2012. július 28., szombat

[Evangelium] 2012-07-28

2012. július 28. - Szombat

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek
országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg
azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza
közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a
konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle:
„Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?" Mire
a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt."
A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük
belőle?" Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva
kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az
aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt
szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig
gyűjtsétek csűrömbe!"
Mt 13,24-30

Elmélkedés:

A magvetőről szóló példabeszéd folytatásaként egy újabb hasonlatot mond,
amelyben arról beszél, hogy az isteni tanítás jó magja mellett a rossz
tanítás konkolya is beférkőzik az emberek szívébe. Figyeljünk meg a
szolgák és a gazda bölcsességét! A szolgák okossága abban mutatkozik, meg,
hogy meg tudják különböztetni a búzát és a konkolyt. Nem keverik össze a
kettőt. Mivel azonban azonnal nekilátnának a gyomlálásnak, szükség van a
gazda okosságára is, aki ezt a feladatot későbbre hagyja. Az úr ugyanakkor
azt is tudja, hogy kitől származik a rossz mag. Isten jól tudja, hogy a
tévedések konkolya bennünket is megkísért. Tudja, hogy üdvözítő szándéka
nem az egyetlen erő, amely az emberi lelkekért küzd. A jó és a rossz
szétválasztása mindig az aratás urának a feladata.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok lakni,
szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni. Szívedből akarom
meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti szívemet: benne erőt,
világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom, szívem
a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár, amelyen magamat neked
áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, elmém mindig
irgalmadra gondoljon.
Vianney Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. július 26., csütörtök

[Evangelium] 2012-07-26

2012. július 26. – Csütörtök

A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Miért
szólsz a néphez példabeszédekben?" Ő így válaszolt: „Nektek megadatott,
hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg.
Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól
még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben,
hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne
értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall!
Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok –
és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta."
Mt 13,10-17

Elmélkedés:

Jézus, aki kiváló szónok és tanító volt, szívesen használt beszédében
példázatokat. Ezeket a hasonlatokat olyan egyszerű emberek is könnyen
megértették, akik nem voltak tanultak, hiszen a mindennapi életben sokszor
találkozhattak azokkal az esetekkel, amelyek a példázatok tartalmát
alkották. Gondoljunk csak a pásztorról, a szőlőmunkásokról szóló
példabeszédekre, vagy a magvetőről szólóra, amellyel kapcsolatban
megkérdezik Jézust a mai evangéliumban, hogy miért használ példázatokat
tanításában. Jézus válaszából kiderül, hogy ami az egyik ember számára
könnyen érthető és megjegyezhető, ugyanaz mások számára, akik magukat
bölcsnek és okosnak gondolják, nehezen felfogható. A példabeszédek ugyanis
nem passzív hallgatást kívánnak, hanem gondolkodásra késztetik a
hallgatóságot, amelyre nem mindenki kész. Az elbizakodottak azt hiszek,
hogy számukra senki sem tud újdonságot mondani, ezért észrevétlenül
bezárják szívüket a tanítás előtt. Hogyan hallgatom Jézus tanítását?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, taníts meg engem igaz nagylelkűségre! Taníts meg, hogy úgy
szolgáljak neked, ahogy azt megérdemled, hogy számolgatás nélkül adjak,
sebeket észre sem véve harcoljak, pihenés nélkül munkálkodjak, s
feláldozzam magam minden jutalom reménye nélkül, csak azért, hogy
akaratodat teljesítsem!
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. július 25., szerda

[Evangelium] 2012-07-25

2012. július 25. – Szerda, Szent Jakab apostol

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
(Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte,
hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte:
„Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az
egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,20-28

Elmélkedés:

Jakab és János apostol édesanyja azzal a kéréssel fordul az Úrhoz, hogy az
ő fiai ülhessenek Jézus dicsőséges trónja mellett. Nem csak az
édesanyának, hanem a két fiúnak is ez volt a vágya, akik ott álltak anyjuk
mellett, amikor ő előadta kívánságát. A többi apostol valószínűleg azért
méltatlankodott, mert ők is ugyanilyen álmokat dédelgettek magukban, s nem
akartak mások miatt háttérbe kerülni. Valamennyi apostol szívében jelen
lehetett a Jézus dicsőségében való részesedés vágya. Jézus válasza
egyrészt világossá teszi, hogy dicsőségéből csak az részesedhet, aki a
szenvedéseiben is osztozik, másrészt csak az lehet nagy a mennyek
országában, aki a földi életben vállalja a mások szolgálatával együtt járó
kicsinységet. A mennyország dicsőségébe való vágyakozásunk természetesen
nem helytelen és nem elítélendő. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a
szenvedés és a szolgálat útján érhetjük el célunkat.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket
a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged
befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged,
benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a
testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te
erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent
színed látására!
Granadai Szent Lajos
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. július 24., kedd

[Evangelium] 2012-07-24

2012. július 24. - Kedd

Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és
rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele.
Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni
akarnak veled." Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én
anyám, és kik az én rokonaim?" Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így
szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám
akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám."
Mt 12,46-50

Elmélkedés:

A mai evangélium helytelen értelmezése volna, ha azt gondolnánk, hogy
Jézus megtagadja a családi kapcsolatokat. Valójában a hozzá tartozók
körét, a tanítványok csoportját, az újszövetségi választott népet
szélesíti ki mindazokra, akik teljesítik az Atya akaratát. Jézus nagy
családjába tartozunk mindannyian, ha a vele való személyes kapcsolat
elsőbbséget élvez minden evilági emberi kapcsolatunknál. Jézus egy új
közösséget hoz létre, s mindannyiunkat meghív, hogy ehhez a közösséghez,
az Egyházhoz tartozzunk. Ha engedelmesen fogadjuk tanítását és tettekre
váltjuk, olyan tanítványai vagyunk, akik családjához tartozunk. Most is és
a kereszten is kitárt karral fogad minket magához.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem
segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem
tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam
iránt, benned azonban bízom! Uram, Jézus Krisztus, ha te nem segítesz,
sohasem leszek képes jót tenni! Ha te nem segítesz, elvesztem. Jézus, légy
az én Jézusom, ez számomra az üdvösség! Add, hogy ne félelemből
ragaszkodjak hozzád, hanem szeretetből! Nem akarok mást tenni, mint a te
akaratodat. Szentháromság egy Isten, könyörülj rajtam!
Néri Szent Fülöp
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. július 23., hétfő

[Evangelium] 2012-07-23

2012. július 23. – Hétfő, Szent Brigitta, Európa társvédőszentje

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt
bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy
még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet
hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként
a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy
ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.
Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit
sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és
elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és
szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és
megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés:

Jézus azt mondja a mai evangéliumban, hogy ő az igazi szőlőtő. Mit jelent
ebben az állításban az „igazi" jelző? Miért hangsúlyozza ezt Jézus. Ennek
megértéséhez tudnunk kell, hogy az ószövetségi írásokban gyakran szerepel
az a hasonlat, amely szerint a választott nép az Isten szőlőskertje. A nép
az Isten tulajdona, ahogyan a szőlőskert is gazdájáé. A szőlőskert
hasonlat tehát a nép és Istene közötti szövetséget jelképezi. Jézus
átveszi és önmagára alkalmazza ezt a jól ismert hasonlatot. Azzal, hogy
igazinak nevezi magát, azt állítja, hogy a régi szövetség helyébe újat
hoz. Isten új választott népéhez azok tartoznak, akik Jézushoz
kapcsolódnak, miként a szőlővesszők a szőlőtőhöz.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Segíts rajtam, Uram, hogy tudjak erős lenni, amikor jön a megpróbáltatás
órája! Tégy erőssé és nagylelkűvé, hogy ne jajveszékeljek és ne kerüljem
el azt, aminek történnie kell! Erősen szembe nézve a kereszttel, mondom:
Atyám, a Te hívásodat szeretném benne fölfedezni!
Romano Guardini
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. július 22., vasárnap

[Evangelium] 2012-07-22

2012. július 22. – Évközi 16. vasárnap

Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok
voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok
mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

A nyáj pásztora
A következő eset a második világháború idején történt egy kolostorban. A
front közeledtével és a bombázások megszaporodásával felbolydult a
szerzetesek élete. Ők a nyugalomhoz voltak hozzászokva, a mindennapi
imához és a mindennapi munkához. Egy háború nem hoz jót a szerzetesek
életébe, ahogyan más emberek életébe sem. Mit tegyenek ebben a helyzetben?
Az egyik napon a kolostor apátja összehívta a szerzeteseket, hogy
megbeszéljék teendőiket. Estig tartó heves vita alakult ki köztük. Voltak,
akik azt javasolták, hogy bízzák életüket az isteni gondviselésre, zárják
be a kolostor kapuit és imádkozzanak, hogy túléljék e szörnyű időket.
Mások azt mondták, hogy mindenki hagyja el a kolostort, keressen magának
menedéket, és a háború végeztével térjenek majd vissza. Voltak, akik
amellett foglaltak állást, hogy maradjanak mind a kolostorban, de nyissák
meg az épületeket a menekültek és a sebesültek számára. Azzal mindannyian
egyetértettek, hogy megszokott, nyugodt szerzetesi életüket nem
folytathatják tovább, legalábbis egy ideig biztosan nem. A vitát
berekesztvén az apát mindenkit aludni küldött, és azt mondta nekik, hogy
másnap reggelre eldönti, mi legyen. Ő maga azonban nem tért nyugovóra,
hanem bement a templomba és hosszan imádkozott az Oltáriszentség előtt. Az
ima végeztével a kolostor kapuját őrző szerzeteshez ment, leültek a kapu
melletti szobában és egy kis bor mellett késő éjszakig beszélgettek
mindenféléről, csak éppen nagy gondjukról nem. Ezután nyugovóra tért,
másnap korán reggel pedig az apát tárta szélesre a kolostor kapuját és ő
fogadta az első menekülteket. A döntése az volt, hogy maradnak és
befogadnak mindenkit, aki menedéket keres náluk. Így vészelték át a
háborút, sebesültekről és menekültekről gondoskodtak.

A történet azt példázza, hogy egy közösség vezetőjének, a nyáj pásztorának
mindig a helyén kell állnia, döntéseket kell hoznia, és irányítani kell a
rábízottakat a legnehezebb időkben is. Vezető nélkül az emberek olyanok,
mint a pásztor nélküli juhok, nem tudják, hogy merre haladjanak, miként
erről a mai evangéliumban hallottunk. Jézus látta a néptömeget, akik
olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, ezért tanítani kezdte őket.
Jézus szeretete azonban nem csak abban nyilvánult meg, hogy személyesen
tanította az embereket, hanem abban is, hogy gondoskodott arról, hogy ne
maradjanak pásztor nélkül. Egykor ezért választotta ki az apostolokat, ma
pedig szintén ezért hív meg fiatalokat a papi szolgálatra.

A mai evangélium arról is beszámol, hogy első útjukról visszatérnek az
apostolok Jézushoz és beszámolnak neki, hogy milyen élmények érték őket.
Az evangélista nem írja le ezeket pontosan, inkább azt emeli ki, hogy a
munkából, a szolgálatból hazatérő küldöttek megpihennek Jézusnál. A Mester
észreveszi fáradtságukat és biztosítja számukra a pihenés lehetőségét.

A lelkipásztorok napjainkban is Jézusnál pihennek meg, hogy új erőt
nyerjenek nála. A hívek szintén azért jönnek el a vasárnapi szentmisére,
hogy megpihenjenek Jézusnál és lelkiekben feltöltődjenek. Pásztorai által
maga Jézus szól, ő tanít a szentmisén, majd pedig önmagát adja lelki
táplálékul az Oltáriszentségben. Adjon nekünk erőt a szentmise hétköznapi
munkáink végzéséhez és lelki megújulásunkhoz egyaránt! Jöjjünk szívesen a
szentmisére, ahol megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk pásztor nélküli
nyáj!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül
induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy mennyire nehéz lesz az út
számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet
felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem
akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy
vezetőm az örök élet felé! Te légy társam az Atyához vezető úton! Te légy
erősítőm, ha fáradok! Te légy bátorítóm, ha csüggedek! Te légy örömöm,
amikor megérkezem! Segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum