[Evangelium] 2012-04-14

2012. április 14. - Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment,
és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a
tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem
hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak
útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a
többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy
(apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette
hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik
látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
Mk 16,9-15

Elmélkedés:

A feltámadás első hirdetői, Mária Magdolna és az emmauszi két tanítvány,
hiába mondták el az apostoloknak találkozásukat az Úrral, hitetlenségbe
ütköztek. A tanítványok nem hittek nekik és nem hittek a feltámadásban, s
e kettős hitetlenség miatt szemrehányást kapnak Jézustól, amikor
személyesen jelenik meg nekik.
Az apostolok szívének keménységét csak e személyes találkozás képes
megszüntetni, s csak ez az élmény teszi őket hívővé. Tanúságtételünk során
sose feledkezzünk meg erről a tényről, amikor olyanokkal találkozunk, akik
nem hisznek nekünk. De hiteles vallomásunk és példánk felébresztheti
bennük a vágyat, hogy találkozzanak az Úrral, és ez elvezetheti őket a
feltámadás hitére.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hiszem, Istenem és Megváltóm, erősen hiszem, hogy az Oltáriszentségben
vagy, mint igaz Isten és igaz ember. Hiszem, hogy a te tested, a te véred,
a te lelked, a te Istenséged és szent emberséged egészen bennfoglaltatik e
szent ostyában, habár szemeim mindebből semmit sem látnak. Hiszem, Uram, a
Te valóságos és titokzatos jelenlétedet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

1 éves az Élő Kenyér

Kedves Zoltán! Emlékezzünk meg röviden az e-vangélium olvasóival egy születésnapról!   1 évvel ezelőtt alapítottam az Élő Kenyér újságot, amely gyermekeknek szól és elsősorban a szent­misére való felkészüléshez és az azon való aktív részvételhez nyújt segítséget. Az első szám 2011. áprilisában, a húsvét ünnepére jelent meg. Szóval: túléltük az első évet. A túlélés szót szándékosan használom, mert annak idején azt mondtam, hogy ha az első évben nem megyünk csődbe, akkor van remény a fenn­maradásra. Sikerült! És ez nem kis részben annak köszönhető, hogy az e-vangélium olvasói szép számmal rendelték meg az újságot gyermeküknek, illetve jótékonysági előfizetéssel sokan támogatták, hogy a határon túli magyar gyermekekhez ingye­nesen juttassuk el az Élő Kenyeret. Idővel egyre több iskola csatlakozott a megrendelők közé, hiszen a diákmiséken kiválóan használható a kis újság.   Az internetes játékban (http://jatek.elokenyer.hu) is egyre többen vesznek részt! Köszönöm a támogatóknak, hogy gondoskodnak a gyerekeknek a heti nyereményekről!   A visszajelzések szerint az Élő Kenyér valóban hasznos segítség azoknak a szülőknek, akik fontosnak tartják gyermekük vallásos nevelését. A hitoktatóknak pedig a játékos feladatok nyújtanak segítséget. Köszönöm az ötleteket is, amelyeket folyamatosan beépítünk az újságba! Köszönöm a grafikus csapat munkáját! Nekik köszönhető, hogy vidám, tetszetős, modern arculattal jelenik meg az újság, és nem kényszerültünk a gagyi szintjén megmaradni.   Köszönöm mindenkinek a bizalmat és egyben hálát adok Istennek, hogy újságunk létrejöttét és fennmaradását segítette! Szeretettel: István atya (Horváth István Sándor)   Jótékonysági előfizetőket, támogatókat továbbra is keresek, mert Erdélyből és a Kárpátaljáról sok az igény. Segítsük a magyar gyerekek vallásos nevelését!   Információ előfizetésről és jótékonysági támogatásról: http://www.elokenyer.hu/rendeles --  Üdvösséget! Horváth István Sándor Zalalövői Plébánia H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6. Tel.: (+36)92-371-049

