[Evangelium] 2011-09-24

2011. szeptember 24. – Szombat, Szent Gellért püspök és vértanú

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik
megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek,
aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két
verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta
nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek
hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az
emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha
valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt,
aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33

Elmélkedés:

Az alaptalan és a helyes félelemről olvasunk az evangéliumban. Az emberi
félelmeket mindig ellensúlyozza az Istenbe vetett bizalom és a hit. Amikor
a feltámadt Jézus megjelenik, első szavaival mindannyiszor meg akarja
szüntetni a tanítványok félelmét, amely azonnal el is múlik, ha a hit
szemével felismerik Őt. A feltámad Jézusban és a feltámadásban hívő
embereknek a szenvedésektől, sőt még a haláltól sem kell félniük, hiszen
sorsuk ugyanúgy az örök életre való feltámadás lesz, miként Krisztusé is,
aki önként vállalta a szenvedéseket és húsvéti feltámadásával örökre
legyőzte a halált. Nincs okunk félelemre, ha hisszük, hogy Krisztussal mi
is feltámadunk az örök boldogságra.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-09-23

2011. szeptember 23. - Péntek

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele,
megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így válaszoltak:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a
régi próféták közül támadt fel valaki."
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?" Péter válaszolt: „Az
Isten Fölkentjének." Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
Lk 9,18-22

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban olyanokról hallottunk, akik nem ismerik valójában
Jézust, ma pedig az apostolokat halljuk, akik mindig Jézussal vannak ezért
a legjobban kell ismerniük. Szembetűnő a válaszok közti különbség. Az
apostolok, akiknek nevében Péter megfogalmazza, hogy Jézus az Isten
Fölkentje, egyre inkább megismerik Mesterüket, s megértik küldetését. Ezt
eredményezi a Krisztushoz való közelség és a szándék, hogy nyitottak és
befogadóak legyenek arra a kinyilatkoztatásra, amely Krisztusra
vonatkozik. Ez nem a kíváncsiskodás, hanem az Úr iránti szeretet jele. Ha
arra törekszem, hogy minél többet legyek Jézus közelében, egyre jobban
megismerhetem őt, s megérthetem tanításának titkát.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva,
hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva
meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben
a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol
szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár
csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat:
követlek, Uram!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-09-22

2011. szeptember 22. - Csütörtök

Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és
hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: „János támadt
fel a halálból." Mások szerint: „Illés jelent meg újra." Voltak, akik azt
állították: „A régi próféták közül kelt életre valamelyik." Heródes így
töprengett: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akiről ilyeneket
hallok?" És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
Lk 9,7-9

Elmélkedés:

Amikor Jézus megkérdezte tanítványait, hogy kinek tartják őt az emberek, a
válaszok sokféleségéből kiderült, hogy az emberek nem tuják, hogy mit
gondoljanak Jézus személyéről (Mk 8,27-28). A mai evangéliumban is azt
látjuk, hogy milyen nagy a bizonytalanság és a félelem az uralkodói házban
és a nép körében. De minden aggodalma ellenére Heródes személyesen akarja
látni Jézust, mert úgy gondolja, hogy egy találkozás alkalmával fény derül
Jézus kilétére. Később, amikor Pilátus hozzá küldi Jézust, valóban
találkoznak, de ekkor sem tud meg Heródes semmit.
A Jézussal való találkozásra több okból is vágyakozhatunk. Ha csak a
kíváncsiság vezet bennünket, Jézusban csak egy ugyanolyan embert
láthatunk, mint bárki más ember. De ha az Istennel való személyes
találkozásra vágyakozunk, Jézus felfedi személyét, és megmutatja nekünk
igazi arcát.
Keresed az alkalmat, hogy láthasd Jézust? Miért akarsz találkozni vele?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem! Gyújts bennem szent tüzet! Hogy izzó lelkesedéssel, friss,
fiatalos lendülettel a te szent ügyedet szolgáljam. Erős kezű, rugalmas
emberekre van most szüksége a világnak. Olyanokra, akiknek élete érték:
tevékenység és tüzes szeretet. Uram, én ilyen akarok lenni!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-09-21

2011. szeptember 21. – Szerda, Szent Máté apostol és evangélista

Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a
vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!" Az felállt és követte
őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és
bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt.
Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti
Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Jézus meghallotta ezt, és így
válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot várok és
nem áldozatot." Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a
bűnösöket."
Mt 9,9-13

Elmélkedés:

Az, hogy Máté azonnal engedelmeskedik egy idegen kérésének, és gondolkodás
nélkül otthagyja munkáját, valószínűtlennek tűnik. Talán nem teljesen
ismeretlen számára Jézus személye, aki megszólítja őt, hanem már
hallhatott róla valamit, értesülhetett csodáiról és más tetteiről, talán
láthatta is. Máté gyorsasága és készsége mindenképpen figyelemreméltó
számunkra, mert Jézus minden nap odalép ebédlőasztalunkhoz,
íróasztalunkhoz, az iskolapadhoz vagy a munkaasztalhoz, és bennünket is
követésére hív. Jézus nem az igazakat, hanem a bűnösöket jött hívni, ez az
Atyától kapott küldetése. Meghívása valóban nekünk szól, ha felismerjük
hibáinkat, beismerjük bűneinket, s készek vagyunk indulni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
2011. október 2-án lesz a Budapest Sportarénában az Ez az a nap!
rendezvény.
Részletek: http://www.ezazanap.hu
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-09-20

2011. szeptember 20. - Kedd

Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a
tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és
rokonaid kint állnak, és látni akarnak." Ő azonban így válaszolt: „Az én
anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is
váltják!"
Lk 8,19-21

Elmélkedés:

Tévedés volna azt gondolnunk, hogy a mai evangéliumban olvasott szavaival
Jézus megtagadja azt a szeretetteljes kapcsolatot, amely édesanyjához és
rokonaihoz fűzi. Sokkal inkább arról van szó, hogy a legbensőségesebb
kapcsolat kereteit kiszélesíti, amikor abba belefoglalja mindazokat, akik
ugyan nincsenek vele vérségi kapcsolatban, de tanulékony lélekkel
hallgatják tanítását és meg is tartják azt.
Az evangélium alkalmat ad nekünk arra, hogy megvizsgáljuk, milyen
viszonyban vagyunk Jézussal? Milyen kapcsolatban vagyunk vele és mi az
alapja ennek? Akarunk-e vele egyre szorosabb kapcsolatba kerülni, amelyet
valóban a szeretet irányít? Testvéreim, rokonaim és barátaim sorában hol
foglal helyet Jézus? Szívesen hallgatom-e tanítását? Megvalósítom-e
mindazt, amit ő kér tőlem annak érdekében, hogy szeretetét megtapasztalva
egyre közelebb kerüljek hozzá?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönöm Néked Uram, hogy ma reggel is békére ébredhettem. Köszönöm az
életet, hogy fájdalmak és betegségek nélkül, szabadon lélegezhetek,
élhetek. Köszönöm, hogy őszinte szívvel szólhatok Hozzád, hogy
meghallgatod szavaimat!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-09-19

2011. szeptember 19. – Hétfő

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: Ha valaki lámpát gyújt, nem
takarja le, vagy nem rejti az ágy alá. Inkább felteszi a tartójára, hogy
aki belép a házba, világosságot találjon. Semmi sincs elrejtve, ami
nyilvánosságra ne jutna; és nincs olyan titok, ami ki ne derülne, és
nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek hát, hogy milyen figyelemmel
hallgattok! Akinek ugyanis van, az még kap hozzá; akinek pedig nincsen, az
még azt is elveszíti, amiről azt vélte, hogy az övé.
Lk 8,16-18

Elmélkedés:

A magvetőről szóló beszédet követik a mai rövid jézusi mondások,
amelyeknek az a mondanivalója, hogy nem elég csupán hallgatni Isten
tanítását, hanem úgy kell arra tekinteni, mint világosságra, amely fényt
hoz az ember életébe. Ha valaki nem ismeri fel az isteni szó minden embert
megvilágosító erejét vagy nem érti meg azt, hogy ezt tovább kell adnia
másoknak, akkor az egészet elveszítheti.
Ez a továbbadás nem olyan, ahogyan négyévente a sportolók egymásnak
átnyújtják az olimpiai lángot, miután vitték egy darabon, s többé már nem
az övék, hanem olyan, ahogyan adventben továbbadjuk másoknak a betlehemi
lángot, de az otthonunkban továbbra is égve marad. Adjuk tovább a
világosság szavát!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ha tanítás, prédikálás a te dolgod, előbb buzgón tanulj, mindent
megtegyél: munkálkodj ügyesen Isten szerint. Úgy hirdesd az igét, hogy
előbb te azt megéld! Ha nem teszed, a nép azt látja! A szavával ezt
hirdeti, életében amazt teszi! Szavad bizony gúnyt, nevetést kelt
közöttük, nép fejet ráz, megvet: s igéd légbe zendült.
Borromei Szent Károly
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2011-09-18

2011. szeptember 18. – Évközi 25. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
„Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?"
Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt
mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!"

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés:

Igazságosság és irigység
A mai evangéliumban az egyik legismertebb bibliai példabeszédet hallottuk.
Türelmesen végighallgatjuk, hogy a gazda a nap különböző óráiban
munkásokat fogad fel, és magunkban helyeseljük eljárását. Milyen jó, hogy
munkát ad az embereknek, akik így gondoskodni tudnak családjukról. Amikor
azonban a fizetésre kerül sor, akkor nem csak egyes munkások háborodnak
fel, hanem bizonyára a mi adrenalin szintünk is megugrik, felmegy a
vérnyomásunk, s ha nem a templomban volnánk, talán hangosan fel is
kiáltanánk: „Micsoda igazságtalanság!" Valóban, emberi igazságérzetünket
sérti a történet lezárása. Emberileg nézve több fizetést érdemelnének
azok, akik egész nap fárasztó munkával dolgoztak, mint azok, akik
kevesebbet dolgoztak. Minden embertől elvárható, hogy cselekedetei
igazságosak legyenek. Az igazságosság elve pedig azt jelenti, hogy
mindenkinek azt adjuk, ami neki jár, tehát a többet dolgozó embernek több
fizetség járna. A törtnetben a gazda Istent jelképezi, s rögtön felmerül a
kérdés bennünk: Akkor tehát Isten igazságtalan az emberekkel?

Mielőtt azonban megnéznénk, hogy Isten mégiscsak igazságos, ráadásul más
erények is kiegészítik igazságosságát, térjünk még egy kicsit vissza a mi
emberi igazságérzetünkhöz! Jézus ugyanis több olyan példabeszédet is
mondott, amelyeknek a csattanója, a lezárása szintén erősen provokál
bennünket. Az nem sérti az igazságérzetünket, amikor a mindenét eltékozló
fiút apja örömmel fogadja és nagy ünnepséget rendez számára? A fiú
helyében nem sértené, de a bátyja helyében igen. Az nem sérti az
igazságérzetünket, amikor a bárány a pásztor otthagyja az egész nyájat,
hogy az egyetlen elveszett után menjen, s ezzel bizonyára veszélynek teszi
ki a többit magára hagyván őket? Ha én volnék az egyetlen elveszett, nem
sértené, de ha kilencvenkilenc között lennék, akkor sértené. Úgy tűnik,
hogy minden csak nézőpont kérdése. A mai példabeszédben a kevesebbet
dolgozók nem háborodnak fel, hanem csak a kora reggel óta dolgozók
méltatlankodnak. Mi is csak akkor tartanánk igazságtalannak a történteket,
ha az egész nap dolgozók között lennénk, ha viszont a délután munkába
állók lennénk, akkor csendben meghúznánk magunkat, és örülnénk, hogy
milyen jól jártunk.

Tudom, hogy egyesek még mindig azt hajtogatják magukban, hogy igenis
igazságtalan volt a szőlősgazda. Rendben, nézzük meg, hogy valóban így
van-e? Ha szóba jöhet az igazságtalanság, akkor nyilvánvalóan csak azokkal
szemben, akik reggel óta dolgoztak. A történet azzal kezdődött hogy a
szőlőskert gazdája reggel megegyezik a munkásokkal, hogy a napi bérük egy
dénár lesz. Este megkapták a megígért, a közösen elfogadott bért? Igen,
hiánytalanul megkapták. Pontosan annyit kaptak, amennyiben megegyeztek, s
erre figyelmezteti is őket a gazda. Akkor hol van itt az igazságtalanság?
Nem igazságtalanság van itt a gazda részéről, hanem irigység a munkások
részéről, akik irigyelték a többieket, hogy ők kevesebb munkáért is
ugyanannyi bért kaptak. Tehát nem az Isten igazságtalan, hanem az ember
irigy! Ha összehasonlítjuk a többiekkel őket, akkor azt mondhatnánk, hogy
nem érdemelték meg. De miért ne lehetne hozzájuk nagylelkű? A többet
dolgozókkal a gazda igazságos volt, hiszen pontosan megkapták bérüket, a
többiekhez pedig nagylelkű volt.

Jézus példabeszéde az igazságos és nagylelkű Istenről szól, aki meghív
minket szolgálatára. A bér, a fizetség, a jutalom, amit Isten felkínál
mindenki számára az üdvösség, az örök élet. A fizetség mindenki számára
ugyanaz. Isten nem tesz különbséget az emberek között, mindenki számára
ugyanazt szeretné adni. Ha engedelmes szolgáiként élünk, számíthatunk erre
a jutalomra. De irigység ne legyen bennünk! Inkább Istenhez hasonlóan mi
is legyünk nagylelkűek! Mert legyünk őszinték magunkhoz: sok-sok bűnünk
miatt megérdemeljük az egy dénárt, az üdvösséget, az örök életet? Aligha.
Ha Isten csak igazságos volna, akkor mi büntetést érdemelnénk. De Isten
nem csak igazságos, hanem irgalmas is! Ha elnyerjük az örök életet, az nem
a mi érdemeinknek, hanem Isten nagylelkűségének köszönhető!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyám! Kifejezem hálámat, hogy meghívtál szolgálatodra. Egyetlen
jutalomért, az örök üdvösségért fáradozok, s tudom, hogy ennek
elnyeréséért érdemes mindent megtennem. Elismerem, hogy bűnös vagyok, aki
a te kegyelmeddel mégis felemelkedhetek elesettségemből. Légy hozzám
irgalmas! Légy hozzám nagylelkű! Légy velem megbocsátó!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium