2026. január 3., szombat

[Napi e-vangelium] 2026. január 04. vasárnap

2026. január 4. – Karácsony utáni 2. vasárnap

Evangélium

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés

Ma is közöttünk él
A karácsony ünnepe, a megtestesülés titka túlmutat a betlehemi jászol kedves látványán, Jézus gyermeki mosolyán, a pásztorok és napkeleti bölcsek hódolatán. Szent János evangéliumának bevezetése a biblia egyik legmélyebb, leginkább misztikus szövege, ezt idézzük fel karácsony napján az ünnepi misében, valamint a karácsony utáni 2. vasárnapon. Ez a szöveg a megtestesülés titkát nem az emberség felől közelíti meg, hanem Isten örökkévalósága felől.
„Kezdetben volt az Ige" – így kezdi művét János evangélista. Ezek a szavak a Teremtés könyvéből ismerősek számunkra: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet." János nem egyszerűen egy új történetet kezd, hanem azt hirdeti, hogy az Ige, Jézus Krisztus, öröktől fogva van, s most Isten Fiának emberré válásával új teremtés és az ember újjáteremtése történik. Nem csupán egy emberi élet kezdetét ünnepeljük karácsonykor, hanem az örökkévaló Isten belépését az időbe, az emberiség történelmébe. Isten az idők kezdetén, a teremtéskor szólt, szavával hozott létre mindent. Az idők teljességében Isten újra megszólal, kimondja önmagát. Jézus Krisztus nem pusztán Isten üzenetét hozza, hanem ő maga az üzenet, Isten kimondott szava, a megtestesült Ige, az örök Ige, aki életet és világosságot hoz.
„És az Ige testté lett és közöttünk lakott" – folytatódik János evangélista elmélkedése. Az evangélium eredeti görög szövege szerint „sátrat vert közöttünk", amely kifejezés arra utal, hogy Isten jelen van. Az Egyiptomból való szabadulást követően, a pusztai vándorlás idején Isten hajléka a választott nép között egy sátor volt, ezt a képet idézi fel az evangélista. A szöveg az elfogadás és az elutasítás témájával folytatódik: „A világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt." Ez az elutasítás a karácsonyi ünnep fájdalmas pontja: az Ige belép a világba, amelyet maga teremtett, de a világ a bűnük miatt vak marad, nem ismeri fel és süket marad az igazság meghallására.
„Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek" – tér rá a megváltás kegyelmi hatására az evangélista. Ez karácsony legmélyebb ajándéka az ember számára. Nemcsak a szeretet ünnepe ez, hanem az újjászületésé is. Akik hittel megnyitják szívüket, azok Istentől új életre születnek, az istengyermekség méltóságára. Itt kerül elő az öröm oka: nem vagyunk többé csak teremtmények, akik a bűnbeesés miatt küzdünk gyengeségeinkkel, hanem megváltott emberek vagyunk, azaz Isten érkezik segítségünkre, hogy küzdelmünk ne legyen hiábavaló.
János evangélista tanúságtétele világosságként hasít a világ sötétségébe. Nem véletlen, hogy a karácsonyt mindig fényekkel ünnepeljük: a világosság eljött közénk. A sötétség nem tudta befogadni, de mi képesek vagyunk megnyitni szívünket. Ez az ünnep meghívás arra, hogy befogadjuk Jézust az életünkbe, és engedjük, hogy az Úr átformálja életünket. Isten lehajol hozzánk, hogy felemeljen minket magához. Ő csendben, egyszerűen, sebezhetően érkezik, és tőlünk nem kér mást, mint hogy hittel befogadjuk őt. Ahogy a jászolban fekvő Gyermek egyszerűsége és szegénysége meglepte a világot, úgy Jézus ma is az ember legmélyebb vágyaira ad választ: nem vagyunk egyedül, Istennel szeretetben egyesülve értelmet nyer az életünk.
A karácsonyi idő nem ér véget az ünnep napján. Az Ige ma is közöttünk él. Felismerem-e őt? Engedem-e, hogy megszólítson és átalakítson? János evangélista ezt írja: „mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet." Engedem-e, hogy Isten kegyelme bennem is működjön?
© Horváth István Sándor


Imádság

Örök Ige, Jézus Krisztus! Te testet öltöttél, emberré lettél és közöttünk lakoztál, hálát adunk neked, hogy eljöttél közénk világosságként. Add, hogy szívünk mindig nyitva legyen előtted, és befogadjuk kegyelmedet, igazságodat, jelenlétedet! Ne engedd, hogy közömbösek legyünk irántad, hanem alakíts bennünket Isten gyermekeivé, akik téged követünk engedelmességben és szeretetben! Segíts, hogy tanúságot tegyünk rólad, aki az Atya dicsőségét hordozod. Urunk, vezess minket az örök életre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260104.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2026. január 2., péntek

[Napi e-vangelium] 2026. január 03. szombat

2026. január 3. – Szombat

Evangélium

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34

Elmélkedés

A karácsonyi időszak egyik legfontosabb üzenete ez: Jézus valóban az Isten Fia, minden ember Megváltója. A mai evangéliumban folytatódik Keresztelő János tanúságtétele, aki segít minket abban, hogy ne csak a jászolnál időzzünk, hanem induljunk és előre tekintsünk. A betlehemi Gyermek nem marad örökké csecsemő és nem marad örökké Betlehemben. Napról napra növekszik és elindul. Először Mária és József indul, menekül vele Egyiptomba, Názáretbe visszaérve éveken át ők vezetik, majd pedig felnőttként elindul a saját útján. Jézus tisztában van küldetésével, tudja, hogy azért jött, hogy elvegye a világ bűneit. Tudja, hová vezet útja: a kereszthez, önként vállalja a keresztáldozatot értünk, megváltásunkért.
János felismeri Jézust, amikor megkeresztelkedésekor a Szentlélek leszáll rá és rajta marad. A Lélek ma minket vezet Jézushoz, ő nyitja meg szemünket arra, hogy felismerjük Krisztust az Eucharisztiában, a szentírásban, az egyházi közösségben és embertársainkban. János példája ma is arra hív, hogy nyitott szívvel várjuk és befogadjuk Jézust, aki már itt van közöttünk, de sokszor nem ismerjük fel jelenlétét.
„Íme, az Isten Báránya" – ez a Keresztelő János szájából egykor elhangzott mondat minden szentmisében elhangzik közvetlenül az áldozás előtt. Egyrészt emlékeztet bennünket Jézus áldozatára, másrészt meghív, hogy egyesüljünk az Úrral. A karácsony utáni napokban tovább haladunk a lelki fejlődés útján. Ez a felismerés, a növekedés és a tanúságtétel ideje számunkra.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk Jézus Krisztus! Te vagy Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit. Hálát adunk, hogy eljöttél közénk és megváltottál minket kereszthaláloddal. Kérünk, add meg nekünk a Szentlélek ajándékát, hogy nyitott szívvel felismerjük jelenlétedet életünk eseményeiben! Segíts, hogy tanúságot tudjunk tenni rólad mások előtt szavainkkal és cselekedeteinkkel! Követünk téged, Urunk. Légy világosságunk, erőnk és békénk! Vezess minket a mennyei Atyához, akinek gyermekei vagyunk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260103.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2026. január 1., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2026. január 02. péntek

2026. január 2. – Péntek

Evangélium

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte. „A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés

Keresztelő János tanúságtétele, amelyet a mai napon olvasunk az evangéliumban, a karácsonyi időszak fényében mélyebb értelmet nyer. Miközben Jézus születését ünnepeljük, János szavai és cselekedete figyelmeztetnek bennünket, hiszen ő nem önmagára, hanem Krisztusra mutat. János nem önmagát hirdeti, hanem azt, aki „köztünk áll, akit nem ismerünk". Felszólítás ez számunkra, hogy nézzünk körül és lássuk meg Krisztust!
Karácsony azt üzeni, hogy a láthatatlan Isten láthatóvá válik az emberek között, Isten Fia látható emberi alakban jött el a világba. János azért fontos személy az adventi és a karácsonyi időszakban, mert segít észrevenni a rejtőző Istent, aki nem a világ szemében nagynak tűnő helyeken, hanem a mindennapok egyszerűségében van jelen. János felnyitja szemünket és emlékeztet minket a bűnbánat és a tisztalelkűség fontosságára. János arra tanít, legyek kész visszalépni és engedjem, hogy Krisztus kerüljön a középpontba. Keresztelő János alázatos, nem akar többnek látszani, mint ami. Elismeri, hogy nem ő a Messiás, csupán hang, Isten hangja a messiásra váró nép számára.
Én mire használom saját hangomat? Önmagam építésére vagy mások Istenhez vezetésére? Tudok-e úgy tanúságot tenni, hogy Jézus váljon láthatóvá szavaim és cselekedeteim által?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te látható emberi alakban jöttél el közénk, de mi sokszor mégsem ismerünk fel. Adj nekünk nyitott szívet, hogy felismerjünk téged a csendben, Isten szavában és embertársaink arcában! Segíts, hogy Keresztelő Jánoshoz hasonlóan mi is alázattal tanúid legyünk, és hirdessük jelenléted a világban! Ne engedd, hogy magunkat állítsuk a középpontba, hanem mindig rád mutassunk életünkkel! Készítsd elő szívünk útját, hogy benned találjuk meg a világosságot és az igaz békét!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260102.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2025. december 31., szerda

[Napi e-vangelium] 2026. január 01. csütörtök

2026. január 1. – Csütörtök, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

Evangélium

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés

Elindulás és találkozás
A Katolikus Egyház január 1-jén tartja Szűz Mária, Isten Anyja főünnepét. Ez a nap kiemelten hangsúlyozza Mária különleges méltóságát: ő az Isten Fiának, Jézus Krisztusnak édesanyja. A hittétel, amelyet az efezusi zsinat atyái 431-ben fogadtak el, kimondja, hogy Mária Istenszülő, mivel Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, s személyében elválaszthatatlan az isteni és emberi természet. Ez az ünnep nemcsak Máriára, hanem Jézusra, a megtestesült Igére irányítja figyelmünket. A karácsony utáni nyolcadik napon, a gyermek Jézus körülmetélésének és névadásának napján az Egyház szemlélődve áll Mária előtt, aki hittel és engedelmességgel mondott igent Isten szavára.
Az ünnep evangéliuma felidézi a csendes, mégis az egész emberiség számára sorsfordító éjszakát, Jézus születését. A pásztorok története nem csupán egy kedves jelenet, hanem a hit útjának első állomása. Isten nem az uralkodókat, nem a hatalommal rendelkezőket, hanem az egyszerű pásztorokat választotta ki arra, hogy elsőként lássák meg a világ Megváltóját. Ez már önmagában is evangélium, örömhír az alázatosaknak, akik nyitott szívvel tudják fogadni Isten titkait. „A pásztorok sietve indultak" – így kezdődik az evangélium. Ez a sietség nem a kapkodás jele, hanem a szív sürgetéséé. Megérintette őket az angyalok szava, ezért nem késlekedtek a válasszal. Ha valóban megérint bennünket Isten szava, mi sem maradhatunk közömbösek: mozdulnunk, indulnunk kell. Mi is csak akkor találjuk meg Megváltónkat, ha készek vagyunk hátrahagyni mindazt, ami kényelmes vagy megszokott, és elindulunk abba az irányba, amit Isten mutat nekünk.
Az evangélium azzal folytatódik, hogy a pásztorok „elbeszélték mindazt, amit megtudtak". Aztán egy elgondolkodtató mondat következik: „Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén." Lukács evangélista nem mond semmit arról, hogy kikről van szó pontosan, kik csodálkoztak a pásztorok szavain, de úgy tűnik, hogy Márián és Józsefen kívül még vannak mások is jelen. Aki találkozott Jézussal, az nem tudja és nem akarja magában tartani az örömhírt. A pásztorok példája ma is példa a keresztények számára: legyen bátorságunk elmondani másoknak, mit jelent számunkra Jézus! Beszéljünk róla örömmel! Különös figyelmet érdemel Mária alakja és az ő odafigyelése a pásztorokra. Miközben körülötte mindenki csodálkozik és beszél, mert nem tudja szívébe zárni az örömöt, ő „szívébe véste a pásztorok szavait, és gyakran elgondolkodott rajtuk". Ez az igazi belső, lelki élet kezdete: a megismert igazságok szívbe írása. Mária a szemlélődő ember mintaképe. Ő nem siet az értelmezéssel, nem akar gyors válaszokat. Inkább hallgat, figyel, megjegyez mindent, és engedi, hogy a történések érlelődjenek benne. Nem rögtön tudni akar, hanem befogadja, hordozza az igazságot, és elkezd elmélkedni róla.
A nyolcadik nap eseménye, a körülmetélés és a névadás, bemutatja nekünk a zsidó vallási hagyományt. Jézus belép a választott nép közösségébe. De ez a név, amit kap, túlmutat minden földi néven: Jézus, azaz Isten megszabadít. Nevében ott van az ő küldetése, a kereszt és a feltámadás is. Nem Mária és József választják a nevet, hanem az angyal közli ezt a nevet, amely Isten akarata szerint való. Ez azt tanítja, hogy a gyermek nemcsak az övék, hanem elsősorban Istené. És ez igaz minden emberre, miránk is.
Az egész jelenet – a pásztorok sietve indulása, a találkozás, a tanúságtétel, Mária elmélkedése, a névadás – kijelöli a mi utunkat, a mi feladatunkat is. Meghívást kapunk, hogy bejárjuk ezt az utat, a hit útját, az öröm útját, a tanúságtétel útját. Hajlandóak vagyunk-e elindulni, akarjuk-e befogadni, csendesen szemlélni, majd pedig bátran elmondani az örömhírt? A pásztorok, Mária és József példája adjon nekünk erőt ehhez! Ne a távolban keresd, mert Megváltód ott fekszik szíved jászolában!
© Horváth István Sándor


Imádság

Szűz Mária, Isten Anyja, hozzád fordulunk az év kezdetén, aki elsőként fogadtad be Isten Fiát az életedbe. Te csendben, hittel és szeretettel mondtál igent az angyal szavára. Vezess minket is az engedelmesség és a bizalom útján! Kísérd lépteinket, oltalmazd családjainkat, és járj közben értünk, hogy életünk mindig Isten felé vezessen! Taníts minket szívünkbe vésni és megőrizni Isten igéjét, hogy Fiaddal egyre mélyebb egységben élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk a világ előtt és életünkkel hirdessük: Jézus a Megváltó!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260101.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2025. december 30., kedd

[Napi e-vangelium] 2025. december 31. szerda

2025. december 31. – Szerda

Evangélium

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés

Az év utolsó napja nem csupán egy naptári fordulópont, hanem lelki mérföldkő is. E napon megállunk, visszatekintünk, és átgondoljuk, hogy mi minden történt velünk az elmúlt esztendőben. A karácsonyi időszak különösen is alkalmas arra, hogy lassítsunk, s ne csupán felsoroljuk, hanem szívből megköszönjük Istennek, amit kaptunk, de azt is, amit elvett tőlünk.
Sok minden történt körülöttünk és bennünk az év során: öröm és bánat, egészség és betegség, új élet és végső búcsú, sikerek és kudarcok, nehéz beszélgetések, váratlan fordulatok. Talán elhangzottak részünkről olyan szavak, amelyekkel mély sebet ejtettünk valakin vagy éppen begyógyították valaki régóta hordozott sebét. Talán hozzánk is intéztek olyan szavakat, amelyek megsebeztek minket, vagy amelyek gyógyírként hatottak a mi sebeinkre. Ha most kicsit elcsendesedünk, észrevehetjük, hogy Isten ott volt ezekben a szavakban is, amit mondtunk, s amit nekünk mondtak. Van miért bocsánatot kérnünk és van miért hálát adnunk.
Ma este nemcsak véget ér az esztendő, hanem új lehetőség is kezdődik számunkra. A hálaadásból fakad a remény, hogy Isten, aki eddig hordozott minket és gondunkat viselte, továbbra is kísér minket életutunkon. Aki értelmet adott a múltnak, az a jövőt is meg tudja áldani. Adjunk tehát hálát ne csak a sikerekért és az eredményekért, hanem Isten hűségéért, amely túlmutat az időn, a napokon és az éveken. Isten az örökkévalóságba hív minket.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Istenünk! Az év utolsó napján szívünk tele van hálaadással. Köszönjük az örömöket, amelyekkel megajándékoztál minket, a próbatételeket, amelyek erősebbé tettek bennünket, és a kegyelmet, amely minden nap kísért minket. Köszönjük a csendet, amelyben meghallhattunk téged, és köszönjük a szavakat, amelyek által szándékaidat közölted velünk. Bocsásd meg, amit elmulasztottunk, és add, hogy a jövő évben nyitottabb szívvel, élőbb hittel, és több szeretettel kövessünk téged! Legyen áldott a neved, mert te vagy a kezdet és a vég, te vagy a múlt, a jelen és a jövő, te vagy az örökkévalóság!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20251231.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2025. december 29., hétfő

[Napi e-vangelium] 2025. december 30. kedd

2025. december 30. – Kedd

Evangélium

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés

A karácsonyi időszak napjai továbbra is Isten megtestesülésének titkába vezetnek bennünket. Az öröm nem múlik el december 25-ével, épp ellenkezőleg: most kezdődik számunkra a belső elmélyülés és a karácsonyi titok egyre mélyebb megismerésének időszaka. Az evangélium ma egy csendes, szinte ismeretlen alakot állít elénk, Annát, a prófétanőt, aki évtizedeken át ott él a templomban, imádság és böjt töltötte ki mindennapjait. Simeon után most ő találkozik a Megváltóval.
Anna élete nem látványos. Nem gyógyít, nem tanít, nem járja a falvakat, hanem egyszerűen csak hűséges. Ott van, ahová Isten szolgálatra hívta. Nem szalad a világ után, hanem hűséggel várakozik, és amikor eljön az a pillanat, amit Isten neki készített, felismeri a Gyermekben a Megváltót. Anna nem zárja magába a felismert igazságot, hanem hirdetni kezdi a Megváltót mindenkinek, aki csak hallja.
Ez a csendes személy a karácsony utáni napok kulcsfontosságú üzenetét közli velünk: Isten nem mindig a zajban és a nagy eseményekben van jelen, hanem a hűségben, a csendben, az imában és a türelemben. Anna életpéldája arra hív minket, hogy ne csak néhány napra engedjük be Jézust az ünnepbe, hanem mindennapjaink állandó részévé tegyük őt.
Vajon én hol találom meg Istent? Tudok-e olyan kitartással és hűséggel szolgálni Istennek, mint Anna? Merek-e tanúságot tenni a Megváltóról?
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy Anna személyében példát adsz nekem a hűséges szolgálatra. Segíts, hogy én is felismerjelek téged az imában, a csendben, a hétköznapok egyszerűségében! Taníts kitartani a várakozásban, hogy hálával dicsőítselek téged, amikor megérkezel! Add, hogy egész életemmel téged szolgáljalak! Adj erőt a mindennapok teendőihez, adj világosságot a kétségek között, és adj békét, ha zűrzavar vesz körül a világban! Annához hasonlóan én is szeretnélek hirdetni mindenkinek, aki téged keres.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20251230.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2025. december 28., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2025. december 29. hétfő

2025. december 29. – Hétfő

Evangélium

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés

Karácsony ünnepének fénye még körülvesz bennünket, de a liturgia már továbbvezet minket a hit és az öröm útján. Jézus nem marad a jászolban, a Gyermek növekszik, Mária és József elindulnak vele Jeruzsálembe, hogy a mózesi törvény előírása szerint bemutassák őt az Úrnak. A templomban találkoznak Simeonnal, aki egész életében erre a pillanatra várt. Ő már idős, szeméből hála tükröződik, mert felismeri, hogy a gyermek, akit most a karjába vehet, maga az Üdvözítő.
Simeon mondatai megrázóan szépek: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram" – mintha életének minden értelme ebben az egy találkozásban összpontosulna. Ez az a pillanat, amikor a hit valósággá válik, a remény beteljesedik. Most már véget érhet élete, mert teljessé vált annak köszönhetően, hogy megérhette a Megváltóval való személyes találkozást. Ilyen az igazi istenkapcsolat: amikor észrevesszük, hogy Isten jelen van a mindennapjainkban. Simeon arra tanít, hogy merjünk várakozni, látni és hinni még akkor is, ha az ígéretek beteljesedése nem azonnali.
A karácsony utáni napokban is Isten jelenlétében élünk. Most az a feladatunk, hogy felismerjük őt a szentségekben, az imában, az embertársakban, és merjük a karunkba venni, mint Simeon, hittel, örömmel és mély alázattal. Most az a küldetésünk, hogy tanúságot tegyünk Jézusról, a világ Megváltójáról.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Karácsony ünnepén a jászolban feküdtél, most pedig belépsz a templom csendjébe, ahol Simeon felismer téged, minden ember Üdvözítőjét. Taníts engem is úgy várakozni, mint Simeon: kitartó hittel, nyitott szívvel, a Szentlélektől vezetve! Add, hogy minden nap felismerjelek a találkozásokban, a szentmisében, a csendben! Ha nehézségek jönnek, adj bátorságot Mária példájára! Tölts el engem világosságoddal, hogy átragyogjon rajtam mindazok felé, akikkel találkozom!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20251229.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

Blogarchívum