[Evangelium] 2012-04-13

2012. április 13. - Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek
halászni." „Mi is veled megyünk" – felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus
megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?" „Nincs" – felelték.
Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!"
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét –
mert neki volt vetkőzve –, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter visszament, és
partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint
százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus
hívta őket: „Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: „Ki vagy?" – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14

Elmélkedés:

A Jézus halálát és feltámadását követő első napokban az apostolok azt
gondolták, hogy Mesterük küldetésének befejeztével nyugodtan
visszatérhetnek korábbi életükbe és folytathatják eredeti foglalkozásukat.
Pétert és a többi halászt ismét ott találjuk a bárkában a tavon, mint
három évvel korábban, amikor Jézus meghívta őket követésére.
Most újra hozzájuk lép az Úr, és meghívja őket, de most már egy új
feladatra, arra, hogy feltámadásának hirdetőivé váljanak és emberhalászok
legyenek.
A feltámadottal való találkozás a mi életünket is megváltoztatja. Nem
élhetünk tovább úgy, mintha nem történt volna semmi. Krisztus minket is
emberhalászatra és a feltámadás örömhírének továbbadására hív.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és
mindennél jobban szeresselek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-04-12

2012. április 12. – Csütörtök

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és
miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én
vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja,
de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

A mai evangélium több lehetőséget sorol fel, amely megalapozhatja a Jézus
feltámadásába vetett hitet. Elsőként mások tanúságtétele szerepel,
konkrétan az emmauszi tanítványok tanúsága, akik a kenyértörésben ismerték
fel az Urat. A második Jézus fizikai jelenlétének megtapasztalása, a kezén
és a lábán lévő sebhelyek látása, illetve megérintése, valamint az a tény,
hogy a szemük láttára eszik. A harmadik pedig a Jézusról, az ő
szenvedéséről és haláláról szóló ószövetségi írások és prófétai
jövendölések tanítása. Ez utóbbi az emmausziaknak nem volt elég, mert
ugyan lángolt a szívük, amikor útközben hallgatták Jézust, de csak később
ismerték fel. Én mi alapján hiszek a feltámadásban?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a
kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem
mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér
fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak! Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-04-11

2012. április 11. - Szerda

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

A húsvéti ünnepek befejeződtek Jeruzsálemben. Nincs értelme tovább maradni
a városban. Az ünnep előtti napon Jézus meghalt, élete véget ért. Vasárnap
reggel az asszonyok, akik a sírhoz mentek, még az Úr holttestét sem
találták meg. Csalódottan és reményvesztetten indul haza, Emmauszba a két
tanítvány. A feltámadás híre nem volt elég nekik ahhoz, hogy higgyenek. A
Feltámadottal való találkozás és az Úr felismerése a kenyértörésben
viszont hitet ébresztett bennük és a feltámadt Krisztus tanúivá tette
őket. A húsvéti ünnep elmúltával mi is visszatérünk a mindennapi életbe.
De minden szentmisében, a kenyértöréskor felismerhetjük Urunkat. Legyünk
mi is Krisztus feltámadásának hirdetői!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Miért szükséges tudnom, hogy hogyan jössz hozzám az Oltáriszentségben, én
Istenem? Elég, hogy hiszem, erős hittel hiszem, hogy valósággal te vagy
az, aki hozzám jössz. És ezt azért hiszem, mert te magad mondtad, ki örök
igazság vagy; azért hiszem, mert tudom, hogy szereteted mindenhatóságának
semmi sem lehetetlen. Ámen.
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-04-10

2012. április 10. - Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték
az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
„Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis Mester. „Ne tartóztass! –
felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És elmondta,
amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés:

Mária Magdolna nem az első pillanatban ismeri meg a feltámadt Jézust,
hanem csak azután, hogy beszél vele, és nevén szólítja az Úr. Krisztus
megismerése és felismerése bizony lassú folyamat sok esetben. Nem értünk
meg mindent rögtön. S hiába türelmetlenkednénk, Jézus nem mutatja meg
magát azonnal, hanem csak lassan, fokozatosan, hogy szokja a szemünk, a
lelkünk, a szívünk. A feltámadás hitére való eljutás nem egyik pillanatról
a másikra történik a legtöbb ember életében. Ha nem adjuk fel a keresést
akkor sem, ha csak egy üres sírt találunk, biztosan találkozhatunk vele.
Mert ez a keresés a hitünknek, a szeretetünknek és a ragaszkodásunknak a
jele. Ha csak távolról nézegetjük, s nem igyekszünk minél közelebb kerülni
hozzá, sosem tud megszólítani minket. Jézus ismer minket, a nevünkön
szólít. Ekkor felnyílik szemünk és felismerjük. Boldogok vagyunk, ha
találkozhatunk vele, és feltámadásának hirdetői lehetünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
igaz hitedben és annak megvallásában. Sugalld szívükbe tanításod szavát!
Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának
hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket
vigyünk végbe.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-04-09

2012. április 9. - Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem."
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a
főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy
határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik:
„Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a
tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a
helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Azok
elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd
mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15

Elmélkedés:

A mai evangélium két különböző találkozást ír le. Az elsőben a
húsvétvasárnap reggel a sírhoz igyekvő asszonyok találkoznak a feltámadt
Krisztussal, aki arra kéri őket, hogy vigyék hírül feltámadását a
tanítványoknak. A második esetben a sírt őrző katonák találkoznak a
főtanács tagjaival, akik azt kérik tőlük, hogy mondják azt, hogy elaludtak
és közben a tanítványok ellopták Jézus holttestét.
Máté evangélista tehát két lehetséges magyarázatot ad arra, hogy miért
üres Jézus sírja és az olvasókra, azaz ránk bízza a döntést, hogy melyiket
hisszük el. A két, egymásnak ellentmondó vélemény közül csak az egyik
lehet igaz. Hiszek-e Jézus feltámadásában? A találkozás hitet ébreszt
bennem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te a halál sötétségébe elküldted világosságodat. A
legmélyebb magány örvényében most és mindenkor szereteted elrejtett
hatalma lakik, s titkaid közepette a megváltottak allelujáját
énekelhetjük. Add meg nekünk a hit alázatos egyszerűségét, mely nem hagy
tévelyegni minket, s ha a sötétség és az elhagyatottság óráiba hívsz,
amikor minden bizonytalannak látszik, adj abban az időben is, amikor ügyed
halálküzdelmet vív, elegendő fényt, hogy téged el ne veszítsünk, elegendő
fényt, hogy másoknak is fény lehessünk, azoknak, akik még jobban
rászorulnak erre. Hadd világítson be húsvéti örömöd titka, mint a
hajnalfény, napjainkba, hadd legyünk igazán húsvéti emberek a történelem
nagyszombatjain. Add, hogy a világos és a sötét napokban egyaránt, a mai
időkben is, vidáman járjuk utunkat, eljövendő dicsőséged felé.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2012-04-08

2012. április 8. – Húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

A hit útján
A nagypénteki szertartás egyik legmeghatóbb része a Szent Kereszt előtti
hódolat. Ilyenkor a hívek nem csak hallgatói az isteni üzenetnek, hanem
valóban aktívan kapcsolódnak be a liturgiába oly módon, hogy Krisztus
keresztjéhez járulva térdet hajtanak előtte és megcsókolják azt. Idén
történt, hogy a hívek sorában egy gyengén látó gyermeket is a kereszthez
vezetett nagymamája és a gyermek rögtön elkezdte kezével kitapintani Jézus
alakját. Ő a kezével, az ujjaival lát, érzékeli a világot. A látást egy
másik érzékszervével pótolja. A gyengén látók és a vakok számára a látás
hiánya nem jelent végérvényes tragédiát, hiszen más érzékszervükkel,
kifinomult hallásukkal és érzékeny tapintásukkal megismerhetik
környezetüket. Aki testi betegsége miatt nem láthat a szemével, az más
módon akarja megismerni mindazt, amit a többi ember láthat.

Ezt a nagypénteki élményt azért idézem fel és mondom el most, húsvét
ünnepén, mert tulajdonképpen egészen hasonlót szeretnénk mindannyian.
Jézus eltűnt a szemünk elől. Nem láthatjuk már többé. Meghalt és sírba
helyezték. És mivel néhány nappal később a sírból még a holtteste is
eltűnt, ezért még erősebb bennünk a vágy, hogy valamilyen módon biztosat
tudjunk róla. Mennyire érdekes Tamás apostolnak a jól ismert esete, aki
nem láthatta a feltámadt Krisztust, amikor ő megjelent a többieknek, és
ekkor Tamás nem egyszerűen csak látni akarta az Urat, hanem meg akarta
érinteni, tapintani kezével Krisztus sebeit.

Lelkileg vak, gyengén látó, sötétben botorkáló emberként keressük a
feltámadt Krisztust, és ha már nem láthatjuk őt szemünkkel, más módon
szeretnénk bizonyosságot szerezni arról, hogy valóban él. A Krisztus
húsvéti jelenéseiről és találkozásairól szóló evangéliumi beszámolók
szerint a hit pótolja mindazt, amit érzékszerveinkkel nem tudunk
megtapasztalni. A hit, mint különleges „érzékszerv" segít minket abban,
hogy a feltámadás részesei és tanúi legyünk. Az ünnep imént felolvasott
evangéliumában Péter és János apostolokról hallottunk, akik az asszonyok
zavarba ejtő híradása után azonnal a sziklasírhoz szaladnak, ahová
Krisztus testét nyugalomra helyezték. És mit láthatnak ott? Csak egy üres
sírt és azokat a lepleket, amelyek Krisztus holttestét takarták. Talán nem
ezt akarták látni. Talán első pillanatban jobban örültek volna annak és
megkönnyebbültek volna, ha a sírhelyen megtalálják a halott Krisztust. De
az üres síron és a lepleken kívül nem láthattak semmi mást. Nem láthatták
a feltámadt Krisztust. Úgy gondolhatnánk, hogy ebben a helyzetben csalódás
érte őket, de az evangélista éppen ennek ellenkezőjéről számol be: látták
mindezt és hittek. Megszületett bennünk a hit, amely aztán hozzásegítette
őket, ahhoz, hogy felismerjék a Feltámadottat. Mert hit nélkül sem ők, sem
bárki más nem ismerheti fel a feltámadt Krisztust.

Jézus ellenfelei eltűntek. Az áruló Júdás, a kegyetlen, Jézust bántalmazó
katonák, mindazok, akik halálra ítélésében és keresztre feszítésében részt
vettek eltűntek és nem hallunk róluk többet az evangéliumokban. A
gonoszság képviselői megmutatták magukat egy rövid időre és eltűntek,
helyettük olyanok szerepelnek a továbbiakban, akik elindulnak a hit útján.
Az asszonyok, akik életében is kimutatták Jézus iránti szeretetüket,
azzal, hogy szolgálták őt, a tanítványok, akik ugyan lassacskán, de kezdik
megérteni, hogy miről beszélt Mesterük, amikor saját halálát és
feltámadását megjövendölte, és az apostolok, akik a feltámadás hirdetői
lettek. A húsvét ünnepe mindannyiunkat szeretne elindítani a hit útján.
Nem a Feltámadott látása szemünkkel, nem szavának hallása fülünkkel és nem
is sebhelyeinek érintése kezükkel ad számunkra teljes örömöt és igazi
bizonyosságot arról, hogy Krisztus él, hanem a hit. Kérjük Istentől a hit
csodálatos ajándékát!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Feltámadásod az élet győzelmét hirdeti. Egykor
élőként mutattad meg magadat a sírodhoz siető asszonyoknak, majd az
apostoloknak és a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg
és erősítsd bennünk az örök élet reményét! Húsvéti feltámadásod megújító
ereje indítson el minket az evangélium és a feltámadás hirdetésének útján!
Erősítsd bennünk a reményt, hogy az örök boldogság r észesei lehetünk,
mert a téged új életre támasztó mennyei Atya mindannyiunkat az örök életre
hív. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium