2020. június 6., szombat

[Napi e-vangelium] 2020. június 07. vasárnap

2020. június 7. – Szentháromság vasárnapja

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Jn 3,16-18

Elmélkedés

Nem büntet, hanem szeret
Magyarországon a gyorshajtó autósoknak nincs esélyük a büntetés elkerülésére, amennyiben bemérik őket a kamerák. Ők persze nem örülnek ennek, de a közlekedési szabályokat betartók örülnek helyettük is. Egy külföldi országban, ahol gyorshajtás esetén a rendőröknek mérlegelési lehetőségük van a bírság kiszabására és a bírság nagyságának megállapítására, történt a következő eset. Egy férfi a munkából ment hazafelé. Nem indult későn, nem terveztek családi programot, ami miatt minél hamarabb otthon szeretett volna lenni, tehát nem volt oka a sietségre, mégis a megengedettnél gyorsabban közlekedett, ezért a rendőr megállította. Amikor a rendőr odament az autójához, rögtön megismerték egymást, ugyanabba a templomba jártak családjukkal vasárnaponként misére. A rendőr udvariasan közölte vele a gyorshajtás tényét, amit ő elismert, nem volt érdemes vitatkozni vagy mentegetőzni. A rendőr visszament az autójához, hogy megírja az ilyenkor szükséges büntetőcédulát. Kis idő múlva visszajött, beadta a papírt az ablakon, udvariasan elköszönt és távozott. Ekkor nézte csak meg a papírt, ami nem is egy büntetőcédula volt, hanem egy kis levél. Ez állt benne: „Kedves keresztény Testvérem! Az én kislányom hat éves volt, amikor elütötte egy gyorshajtó. A tettes fél év múlva kiszabadult, de én soha többé nem tudom megölelni a gyermekem. Csak akkor találkozok vele újra, ha a mennybe jutok életem végén. Tudom, hogy neked is vannak gyermekeid, ezért talán megérted a fájdalmamat. Kérlek, ne siess!" Miután elolvasta a levelet, elindult, lassan vezetett hazáig. Otthon megölelte a feleségét és a gyermekeit, közben pedig arra gondolt, hogy nem büntetést kapott, hanem egy szeretetteljes figyelmeztetést.
Ma, a Szentháromság ünnepén, azt a gondolatot vigyük haza, hogy Isten nem büntetni akar bennünket, hanem szeretni. Isten a szeretet. Isten lényege és legfőbb tulajdonsága a szeretet. Isten minden cselekvése szeretetből fakad. Hitünk szerint egy Isten van, aki három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A három isteni személyt a szeretet köti össze, egységüket a szeretet biztosítja. Ez az isteni szeretet azonban nem zárkózik önmagába, hanem kinyílik az emberek felé. Ezt az élményt, ezt a tapasztalatot foglalja össze az a kijelentés, hogy Isten szeret minket. A mennyei Atya szeretetből teremtette meg az embert, szeretetből adta neki élettérként a szintén általa teremtett világot, és szeretetéből fakad az is, hogy gondoskodik rólunk. A második isteni személy, a Fiú szeretete a megváltásban nyilvánul meg. Ezt fogalmazza meg a mai evangélium a következőképpen: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." A Szentlélek szeretetét életünk megszentelésében érjük tetten.
Feltétlenül meg kell említenünk, hogy Isten szeretetének az egyik legszebb jele a megbocsátás. Nem büntetni akar minket, hanem szeretni és szeretetből megbocsátani. Az ember válasza erre nem lehet más, mint amit János apostol egyik levelében olvasunk: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten szeret minket" (1Jn 4,16). A szeretetet mindig Isten kezdeményezi és mi válaszolunk rá. A keresztény hit azt jelenti, hogy minden erőnkkel ragaszkodunk Istenhez, a szeretet Istenéhez.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Istenünk! A Szentháromság titkához, belső életed titkához nem csak elméleti módon közeledhetünk, hanem a szeretet jelenlétének felfedezése útján is. Segíts minket, hogy észrevegyük szereteted jeleit a világban és személyes életünkben! Segíts minket, hogy szeretetedre irányítsuk azok figyelmét is, akik nélküled képzelik el életüket és nem gondolnak örök sorsukra, hogy ők is tebenned találják meg életük értelmét és boldogságát! Segíts minket, hogy földi életünk során a Szentháromságban és Isten szeretetében éljünk! Segíts, hogy földi életünk után eljussunk Isten örökké tartó szeretetébe!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200607.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. június 5., péntek

[Napi e-vangelium] 2020. június 06. szombat

2020. június 6. – Szombat

Evangélium

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát."
Mk 12,38-44

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus nem egy példabeszédhez, nem egy szemléletes, de kitalált történethez kapcsolódóan közli tanítását, hanem egy megtörtént esetet látva mondja el véleményét arról, hogy milyen adományt tart értékesnek és milyen lelkület legyen az adományozó szívében. Azzal kezdi tanítását, hogy képmutatónak nevezi a farizeusokat, lerántja a leplet hamis, színlelt vallásosságukról. Vallási cselekedeteikkel a valóságban nem Isten kedvében akarnak járni, hanem az emberek tetszését, elismerését keresik.
A vallási előírásokat és törvényeket ugyan gondosan, aprólékosan megtartották, de még ennél is gondosabban ügyeltek arra, hogy az emberek ezt észrevegyék, lássák vallásosságuk megnyilvánulásait. De mindez csak színlelés a részükről, csak külsőség, ugyanakkor szívükben nincs meg az igazi tisztelet sem Isten, sem az embertársak felé.
Az ő rossz, helytelen magatartásukkal szemben áll az özvegyasszony esete. Férje halála után egyedül maradt, nem számíthat az emberek támogatására. A templomba érve utolsó fillérjeit is felajánlja, a perselybe dobja, s e cselekedetével Istenre bízza életét, sorsát. Jézus értékesebbnek tartja az özvegy adományát, felajánlását a gazdagok értékes ajándékainál, mert ő valódi áldozatot hozott, míg a többiek csak a feleslegükből adtak.
Kész vagyok-e mindenemet Istennek adni? Kész vagyok-e egész életemet Istenre bízni?
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek, mint te: irgalmas és megbocsátó minden emberhez. Adj nekem alázatot, amikor mások figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200606.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. június 4., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2020. június 05. péntek

2020. június 5. – Péntek

Evangélium

Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz: „Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet." Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?" A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37

Elmélkedés

Az elmúlt napokban vitákról olvastunk az evangéliumokban, amelyeket a különböző vallási csoportok képviselői, a farizeusok vagy a szadduceusok kezdeményeztek. Szó volt az adófizetési kötelezettségről, a feltámadás kérdéséről és arról, hogy a parancsok közül melyik a legfontosabb. A kérdezők szándéka mindig ellenséges volt, bele akartak kötni Jézus tanításába. A vitasorozatban most Jézus átveszi a kezdeményezést, ő tesz fel kérdést az írástudók tanításával kapcsolatban, de az is elképzelhető, hogy ebben az esetben is ők kérdeznek, csak éppen ezt nem jegyzi le Szent Márk.
Jézus kérdése az, hogy miként értelmezhető az a tanítás, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Dávid király nevéhez egy erős ország kötődött, emiatt eszményi uralkodóként élt a nép tudatában, még akkor is, ha ez az ország Dávid halála után kettészakadt. Jézus korában sokan azt remélték, hogy az országot új királyként az eljövendő Messiás fogja helyreállítani, aki Dávid király leszármazottja lesz. Ez az elképzelés megfordulhatott a tanítványok fejében is Mesterükről, akit Messiásnak tartottak.
Hiszem-e, hogy Jézus a Messiás, Isten szenvedő szolgája? Hiszem-e, hogy Jézus a Messiás, aki a kereszten értem és minden emberért feláldozta életét? Hiszem-e, hogy Jézus a Messiás, akit az Atya feltámasztott a halálból? Hiszem-e, hogy Jézus az Üdvözítő, aki engem is az örök életre hív?
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus, aki valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben! Bűneim őszinte megbánásával készülök arra, hogy veled találkozzak a szentáldozásban. Légy lelkem tápláléka, éltess engem! Abban a hitben fogadom szent testedet az átváltoztatott kenyérben, hogy titokzatos testednek, az Egyháznak tagja vagyok. Szüntess meg a keresztények között minden széthúzást, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással. Annak reményében veszem magamhoz szent testedet, hogy elvezetsz az örök életre.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200605.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. június 3., szerda

[Napi e-vangelium] 2020. június 04. csütörtök

2020. június 4. – Csütörtök

Evangélium

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?" Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál." Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától." Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

A társadalmi életet, az emberek egymással való kapcsolatait minden korban törvények szabályozzák, amelyeket emberek hoznak, s amelyek megtartása mindenki számára kötelező. A vallási életet, az ember Istennel való kapcsolatát szintén törvények szabályozzák, amelyek egyrészt Istentől származnak, másrészt emberi parancsok. Isten parancsa a lelkiismeret hangján szólal meg az ember szívében, mintegy belülről irányítva őt a rossz elkerülésére és a jó megtételére. Az emberi törvények nem belülről, hanem kívülről irányítják az ember életét, ismerni és alkalmazni kell őket a mindennapokban.
Az ószövetségi időkben és Jézus korában is sok száz törvény szabályozta a vallási életet. Az írástudók különböző csoportjai nap mint nap vitatkozhattak azon, hogy a rengeteg parancs közül melyik a legfontosabb és melyek a kisebb jelentőségűek. Vitáikban, beszélgetéseikben megpróbáltak valamiféle fontossági sorrendet felállítani a törvények között, Jézust is egy ilyen beszélgetésbe akarják bevonni, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk.
Jézus az Isten és az embertársak iránti szeretetet nevezi a legfontosabbnak. A mózesi törvények mindkettőt tartalmazták. Az előbbi a Második Törvénykönyvben (vö. MTörv 6,4-5), az utóbbi a Leviták könyvében (vö. Lev 19,18) található.
A szeretet gyakorlásához szívünk szándéka, lelkünk beleegyezése, értelmünk belátása és akaratunk szükséges.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200604.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. június 2., kedd

[Napi e-vangelium] 2020. június 03. szerda

2020. június 3. – Szerda

Evangélium

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!"
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?" Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!"
Mk 12,18-27

Elmélkedés

Azt követően, hogy Jézus bölcsen megfelelt az adófizetéssel kapcsolatos alattomos kérdésre, újabb kérdést szegeznek neki ellenfelei. Most a feltámadás a téma, erről olvasunk a mai nap evangéliumában. Az adó megfizetése egy gyakorlati kérdés volt, a feltámadás kérdése viszont már elméleti. Maga a történet, amit elmondanak Jézusnak aligha történt meg a valóságban. A zsidóknál létezett a sógorházasság intézménye, ami azt jelentette, hogy ha egy férfi úgy hal meg, hogy nem született gyermeke feleségétől, akkor az ő testvére vette feleségül az özvegyet. Ez a gyakorlatban előfordult, de nem úgy, hogy hét testvér is feleségül vette ugyanazt az asszonyt, anélkül, hogy bármelyiküknek is gyermeke született volna, tehát egy kitalált történetről van szó.
A kérdés nem az, hogy ki lesz az asszony férje a túlvilágon, hanem az, hogy van-e egyáltalán feltámadás? A szadduceusok vallási csoportjához tartozók csak a Mózesnek tulajdonított könyveket fogadták el, de ezekben nem szerepel a feltámadás. Más ószövetségi iratokban, mint például Izajás próféta könyvében, a zsoltárokban és a Dániel könyvében vannak utalások a feltámadásra, de ezeket a könyveket a szadduceusok nem tartották mérvadónak.
Válaszában Jézus olyan szentírási részlettel igazolja a feltámadást, amelyet a kérdezők is elfogadnak. Isten Mózeshez intézett szavait idézi: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene." Jézus ezzel rámutat arra, hogy a mózesi könyvek bennfoglaltan tartalmazzák a feltámadás tanítását.
Hiszek-e Jézus feltámadásában?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy részesedjünk a te áldozatodból és feltámadásodból. A szentáldozás által közösségre lépünk, egyesülünk veled, ugyanakkor lelki közösségre lépünk embertársainkkal is, mert mindannyian az egy kenyérből, a te szent testedből részesülünk. Hisszük, hogy ha a te szent testeddel táplálkozunk, eljuthatunk az örök életre.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200603.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. június 1., hétfő

[Napi e-vangelium] 2020. június 02. kedd

2020. június 2. – Kedd

Evangélium

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?" Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!" Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?" Azok ezt felelték: „A császáré." Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17

Elmélkedés

A zsidók számára különösen is fájdalmas tény volt az adófizetés kérdése. Arra emlékeztette őket, hogy nem független nemzet, hanem római fennhatóság alatt állnak, ráadásul adót is kell fizetniük azoknak, akiknek az uralma alatt állnak. Amikor Kr. u. 6-ban a rómaiak bevezették a fejadót, akkor rögtön lázadást tört ki, amit a rómaiak levertek, de azóta is gyűlölt dolog volt minden zsidó szemében az adózás.
A történelmi hátteret ismerve értjük, hogy miért alattomos a Jézushoz intézett kérdés: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?" Ha Jézus azt feleli erre, hogy az adót meg kell fizetni, akkor elveszíti a nép jóindulatát és támogatását. Ha viszont ellenzi az adó megfizetését, akkor könnyen vádolhatják azzal, hogy fel akarja lázítani a népet.
Jézus azonnal átlátja a helyzetet. Tudja, hogy a dicséret, ami megelőzi a kérdést, hogy tudniillik igazmondó és mindig az igazságot tanítja, valójában csak alattomos hízelkedés. Válasza rövid: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" Bölcsességével, ügyes válaszával Jézus kilép a csapdából és egyúttal új területre tereli a témát. Akár megfizeti valaki a rómaiak által kivetett adót, akár nem, ezzel még nem rendezte tartozását Isten felé. Itt persze nem anyagiakra kell gondolnunk, hanem az Istennek járó tiszteletre.
Nekem is érdemes elgondolkodnom azon, hogy megadom-e Istennek mindazt, ami neki jár?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200602.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. május 31., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2020. június 01. hétfő

2020. június 1. – Hétfő

Evangélium

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják." A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12

Elmélkedés

Jézus példabeszédei általában örömteliek, pozitív példát adnak, a hallgatóság könnyen felismeri, hogy mit kell tennie. A gonosz szőlőmunkásokról szóló példázat, amit a mai evangéliumban olvasunk, egészen más kicsengésű. Ebben a történetben Jézus nem egy bizonyos cselekvésmódra szeretne ösztönözni, hanem egy leírást ad benne Isten és a választott nép kapcsolatáról. A hasonlat mélyebb értelmét keresve pedig azt is észrevesszük, hogy Jézus saját származásáról, küldetéséről és sorsáról is beszél.
A tanítás most nem a néphez vagy a tanítványokhoz szól, hanem a vallási vezetőkhöz és a főpapokhoz. Az ő számukra egészen világos, hogy mit akar Jézus mondani, hiszen jól ismerik azokat a prófétai jövendöléseket és más szent iratokat, amelyek Isten és az ő választott népének kapcsolatát a szőlősgazda és a szőlőskertje képével mutatják be. Elsősorban Izajás próféta könyvének 5. fejezetével és a 80. zsoltár szövegével mutat nagy hasonlóságot a történet.
Jézus tanításában a szőlőskert bérlői egyre erőszakosabban lépnek fel a gazda küldötteivel szemben, amely kép a próféták elutasítását szemlélteti. A cselekmény akkor éri el csúcspontját, amikor a gazda egyetlen fiát küldi el hozzájuk, de a gonosz munkások őt is megölik. Jézus itt burkoltan arról beszél, hogy ő a mennyei Atya egyetlen Fia, akit a gonoszok megölnek. Tudjuk, hogy jövendölése az ő kereszthalálával teljesedik be.
Elutasítom vagy üdvözítőmnek tartom-e Jézust?
© Horváth István Sándor


Imádság

Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan, hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200601.mp3


Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

Blogarchívum