2015. október 17., szombat

[Evangelium] 2015-10-17

2015. október 17. – Szombat

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványaihoz: Mondom nektek, hogy
mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja
Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is
megtagadom Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot
nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Amikor a
zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok,
hogy miképpen és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok! A Szentlélek
abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok.
Lk 12,8-12

Elmélkedés:

Evangéliumának megírása idején Szent Lukácsnak már van tapasztalata arról,
hogy a keresztény közösségeket s annak tagjait támadások érik. A zsidóság
vallási vezetői nem nézik jó szemmel a kibontakozóban lévő új vallás
képviselőnek, Jézus követőinek tevékenységét, illetve azt, hogy az
igehirdetés hatására egyre többen csatlakoznak hozzájuk. A közösség
számára talán nem is az üldözés jelentette a komoly problémát, hanem a
hitehagyás. Az üldözések miatt egyesek megtántorodtak, elhagyták hitüket,
távoztak a közösségből, s ez megrendítette a közösség többi tagját is.
Ugyanakkor az is igaz, hogy mások kitartása, a hithez való ragaszkodása
megerősítette hitében a közösséget. Az evangélista ez utóbbi miatt tér
vissza újra és újra a hitben való megmaradás témájához.
Bátorító és megerősítő szavait Jézus az evangélium e helyén tanítványaihoz
intézi, így készíti fel őket arra az időre, amikor ő már nem lesz velük.
Mindezen túl kijelentései a későbbi idők keresztényeinek is szólnak, az
egész Egyház számára bátorításul szolgálnak. A keresztényeket nem saját
személyük miatt támadják majd, hanem hitük és Jézus Krisztus miatt. Az
üldözések idején Krisztus követői számíthatnak a Szentlélek segítségére,
aki megerősíti őket hitükben, s megadja nekik a bölcsességet a
védekezéshez.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Forog a világmindenség, de áll a kereszt. A kereszted a mi erőnk, hogy a
magunkét is hordjuk, és Téged követhessünk. Te alkottad az embert, hogy a
szenvedés által az üdvösségre jusson. Könyörülj rajtunk! Feltámadásod
megdicsőítette sebhelyeidet, s örök jelként viseled őket, könyörülj
rajtunk! A világítéletkor a kereszt majd ismét feltűnik felettünk.
Könyörülj rajtunk!
J. Bernhard

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151017.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-17
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 16., péntek

[Evangelium] 2015-10-16

2015. október 16. – Péntek

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták
egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok
kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely
napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk
körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók
mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom
nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs
hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek –
azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból
mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár?
Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek
minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a
verebek."
Lk 12,1-7

Elmélkedés:

Az elmúlt három nap gondolatmenetét folytatjuk elmélkedésünkben az
evangélium alapján. Továbbra is a farizeusi lelkületről és annak
legjellemzőbb vonásáról a képmutatásról van szó, de itt már nem az
érintettekhez intézi Jézus szavait, hanem saját tanítványaihoz, akiket meg
akar óvni a farizeusok látszatra törekvő, de a hitet nélkülöző
vallásosságától. A képmutatás kifejezés az ókori színház világába nyúlik
vissza, amikor valaki igazi arcát eltakarva álarcot tart maga elé és
eljátszik egy szerepet. A szerepjátszás nem csupán a színházban fordul
elő, hanem bármelyik emberi közösségben, amelynek egyik tagja fel szeretne
emelkedni, s előbbrejutása, érvényesülése érdekében megjátssza önmagát. A
képmutatást nevezhetjük alakoskodásnak vagy színlelésnek is, mindkettő
arra utal, hogy az ember külső cselekedetei nem egyeznek meg benső
szándékaival, azaz jónak tűnik a külső szemlélők számára, de szívében
valójában gonoszság lakik.
Jézus figyelmezteti övéit, hogy a rejtett, eltitkolt dolgok egyszer
napfényre kerülnek, kitudódnak. A képmutató emberek is lelepleződnek
egyszer. Nem mondja meg, hogy ki és mikor végzi ezt a leleplezést, de
inkább kell gondolnunk Isten végső ítéletére, mintsem az emberi, önkényes
bíráskodásra. A másokban rejtőző farizeusi lelkület leleplezése nem a mi
feladatunk. Az viszont igen, hogy önmagamban észrevegyem és megszabaduljak
tőle.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztusom, a te evangéliumodat könnyű hallgatni, de nehéz élni. Meg
vagyok elégedve az én kis, tisztességes életemmel, s félek attól, hogy azt
megváltoztassam. Nem teszek eleget az emberekért. Félek, hogy, mivel
mindig csak magamért teszek valamit, nem teszem meg mindazt, amit az
emberek várnak tőlem. Add, hogy hozzálássak a mai napon!
A. Pereira

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151016.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-16
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 15., csütörtök

[Evangelium] 2015-10-15

2015. október 15. – Csütörtök

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek, akik
síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek!
Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és
egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem
hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk.
Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot
kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől,
Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület
között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt
a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát.
Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok."
Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy
felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon
fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel
vádolhatják.
Lk 11,47-54

Elmélkedés:

Mielőtt elkezdenénk Jézus farizeusoknak mondott beszéde harmadik része
vizsgálatát, gondolkozzunk el a következőn: a farizeusi lelkületet
másokban könnyű felfedezni, önmagunkban viszont nehéz. Könnyű másokban
elítélni, de nehéz önmagunkat megszabadítani tőle. Az egykor elhangzott
tanítás nekem is szól.
Ha egy szóval akarjuk összefoglalni a farizeusi lelkületet, akkor erre a
„képmutatás" kifejezés a legalkalmasabb. Ezt természetesen nem mi találtuk
ki, hanem Jézus nevezte képmutatóknak a farizeusokat. A képmutatás azt
jelenti, hogy a látszat fontosabb a valóságnál. A vallásosság területén ez
azért veszélyes, mert a látszat csupán az embereket tudja megtéveszteni,
Isten azonban a valóságot nézi, ismeri szívünk szándékait. A farizeusi
lelkület a keresztény közösség tagjait is megkísérti. Amikor valaki
jobbnak akar látszani, mint amilyen valójában, és ezt a jószándékú
figyelmeztetések hatására sem akarja elismerni, akkor beleesett ugyanabba
a csapdába, amelyből egykor a farizeusok sem tudtak kikerülni.
Kár volna tovább ostoroznunk a farizeusi viselkedésmódot, ha nem mondanánk
meg annak ellenszerét. Alázat és bűnbánat. Az egykori hallgatóság
megsértődött, felháborodott és szembefordult Jézus szavaival. Követhetem
őket is. A másik lehetőség, hogy elindulok az alázat és a bűnbánat útján.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram Jézusom, emelj ki ma is minden régiből minket és abból, ami
túlhaladott. Adj fiatalos és fogékony szívet, hogy gondolkodásunk,
beszédünk, imádságunk és munkánk hozzád vezessen, aki az örök tavasz és
megújuló élet ígéreteivel hívsz magadhoz minket.
J. Kluo

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151015.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-15
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 14., szerda

[Evangelium] 2015-10-14

2015. október 14. – Szerda

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj
nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró
veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét.
Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok!
Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános
tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket
kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy
tudnák." Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha
ilyeneket mondasz, minket is gyalázol." Ő azonban így folytatta: „Jaj
nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti
magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni."
Lk 11,42-46

Elmélkedés:

A farizeusoknak mondott beszéd második részében Jézus keményebb hangot üt
meg, élesebben fogalmazza meg kritikáját, amely beszédstílussal az
lehetett a szándéka, hogy önvizsgálatra késztesse az érintetteket,
szembesítse őket hamis jámborságukkal. A jelenlévő farizeusok közül senki
sem gondolhatta már, hogy szavai csak a vendéglátónak szólnak, hiszen
mindannyiuknak szólt a beszéd. Az Úr szeretné, hogy a farizeusok
elgondolkozzanak: valóban az tetszik Istennek, hogy az apró kerti
veteményekből tizedet adnak? Az igaz vallásosság szempontjából valóban az
a mérvadó, hogy valaki megtartja-e a legjelentéktelenebb törvényeket?
Valóban megengedhető, hogy a haszontalan törvények aprólékos megtartása
elvonja a figyelmet az igazságosságról és háttérbe szorítsa az Isten
iránti szeretetet?
Jézus nem hagyja sokáig gondolkozni őket, hanem új területre tér át, a
farizeusi viselkedésre. A zsinagógai istentisztelet alkalmával a
főhelyeket keresik és elvárják, hogy tisztelettel köszöntsék őket - mondja
nekik. Ezzel azt állítja, hogy csupán látszat az, hogy Isten és az ő
törvénye áll életükben az első helyen, valójában önmagukat magasztalják. A
mi Urunk azért helyteleníti a farizeusi lelkületet, mert hiányzik belőle a
hit, uralkodásra, mások elnyomására törekszik és nem szolgálni akarja az
embereket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Tudom, Uram, mekkora bátorság kell, hogy komolyan merje mondani szívünk:
lobbantsd föl bennünk a szeretet lángját! Pedig te megígérted, hogy tüzet
bocsátasz a földre, a te követőid lelkébe. Segíts megértenem, hogy a tűz
fény is, meleg is, és egyúttal mérhetetlen erőt ad.
J. Fr. Görres

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151014.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-14
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 13., kedd

[Evangelium] 2015-10-13

2015. október 13. – Kedd

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála.
Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus
étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt
hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét,
de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az
alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt,
amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!"
Lk 11,37-41

Elmélkedés:

Jézus korában az egyik legbefolyásosabb zsidó vallási csoportot a
farizeusok alkották. Vallási irányzatuk a mózesi törvények pontos,
aprólékos betartását tartotta a legfontosabbnak, amelyhez az idők során
számos általuk alkotott szabály kapcsolódott. Törvénytiszteletük miatt az
emberek úgy tekintettek rájuk, mint a vallásosság mintaképeire. Jézussal
való konfliktusaikat az okozta, hogy az Úr leleplezte
látszatvallásosságukat, amely nem belső meggyőződésükből fakadt. Farizeusi
lelkülettel manapság is találkozunk, a vallásosság eltorzult módját értjük
alatta. Ma és a következő két napon Jézusnak a farizeusok ellen mondott
kritikáját olvassuk az evangéliumban.
A beszédre egy meghívás ad alkalmat. A farizeus házában Jézuson kívül több
farizeus is lehetett a vendégek között. Jézus nem a hátuk mögött beszél
róluk, hanem a szemükbe mondja véleményét, amelyet nevezhetünk
vádbeszédnek is, de talán helyesebb figyelmeztetést látni benne.
A farizeusok étkezés előtti kézmosásának egyrészt egészségügyi vonatkozása
volt, másrészt szívük és lelkük megtisztulását jelképezte. Ez utóbbival
nem értett Jézus egyet, aki szerint a külső tisztaság még nem feltétlenül
jelenti a szív, az emberi szándék tisztaságát is. A vallásosság területén
pedig az igaz lelkület, a szív jósága a fontos.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, ne engedd, hogy a megszokottság föleméssze hitéletemet. Olykor még
én is úgy vélem: az állandó kötelességteljesítés, a jóság és a
példamutatás megkövetelése mintha korlátozná szabadságomat és a kockázatok
vállalását. Ha a kocsinak mindig ugyanazokon a síneken kell is futnia,
mégis előre kell haladni a síneken. Engedd ezt megértenem!
B. De Solages

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151013.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-13
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 12., hétfő

[Evangelium] 2015-10-12

2015. október 12. – Hétfő

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk:
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet,
mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel
együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket,
hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét;
itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az
ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését,
mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van,
mint Jónás."
Lk 11,29-32

Elmélkedés:

Ésszerűnek tűnik, hogy a nép, illetve a nép részéről egyesek jelet kérnek
Jézustól. Újabb bizonyítékokat szeretnének kapni, hogy nem a sátánnal
szövetkezve viszi véghez csodáit, hanem valóban Isten segítségével. A
hagyományokhoz nem mindenben ragaszkodó, újító jellegű tanítása szintén
igazolást igényel az emberek véleménye szerint. Mindez ugyan ésszerű, de
Jézus többet várna tőlük, valódi megtérést és hitet. A hit az ember
válasza az isteni tevékenységre vagy üzenetre. Az emberek láthatják a
csodákat, mint az isteni irgalmasság megnyilvánulásait és hit ébred
bennük. Az ember hallja Isten üzenetét, amelynek befogadása már válasz,
azaz hittel elfogadja azt. Zakariás nem hitt az angyalnak, hogy gyermeke
fog születni, ezért büntetésül megnémult, s néma maradt addig, amíg az
isteni ígéret be nem teljesedett fia, Keresztelő János születésével (vö.
Lk 1,5-25). Mária hitt Isten üzenetének, elfogadta vele kapcsolatos
tervét. Hitét fejezi ki válasza: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék
velem szavaid szerint" (vö. Lk 1,26-38).
Salamon bölcsességének és Jónás próféta személyének említése jelzés arra,
hogy a korábbi idők bölcsessége és prófétai hagyománya teljesedik be
Jézusban, aki küldetésében, szolgálatában és engedelmességében felülmúlja
a korábbi és a későbbi idők küldötteit.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, a te igédet egy napon túl veszélyesnek érezte a világ, és
átformálta azt. Átformált igédet a magunk kényeiméhez igazítottuk, hogy
kellemes hajlékunkká váljék. Ki ismeri még szavad ősi erejét és igazi
rendeltetését? Ki mondja el azt ismét? Ó Istenünk, elhalkult volna a te
szavad? Küldj nekünk prófétákat!
E. A. Grabner-Haider

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151012.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-12
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. október 11., vasárnap

[Evangelium] 2015-10-11

2015. október 11. – Évközi 28. vasárnap

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki,
térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy
elnyerjem az örök életet?" Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj
házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és
anyádat!" Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora
ifjúságomtól fogva." Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki:
„Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a
szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess
engem!"
Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona
volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen
nehezen jut be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek
szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a
gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán,
mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." Azok még jobban
csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus
rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert
Istennek minden lehetséges."
Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent elhagytunk,
és követtünk téged". Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki,
aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját,
apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap most, ezen a világon,
otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések
közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet".
Mk 10,17-30

Elmélkedés:

Az első gondolat
A XX. század egyik legjelentősebb orosz zeneszerzője, zongoristája és
karmestere, Igor Sztravinszkij életrajzában olvastam, hogy egy alkalommal
egy fiatal hegedűművész megfigyelte, mennyire nehezen megy a mester
számára a zeneszerzés. Sztravinszkij ült a zongoránál, próbálgatta a
hangokat és az akkordokat, teljes mértékben odafigyelt munkájára, a
hangokra, amelyeket a zongora kiadott és a hangokra, amelyeket bensőleg
hallott. Szinte kétségbeesve próbálta újra és újra a dallamokat, amíg
kialakult, amit jónak, tökéletesnek tartott. És akkor a művész elárult az
ifjúnak egy nagy titkot, saját tapasztalatát: „Az első gondolatok nagyon
fontosak, mert Istentől jönnek. És ha annyi munka és fáradság után
visszatérek hozzájuk, akkor tudom, hogy jók ezek a dallamok."
A gazdag ifjú történetének szomorú végkifejletét olvasva az a gondolat
támad bennem, hogy a legszívesebben utána kiáltanék a távozó fiúnak: „Az
első gondolat nagyon fontos, mert Istentől jön! De sokat kell azért
fáradozni, hogy ne maradjon csupán gondolat!" A gazdag ifjú és Jézus
találkozásában az a legfontosabb és abból tudunk a legtöbbet tanulni, ha
megpróbáljuk megérteni, hogy miért hátrált meg, miért távozott. Jószándéka
kétségbevonhatatlan. Nem véletlenül találkozik Jézussal, hanem szándékosan
megy, sőt odasiet hozzá. Térdre borul, amely alázatát fejezi ki, illetve
azt, hogy kész megtenni, amit az Úr felelni fog kérdésére. „Jó Mesternek"
szólítja Jézust, amely tisztelet és elismerés az ő részéről. Az ember
számára a leglényegesebb kérdést teszi fel, azaz miként lehet elnyerni az
örök életet, s ez a kérdés most az ő számára is a legfontosabb. Mindezek
azt mutatják, hogy helyes szándék vezeti ezt a fiút. Nagyon jó az első
gondolata és biztosan Isten ébresztette fel benne ezt a gondolatot és az
örök élet utáni vágyat. De amikor Jézus elmondja, hogy mit kell tennie,
akkor meghátrál. Nem akar megküzdeni az örök életért. Nem vállalja a
fáradságos küzdelmet, munkát és szolgálatot. Könnyen, egyszerűen akarta
megszerezni az örök életet, de ez sem neki, sem más embernek nem megy.
Távozása azt jelenti, hogy lemond az örök életről, mert a vagyona
fontosabb. Elbukik, mert nem elég kitartó, s talán nem bízik eléggé Isten
segítségében. Mennyire szívesen olvasnék újra az evangéliumban néhány
fejezettel később erről az ifjúról! Arról, hogy később mégis visszatért
Jézushoz, mert belátta, hogy az első gondolat, szándék volt a jó!
Életünk során nem csak a földi javak, hanem számtalan más dolog is
elterelheti, eltérítheti figyelmünket a legfontosabbról. Újra és újra
vissza kell térnünk a kezdő gondolathoz, amelyet Isten ültetett el
bennünk! Vissza kell térnünk az első híváshoz! Vissza kell térnünk az első
szeretethez! És innen kell megerősödve újra elindulnunk! Fáradság,
küzdelem nélkül nem lesz eredmény, nem jutunk sokra, nem tudjuk
teljesíteni Istentől kapott hivatásunkat.
Ha már tudom, hogy kit érdemes kérdeznem az örök élettel kapcsolatban,
akkor legyen meg bennem a készség és bátorság, hogy mindent megteszek,
amit kér tőlem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Minden emberi szív mélyéből feltör a kérdés: mit kell tennem,
hogy elnyerjem az üdvösséget? Mutasd meg számomra az utat! Érted, a te
követésedért, a te szolgálatodért és az általad ígért üdvösségért érdemes
minden evilági dologról lemondanom. A lelki kincsek útját választom.
Segíts felismernem, hogy mi hiányzik még belőlem a teljességhez, a
tökéletesedéshez, a megszentelődéshez! Segíts megtennem mindent, ami
üdvösségemhez szükséges!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20151011.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-10-11
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum