Napi Evangélium: 2007. július 22.

2007. július 28., szombat

[Evangelium] 2007-07-28

2007. július 28. - Szombat

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek
országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg
azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza
közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a
konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle:
"Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?" Mire
a gazda így felelt: "Ellenséges ember cselekedte ezt."
A szolgák tovább kérdezték: "Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük
belőle?" Azt válaszolta nekik: "Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva
kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az
aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt
szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig
gyűjtsétek csűrömbe!"
Mt 13,24-30

Elmélkedés:

A megvetőről szóló példabeszéd folytatásaként egy újabb hasonlatot mond,
amelyben arról beszél, hogy az isteni tanítás jó magja mellett a rossz
tanítás konkolya is beférkőzik az emberek szívébe. Figyeljünk meg a
szolgák és a gazda bölcsességét! A szolgák okossága abban mutatkozik, meg,
hogy meg tudják különböztetni a búzát és a konkolyt. Nem keverik össze a
kettőt. Mivel azonban azonnal nekilátnának a gyomlálásnak, szükség van a
gazda okosságára is, aki ezt a feladatot későbbre hagyja. Az úr ugyanakkor
azt is tudja, hogy kitől származik a rossz mag.
Isten jól tudja, hogy a tévedések konkolya bennünket is megkísért. Tudja,
hogy üdvözítő szándéka nem az egyetlen erő, amely az emberi lelkekért
küzd. A jó és a rossz szétválasztása mindig az aratás urának a feladata.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenem, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin
úgysem változtathatok;
Bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok;
És bölcsességet, hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.

________________________________

Aktuális:
Egy listatag imát kér Erikáért és családjáért, akik a férj munkája miatt
Indiba költöztek egy időre és nehéz körülmények között élnek.
Egy ötgyermekes család legidősebb, skizofréniában szenvedő gyermekéért
kérnek imát.
Egy listatagnak megszűnt az állása. Imát kér, hogy mielőbb újat találjon.
Egy tag súlyos, gyógyíthatatlan betegségében szenvedő anyósáért kér
imákat.
Korábban egy 37 éves, kómában fekvő betegért kértek imát, aki a napokban
elhunyt. Imádkozzunk lelki üdvösségéért!
Köszönöm mindenki imát. István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. július 27., péntek

[Evangelium] 2007-07-27

2007. július 27. - Péntek

Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond
példabeszédeket, így folytatta: "Értsétek meg hát a magvetőről szóló
példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem
értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe
vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag
pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de
az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt
szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag
az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon
elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott
mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az
egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."
Mt 13,18-23

Elmélkedés:

Annak ellenére, hogy Jézus nagyon sok példabeszédet mondott, ritkán
fordult elő, hogy meg is magyarázta a példázat jelentését. A mai
evangéliumi részlet ezek kivételek közé tartozik. A tanítványok kérésére
Jézus részletesen elmagyarázza, hogy mit jelent a magvetőről és a magokról
szóló hasonlat.
Itt is érdemes felfigyelnünk arra, amit általában a példázatokról
elmondtunk a tegnapi evangélium kapcsán: a hallgatón, a tanítás
befogadóján múlik, hogy mi lesz az eredmény. Mindenki ugyanazt hallja,
mindenkinek ugyanaz a mag hull a szívébe, de nem mindenkinél lesz ugyanaz
a termés. Egyesek ugyanis elfojtják magukban az igazság tanítását és nem
engedik, hogy az növekedjék bennük. Ha nekem szóló intelemnek tekintem
Jézus szavait, és ha nem csupán hallgatom, hanem tettekre is váltom a
hallottakat, akkor bőséges, százszoros termést hozok.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban.
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen
Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak
és Békességnek.
Szent-Györgyi Albert

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. július 26., csütörtök

[Evangelium] 2007-07-26

2007. július 26. - Csütörtök, Szent Joakim és Szent Anna, a Boldogságos
Szűz Mária szülei

A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Miért
szólsz a néphez példabeszédekben?" Ő így válaszolt: "Nektek megadatott,
hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg.
Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól
még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben,
hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne
értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall!
Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok -
és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, - és nem hallotta."
Mt 13,10-17

Elmélkedés:

Tanító útja során Jézus nagyon sokat tanította az embereket. Tanításának
egyik jellegzetessége az volt, hogy példázatokkal, hasonlatokkal közölte
mondanivalóját. E példabeszédeket egyesek megértették, mások talán nem. A
mai evangéliumban a tanítványai megkérdezik, hogy miért tanítja a népet
példabeszédekben. Jézus válasza maga is egy kicsit példabeszéd-szerű,
hiszen nem biztos, hogy mindenki megértette.
A példabeszédek a hétköznapi életből merítik témájukat. Olyan hasonlatok
voltak ezek, amelyeket az egyszerű emberek is könnyen megértették.
Legalábbis azok, akik megnyitották szívüket a tanítás előtt és annak
mondanivalóját magukra vonatkoztatták. Akik viszont elzárkóztak, vagyis
behunyták szemüket vagy befogták fülüket, azok nem értették meg.
A megértés tehát nem a tartalomtól függ, hanem a hallgató készségén múlik.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked
zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz
javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton
örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek!

2007. július 25., szerda

[Evangelium] 2007-07-25

2007. július 25. - Szerda, Szent Jakab apostol

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
(Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte,
hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte:
"Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az
egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,20-28

Elmélkedés:

A mai evangélium tanúsága szerint az apostolok valamiféle földi dicsőségre
vágytak, s ebből az következik, hogy Jézus uralmát is evilági
királyságként képzelték el. Téves elképzeléseiket Jézus szétoszlatja,
hiszen az ő uralmának megvalósulása a gyötrelmes kereszthalál lesz, s
hozzá hasonló sors vár majd apostolaira is. Az Úr ugyanis nem evilági
hatalomra vágyott, hanem engedelmes szolgaként teljesítette mindazt, amit
az Atya kért tőle. A tanítványoknak pedig - Mesterüket követvén -
teljesíteniük kell azt, amit Ő kér tőlük. Ez az életmód nem uralkodást,
hanem szolgálatot jelent, amely az élet feláldozásában teljesedik be. Kész
vagyok-e őt követni a szenvedésekben, hogy részem legyem a mennyország
dicsőségében?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget.
Engedd, Uram, hogy én is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az
emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek
akaratod szerint a világosság gyermeke!
Világítson az én életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek
általam hozzád találjanak!

2007. július 24., kedd

[Evangelium] 2007-07-24

2007. július 24. - Kedd, Árpád-házi Szent Kinga

Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és
rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele.
Valaki szólt is Jézusnak: "Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni
akarnak veled." Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: "Ki az én
anyám, és kik az én rokonaim?" Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így
szólt: "Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám
akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám."
Mt 12,46-50

Elmélkedés:

A mai evangélium helytelen értelmezése volna, ha azt gondolnánk, hogy
Jézus megtagadja a családi kapcsolatokat. Valójában a hozzá tartozók
körét, a tanítványok csoportját, az újszövetségi választott népet
szélesíti ki mindazokra, akik teljesítik az Atya akaratát. Jézus nagy
családjába tartozunk mindannyian, ha a vele való személyes kapcsolat
elsőbbséget élvez minden evilági emberi kapcsolatunknál. Jézus egy új
közösséget hoz létre, s mindannyiunkat meghív, hogy ehhez a közösséghez,
az Egyházhoz tartozzunk. Ha engedelmesen fogadjuk tanítását és tettekre
váltjuk, olyan tanítványai vagyunk, akik családjához tartozunk. Most is és
a kereszten is kitárt karral fogad minket magához.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mindenható, kegyelmes és könyörületes Atyánk! Eltévedtünk, s mint
elveszett juhok letértünk útjaidról. Túlságosan saját szívünk tervei,
szándékai és kívánságai után futottunk. Megsértettük szent törvényeidet.
Azt tettük, amit nem lett volna szabad. De Urunk, Te légy irgalmas
hozzánk, szegény nyomorult bűnösökhöz! Kíméld meg azokat, akik megvallják
hibáikat. Emeld fel mindazokat, akik készek a bűnbánatra, azon ígéret
miatt, amit az embereknek adtál Krisztus Jézus, a mi Urunk által. És
őérette add meg, ó jóságos és irgalmas Isten, hogy ezután istenfélő, neked
tetsző, becsületes és tisztességes, komoly életet éljünk szent neved
dicsőségére.

2007. július 23., hétfő

[Evangelium] 2007-07-23

2007. július 23. - Hétfő, Szent Brigitta, Európa társvédőszentje

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt
bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy
még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet
hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként
a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy
ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.
Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit
sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és
elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és
szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és
megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés:

Jézus azt mondja a mai evangéliumban, hogy ő az igazi szőlőtő. Mit jelent
ebben az állításban az "igazi" jelző? Miért hangsúlyozza ezt Jézus. Ennek
megértéséhez tudnunk kell, hogy az ószövetségi írásokban gyakran szerepel
az a hasonlat, amely szerint a választott nép az Isten szőlőskertje. A nép
az Isten tulajdona, ahogyan a szőlőskert is gazdájáé. A szőlőskert
hasonlat tehát a nép és Istene közötti szövetséget jelképezi.
Jézus átveszi és önmagára alkalmazza ezt a jól ismert hasonlatot. Azzal,
hogy igazinak nevezi magát, azt állítja, hogy a régi szövetség helyébe
újat hoz. Isten új választott népéhez azok tartoznak, akik Jézushoz
kapcsolódnak, miként a szőlővesszők a szőlőtőhöz.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit, melyeket
már gyermekkorom óta hordok. Sírok, mert haszontalanul telt el az idő.
Erőm nem elegendő, hogy kitartsak a fáradozásban, erőim hiúságokra
pazaroltam.
Mivel te vagy minden jóság és irgalom forrása, hozzád könyörgök
kegyelemért és irgalomért, könyörgök, irgalmazz nekem! Érintsd meg
lelkemet szereto kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald meg
lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
Svéd Szent Brigitta

2007. július 22., vasárnap

[Evangelium] 2007-07-22

2007. július 22. - Évközi 16. vasárnap

Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta
nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr
lábához, és hallgatta szavait.
Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: "Uram
- méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy
szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem."
Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és
téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik
részt választotta. Nem is veszíti el soha."
Lk 10,38-42

Elmélkedés:

Dolgos és imádkozó kézzel
Lukács evangéliumában sok olyan történetet találunk, amelyben két,
egymással ellentétes magatartást állít elénk Jézus. Gondoljunk csak
például az elmúlt vasárnap elhangzott példabeszédre az irgalmas
szamaritánusról. Az egyik oldalon az a két ember áll, akik elmulasztották
a segítségnyújtást, a másik oldalon pedig a szamaritánus, aki a
bajbajutott segítségére sietett. A példázatnak egyértelműen az a célja,
hogy a hallgatót döntésre késztesse, melyik magatartást akarja követni e
kettő közül.
Vagy ott van a tékozló fiú esete. Az egyik oldalon találjuk a fiút, aki
természetesen nem tékozló, bűnös élete miatt lehet példa számunkra, hanem
a bűnbánata miatt. Megbánta bűnös életét, s visszatért az irgalmas
atyához. A másik oldalon pedig ott van az ő idősebb testvére, aki
irigykedve nézi, hogy atyjuk visszafogadja öccsét.
De ezekhez hasonlóan szembeállítja Jézus a mennybe jutó szegény Lázár és a
kárhozatra kerülő dúsgazdag ember személyét (Lk 16,19-31), a templomban
feltűnően imádkozó farizeust és a hátul, csendbe imádkozó vámost (Lk
18,9-14), a kilenc meggyógyított, de hálátlan leprást és azt az egyet, aki
visszatért Jézushoz köszönetet mondani (Lk 17, 11-19).
Mind-mind olyan példabeszédek ezek, amelyek választási helyzetbe állítanak
minket, a hallgatókat. Ki a követendő példa? A segítő vagy a cserbenhagyó?
A bűnbánó vagy az irigykedő? Az Istenben bízó szegény vagy a vagyonában
bízakodó gazdag? E helyzetekben csak az egyiket lehet választani.

A mai vasárnap evangéliumában Márta és Mária személye áll előttünk. A két
testvér ellentétes magatartása abban mutatkozik meg, hogy amikor Jézus
betér hozzájuk, az egyikük a házimunkával, a vendég ellátásával törődik, a
másik pedig leül a vendég mellé, hogy hallgassa őt és beszélgessen vele.
Márta egy idő után kérdőre vonja Jézust, hogy miért tűri el testvére
tétlenségét. Jézus ezt mondja neki: "Márta, te sok mindennel törődöl, és
téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik
részt választotta. Nem is veszíti el soha" (Lk 10,41-41). Ebből a
válaszból azt is gondolhatnánk, hogy ismét választanunk kell, de valójában
nem erről van szó. Márta a mindennapi teendők lelkiismeretes végzésének és
a becsületes munkának a példája. Mária pedig a lelki élet, az Istenre
figyelés és imádkozás példája. De nem választanunk kell e két lehetőség
között, hanem megtalálnunk e kettő helyes egyensúlyát az életünkben! Senki
nem mondhatja tehát azt, hogy ő csak az imádságból él, s nem dolgozik
semmit. De a munkára hivatkozva sem szabad elhanyagolni a lelki életet!
Márta tevékenységének és Mária Istenre hallgatásának és helye van az
életünkben.

Ezt a gondolatot szépen fogalmazza meg Gárdonyi Géza, aki a következőket
írja: "Szeretem nézni a szántóvetőt munkája közben. Van benne valami, ami
az imádsághoz hasonlít. Amikor egymás után hasítja a barázdákat a földbe,
mint sorokat a papírra, olyan ez, mintha írna a természet könyvébe, mintha
ezt írná: Add meg a mi mindennapi kenyerünket! És Isten olvassa ezt az
írást a magasból".

A mindennapi ima, az elmélkedés, a szentírásolvasás Istenhez emeli
lelkünket. De a becsületesen és lelkiismeretesen végzett munkával is Isten
felé haladunk. Érdekes, hogy az ima és a munka is a kezünkhöz kötődik.
Kitárt karral vagy összekulcsolt kézzel mondott imánk Isten felé száll.
Ugyanakkor munkára is használjuk kezeinket. Amikor imádkozunk, többek
között azt kérjük, hogy Isten áldja meg kétkezi munkánkat! Egyszer
dolgozunk kezeinkkel, máskor pedig megpihenve Isten felé tárjuk imádság
közben. A jóságos Isten pedig kinyújtja kezét, hogy megáldja munkánkat és
megfogja felé tárt kezünket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Életem Istene és Ura! Neked szentelem kezem munkáját és a pihenéssel
töltött napokat. Könyörülj ezen a munkában megfáradt kézen. Feléd emelt
kézzel ígérem neked, hogy nem menekülök lustán a munka elől és nem múlik
el napom imádság nélkül.
Nyújtsd ki kezedet és vezess engem a munka és az imádság által az üdvösség
felé!

2007. július 28., szombat

2007. július 27., péntek

2007. július 26., csütörtök

2007. július 25., szerda

2007. július 24., kedd

2007. július 23., hétfő

2007. július 22., vasárnap

Blogarchívum