2012. június 9., szombat

[Evangelium] 2012-06-09

2012. június 9. - Szombat

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok
az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha
nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a
lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg
nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan
dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény
özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.
Erre Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony,
mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak
dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent
odaadott, amije csak volt, egész vagyonát."
Mk 12,38-44

Elmélkedés:

A mai evangéliumban két ellentétes példáról beszél Jézus. Az első a
farizeusok példája, amelyet Jézus erős szavakkal kritizál, és nem tartja
követésre érdemesnek. A szegény özvegy példája viszont követendő a
tanítványok számára. De mi a baj a farizeusok és írástudók viselkedésével
és miért lehet példaértékű egy csekély összegű adományozás? A farizeusok,
miközben jámborságot színlelnek, a megtiszteltetés és a tekintély után
sóvárognak. A törvények és vallási előírások tudásában ugyan élen járnak,
de azok betartásában már nem. Tetteikben a látszat fontosabb, mint maga a
cselekedet. Kihasználják a szegényeket és az özvegyeket, sokszor
megkárosítva őket. Jómódban éltek, tehát feleslegükből tudtak adakozni, ha
akartak. Jézus tudja, hogy amit tanítanak az igaz, de tetteik nem kedvesek
Isten előtt A szegény özvegyasszony ezzel szemben dicséretet érdemel
Jézustól nagylelkűségéért. Bár csak nagyon keveset tudott adni a templom
fenntartására, ez mégis valódi áldozat volt részéről az Isten javára.
Vajon igazak-e cselekedeteim Isten előtt? Tudok-e érte valódi áldozatot
hozni?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 8., péntek

[Evangelium] 2012-06-08

2012. június 8. – Péntek

Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette
fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia?
Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz:
„Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet." Ha
tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?" A
nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37

Elmélkedés:

A császárnak fizetendő adóról, a feltámadás kérdéséről és a főparancsról
szóló viták után Jézus a Messiásról, mint Dávid fiáról beszél a mai
evangéliumban. Mivel az előző három vita azzal kezdődött, hogy Jézus
ellenfelei tettek fel kérdést, ezért lehetséges, hogy most is az írástudók
egy kérdésére válaszolva beszélt Jézus a Messiásról, de az is
előfordulhat, hogy ő kezdeményezte ezt a párbeszédet, amire ők nem is
tudtak mit válaszolni. Napok óta azt olvassuk, hogy a farizeusok hogyan
próbálnak belekötni Jézus tanításába. Az ő magatartásukkal teljesen
ellentétes a nép viselkedése. A mai szakasz utolsó mondatából kiderül,
hogy az írástudók mindenféle kötözködése ellenére az emberek szívesen
hallgatták Jézust. Kétségtelen, hogy Jézus rendkívül tehetséges tanító
volt, és mondanivalójának közvetítésére kitűnően alkalmazta a példázatokat
és a közmondásokat. Tanítása gondolkodásra készteti hallgatóit. Szavai
döntésre késztetik az embereket üzenetének elfogadására vagy
elutasítására. Mindkettőre van példa, ahogyan ezt az elmúlt napokban
láttuk. Jézus napjainkban hozzánk szól. Te hogyan döntesz?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására!
Szent Ágoston
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 7., csütörtök

[Evangelium] 2012-06-07

2012. június 7. - Csütörtök

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a
mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres
áldozatnál." Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót:
„Nem jársz messze Isten országától." Ezután több kérdést már nem mertek
neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés:

Nagyon hasznos, ha látjuk a mai evangélium szövegösszefüggését. A gyilkos
szőlőmunkásokról szóló példabeszéd, amit hétfőn olvastunk, kiváltotta a
vallási vezetők ellenszenvét Jézus iránt, akik mindenáron bele akarnak
kötni. Először előállnak az adófizetéssel, majd az asszony kitalált
történetével, akit 7 testvér is feleségül vett (keddi és szerdai
evangélium). Miután mindkettőre Jézus ügyesen megfelel, a mai rész szerint
egy írástudó próbálkozik, és a legfontosabb parancsról kérdez. Jézus
egyértelműen válaszolja hogy az Isten iránti és az embertársak iránti
szeretet a legnagyobb törvény, s ezután, látva, hogy nem tudnak belekötni,
már nem is mernek neki több kérdést feltenni. Jézus korában mindhárom
kérdés nem csupán foglalkoztatta az embereket, hanem meg is osztotta az
embereket, akik különbözően foglaltak állást, és más-más volt a
véleményük. Jézus nem áll a szembenálló csoportok egyikéhez sem, hanem
rávilágít arra, hogy magasabb szinten is lehet ezeket a kérdéseket nézni,
amelyen már a lényeg kerül előtérbe. Szavaiból mi is megértjük, hogy végül
is minden azon fordul, hogy megvan-e bennünk a készség szeretetre. El kell
döntenünk, hogy mindenkivel vitatkozni akarunk vagy előre haladni a
szeretet útján?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de
azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik, Uram, s ez elég nekem.
Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel
szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem
Szent Fiad Krisztusi áldozatával.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 6., szerda

[Evangelium] 2012-06-06

2012. június 6. - Szerda

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs
feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha
valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét,
akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot
testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és
meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is
meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen
feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül
meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek
közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!"
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az
Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már
nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az
angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e
Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez
Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?" Isten nem
a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!"
Mk 12,18-27

Elmélkedés:

Miután Jézus ügyesen megfelelt az adófizetéssel kapcsolatos ravasz
kérdésre, ellenfelei újabb rafinált kérdést tesznek fel neki a mai
evangélium szerint. Ez a kérdés már nem gyakorlati jellegű, hanem inkább
elméleti, hiszen nehezen képzelhető el, hogy a valóságban is megtörtént az
az eset, amit a szadduceusok kitaláltak az asszonyról és hét férjéről. A
kérdés valójában nem az, hogy ki lesz az asszony férje a túlvilágon, hanem
az, hogy van-e egyáltalán feltámadás? A szadduceusok ugyanis csak a
Mózesnek tulajdonított könyveket fogadták el, amelyekben nem szerepelt
kifejezetten a feltámadás. Izajás próféta könyvében, a zsoltárokban és a
Dániel könyvében vannak utalások a feltámadásra, de ezeket a könyveket ők
nem tartották mérvadónak. Jézus most arra használja ki a helyzetet, hogy a
feltámadás mibenlétéről adjon tanítást. Olyan szentírási részlettel
igazolja a feltámadás tanát, amelyet a kérdezők is elfogadnak. Isten
Mózeshez intézett szavait idézi: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene
és Jákob Istene". Jézus ezzel rámutat arra, hogy a mózesi könyvek
bennfoglaltan tartalmazzák a feltámadás tanítását. Napjainkban is fel
lehet tenni a kérdést, hogy hiszünk-e a feltámadásban? De van ennél egy
sokkal komolyabb és személyesebb kérdés: Hiszek-e Jézus feltámadásában? Ha
hiszek Krisztus feltámadásában, akkor nincs okom kételkedni a
feltámadásban és az én feltámadásomban sem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te mindig jobban szerettél minket, mint saját magadat, s egyre ezt
teszed ma is, amikor az Oltáriszentségben ételként adod magad nekünk. Te
azt akarod, hogy bennünk is oly nagy legyen a kölcsönös szeretet, hogy a
másikat mindig jobban szeressük, mint saját magunkat. Taníts meg arra,
hogy szeretetemet tettekkel bizonyítsam, hogy testvéremért megtegyem
mindazt a jót, amit megtehetek, imádkozzak érte, és minden kínálkozó
alkalommal szolgáljam őt. Tégy felkészültté arra, hogy minden fenntartás
nélkül elkötelezzem magam testvéreim szolgálatában, és életemet adjam
értük. Add meg azt is, hogy mások elképzelése és akarata szerint is
szolgálni tudjam őket szeretetből, mivel te, drága Üdvözítőm, a kereszten
haldokolva erre tanítottál engem!
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 5., kedd

[Evangelium] 2012-06-05

2012. június 5. – Kedd

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
fizessünk?" Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
„Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!" Erre
odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?"
Azok ezt felelték: „A császáré." Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg
tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" Azok
igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17

Elmélkedés:

Jézus korában a zsidóknak adót kellett fizetniük a római császárnak,
akinek a birodalmához tartozott országuk. Az emberek egy része a törvény
előírása szerint engedelmesen megfizette ezt az adót, de azok, akik
elutasították a római fennhatóságot, nem szívesen engedelmeskedtek ennek
az előírásnak. Ha Jézus egyszerű igennel válaszol a csapdát rejtő
kérdésre, akkor az utóbbiak ellenszenvét vívja ki. Ha nemmel válaszol,
akkor megkérdőjelezi a törvénytisztelő adófizetők magatartását, sőt, azzal
vádolhatják ellenfelei, hogy a rómaiak ellen lázít. Amikor Jézus –
kikerülve a ravasz csapdahelyzetet – azt válaszolja, hogy „adjátok meg
tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!", akkor
nem csupán a kérdésre felel rendkívül frappánsan, hanem kihasználja a
helyzetet arra, hogy az ember és az Isten kapcsolatáról is tanítást adjon,
azaz a pénzügyinek tűnő politikai kérdést vallási síkra terelje.
Válaszában benne van, hogy nem elég csupán az evilági törvényeknek
engedelmeskedni, hanem lelkiismeretesen teljesíteni kell Istennel szembeni
kötelességeinket is.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és
mindennél jobban szeresselek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 4., hétfő

[Evangelium] 2012-06-04

2012. június 4. - Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette
sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe
adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy
beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek,
megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda
hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött
egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük
egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen
fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így
gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják." A szőlőmunkások azonban így
biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az
öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit
tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és
másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12

Elmélkedés:

A prófétai beszédekben többször találkozunk azzal a gondolattal, hogy az
ószövetségi nép Isten szőlője. A mai evangélium példázata szerint Jézus
szintén az Isten tulajdonában lévő szőlőhöz, szőlőskerthez hasonlítja a
népet, amelyben a bérlők a nép vezetői. Isten korábban küldött szolgáit, a
prófétákat ellenségesen fogadták a bérlők. Amikor pedig az idők
teljességében saját Fiát, Jézus Krisztust küldi el hozzájuk, szintén
elutasítással találkozik a vezetők részéről és az életére törnek. Az
emberi elutasítás azonban nem képes meghiúsítani Isten üdvözítő tervét. Az
emberek részéről Jézusnak sok megaláztatást kellett eltűrnie szenvedésének
óráiban, s nem tanúsított ellenállást, amikor halálra ítélték. Isten
azonban megajándékozta a dicsőséggel, feltámasztotta a halálból, alapkővé
és szegletkővé tette őt, aki által üdvözülhetünk. Jézus elutasítása
tragikus tévedés volt kortársai részéről, s napjainkban is az. Boldogok,
akik elfogadják őt az üdvösség szerzőjének!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szeretlek, Istenem, mert mindenek előtt voltál a világon. Szeretnem kell
téged, mert saját kezeddel formáltál meg engem. Szeretlek téged, Istenem,
mert azért alkottál, hogy szeresselek. Uram, Istenem, szeretlek téged,
mert te előbb szerettél engem! Mily boldogtalan voltam, amíg nem
követtelek! Mily boldog leszek, ha egészen neked adom magam! Add, hogy
csak érted éljek, és téged szeresselek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 3., vasárnap

[Evangelium] 2012-06-03

2012. június 3. – Szentháromság vasárnapja

Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre,
ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a
földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és
ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön.
Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!
Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok
meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én
veletek vagyok mindennap a világ végéig!"
Mt 28,16-20

Elmélkedés:

Isten a szeretet
Érdeklődéssel szoktam figyelni a hegymászókról szóló híradásokat. Magam
nem vagyok egy hegymászó típus, de szívesen kirándulok hegyekben, s mivel
egy-egy magasabb hegy megmászása is komoly teljesítmény, ezért el tudom
képzelni, hogy milyen felkészülést és erőfeszítést kíván, ha valaki a
világ legmagasabb pontjára akar feljutni. Ezek a hegymászó expedíciók nem
is járnak mindig sikerrel, hiszen az időjárás rosszra fordulása vagy más
váratlan esemény esetén könnyen meghiúsulhatnak, sőt néha tragédiával
végződnek. A sikertelen kísérlet, a kudarcba fulladt próbálkozás egyes
hegymászókat arra ösztönöz, hogy még jobban felkészüljenek és később újra
próbálkozzanak, de talán olyanok is vannak, akiknek elmegy a kedve a
hegymászástól és soha többé nem kívánnak feljutni a kiszemelt csúcsra.

Isten megismerése, hitünk titkainak megismerése hasonlít a hegymászó
kísérletekhez. És talán a legnehezebben meghódítható csúcsnak a
Szentháromság titka tűnik számunkra. Érzésem szerint nem is elsősorban az
emberi kíváncsiság, hanem istenképiségünk késztet minket arra, hogy
megismerjük Istent, aki a saját képére és hasonlatosságára teremtett
bennünket, vagy legalábbis törekedjünk az ő mind jobb megismerésére. Igen,
az emberi értelem számára elérhetetlen magasságnak tűnik, hogy az egyetlen
Istenben hogyan lehet három személy. Megfejthetetlen titoknak tűnik
számunkra a három isteni személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egysége
és különbözősége, mert különböző személyekről van szó, akik mégis
egységet, teljességet alkotnak. A hittudósok Szentháromsággal foglalkozó
írásait olvasva könnyen észrevehetjük, hogy egy bizonyos pontnál ők sem
jutnak tovább. Emberi megismerésünk ugyanis csak addig juthat, amennyit
Isten feltár előttünk, közöl velünk. Ezen a ponton csak az alázat marad az
ember számára, a titok előtti meghajlás, és a remény, hogy majd az örök
életben mindent megtudhatunk Istenről.

A mai vasárnapon, a Szentháromság ünnepén én sem vállalkozom arra, hogy
megfejtsem eme legnagyobb hittitkot és érthetően elmagyarázzam. Bizonyára
nem okozok ezzel csalódást, hiszen aligha jött bárki is azzal a szándékkal
a mai szentmisére, hogy most mindent megtudjon a Szentháromságról.
Ehelyett szívesebben maradok a szentírásnál, amely sok lényegest elárul
számunkra az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről, illetve a háromságban
létező egy Isten emberekkel való kapcsolatáról. Hiszem, hogy ez a
kapcsolat, Istennek velünk való kapcsolata az igazán érdekes és fontos
számunkra. Mit tudunk meg a bibliát lapozgatva, az evangélium sorai között
olvasva a Szentháromságról?

Máté, Márk és Lukács evangéliuma Jézus életének eseményeit történésszerűen
mutatja be. Ezek az írások alapvetően Jézus Krisztusról szólnak. Jézus úgy
áll előttünk e három evangéliumban, mint Fiú, a mennyei Atya Fia és az ő
küldötte. Jézus azt tanítja az embereknek, amit az Atya bízott rá és egész
élete során arra törekszik, hogy az Atya akaratát cselekedje és dicsőséget
szerezzen az Atyának. Jézus tudatában van annak, hogy ő az Atya Fia és azt
tartja küldetésének, hogy a mennyei Atya országába hívja az embereket.
Mindezekből láthatjuk, hogy a Fiú és az Atya személye különbözik, de itt a
hitbeli tévedések elkerülése miatt rögtön hozzá kell tennünk, hogy
egységben vannak egymással. Erről Jézus maga így tanít: „A tettek,
amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem" (Jn
10,25), továbbá: „Én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10,30). A harmadik isteni
személlyel szintén találkozhatunk az evangéliumokban, hiszen kiderül, hogy
Jézus a Szentlélek által felkent Fiú, akit eltölt a Lélek és cselekedeteit
általa viszi végbe. Ennek egyik legszebb példája, amikor
megkeresztelésekor a Lélek galamb alakjában leszállt Jézusra (vö.: Mt
3,16; Mk 1,10; Lk 3,22), de idézhetnénk azt is, hogy nyilvános működését
megelőzően az Úr a Lélek ösztönzésére vonult ki a pusztába. A
megkeresztelkedés jelenete különösen is fontos esemény, hiszen ott együtt
van a három isteni személy, azaz a Fiú, aki megkeresztelkedik, a Lélek,
aki leszáll rá és az Atya is, akinek hangja hallatszik az égből: „Ez az én
szeretett fiam, akiben kedvem telik" (Mt 3,17).

A negyedik evangélium szerzője, Szent János még tovább megy az isteni
személyek bemutatásánál, amikor rávilágít arra, hogy a szeretet egyesíti
az Atyát, a Fiút és a Lelket, kapcsolatuk lényege a szeretet (vö.: (Jn
17,23). János apostol írásai feltárják számunkra azt is, hogy ebbe az
isteni szeretetközösségbe kapunk mindannyian meghívást (1Jn 4,16), és az a
küldetésünk, hogy ezt a szeretetet adjuk tovább embertársainknak (1Jn
4,21).

Befejezésül Szent János minden bizonnyal legfontosabb kijelentését
szeretném még idézni: „Isten a szeretet" (1Jn 4,8). A Szentháromság
megismerése, Isten megismerése a szeretet megtapasztalását jelenti.
Figyeljünk oda Isten szeretetének jeleire, amelyek mindannyiunk életében
megmutatkoznak!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy
elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és
kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt
a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és
minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel
valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval
és a Szentlélekkel! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum