2013. május 18., szombat

[Evangelium] 2013-05-18

2013. május 18. – Szombat

Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl
vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a
vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta:
„Nem hal meg", hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem
jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is
cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem
tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25

Elmélkedés:

Szeretetének háromszori megvallását követően Péter apostol annak a
tanítványnak sorsáról kérdezi az Urat, „akit Jézus szeretett." Egyértelmű,
hogy Jánosról van szó, aki az evangéliumában így szokta önmagát
megnevezni.
Amikor János evangélista az I. század vége felé, azaz majdnem 70 évvel
Jézus halála és feltámadása után lejegyezte ezeket a sorokat, még mindig
elevenen él benne a Krisztustól kapott szeretet, amelyben Péter, ő és a
többi apostol részesült. Évtizedekkel később, idős korában is jól
emlékszik az Úr minden szavára és cselekedetére. Megérintette és
kitörölhetetlen mély nyomot hagyott lelkében Jézus szeretete. Hálával
emlékezik vissza az utolsó vacsorára, amikor szeretetének végső jeleként
Jézus megmosta az ő lábát is, és amikor Jézus mellette ülve neki mondja
el, hogy ki fogja őt hamarosan elárulni.
János évekkel később sem felejtette el, hogy az apostolok közül ő volt az
egyetlen, aki ott állt a Golgotán, és mielőtt szeretetének bizonyítékaként
meghalt a kereszten, Jézus őrá bízta édesanyját, Máriát. Az évek során
bizonyára sokszor felidézte magában, amikor húsvétvasárnap hajnalban
Péterrel együtt a sírhoz futott, de nem találták ott az Úr testét. Az üres
sír hitre ébresztette mindkettőjüket. Valószínűleg sokszor felidézhette
magában a feltámadt Jézussal való találkozásokat, amelyeket
igehirdetésének részeként sokaknak mondhatott el. Élete utolsó éveiben
János evangélista már csak a Jézustól tanult legfontosabbat ismételgette:
szeressétek egymást! Mert ezt hallotta, tanulta és tapasztalta.
Engedem-e, hogy megérintsen, megsebezzen Jézus szeretete?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130518.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. május 17., péntek

[Evangelium] 2013-05-17

2013. május 17. – Péntek

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és
velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
„Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom
neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová
akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni
téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy
(Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még
hozzátette: „Kövess engem!"
Jn 21,15-19

Elmélkedés:

Az utolsó vacsorán Jézus figyelmeztette Péter apostolt, hogy háromszor
fogja megtagadni őt. Jézus elfogását követően a főpap házának udvarán ez
valóban meg is történt. Ennek felidézése segít bennünket annak
megértésében, hogy miért kérdezi Jézus Pétert három alkalommal
szeretetéről. Az igehirdetés előszeretettel állítja párhuzamba a két
eseményt. A háromszori tagadás jóvátételére az Úr háromszori
szeretetvallomást kér Pétertől, ahogyan ezt a mai evangéliumban olvassuk.
Ezt követően rábízza az apostoli testület irányítását és az Egyház
vezetését. E nagy felelősséggel járó feladat azzal jár, hogy Péternek is
kijut a szenvedésből, s ő is kereszthalállal fogja megdicsőíteni Istent.
Jézus nem elégszik meg a szeretet szóbeli megvallásával, hanem annak
gyakorlati megvalósítását, az ő követését is megkívánja Pétertől. Aki
ugyanis teljes szívével tud ragaszkodni hozzá és aki őt szereti, az
feladatot és küldetést kap.
Isten kegyelme óriási változást tud előidézni az ember lelkében. Ő nem
emlegeti állandóan a múltban elkövetett bűneinket, hanem elfelejti,
eltörli azokat. A Jézus iránti szeretet megvallása Péter apostol részéről
hitvallás. Amikor én vallom meg Jézus iránti szeretetemet, az szintén
hitvallás.
Szavaimmal, cselekedeteimmel és egész életemmel kell tanúságot tennem a
világban a szeretetről. Így lesz egész életem Isten dicsőítése és
tanúságtétel az isteni irgalomról. Ez a küldetésem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet!
Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz
tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és
beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és
így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130517.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. május 16., csütörtök

[Evangelium] 2013-05-16

2013. május 16. – Csütörtök

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és
én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál,
hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél
engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy
akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák
dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt
szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s
ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük
legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26

Elmélkedés:

Jézus főpapi imájának harmadik, befejező részéhez érkeztünk a mai napon,
amelyben azokért fohászkodik az Atyához, akik közvetlenül nem ismerik őt,
hanem tanítványainak igehirdetésére és tanúságtételére hinni fognak benne.
Ezt mondja: „Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért
is, akik a szavukra hinni fognak bennem" (Jn 17,20). Mindazokért imádkozik
tehát, akikhez a történelem folyamán az igehirdetés révén eljut tanítása.
A hívők számára az egységet kéri: „Egyek legyenek mindnyájan!" (Jn 17,21).
Kérése arra irányul, hogy a keresztények minden korban egyek legyenek,
azaz egy közösségbe, az Egyházba tartozzanak. Mivel az Egyház egysége a
múltban sajnos többször megsérült emberi bűn miatt, és mivel ez Jézus
elsődleges kérése, kötelességünk, hogy rendszeresen imádkozzunk Egyházunk
egységért, és segítsük annak megvalósulását. Ha a hitbeli egység hiánya
jelenleg még el is választja a különböző felekezetű keresztényeket
egymástól, a szeretet egysége kössön össze bennünket már most! A Hit éve
segítse a hitbeli közeledést! Az egység Isten ajándéka. Jézus imájához
kapcsolódva nekünk is az Atyához kell fordulnunk az egység nagy
ajándékáért, hiszen számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy sok keresztényt is
megkísért a széthúzás, a békétlenség.
Befejezésül azt kéri Jézus, hogy a benne hívők megláthassák dicsőségét,
azaz ne csak a szenvedő arcát szemlélhessük, hanem megláthassuk azt a
dicsőséget, ami a feltámadás után vár rá.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Taníts minket arra, hogy óvatosak legyünk az
evilági javakkal és kincsekkel kapcsolatban, mert könnyen rabul ejthetik
szívünket és eltéríthetnek minket törvényeid útjától! Segíts minket, hogy
le tudjunk mondani mindenről azért, hogy megtaláljuk igazi kincsünket,
Téged, aki lelkünk üdvösségét akarod, és rátaláljunk a te szeretetedre,
amely életünk igazi és teljes boldogságát jelenti.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130516.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. május 15., szerda

[Evangelium] 2013-05-15

2013. május 15. – Szerda

Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent
Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek
legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket
nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak
a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket
pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók,
amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el
őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a
világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az
igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a
világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19

Elmélkedés:

Főpapi imájának második részében Jézus a tanítványiért imádkozik az utolsó
vacsorán. Két lényeges dolgot kér számukra: az Atya tartsa meg őket az ő
nevében és szentelje meg őket az igazságban.
Az első kérés azt jelenti, hogy a tanítványok maradjanak meg az Atyával
való közösségben, amelynek alapja a szeretet. Jézus mindvégig kitartott az
Atyával való szeretet-egységben, s most azért fohászkodik, hogy a
tanítványok is ugyanilyen kapcsolatban maradjanak a mennyei Atyával.
Szavait így is érthetjük: a tanítványok maradjanak mindig Istené, és
mindent az ő nevében tegyenek. Az egy Istenhez való kötődés a tanítványok
lelki egységét eredményezi az Atyával.
A második kérés arra vonatkozik, hogy a tanítványok egyedül az Atya segítő
kegyelmével tudnak majd kitartani az üldözések és a megpróbáltatások
idején a Jézus által hirdetett igazságban. Ezt az igazságot a
tanítványoknak nem csupán elfogadniuk és megélniük kell, hanem hirdetniük
is a világban, hogy minden ember megismerhesse Krisztus igazságát. A
krisztusi igazság megismerése, elfogadása és hirdetése a megszentelés
következménye. Jézusnak ez a kérése tehát arra irányul, hogy tanítványai
megszentelődjenek, azaz a kegyelem segítségével Istennek éljenek, és
életükben megvalósítsák mindazt, amit az Atya kíván tőlük.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, ha meggyőződéssel vallom, hogy szegény vagyok, de egy őszinte
pillanatban észreveszem, hogy büszkeségem és irigységem gazdagon
burjánzik, szabadíts meg önmagamtól! Uram ha véletlenül összekeverem a
mennyek országát e világ birodalmaival, add, hogy benned boldogságot
találjak, és csak benned bízzak! Boldog Kalkuttai Teréz

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130515.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim! Figyelmetekbe ajánlom az alábbi programot. István atya
Ez az a nap! 2013. Időpont: 2013. június 1. szombat. Helyszín: Budapest
Sportaréna. Program, információ, jelentkezés a www.ezazanap.hu oldalon.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. május 14., kedd

[Evangelium] 2013-05-14

2013. május 14. – Kedd

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
„Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit
neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek
téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én
megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál,
teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel,
amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak
téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit
nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel
elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied
mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én
megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a
világban maradnak. Én most hozzád megyek."
Jn 17,1-11a

Elmélkedés:

Ma, valamint a következő két napon Szent János evangéliumának 17.
fejezetéből azt a részt olvassuk, amelyet Jézus főpapi imájának nevezünk.
Ezt az imádságot a mi Urunk az Atyához intézi, de tanítványai füle
hallatára mondja el az utolsó vacsorán. Nem tekinthetjük tulajdonképpen a
búcsúbeszéd részének, hiszen ez már nem az apostoloknak szól. Az utolsó
vacsorának világosan követhető rendje, menete van: a megtisztulást (Jézus
megmossa tanítványai lábát) a tanítás követi, amelyet ez az imádság zár
le.
A főpapi ima első részében Jézus azt kéri az Atyától, hogy dicsőítse meg
őt: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is
megdicsőítsen téged!" (Jn 17,1). Jézus megváltó küldetésének beteljesedése
a hamarosan bekövetkező elfogásával elkezdődik, s másnap megtörténik
kereszthalálával. Az Atya harmadnapon megdicsőíti őt a feltámadással, s ez
a megdicsőülés akkor válik teljessé, amikor Jézus visszatér az Atyához a
mennybe. Ezt ünnepeltük az elmúlt vasárnap, Urunk mennybemenetele napján.
Jézusnak az Atya iránti szeretetéről tanúskodik, hogy engedelmes lélekkel
fogadja el a szenvedést és a kereszthalált, amely egyúttal Isten
dicsőségének megnyilvánulása.
Ezt követően apostolaiért és tanítványiért imádkozik Jézus. Szavaiból
érződik az értük való aggódás és az irántuk való szeretet. A tanítványok
megismerték és elfogadták az igazságot, életüket Jézusnak szentelték,
hittek abban, hogy ő az Isten Fia. Ők nem követhetik most Mesterüket a
mennybe, hanem a világban maradnak, hogy küldetésüket teljesítsék.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható, kegyelmes és könyörületes Atyánk! Eltévedtünk, s mint
elveszett juhok letértünk útjaidról. Túlságosan saját szívünk tervei,
szándékai és kívánságai után futottunk. Megsértettük szent törvényeidet.
Azt tettük, amit nem lett volna szabad. De Urunk, Te légy irgalmas
hozzánk, szegény nyomorult bűnösökhöz! Kíméld meg azokat, akik megvallják
hibáikat. Emeld fel mindazokat, akik készek a bűnbánatra, azon ígéret
miatt, amit az embereknek adtál Krisztus Jézus, a mi Urunk által. És
őérette add meg, ó jóságos és irgalmas Isten, hogy ezután istenfélő, neked
tetsző, becsületes és tisztességes, komoly életet éljünk szent neved
dicsőségére.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130514.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. május 13., hétfő

[Evangelium] 2013-05-13

2013. május 13. – Hétfő

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai
megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük,
hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért
hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az
óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban
üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
Jn 16,29-33

Elmélkedés:

Jézus búcsúbeszédének hallgatása után az utolsó vacsorán az apostolok
lelkesen azt állítják, hogy megértették Mesterük szavait és elhiszik, hogy
az Atya küldte őt. A valósághoz azonban közelebb járunk, ha azt mondjuk,
hogy valójában nem is sejtik, hogy ez a vacsora az utolsó Jézus számára és
azt sem tudják, hogy most éppen búcsút vesz tőlük.
Egészen magabiztos az apostolok válasza és hitvallása. Jézus viszont
világosan látja, hogy hitük mennyire korlátozott. Azt talán megértik,
elfogadják, hiszik, hogy Jézus az Atyától jött, de nem tudhatják még, hogy
milyen úton fog visszatérni hozzá a mennybe.
Jézus figyelmezteti őket, hogy hamarosan elérkezik hitük próbatételének
ideje. Akik most lelkesen bizonygatják erős hitüket, néhány óra múlva
csalódottan, zavarodottan, félelemmel a szívükben fognak elmenekülni a
Jézus elfogására érkező katonák elől. Az apostolok az utolsó vacsorán azt
állítják, hogy megértették a Mester szavait, de még ezen az estén
értetlenül fogják szemlélni az ő szenvedésének kezdetét. Akik most együtt
vannak az Úrral, másnap már elmenekülnek és nincsenek ott a keresztúton
Jézus mellett. A Jézussal történő események bizonytalanságot ébresztenek
bennük, megrendül hitük, s elszáll lelkesedésük. Csak a feltámadás és a
Feltámadottal való találkozás változtat ezen, ébreszt új hitet bennük. A
feltámadás, illetve a Feltámadottal való találkozás után már nem a múló
lelkesedés jellemzi őket, hanem az elkötelezettség, s bátran hirdetik a
Krisztus feltámadásáról szóló örömhírt.
Kérjük Istent, hogy a próbatételek idején se veszítsük el hitünket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség
van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben.
Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te
tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az
Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés
egyedül neked köszönhető!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130513.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. május 12., vasárnap

[Evangelium] 2013-05-12

2013. május 12. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így
búcsúzott el tőlük:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell
támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek
megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg
elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő
nem tölt el benneteket a magasságból."
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta
őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők
leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan
ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
Lk 24,46-53

Elmélkedés:

Nézzünk a felhő mögé!
Az egyik hittanórán éppen Krisztus mennybemeneteléről tanultunk,
beszélgettünk. A gyerekek elmondták, hogy az esemény bibliai leírásából
mit tartottak érdekesnek, fontosnak. Az egyik fiúnak például a felhő
tetszett a legjobban. Egyesek felnevettek a dolgon, mert jelentéktelennek
tartották az égi felhőt. Én azonban örültem megjegyzésének, mert alkalmat
adott arra, hogy részletesebben elmagyarázzam a felhő jelentőségét. Nem
egy időjárási jelenségről van itt szó ugyanis, azaz nem egy komor
viharfelhőről vagy barátságos kinézetű bárányfelhőről, hanem egy bibliai
jelképről. A szentírásban a felhő számos esetben Isten jelenlétére, Isten
megjelenésére utal. Érdekes, hogy egyúttal a felhő a kíváncsi emberi
tekintetek elől el is takarja az Istent, aki valójában láthatatlan,
mintegy rejtőzködő. A mennybemenetelnél a felhő azt jelképezi, hogy az Úr
az isteni világba emelkedik fel. E rövid kis bevezető után nézzük az
eseményt, Krisztus Urunk mennybemenetelét! Nézzünk egy kicsit e titokzatos
felhő mögé!
A Jézus mennybemeneteléről szóló evangéliumi beszámolók meglehetősen
szűkszavúak. Az idén olvasott Lukács-féle beszámoló sem árul el sokat a
mai ünnep tartalmáról. Mit tudunk meg belőle? Feltámadása utáni utolsó
jelenése alkalmával az Úr elbúcsúzik tanítványaitól, megígéri a
Szentlelket, majd az égbe emelkedve eltávozott körükből.
Szent Lukács evangélista azonban egy másik írásában, az Apostolok
Cselekedeteiben ennél részletesebben írja le az eseményt (vö. ApCsel
1,1-11). E leírás legérdekesebb eleme az, hogy Jézus az apostolok „szeme
láttára felemelkedett, és egy felhő elfedte úgy, hogy tovább már nem
láthatták" (ApCsel 1,9). Ez a mennybe emelkedő Krisztust eltakaró felhő
jelképe annak a homálynak, amelybe a túlvilág burkolózik. Mi van a felhőn
túl? Arra hamar rájövünk, hogy szemünk nem láthat át rajta és a
legmodernebb távcsövek sem segítenek nekünk. Emberi értelmünkkel kutatjuk
a túlvilág titkait, de annál többre nem jutunk, mint amennyit Jézus
elárult nekünk. A felhőn túl Jézust dicsőség várta, az Atya várta. A mai
ünnep titkát a Hitvallás így tartalmazza: Jézus „fölment a mennybe, ott ül
az Atyának jobbján." Az Apostoli Hitvallásban pedig így szerepel: Jézus
„fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján."
Jézus mennybemenetele azt jelenti, hogy a feltámadása utáni jelenések
lezárulnak. Apostolai és tanítványai meggyőződhettek arról, hogy él, amely
később fontos lesz számukra a krisztus feltámadásáról szóló igehirdetés
során. Az Úr ugyanis utolsó jelenése alkalmával megbízást ad nekik, hogy
szenvedésének és feltámadásának tanúi legyenek, és hirdessék a
bűnbocsánatot minden népnek (vö. Lk 24,46-48). A mennybemenetel egyben azt
is jelenti, hogy Krisztus visszatér oda, ahonnan jött, visszatér ahhoz,
aki elküldte őt a világba, a mennyei Atyához. Tanítványait mégsem hagyja
magára, hanem elküldi a Szentlelket, aki meg fogja őket erősíteni a
tanúságtételben és az igehirdetésben.
Jézusra tehát a mennyei örök dicsőség várt a felhőn túl, földi élete után.
És mi vár engem a felhőn túl? De itt már a hit világa, a remény világa
kezdődik. Engem is az Atya vár. Hiszem, hogy engem is az Atya vár. Ha
akarata szerint szeretetben élem életem, ő az örök élettel fog
megajándékozni. Jézus mennybemenetele és az örök dicsőségbe jutása
erősítse bennem a hitet, hogy van örök élet és elnyerhetem azt! Ha égre
emelt tekintettel élek, azaz életem minden napján szem előtt tartom, hogy
a mennyországban Isten vár rám, és ha elfogadom Krisztus vezetését, akkor
reményem be fog teljesedni és az örök üdvösségre jutok.
Mai elmélkedésünk befejezéseként figyeljünk Krisztus missziós parancsára,
amit mennybemenetelekor mondott apostolainak: „Menjetek el az egész
világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" (Mk 16,15).
Az Úr egykori felszólítása nekem is szól. Indulnom kell, hogy tanúja és
evangéliumának hirdetője legyek. Nem új tanítást kell kitalálnom, hanem
azt kell kitalálnom, hogy Krisztus örökérvényű szavait, örömhírét, hogyan
tudom újszerűen, korszerűen, új fórumokon hirdetni. Korunkban talán éppen
az jelenti a keresztények számára a legnagyobb kihívást, hogy a közönyös
embereknek úgy tegyünk tanúságot hitünkről, hogy felébredjen bennük a vágy
Isten megismerésére.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te feltámadásodat követően számos alkalommal
megjelentél apostolaidnak és tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad
nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik
örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól.
Tanításod, az üdvösségre vezető igazság szabad utat nyit Isten felé, a
menny felé. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy
küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül az örök életre, ahová
minden embert, engem is meghívsz és vársz. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk
a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130512.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum