértörésben
ismerték fel őt. A felsorolást a tizenegy apostol zárja, akik együtt
voltak, amikor megjelent nekik az Úr.
E tényszerű felsorolás lejegyzésénél Márk evangélistát elsősorban az a
szándék vezethette, hogy a feltámadás tényét igazolja. Ennyi ember már nem
képzelődhet, ennyien már nem állíthatják egymástól függetlenül ugyanazt,
hogy élőként látták a néhány nappal korábban kereszten meghaló Jézust.
Az evangélista másik indítéka az lehetett, hogy bátorítsa az olvasót,
minket, akik néha kételkedünk. A felsorolt példák, főként az apostoloké
azt igazolja, hogy az egykori tanúk is kételkedtek kezdetben és lassan
léptek a hit útjára.
A harmadik lényeges mozzanat a feltámadt Krisztustól kapott új küldetés
bemutatása. Elmenni a világba és mindenhol hirdetni Krisztus evangéliumát,
örömhírét. Ez volt az egykori tanúk feladata és ez az én küldetésem is.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, egyszülött Fiad magára vette természetünket, ember-testben
jelent meg közöttünk: segíts, kérünk, hogy akit magunkhoz hasonlónak
ismerünk meg a test külső formája szerint, annak erejéből belsőleg
újjászülessünk. Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-11
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150411.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2015-04-10

2015. április 10. – Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek
halászni." „Mi is veled megyünk" – felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus
megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?" „Nincs" – felelték.
Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!"
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét –
mert neki volt vetkőzve –, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter visszament, és
partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint
százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus
hívta őket: „Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: „Ki vagy?" – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14

Elmélkedés:

Péter apostol, aki egyszer már otthagyta a halászatot Jézus hívására, most
újra halászni indul. A jelenet Jézus halála és feltámadása után játszódik,
még az Úr mennybemenetele előtt. Péter úgy érzi, hogy a három évig tartó
tanítványi élet a Mester halálával véget ért, és az a legjobb, ha
visszatér eredeti foglalkozásához, a halászathoz. Apostoltársai szintén
ezt gondolják vagy legalábbis viselkedésükben követik Pétert. Halászni
indulnak, de munkájuk teljesen eredménytelen. Talán elfelejtették a három
év alatt foglalkozásukat? Talán elfelejtették a mesterfogásokat?
Péter és a többiek számára a halászat most létkérdés. Dolgozni akarnak,
hogy megéljenek, eltartsák a családjukat. A sikertelen halászat után egy
gondolat járhatott a fejükben: mit fogunk most enni? Bármennyire is
egyszerűnek tűnik ez a kérdés, de biztosan ez foglalkoztatta őket, amikor
az üres hálót megpillantották és elindultak a part felé. Nem gondoltak ők
ebben a pillanatban arra, hogy mi mindent éltek át Jézus mellett az elmúlt
három év során, nem járt az eszük a jeruzsálemi eseményeken, hanem az a
gond nyomasztotta őket, hogy mit fognak most enni. Mert a háló üres.
Egyetlen hal sincs benne.
Jézus fejében is ez a gondolat járt. Mit fognak most enni az apostolok?
Ezért várja őket frissen sült hallal és kenyérrel a parton. És ezért
gondoskodik csodával a halfogásról.
Ha éhes vagy, vagy ha éppen azon gondolkozol, hogy mitévő legyél, nézz
fel, mert hátha valaki vár a parton! Ő majd megmondja, mit kell tenned.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Te Krisztus áldozatával folytonosan megtisztítod és megszenteled
egyházadat. Add, hogy a te néped a Fővel, Krisztussal együtt önmagát is
fölajánlja Neked és tisztult akarattal tetszésedhez igazodjék. Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-10
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150410.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2015-04-09

2015. április 9. – Csütörtök

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük, és köszöntötte őket:
„Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet
látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad
kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok.
Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint
látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De
örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

Az emmauszi tanítványok története után ma újabb megjelenésről olvasunk az
evangéliumban. A feltámadt Krisztus megmutatja magát az apostoloknak. Az
elbeszélés első lényeges eleme, hogy Jézus testi valóságában mutatkozik
meg, beszél az apostolokhoz és a szemük láttára eszik. Ugyanakkor ebből a
szempontból a legfontosabb jelek a sebhelyek, amelyeket megmutat nekik. A
sebek, amelyeket bántalmazása, kereszthordozása és kereszthalála során
szerzett bizonyítékul szolgálnak a jelenlévők számára, hogy valóban az Úr
áll előttük testi valóságában, és nem egy szellemet vagy kísértetet
látnak. Félelmük, rémületük érthető, mert erre a fordulatra, tudniillik a
feltámadásra nem számítottak.
Lukács leírásának másik fontos eleme az, hogy az ószövetségi prófétai
jövendölések teljesedtek be Jézus sorsában, szenvedésében és halálában.
Jézus kifejti számukra e jövendölések értelmét, amelyek egyértelműen
igazolják, hogy az események nem véletlenszerűen történtek, nem csupán az
emberi gonoszság irányította azokat, hanem minden Isten terve szerint
történt, aki ilyen módon látta jónak megvalósítani a megváltást.
A harmadik lényeges eleme a leírásnak a Krisztustól kapott küldetés:
mindazok, akik találkoztak a Feltámadottal, azt a küldetést kapják, hogy
legyenek a feltámadás tanúi és hirdetői. Én is ezt a küldetést kapom.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékezetét
hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk,
hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-09
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150409.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2015-04-08

2015. április 8. – Szerda

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

Gondolatban évről évre végigjárjuk az emmauszi utat. A két tanítvánnyal
együtt elindulunk Jeruzsálemből Emmausz felé. Csalódottság, keserűség,
tehetetlenség, értetlenség van szívünkben. Nagy reményeket fűztünk
Jézushoz, de minden remény szertefoszlott. A kudarcot nem az emberi
képességeink gyengesége vagy a körülmények hirtelen megváltozása okozta,
hanem a halál. Erőnket tudtuk volna növelni, megtaláltuk volna az új
irányt, de a halálon nem tudunk változtatni. Az eseményeket már nem mi
befolyásoljuk, hanem az embernél nagyobb erő irányít mindent.
Lélekben újra és újra átéljük az emmauszi utat. A lelki sötétség, a
magány, a csüggedés, a reménytelenség útját. Azt hisszük, hogy Isten nincs
velünk, elhagyott minket, s csak az ajtóban, a nagy megérkezés
pillanatában döbbenünk rá, hogy mindvégig velünk volt. És akkor majd
visszaemlékezünk életünk útjaira és tévútjaira, a fontosnak vélt
állomásokra és a kitérőkre, a felesleges keresésekre és a szükséges
útbaigazító tanácsokra. Megvilágosodott értelemmel látjuk, hogy mikor
ismertük fel őt és mikor nem. Látjuk, hogy mikor utasítottuk ki életünkből
és mikor mondtuk neki: „Maradj velünk, Urunk!" Lélekben újra átéljük az
emmauszi utat, a hit útját, az Istenhez vezető utat. És akkor majd Isten
szól hozzám: „Maradj velem, gyermekem, mert lenyugodott már a nap!"
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, szenteltessék meg a te neved! Nemcsak szavakkal kell imádnunk
Téged, hanem méltókká kell lennünk Hozzád, közelebb kell jutnunk Hozzád
erősebb szeretettel. Mert Te nem vagy immár a bosszúálló, a csaták ura,
hanem az Atya, aki a béke ölén a boldogságra tanít. Amen.
G. Papini

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-08
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150408.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2015-04-07

2015. április 7. – Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték
az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
„Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis Mester. „Ne tartóztass! –
felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És elmondta,
amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés:

A gyász és a fájdalom, a Jézus iránti szeretet és ragaszkodás vezeti Mária
Magdolnát a sírhoz, akiről a mai evangéliumban olvasunk. Természetes érzés
és viselkedés ez. Nehéz feldolgozni valakinek az elvesztését, halálát.
Különösen az első napok nehezek. A házastárs, a szülő vagy a gyermek
elvesztése felfoghatatlan az ember számára. Napokig el sem hiszi, fel sem
fogja, hogy már nem él, akit szeret. Hányszor látni embereket, akik
szerettük halála után napokig, hetekig ilyen gondolatokkal járnak a
temetőbe.
Mária Magdolna viselkedése érthető. Fájdalmát tovább fokozza, hogy Jézus
teste nincs a sírban és semmit nem tud annak holléte felől, nem érti, hová
tűnhetett Jézus, akit ide temettek. Jelenléte a sírnál a gyász és a
fájdalom kifejezése. Ugyanakkor ez a valóban emberi és valóban érthető
érzés elhomályosítja látását, leszűkíti értelmét, megbénítja cselekvését.
Eluralkodik rajta a tehetetlenség érzése, nem ismeri fel az angyalokat, s
fel sem merül benne a kérdés, hogy kik lehetnek ezek az ismeretlenek a
sírnál. Sőt még Jézust, a Feltámadottat sem ismeri fel, őt is idegennek, a
kertésznek nézi.
Fájdalmából és gyászából az mozdítja ki, hogy az Úr a nevén szólítja. E
személyes találkozás és megszólítás teszi őt tanúvá, tanúságtevővé. Ennek
hatására alakul át fájdalma örömmé.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Tartsd meg, Urunk, húsvéti szent örömben hívő népedet! Legyen velünk, édes
hazánkkal és az egész világgal a te békéd! Szítsd fel a keresztség
kegyelmét mindnyájunkban, akik a keresztvízen meghaltunk a bűnnek és
feltámadtunk az új életre! Föltámadásod győzelme bátorítsa a betegeket,
öregeket és szenvedőket! A halálon aratott diadalod juttassa el megholt
testvéreinket a föltámadás dicsőségére! Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-07
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150407.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2015-04-06

2015. április 6. – Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem."
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a
főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy
határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik:
„Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a
tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a
helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Azok
elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd
mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15

Elmélkedés:

Húsvét hajnalban asszonyok érkeznek Jézus sírjához. Az a szándék vezeti
őket, hogy a pénteken elmaradt balzsamozást elvégezzék. A keresztről való
levétel után Jézust sietve helyezték el a sziklasírban, mert már
esteledett és elkezdődött a szombat. Nem volt már idő arra, hogy a
szokásoknak megfelelően a holttestnek megadják a végtisztességet.
Harmadnap korán érkeznek az asszonyok, s hozzák a szükséges kenetet. A sír
azonban üres, s angyalok beszélnek nekik arról, hogy Jézus feltámadt.
Rádöbbennek arra, hogy rendkívüli esemény történt. Olyan történhetett,
amit korábban elképzelni sem tudtak. Nem kételkedtek abban, hogy az
angyalok igazat mondanak a feltámadásról. Bármennyire is hihetetlennek
tűnt ez az állítás, ők elhitték. Miért is kételkedtek volna? Hiszen
korábban már láttak rendkívüli dolgokat. Mindaz, ami Jézussal történt az
elmúlt három évben, rendkívüli események sorozata volt. Most sem
kételkednek tehát, amikor a feltámadt Jézusról hallanak, hanem hisznek és
örömmel indulnak, hogy ezt a hírt elmondják az apostoloknak. Útközben
újabb megerősítést kapnak, amikor személyesen találkoznak a Feltámadottal.
Miközben az asszonyok elindultak a hit útján, a katonák egy másik útra
lépnek. Ők is látják az üres sírt, magyarázatot keresnek a történtekre, de
ők a hit útja helyett a hazugság útjára lépnek.
Én melyik úton indulok?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Te látni engedted egyszülött Fiad dicsőséges színeváltozását, és
csodálatos reménységet adtál. Add, kérünk, hogy örököstársai lehessünk a
dicsőséges királynak, és részünk legyen vele az örök élet boldogságában.
Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-06
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150406.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2015-04-05

2015. április 5. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

A hit útján A tegnap esti szertartás kapcsán a sötétségről és a
világosságról elmélkedtünk, illetve a kettő küzdelméről. E gondolatokat
folytassuk a mai napon, amikor a világosság sötétség feletti győzelmét, az
élet halál feletti diadalát ünnepeljük, hiszen ezt jelenti Jézus Krisztus
feltámadása. Többértelmű jelképekről van itt szó. A sötétség és az éjszaka
például jelentheti a bűn állapotát, amelyben az ember él akkor, amikor
megtagadja, elhagyja Istent. A világosság pedig Isten kegyelmét,
szabadítását, megváltását, megbocsátását jelenti, aki újból szeretetébe
fogadja a megtérő embert. Félelmeink és aggodalmaink ekkor megszűnnek,
mert Isten közelében újra biztonságban érezhetjük magunkat. Továbbá az
éjszakai sötétség jelképezi a hitetlenség állapotát, amelyből Isten
segítségével eljuthatunk a hitre, a hit világosságára.
Ezen a jelképes úton, a hitetlenségből a hitre vezető úton haladtak Mária
Magdolna és a két apostol, Péter és János, akikről a mai evangéliumban
olvasunk. A „másik tanítványként" említett személy minden bizonnyal János
apostol és evangélista, aki saját írásában így szokta magát megnevezni. Az
evangéliumi beszámoló pontos időmegjelöléssel kezdődik: „kora reggel,
amikor még sötét volt" (Jn 20,1). Innen indulnak az események és innen, a
sötétség által jelképezett világból, a félelmek és bizonytalanság, a
fájdalom és a gyász állapotából indulnak a szereplők. Mária Magdolna a
sírhoz érve azt látja, hogy a követ valaki elmozdította a barlang
bejáratából. Nem érti még az eseményeket, nem sejti, mi húzódik a
történések hátterében. A szokatlan esemény hírét sietve viszi az
apostoloknak, akik minél hamarabb szeretnék kideríteni az igazságot, ezért
Péter és János azonnal a sírhelyhez futnak. Eközben kivilágosodik. Az
éjszaka elmúlik, a hajnal fénye egyre erősebb lesz. Nincs ez kifejezetten
említve az elbeszélésben, de az idő közben múlik, tehát biztosan világos
lehetett már, amikor odaértek. Látják az elhengerített követ, látják az
üres sírt, látják az otthagyott halotti lepleket, és ezen jelek látványa
hitet ébreszt bennük. Most már megértik, hogy a kereszten meghaló Jézusnak
fel kellett támadnia a halálból. Ők ezen az úton járnak, a hitre vezető
úton. Nekem is el kell indulnom a húsvéti úton, a hitetlenségből a
Krisztus feltámadásába vetett hitig vezető úton.
Az első húsvéti beszámolók az evangéliumokban még nem tesznek említést a
Feltámadottal való találkozásokról. Még nincs szó arról, hogy bárki is
megláthatta volna az asszonyok, az apostolok vagy a tanítványok közül a
feltámadt Urat. Most még csak jeleket látnak, de már ekkor eljutnak a
hitre. Az evangélium szerint, amikor az üres sírhoz érkező és oda belépő
János látta „az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét
takarta," akkor hit ébredt benne. Ezt olvassuk: „Látta mindezt és hitt"
(Jn 20,8). A hit, a feltámadásban való hit tehát már megszületik azelőtt,
hogy a Feltámadott megjelenne nekik. A feltámadt Krisztus megjelenései, a
vele való találkozások később megerősítik ezt a hitet.
Induljunk mindannyian a hit útján!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! A te feltámasztásod a halálból a mennyei
Atya cselekedete. Ő ajándékozott neked új életet. Még a halál, önként és
engedelmességből vállalt kereszthalálod sem szakíthatott el téged
Atyádtól. A kereszten átélted a tőle való elszakítottságot, feltámadásod
pillanatában pedig átélted, hogy újra együtt vagy az Atyával. Hisszük,
hogy az Atyának hatalma van ahhoz, hogy minket is feltámasszon majd a
halálból, mert azt szeretné, hogy örökké vele éljünk. Tégy minket a
feltámadás tanújává és hirdetőjévé!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-05
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150405.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium