Napi Evangélium: 2023. december 31.

2024. január 6., szombat

[Napi e-vangelium] 2024. január 07. vasárnap

2024. január 7. – Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

Evangélium

Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!" Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!"
Mk 1,7-11

Elmélkedés

A keresztség kegyelme
A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepli Egyházunk. Az evangéliumok szerint azzal kezdődik el Jézus nyilvános működése, hogy megkeresztelkedik Jánosnál a Jordán folyó vizében. A megnyíló ég, a galamb alakjában leszálló Lélek és a mennyei hang annak kinyilatkoztatását készíti elő, hogy Jézus a mennyei Atya szeretett Fia. Jézus eddig Názáretben, családja körében élt és nevelkedett, de ezekről az évekről nagyon keveset tudunk meg a Szentírásból. Jézus 30 éves, amikor megkezdi működését, meghirdetve Isten országát. Tanítványokat vesz maga mellé, akik vele együtt végigjárják a városokat és a falvakat mindenütt a bűnbánatot hirdetve.
Az ősegyház idején, az első keresztények számára komoly nehézséget jelentett, hogy Jézus megkeresztelkedik a bűnbánat keresztségével. A Keresztelő Jánoshoz érkező emberek bűnbánatuk jeleként keresztelkedtek meg, és a keresztség szentségének hatása a bűnöktől való megszabadulás a mi esetünkben is. Jézus viszont teljesen bűntelen volt, tehát neki egészen más miatt kellett megkeresztelkednie. Máté evangélista egyébként az esemény leírásakor beszámol arról, hogy maga Keresztelő János is értetlenül áll a hozzá érkező Jézus előtt, s úgy gondolja, hogy éppen fordítva kellene mindennek történnie, azaz Jézusnak kellene őt megkeresztelnie (vö. Mt 3,14-15). Jézus viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a többi bűnös ember között ő, az ártatlan is részesüljön a vízkeresztségben János által. A mi Urunk ezáltal is kifejezi, hogy magára akarja venni minden ember bűnét, mert ez az Atya akarata, ezt a küldetést kapta Atyjától.
Keresztségünk által Jézushoz váltunk hasonlóvá és a bűnbánat útjára léptünk, hogy Krisztusban újjászülessünk és mi is az Atya gyermekeivé váljunk. A vízzel való leöntés, illetve a vízben való alámerítkezés jelképe az istengyermekséget eredményezi számunkra, valamint azt, hogy felvételt nyertünk az Egyház közösségébe. Keresztségünk napjától kezdve elszakíthatatlanul Jézushoz tartozunk. Amikor a szülők gyermekük megkeresztelését kérik az egyháztól, akkor nem csupán egy hagyománynak engedelmeskednek, hanem arról a meggyőződésükről tesznek tanúságot, hogy az Istenhez és az Egyházhoz való tartozás olyan érték számukra, amellyel gyermeküket is gazdagítani szeretnék. A keresztség kiszolgáltatásának szertartása közben a szülők gyermekük helyett és nevében tesznek hitvallást, és ígéretet tesznek arra, hogy vallásos nevelésben részesítik őt, amelyben a keresztszülők is segítik őket. Érdemes tudatosítani magunkban, hogy mekkora érték számunkra a keresztségben egykor kapott kegyelem, a Krisztushoz való tartozás és a benne való újjászületés.
Karácsonykor Jézusnak, az Isten Fiának a születését ünnepeltük. Ezt hirdette az angyalok éneke, aztán jöttek a pásztorok, hogy kifejezzék hódolatukat a Gyermeknek, akiben Isten Fiát ismerték fel. A háromkirályok tegnapi ünnepén arra emlékeztünk, hogy az egész világ előtt nyilvánvalóvá vált Jézus istensége. A mai ünnep megkoronázza ezeket a tanúságtételeket, hiszen a Szentlélek száll le a Jordán folyó vizéből kiemelkedő Jézusra, s magának a mennyei Atyának a tanúskodó szava hallatszik az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!" (Mk 1,11). És bár a mindenható Isten ezen tanúságtételénél nagyobb nem létezik, mégis hiányzik még egy vallomás a felsorolás végéről. Az én vallomásom. Hiszem-e, hogy a betlehemi istálló szalmáján fekvő Gyermek, aki előtt letérdeltek a pásztorok, s akinek értékes ajándékokat vittek a napkeleti bölcsek, valóban az Isten Fia? Hiszem-e, hogy az a Jézus, akiről megkeresztelkedésekor maga az Atya tanúskodott, valóban Isten?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A mai ünnep emlékeztet minket az Egyház és minden megkeresztelt ember sajátos küldetésére. Arra a küldetésre, amely a te mennybemeneteledkor mondott parancsodból fakad: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében" (Mt 28,19). A mi környezetünkben is élnek olyanok, akik nincsenek megkeresztelve. Nem ismerik Istent, de bizonyára jószándék van a szívükben. Adj nekünk erőt, hogy segítsük őket elindulni a hit útján! Adj nekünk bátorságot annak megvallására, hogy semmi sincs nagyobb ebben a világban, mint megismerni téged és semmi nem adhat nagyobb boldogságot az embernek, mint hozzád tartozni.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240107.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2024. január 5., péntek

[Napi e-vangelium] 2024. január 06. szombat

2024. január 6. – Szombat, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

Evangélium

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte." Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek." Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Mt 2,1-12

Elmélkedés

Megtalálni a Megváltót
Ma, Urunk megjelenésének ünnepén, vagy ahogyan a magyar hagyomány mondja, Vízkereszt napján, azokra a napkeleti bölcsekre emlékezünk, akik az égen feltűnő új csillagot követve elindultak, hogy megkeressék a betlehemi Gyermeket. Az ő történetüket, az ő viszontagságoktól sem mentes útjuk történetét hallottuk az evangéliumban. Lelkesedésüket Jeruzsálemben rémület fogadja a király és a nép részéről. Mivel az ország fővárosában nem találják meg az újszülött királyt, tovább indulnak, és ekkor újra feltűnik az égen a jel, s elvezeti őket Betlehembe a Gyermekhez. Földre borulva fejezik ki hódolatukat Jézus előtt és átadják ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát, majd visszatérnek hazájukba.
Jézus születésének történetében kétszer találkozunk kereső emberekkel. Karácsony éjjelén az angyali énekszóra a betlehemi pásztorok indultak útnak, hogy megkeressék az újszülöttet, ma pedig a csillag fényét követve a napkeleti bölcsek indulnak el, hogy szintén Jézushoz menjenek. A pásztorok szegények voltak, akik szegényes ajándékokat vittek magukkal, a bölcsek pedig gazdagabbak voltak, akik drága ajándékokat vittek. A pásztorok és a bölcsek egészen különböző társadalmi helyzetben voltak, de van egy közös vonásuk, hiszen ugyanaz a cél vezette őket: megtalálni a Megváltót. A pásztorok egy embert, egy gyermeket kerestek, a napkeleti bölcsek pedig egy leendő királyt. A pásztorok, akik a város környékén őrizték a nyájat, egészen rövid utat tettek meg, és szinte biztos, hogy egy óránál kevesebbet kellett keresniük Jézust. A napkeleti bölcsek viszont hosszú útra indulnak, elhagyják hazájukat, és több száz kilométeres, hónapokig tartó, kimerítő utazás után érkeznek meg Betlehembe.
A Jézus születésekor tapasztalt égi jelenségnek egészen különlegesnek kellett lennie, ha hosszú vándorlásra késztette a napkeleti bölcseket. Valószínűleg nem csupán pillanatnyi fényesség lehetett az égbolton, hanem hosszabb ideig látható volt. Korunk csillagászait is érdekli a betlehemi csillag, ők égitestek ritka együttállásával igyekeznek magyarázni az egykori jelenséget. A hívő emberek elsősorban nem a tudományos magyarázattal foglalkoznak, hanem isteni jelnek tekintjük a csillagot, amelynek ragyogása utat mutat Betlehem felé, Isten Fia felé.
A mai napon nem a napkeleti bölcseket vagy a csillagot ünnepeljük, hanem Jézust, aki Isten Fiaként jelent meg az egész világ előtt. Urunk megjelenésének ünnepét sokan második karácsonynak is nevezik. Az őskeresztény korban és a keleti ortodox egyházban Urunk születését és megjelenését egy napon ünnepelték, de a nyugati egyház liturgikus rendjében idővel két önálló ünneppé vált, ahogyan napjainkban is az. Ma tehát újra útnak indulunk lélekben Betlehem felé, és a bölcsekkel együtt követjük az égi jelet, amely elvezet bennünket Megváltónkhoz és Üdvözítőnkhöz.
Sokan panaszkodnak, hogy nem érzik Isten jelenlétét a világban. A háborúk és a természeti csapások azt jelzik szerintük, hogy Isten nincs jelen a világban és nem segít a bajbajutott embereken. Hívő emberként egészen másként látjuk mindezt. Isten jelen van a világban, csak sokan nem veszik őt észre. Isten ma is szól az emberekhez, csak sokan nem hallják meg őt. Isten napjainkban is mutat jeleket, csak sokan nem ismerik fel ezeket.
Ha a napkeletről érkező embereket nem tudjuk utánozni abban, hogy aranyat vagy más drága ajándékokat viszünk Istenünknek, legalább utánozzuk őket a bölcsességükben. Ismerjük fel az isteni jeleket és kövessük Isten útmutatásait életünkben! Ez az igazi bölcsesség.
© Horváth István Sándor

Imádság

Betlehemi kis Jézus! Nem mondogathatjuk örökké neked, a szent Istennek, hogy aludj csak nyugodtan! Nem kívánhatjuk tőled, hogy jövő karácsonyig aludj és lehetőleg ne zavarj minket évközben! Vízkereszt napja, a napkeleti bölcsek ünnepe ma felébreszt minket a karácsonyi nosztalgiázásból. Ez a nap felnyitja szemünket, hogy benned ne csak egy gyermeket lássunk, hanem meglássuk a Megváltót és az Üdvözítőt, Megváltónkat és Üdvözítőnket. Uram, neked köszönhetem, hogy megszabadulhatok a bűntől és neked köszönhetem, hogy az üdvösségre juthatok. Taníts engem a gyermeki lelkületre, az Istenre való ráhagyatkozásra, az Istenben való gyermeki bizalomra és a feltétlen engedelmességre!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240106.mp3

2024. január 4., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2024. január 05. péntek

2024. január 5. – Péntek

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel. „Kövess engem!" – mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti Jézust, József fiát." „Jöhet-e valami jó Názáretből?" – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!" – felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?" Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt." Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya." Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett."
Jn 1,43-51

Elmélkedés

A tegnapi evangélium kapcsán arról elmélkedtünk, hogy a tanítványi élet egyszerű lépésekkel indul. A mester és a tanítvány első találkozása meghatározó mindkettőjük számára, s ettől kezdve közös úton haladnak. A tanítvány pedig elmondja első élményét és további tapasztalatait ismerőseinek, s ennek köszönhetően újabb személyek válnak tanítvánnyá. Erről szól a mai evangéliumi részlet. Jézus meghívja Fülöpöt, aki aztán Jézushoz vezeti Nátánáelt. Hasonló történt a tegnapi részben is. András kapott meghívást, és ő vezeti el testvérét, Pétert Jézushoz. Ha Jézus egyszer meghív egy jó és alázatos embert, hogy kövesse őt, és ez a személy válaszol, akkor benső késztetést érez, hogy örömét megossza barátaival, ismerőseivel. S akik hallják a tanítvány elbeszélését, tanúságtételét, azok kíváncsiak lesznek a mesterre.
Miután megismerjük és megszeretjük Istent és úgy döntünk, hogy követjük őt, akkor nem zárjuk szívünkbe a megtérés örömét, mert szeretnénk, hogy mások is megtapasztalják azt a lelki békét és örömöt, amelyet azáltal találtunk meg, hogy Krisztus tanítványaivá váltunk.
Tanítványi életem ösztönöz-e másokat, hogy elinduljanak a Krisztus-követés útján? Ha sugárzik belőlem a tanítványi élet öröme, akkor Isten rajtam keresztül fogja megérinteni azokat, akik nyitott szívvel keresik őt.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is tehernek érezzem a munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban! Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel! Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen, hanem öröm!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240105.mp3

2024. január 3., szerda

[Napi e-vangelium] 2024. január 04. csütörtök

2024. január 4. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?" Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?" „Jöjjetek, nézzétek meg!" – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni."
Jn 1,35-42

Elmélkedés

A tegnapi evangélium kapcsán megemlítettük, hogy a Jézussal való találkozás és személyében a Megváltó felismerése milyen változást, fordulatot hozott Keresztelő János életébe. Ettől kezdve Jézusra irányítja a figyelmet és azt sem bánja, hogy saját tanítványai ettől kezdve Jézus követőivé válnak. Ha velünk történne hasonló, talán bosszankodnánk miatta vagy hűtlenségnek tartanánk, de Jánosban meg sem fordul hasonló gondolat. Ő megérti, hogy Jézus jövetelével az ő küldetése befejeződött, s valóban, hamarosan bebörtönzik és kivégzik.
János nyugodt, mert tudja, hogy saját küldetését teljesítette, és örül, mert tanúságtételének van eredménye. A mai részlet tehát egy újabb találkozást ír le, a két tanítvány Jézussal való találkozását, amely a tanítványi élet kezdete. Mennyire egyszerű és magától értetődő a követés vágyának kifejezése, a meghívás és annak elfogadása! Elhangzik egy egyszerű kérdés, amely több mint kíváncsiság, hiszen valójában annak kifejezése, hogy valaki mestert keres, tanítvány szeretne lenni. Jézus rögtön megérti ezt, ezért elhangzik részéről a meghívás, azaz örömmel fogadja a két tanítvány közeledését, kész megosztani velük az életét. Nem kezdi el őket tanítani, hanem egyszerűen meghívja őket, hogy kövessék.
Nem különleges dolgokat kell Jézustól várni, hanem egyszerűen el kell indulni nyomában.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Hiszem, hogy te az Isten Fia vagy. Hiszem, hogy te vagy az Isten báránya, aki elveszed a világ bűneit. Hiszem, hogy te vagy minden ember Megváltója. Tégy engem hűséges tanítványoddá, hogy hozzád hasonlóan éljek! Tégy engem követőddé, hogy vezetéseddel az Atyához jussak! Tégy engem világossággá, hogy a benned való hit terjesztője legyek! Tégy engem buzgóvá, hogy az igazságot keresőket hozzád vezessem!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240104.mp3

2024. január 2., kedd

[Napi e-vangelium] 2024. január 03. szerda

2024. január 3. – Szerda

Evangélium

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34

Elmélkedés

Máté, Márk és Lukács evangéliumában egyaránt megtaláljuk Jézus megkeresztelkedését, János evangélista viszont magát az eseményt nem említi meg. Az ő művében Keresztelő János külső szemlélője annak, hogy Jézusra leszáll galamb alakjában a Szentlélek. Mivel ez a leírás nyilvánvalóan megfelel annak, amit a másik három evangéliumban olvasunk a megkeresztelkedéssel kapcsolatban, ezért jogosan gondoljuk, hogy ekkor hangozhatott el Keresztelő János tanúságtétele, amit a mai részben olvasunk.
Érdemes felfigyelnünk arra, hogy milyen változást eredményezett János életében a Jézussal való találkozás. Eddig az volt a küldetése, hogy bűnbánatot hirdessen az embereknek és felkészítse a népet a Megváltó érkezésére. Ezt a küldetést kapta Istentől, ennek szentelte életét. Most felismeri Jézus személyében a Megváltót, tehát megértette, hogy amiről eddig beszélt, az megvalósult. Mostantól tehát rámutat Jézusra és hozzá irányítja az embereket.
Küldetésében ez a fordulat abból fakad, hogy lelke mélyén meg van győződve arról, hogy Jézus a Megváltó, az Isten Báránya. Az Úr előhírnökének példája azt üzeni nekünk, hogy hallgassunk a lelkünk mélyén megszólaló hangra, mert Isten így ad számunkra üzenetet. Ha hallgatunk erre a hangra és igazságként fogadjuk el, akkor ez válik számunkra életünk és Jézusról szóló tanúságtételünk forrásává.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a történelmi idő egy bizonyos pontján megszülettél és beléptél az emberek számára élettérként szolgáló teremtett világba, jelen voltál a világ kezdetekor, a teremtéskor is. Az ég és a föld, Isten teremtetlen és teremtett világa, láthatatlan és látható világa az idő egy pontján összeér. Isten végtelen hatalma a te gyermeki gyengeségedben láthatóvá vált, Isten végtelen szeretete emberközelségbe került. A mi csodálatunk immár nem csak a teremtett világnak és a Teremtőnek szól, hanem neked, az Isten Fiának is, aki emberré lettél, s aki születéseddel újjáteremted a világot és elhozod minden ember számára az újjászületés lehetőségét.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240103.mp3

2024. január 1., hétfő

[Napi e-vangelium] 2024. január 02. kedd

2024. január 2. – Kedd

Evangélium

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte. „A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés

A mai evangéliumunkban Keresztelő János még látszólag sem beszél önmagáról, amikor személyéről és küldetéséről kérdezik, hanem az eljövendő Jézus szolgálatára irányítja a figyelmet. Elismeri, hogy küldetése, a bűnbánat jeleként a vízzel való keresztelés előkészület annak jövetelére, aki utána fog érkezni. Most még nem nevezi meg, hogy kiről beszél, de a következő napok evangéliumi szakaszaiban már erről lesz szó.
Keresztelő János személyével már találkoztunk az adventi időszakban, és megállapítottuk, hogy alázatos ember. Erre utal kijelentése: „aki utánam jön, még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez az alázatos beismerés teszi őt valójában naggyá! Egyszerű életvitele hitelessé teszi őt az emberek előtt, alázata pedig naggyá teszi őt Isten előtt.
Naggyá akarunk válni? Szeretnénk kivívni az emberek elismerését? Velünk született vágyak ezek, miként a boldogság utáni vágyakozásunk. Szeretnénk, hogy az életünknek legyen értelme és célja. A kérdés az, hogy miként érhetjük ezt el, hogyan tudunk naggyá válni? Azt hamar észrevehetjük, hogy ha más emberek fölé szeretnénk kerekedni, az számos bűnös cselekedethez, mások megalázásához vezet. Ez egészen biztosan nem tetszik Istennek.
Valójában nem a siker, nem a gazdagság, nem a hatalom vagy mások elismerése tesz minket naggyá, hanem az, hogy életünket alázattal Isten szolgálatára szenteljük.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek, és egyre hívebben kövesselek. Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te énbennem.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240102.mp3

2023. december 31., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2024. január 01. hétfő

2024. január 1. – Hétfő, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

Evangélium

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés

Mária szeretetével
A karácsony utáni nyolcadik napon az egyházi év rendje szerint Szűz Máriát, mint Isten Anyját ünnepeljük. Jézus születésének ünnepén elsősorban a betlehemi Gyermekre, az újszülött Jézusra figyeltünk, ma pedig az ő édesanyjára.
Az első keresztény századokban elméleti vita alakult ki arról, hogy Mária csak Jézusnak, a valóságos embernek az anyja, vagy Jézusnak, a valóságos Istennek is anyja. Egyesek azt vélték ugyanis, hogy csupán az ember Jézust szülte világra, de az Istent nem. Emellett azonban az igehirdetésben az apostoli kortól kezdve jelen voltak az „Istenanya" és „Istenszülő" kifejezések, s ennek köszönhetően, mintegy a hitvitát lezárva az efezusi zsinat 431-ben egyértelműen megfogalmazta és hittétellé tette Mária Istenanyaságát.
Mit jelent számunkra, hogy Máriát Isten anyjának tiszteljük? Mit jelent a hitünk megélésében, hogy ő a mennyből anyaként tekint ránk? A hívő emberek szívesen keresik fel világszerte a Mária-kegyhelyeket, mert találkozni szeretnének Jézus anyjával, Isten anyjával. Találkozni akarnak azzal, aki édesanyaként gondoskodott Jézusról és ismeri és szereti az Úr követőit. Találkozni szeretnének Máriával, aki édesanyaként hallgatja meg őket és oltalmazza őket. Ez az Istenanya igazi titka. Hozzá fordulhatunk fohászainkkal, egy édesanyához, és imádkozhatunk családunkért, gyermekeinkért, szeretteinkért. Mária számára az anyaság vállalása azt jelentette, hogy mindenben kész volt együttműködni Istennel, kész volt engedelmeskedni Istennek. Ez talán kihívást jelent a mai nők számára, hogy akik vállalják az anyai hivatást, azok vállalják egyúttal az Istennek való engedelmességet is! Az élet továbbadása, az élet szolgála jelentsen minden földi édesanya számára Istennek végzett szolgálatot!
A katolikus dogmatika Mária istenanyaságából vezeti le, hogy ő egyúttal az Egyház anyja is, s minden hívő égi édesanyjaként és közbenjárójaként elválaszthatatlan Krisztus Egyházától, amely magába foglalja a hívőket. Jézus édesanyjának és az Egyháznak a kapcsolatát most abból a szempontból nézzük meg, hogy az Egyház maga is anya, s nem véletlenül nevezzük igen gyakran Anyaszentegyháznak. Ha Jézus megtestesülésének kezdetére, az angyali üdvözletre gondolunk, akkor láthatjuk, hogy a názáreti leány azáltal vált anyává, hogy hittel elfogadta Isten szavát és igent mondva Isten akaratára méhébe fogadta Isten Igéjét. Ennek mintájára az Egyház akkor válik anyává, amikor hittel elfogadja Isten szavát, s Máriához hasonlóan igent mondva elfogadja azt a küldetést, amit az üdvtörténetben Isten neki szán. Karácsony napján azt ünnepeltük, hogy Jézus megszületett, s Mária anya lett azáltal, hogy világra szülte gyermekét, s anyaként nyújtotta őt a világnak. Ehhez hasonlóan az Egyház akkor válik lelki értelemben anyává, amikor az igehirdetésben és a szentségekben Jézust nyújtja a világnak. A Szűzanya a legnagyobb ajándékot, a Fiát adta a világnak. Az Egyház a legnagyobb kincset adja az embereknek, amikor az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben Jézust adja.
Az Egyháznak mindenkor Máriától kell tanulnia anyai hivatását. Mária hitével kell Istenre figyelnie, s Mária szeretetével és gondoskodásával kell az emberekre, a hívőkre, mint gyermekeire figyelnie.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked, hogy Szűz Mária személyében nem csak Jézusnak, hanem nekünk is anyát adtál. Olyan édesanyát, aki Jézust adja minden embernek. Áhítattal szemléljük a karácsonyi eseményt, amint a Gyermek a jászol szalmáján fekszik vagy édesanyja, Mária ölében nyugszik. Ma Mária, Isten Anyja felénk nyújtja az Urat, a Megváltót, az Üdvözítőt. Nekünk adja őt, hogy az új esztendő minden napján velünk és a miénk legyen Isten Fia. Segíts minket Istenünk, hogy minden embert, de különösen is a szegényeket úgy szolgáljuk, hogy bennük mindig Krisztust lássuk, így építve a békét, az Istentől jövő békességet.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20240101.mp3

2024. január 6., szombat

2024. január 5., péntek

2024. január 4., csütörtök

2024. január 3., szerda

2024. január 2., kedd

2024. január 1., hétfő

2023. december 31., vasárnap

Blogarchívum