2010. december 31., péntek

[Evangelium] 2010-12-31

2010. december 31. - Péntek

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az
Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson
minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem
ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak
azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek;
azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából,
és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté
lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot
tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de
megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő
teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által
kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő
nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18


Elmélkedés:
Az esztendő utolsó napján mindenekelőtt a hálaadás és a köszönet
fogalmazódik meg szívünkben Isten iránt, majd a bocsánatkérés hibáink miatt.
Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden tettünk
és mulasztásunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért. Mire használtuk
fel ezt az évet? Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e embertársainkat?
Növekedtünk-e lélekben? Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden napomban
az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e?
Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új évet
lehet kezdeni. Lehet új elhatározásokat is tenni, új lehetőséget kapunk
Istentől. De még egy új életet egyikünk sem kezdhet. A földi élet után senki
számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet. Ha
Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Isten, ki az időnek határát kimérted
Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
Elődbe most ez évnek estéjén imádva
Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!
Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
Erős jobbod megőrzött a veszélytől minket.
Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 30., csütörtök

[Evangelium] 2010-12-30

2010. december 30. - Csütörtök

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,36-40


Elmélkedés:
Simeon után a mai evangéliumban az idős Anna alakja jelenik meg, aki szintén
ott van a templomban Jézus bemutatásakor. A csendes várakozás, a templomban
való tartózkodás, a kitartó imádság és a szolgálat évei után hirtelen
megelevenedik körülötte az élet, amikor megpillantja Jézust. A Gyermeket
látva Istent dicsőíti, mert megérte a várakozás, érdemes volt állandóan a
templomban lennie, az ima meghozta gyümölcsét.
Sok esetben gyors választ és intézkedést várunk Istentől, amikor kéréseinket
elé tárjuk. Máskor azonnali találkozást szeretnénk. Meg kell tanulnunk a
türelmes várakozást és az állhatatos imát, hogy kéréseink teljesüljenek. És
meg kell tanulnunk felismerni Isten érkezését.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Jézus Krisztus! Evangéliumodban így szólsz hozzánk: miért aggódtok?
Aggodalmaskodással semmin nem tudtok változtatni! Te minden nap
megajándékozol minket a hit élő forrásaiból fakadó békességgel, amely
nélkülözhetetlen számunkra, ha Téged szeretnénk követni, és Benned
újjászületni.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 29., szerda

[Evangelium] 2010-12-29

2010. december 29. - Szerda

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két
galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség
népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon
pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e
Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás
jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek
sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35


Elmélkedés:
János apostol a Jézussal töltött esztendők alatt és az azt követő évek során
elsajátította a hit látásmódját. Az idős Simeonnak nem volt erre szüksége.
Mondhatjuk azt is, hogy ő nem Jézustól tanult, hanem a Szentlélek
indításaira hallgatott. Hitt a Lélek kinyilatkoztatásának, amely szerint meg
fogja látni az Üdvözítőt. A Lélek indította, hogy a templomba menjen és a
Lélek nyitja meg szemeit, hogy felismerje a kisded Jézusban a megváltót,
akinek érkezésére várt.
Ettől kezdve nincs több vágya. Mert mit is kaphatna nagyobbat az élettől,
minthogy megláthatta az Isten Fiát? Ne mondja karácsony után senki
csalódottan, hogy a másmilyen Jézus szeretett volna! Ez a Gyermek az Isten
Fia.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Krisztus, aki ugyanaz „tegnap, ma és mindörökké", legyen velünk, amikor
térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden
emberi család származik. Ajánljunk fel Krisztussal együtt a szeretet
tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya áldása
és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az szeretete
által.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 28., kedd

[Evangelium] 2010-12-28

2010. december 28. – Kedd, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában,
és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!
Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy
megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket és
anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam
az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy
haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden
fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően.
Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Kiáltás hangzik
Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar
vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18


Elmélkedés:
Mózes korában és azt megelőzően az ószövetségi nép sokat szenvedett
Egyiptomban, a szolgaság földjén, ahol 400 éven keresztül rabszolgamunkára
kényszerítették. Az Egyiptomból való kivonulást Isten legnagyobb
megszabadító tettének tekintették, amelyre évszázadokon keresztül
emlékeztek.
Az újszövetségi idők hajnalán mégis ez a föld nyújt menedéket a szent
családnak, Máriának, Józsefnek és a kisded Jézusnak. Ahonnan egykor örömmel
távozott a nép, oda menekül Jézus és családja, mert saját hazájában
veszélyben forog az élete. Innen térnek majd vissza Heródes halála után.
Eközben a király szívében elhatalmasodik a gyűlölet, az irigység, a harag és
a félelem, amely ártatlan gyermekek halálát okozza. De az isteni üdvözítő
tervet az emberi rosszakarat nem tudja megakadályozni. Jézus eljön, hogy az
Egyiptomból való szabadulásnál is nagyobb szabadítást hajtson végre.
Szenvedésével és halálával a bűn szolgaságától és a haláltól szabadított meg
minket. Általa és őbenne van örök életünk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Istenem, ahová tettél, ott szolgállak.
Ahol megsejtelek, megcsodállak!
Amim van, azért magasztallak,
Amim nincs, azért nem zaklatlak.
Ami a munkám, azt csinálom!
A jó szót érte sose várom.
Ha nem sikerül, nem kesergek,
Jézus nevében mindjárt mindent újra kezdek.
Csak egyet kérek tőled mindenáron:
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Atyám, Megváltóm, Királyom!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 27., hétfő

[Evangelium] 2010-12-27

2010. december 27. – Hétfő, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta
nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter és a
másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a
másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért
Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus
fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt
összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a
sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8


Elmélkedés:
A „másik tanítvány", aki Péterrel együtt Jézus sírjához szalad
Húsvétvasárnap hajnalban, maga Szent János evangélista, aki leírta a
történetet. Mindkettőjük számára igazi hit-élmény volt az üres sír látványa.
Ha egyszer rászánjuk az időt és végigolvassuk János evangéliumát, akkor
észrevehetjük, hogy minden Jézusra mutat és az olvasót Jézusban, az Isten
Fiában való hitre akarja ösztönözni, mert ez a hit az örök élet forrása.
János tehát mindvégig a végső célt, az örök életet, az üdvösség elnyerését
tekinti fő szempontnak, és világossá teszi, hogy a hit az üdvözülés
feltétele minden ember számára. Jézus az Atyától jön, és földi küldetését
teljesítvén az Atya dicsőségébe tér vissza, s ezzel mintegy utat mutat az
emberek számára az Atya felé. Jézus azért jön, hogy kinyilatkoztassa a
világban az Atyát és nyilvánvaló tegye szeretetét. E kinyilatkoztatás
bennünket az Isten iránti szeretetre és annak megvallására ösztönöz. Ha
hiszünk az Isten Fiában és általa az Atya felé vezet életutunk, akkor mi is
valóban Krisztus „szeretett tanítványaivá" válunk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt
tudom, hogy minden a Te akaratodból történik Uram, s ez elég nekem. Kérlek,
adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez
méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad
Krisztusi áldozatával.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 26., vasárnap

[Evangelium] 2010-12-26

2010. december 26. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában,
és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba!
Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy
megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket és
anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam
az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és
így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére,
mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!" József fölkelt, fogta a
gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta,
hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért
az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy
Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták
mondtak: „Názáretinek fogják hívni".
Mt 2,12-15. 19-23


Elmélkedés:
A családok megújulásáért
Idén különös jelentősége van a Szent Család ünnepének, hiszen ez alkalommal
veszi kezdetét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által a 2011.
esztendőre meghirdetett Család éve. Az elmúlt hetekben újra elkezdtem
olvasni a püspökeink által 1999-ben kiadott Boldogabb családokért című
körlevelet, s kissé kesernyés szájízzel állapítottam meg, hogy a
helyzetleírás a családok állapotáról, nehéz körülményeiről és a
családtagokat fenyegető veszélyekről bizony ma is aktuális. Örvendetes tény,
hogy a tíz esztendővel ezelőtt megjelent körlevél buzdítására országszerte
sok helyütt alakultak a plébániákon családközösségek, olyan élő közösségek,
amelyek tagjai egymást segítik és erősítik nem csupán a hit megélésében,
hanem a mindennapi élet más területein is. De az is reményre ad okot, hogy
mindenféle rossz hatás ellenére a jószándékú fiatalokban él még a
családalapítás vágya, és a család intézményében látják azt a közösséget,
amely számukra életük boldogságát megadhatja. E pozitív tények mellett
azonban nem hallgathatunk a problémákról: egyre kevesebben kötnek
házasságot, a válások száma növekszik, a gyermekvállalási kedv csökken,
rendkívüli lelki teher nehezedik a gyermeküket egyedül nevelőkre és komoly
lelki sérülést szenvednek a csonka családban felnövő gyermekek.
Újra és újra feltesszük a kérdést: mi okozza a problémákat? Hogyan tudunk
javítani a szomorú helyzeten? Miben lehetünk a családok, a családban élők és
a család nélkül élők segítségére? II. János Pál pápa az 1981-ben írt
Familiaris consortio (Családi közösség) kezdetű apostoli buzdításában
helyesen állapította meg, hogy „a családi közösséget korunkban minden más
intézménynél jobban körülveszik a társadalom és az emberi kultúra sokféle,
mélyreható és gyors változásai". A magyar püspökök körlevelükben szintén e
változásokat jelölik meg a szaporodó problémák forrásaként, s kérdésként
fogalmazzák meg, hogy napjainkban csupán változásokról vagy válságról
beszélhetünk a házassággal és a családdal kapcsolatban? Úgy tűnik számunkra,
hogy a kérdésfeltevést követően tíz esztendővel sajnos inkább válságról kell
beszélnünk, mintsem egyszerűen változásokról, s e válság nem csupán a
világban, a társadalomban, azaz az emberen kívül van, hanem magában az
emberben is. A csupán önmagukat megvalósítani akaró emberek, az önmaguknak
élő személyek, a karrierért és az anyagiakban való gazdagodásért az
értékekről lemondó fiatalok, az életcéljukat és hivatásukat nem találó
emberek válságban vannak. Ha pedig már a családokat érő változások is
nehézségeket okoztak, akkor még inkább gondot jelent a társadalmak válsága.
És ha már a társadalmi változások is komoly veszélyt jelentettek a családok
számára, akkor még inkább elmondható ez akkor, amikor világszerte
tapasztalható a társadalmi válság. És ha az Egyháznak már a változások
korában is kötelessége volt segítenie a családokat, akkor még inkább ezt
kell tennie a társadalmi, erkölcsi és gazdasági válság idején.
Úgy érzem, hogy a gyökerekbe, az éltető gyökerekbe kell kapaszkodnunk.
Vegyük elő régi családi fényképeinket, nagyszüleink, dédszüleink családi
fotóit! Poroljuk le őket, és tisztítsuk le a port a régi, hagyományos
családi értékekről. A nehézségek és a szegénység ellenére is boldog
embereket látunk, olyan embereket, akik nem kérdőjelezték meg azt, hogy
Isten minden embert boldoggá akar tenni. Olyan embereket, akik nem vonták
kétségbe, hogy Isten szándéka szerint a családban tudják kibontakoztatni
leginkább szeretetüket egymás és gyermekeik iránt. Olyan embereket, akik
Isten törvényeinek megtartásában értéket láttak, amelyre gyermekeiket is
nevelték. Egyáltalán nem szükséges több évszázadra visszamennünk, elegendő,
ha a néhány évtizeddel ezelőtti időkre, nagyszüleink korára gondolunk, s
tanulunk tőlünk. Az ő számukra azért volt a család a boldogság helye, mert
Istennek is helye volt a családban.
A most kezdődő Család éve mindannyiunk számára lehetőséget ad a megújulásra,
a családi szeretetben való megújulásra. A családapák újítsák meg magukban az
elköteleződést a családjukról való szeretetteljes gondoskodásra! A feleségek
és az édesanyák újítsák meg elköteleződésüket és szeretetüket férjük és
gyermekeik iránt! A gyermekek újuljanak meg engedelmességben és tiszteletben
szüleik iránt! És az Egyház is újítsa meg szolgálatát a családok iránt! A
családban született és felnövekedett Jézus segítsen ebben mindannyiunkat!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus, taníts bennünket a szeretetben való folyamatos, állandó
növekedésre! Tanítsd a szülőket a felelősségvállalásra, a felelősségteljes
gyermeknevelésre és a problémák szeretetben való megoldására! Indíts minden
családot arra, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és bekapcsolódjanak
az egyházi közösség nagy családjának életébe! Fogadják el a családok az
Egyház segítségét és szolgálatát, hogy tanúságot tudjanak tenni Istenről,
mint a családi értékek és boldogság igazi adományozójáról!

________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim, az evangélium listán!
Megköszönve a karácsonyi jókívánságokat jelzem, hogy karácsonyi üzenetem itt
hallgatható meg:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Karacsonyi_uzenet_2010
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 25., szombat

[Evangelium] 2010-12-25

2010. december 25. – Urunk születése – Karácsony – Pásztorok miséje

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr
hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és
a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott
rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent
mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták
nekik.
Lk 2,15-20


Elmélkedés:
A Karácsony Istené
December első napjaiban egy család látogatott meg és elmesélték, hogy idén
ősszel a sok eső miatt viszonylag keveset tudtak kirándulni. A vasárnapi
szentmiséről nem szoktak hiányozni és még az esőre vagy a rossz időre sem
szoktak hivatkozni, hogy emiatt nem tudnak elmenni a misére. A lelki épülés
mellett hétvégeken kirándulni szoktak. Egy ilyen őszi természetjárás közben
a Bakonyban találkoztak egy festővel, aki ügyes mozdulatokkal varázsolta a
tájat a vászonra. A festmények természetesen nem olyanok, mint a fényképek,
s ez így volt ebben az esetben is. A kiránduló család elcsodálkozott a
művészeti alkotás és a szemükkel látható táj különbségén, de úgy ítélték
meg, hogy ennek ellenére a festmény hűen tükrözi a valóságot, sőt, szinte az
évszakok változását is magába sűríti. A család nyolc esztendős kislánya,
Eszter, aki ugyan nem érthet még a művészethez, bátran megkérdezte a festőt,
hogy miért más van a képen, mint, ami látható. A festő egyszerű választ
adott az érdeklődő Eszternek: Azt is lefestem, ami a látható dolgok mögött
van. A kislány ekkor megjegyezte, hogy a látható dolgok mögött egy másik
valóság is rejlik, s ezzel mindannyian egyetérthetünk. A kérdés számunkra
csak az, hogy ki látja meg ezt a másik valóságot? Ki veszi észre ezt a másik
világot? Hogyan látható meg egyáltalán ez a szemmel láthatatlan valóság? Úgy
gondolom, hogy sok esetben a művészek láttatják meg velünk ezt a titokzatos
világot, más esetekben pedig a művészethez talán nem értő, de a lényeget
példásan felismerő gyermekek lehetnek a segítségünkre.
Karácsony ünnepén szeretnénk a látható események mögé nézni, szeretnénk az
ünnep lényegét megérteni. Ebben talán ugyanaz a kíváncsisággal teli
érdeklődés vezet minket, mint ami a betlehemi pásztorokban is élhetett.
Először is nézzük azt, ami látható! Az éjféli szentmise és a karácsony napi
reggeli szentmise, a pásztorok miséjének evangéliuma röviden és egyszerűen
írja le Jézus születésének történetét. Az angyalok éjnek idején hírt hoznak
a pásztoroknak, hogy megszületett Betlehem városában egy gyermek, az
Üdvözítő. Ők egymást bíztatva elindulnak, hogy lássák mindazt, amit
megtudtak az angyali jelenés során és lássák a gyermeket.
A látható események mögé nézve, és ez már a hit cselekedete részünkről,
felfedezhetjük az isteni szeretet titkát, az isteni szeretet titokzatos
világát. A mennyei Atya elküldi Fiát emberi világunkba, hogy mi soha ne
érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk az Isten. A
betlehemi Gyermekben a hit szemével nézve felismerhetjük Megváltónkat és
Üdvözítőnket. Ez a Gyermek hozza el számunkra a békességet és a boldogságot,
és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott
békesség és szeretet nélkül nincs Karácsony. A kis Jézust nem tudja
helyettesíteni a gazdagon feldíszített fenyőfa, a hóesés gyönyörű látványa,
de még a legszebbnek tűnő ajándék sem. Korunk legnagyobb tragédiája éppen
az, hogy Isten helyébe bálványok egész sorát tették és sajnos a Karácsony
sem kivétel. Mindenféle látványos dolgokkal és értékes ajándékokkal
próbálják egyesek helyettesíteni a szeretetet. Pedig Isten, aki maga a
szeretet nem helyettesíthető senkivel és semmivel. És a Karácsony Istené.
© Horváth István Sándor
2009. december 25. – Urunk születése – Karácsony – Ünnepi mise
Evangélium
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az
Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson
minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem
ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak
azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek;
azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából,
és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté
lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot
tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de
megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő
teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által
kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő
nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés
Észrevehető szeretet
Öt esztendővel ezelőtt, néhány nappal a Karácsony ünnepét megelőzően Rómából
utaztam haza Magyarországra. A repülőtérre kiérve kellemetlen hír fogadott,
a járat öt óra késéssel indul. Ennyi időt nem szoktam semmittevéssel
elfecsérelni, de egy repülőtéren nem sok lehetősége van az embernek, ezért
imádkozni kezdtem, illetve arról gondolkozni, miről beszéljek majd a
karácsonyi szentmisén. Kis idő után felfigyeltem egy várakozó anyukára és
hat-hét év körüli kislányára. Beszédjükből ítélve lengyelek lehettek, a
kislány neve idegenül hangzott, de ha magyarok lettek volna, biztosan
Eszternek hívták volna. A fiatal édesanya gyermekével játszott. A kislány
többször körbefutotta a padokat, majd visszatért anyukájához, ilyenkor
megölelték egymást, egymásra mosolyogtak és az anya megsimogatta gyermeke
arcát. Érzékelhető volt kettejük egymás iránti szeretete. Legalábbis
számomra, aki türelmesen várakoztam, csendesen imádkoztam, észrevehető volt
ez a szeretet. Akik türelmetlenül szaladgáltak vagy idegeskedtek a járatuk
késése miatt, aligha vették észre ezt a szeretetet, az anya szeretetét
gyermeke iránt és a kislány szeretetét édesanyja iránt.
Minden ünnep, jelen esetben a Karácsony ünnepe megállít minket. Nem azért,
hogy semmittevéssel töltsünk órákat és napokat, hanem azért, hogy legyen
időnk az elcsendesedésre, és legyen lehetőségünk észrevenni a szeretetet. A
karácsonyi napokban szemünk a betlehemi istállóra, a városszéli barlangra
szegeződik. Elcsodálkozunk a szegényes környezeten, az Isten Fiához szinte
már méltatlan helyen és az újszülött közelében lévő állatokon. Mindezeknek
persze jelentősége van. A szegényes körülmények, a jászol szalmája jelként
szolgált a pásztoroknak és nekünk is. S bár a hely, az állatok istállója
méltatlannak tűnhet, Isten számára nincs méltatlan hely a földön. Mindenhol
megszületik, mindenütt jelen van, mindenhol él, ahol emberek élnek a földön
és szeretetre vágynak. Pillanatnyi csodálkozásaink után pedig észrevehetjük
az édesanyát, Máriát és gyermekét, a kis Jézust. S rögtön észrevehetjük
kettejük szeretetét. Mária szeretetét újszülött gyermeke iránt, s a gyermek
szeretetét édesanyja iránt. Kettejük kölcsönös szeretetét inkább az imént
felidézett repülőtéri tapasztalatom miatt említem elsőként, de valószínűleg
nagyon félresiklanánk és nem értenénk meg a karácsonyi titok lényegét, ha
azt gondolnánk, hogy a mostani ünnep csupán Máriának és a kis Jézusnak a
szeretetéről tanúsodik. Kétségtelen, hogy ez is jelen van, ez is fontos, ez
is észrevehető számunkra. Rögtön észre fogjuk venni, hogy kettejük
szeretetében is sokkal több van, mint amit első pillanatban gondolunk.
Emellett ugyanis érdemes észrevennünk Isten szeretetét, hiszen Jézus világra
jötte ennek ragyogó jele és szembetűnő bizonyítéka. Sokszor emlegetjük, hogy
a karácsony a szeretet ünnepe. De ha ezalatt csupán azt értjük, hogy az
emberek egymás iránti szeretetét, a családtagok szeretetét ünnepeljük, akkor
nagyon múlékony lesz a szeretet megtapasztalásakor érzett boldogságunk. A
karácsony mindenekelőtt Isten szeretetéről szól, az ő örökké tartó
szeretetéről. Isten szeretetből lesz emberré, szeretetből vállalja az emberi
életet és sorsot, szeretetből jön el közénk. Karácsonykor Isten szeretetét
ünnepeljük, amely Jézus Krisztus születésében nyilvánvalóvá, észrevehetővé,
láthatóvá válik az emberek számára. Karácsonykor Isten szeretetét
ünnepeljük, amely minden embernek szól, s amelyből minden emberek közti
szeretetkapcsolat ered. A betlehemi gyermek édesanyja felé irányuló
szeretetében benne rejlik Isten minden ember felé, minden édesanya, minden
édesapa és minden gyermek felé irányuló szeretete is. A másik oldalról nézve
pedig azt mondhatjuk, hogy Máriának, az édesanyának gyermeke iránti
szeretetében benne foglaltatik az egész emberiség szeretete, mindannyiunk
szeretete Isten felé, ezért mondtam az imént, hogy kettejük szeretete sokkal
mélyebb, mint azt első pillanatban gondoljuk. Vegyük észre és ünnepeljük
Isten szeretetét!
(Horváth István Sándor)


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te eljöttél emberi világunkba, hogy megmutasd
számunkra Isten szeretetét, az örökké tartó és a minket boldoggá tevő
szeretetet. Az angyalokkal és a pásztorokkal együtt mi is hirdetni akarjuk
jelenlétedet és szereteted jelenlétét a világban. Hozz békét a földre! Hozz
békességet szívünkbe!

________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim, az evangélium listán!
Megköszönve a karácsonyi jókívánságokat jelzem, hogy karácsonyi üzenetem itt
hallgatható meg:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Karacsonyi_uzenet_2010.
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 24., péntek

[Evangelium] 2010-12-24

2010. december 24. - Péntek

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét;
erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint
szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az
ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal
irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet
Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem
nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk:
szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az
Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79


Elmélkedés:
A műholdas helymeghatározó eszközök korában sem bontják le a
világítótornyokat, amelyek évszázadok óta a biztos irányt mutatják fényükkel
a hajósoknak. A fény segít bennünket a tájékozódásban, az eligazodásban és a
helyes út megtalálásában. Szükségünk van az iránymutató világosságra, főleg
akkor, ha eltévedünk, vagy idegen környezetben vagyunk, mert a sötétben
elveszítjük biztonságérzetünket és bizonytalanul keresgélünk.
Jézus születése fogja beragyogni a mai éjszakát. A Gyermek, Mária fia, aki
ezen az estén megszületik Betlehemben és a te szívedben, az isteni kegyelem
fényét hozza el a mennyből, hogy megtörje a bűn sötétségét a földön. Jézus
tündöklő fénye mutatja meg nekünk az irányt a mennybe. Kövesd a betlehemi
csillag fényét, hogy megtaláld Jézust, életed igazi világosságát!
© Horváth István Sándor
2010. december 25. – Urunk születése - Karácsony – Éjféli mise
Evangélium
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.
Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai
Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket
várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje
gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba
fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége
beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne
féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek.
Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz
nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve." Az
angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt
zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
embereknek!
Lk 2,1-14
Elmélkedés
Látni a láthatatlant
Gárdonyi Géza: Hallatlan kíváncsiság című novelláját olvastam a napokban. A
történetben egy kisfiúnak meghal az ikertestvére. Janika számára nagy
veszteség Pistuka távozása, hiszen egyetlen órát sem bírtak ki korábban
egymás nélkül. Miért halt meg, kérdezi szüleit, akik ezt válaszolják: Azért,
hogy angyalka legyen. Ő ugyan nem érti egészen ezt a választ, de megjegyzi
örökre, mert a gyerekeknek jó érzékük van a fontos dolgok megjegyzéséhez és
összekapcsolásához. Pár hónap múlva eljött a karácsony. Janika türelmetlenül
várja az ebéd végét, s hogy végre este legyen és láthassa a karácsonyfát meg
az ajándékokat. A legszívesebben mindjárt ebéd után bemenne a szobába, ahol
a feldíszített fa állni szokott, de még nem szabad. A szülei nyugtatják: A
kis Jézus még nem érkezett meg, de az angyalkák már itt vannak és
készülődnek. Az angyalkák már itt vannak? – csillan fel a kisfiú szeme, s
ettől kezdve aztán végképp nem lehet nyugtatni. Miközben az apuka bent van a
titokzatos szobában, ő próbál a kulcslyukon bekukucskálni, fülét az ajtóhoz
szorítva hallgatózik, s amikor nyílik az ajtó, a résen át akar belesni a
szobába. Édesapja már-már elveszti türelmét: „Hallatlan kíváncsiság! Az
angyalkák ezt nem tűrik! Nem szabad!" – mondja fiának. De a kisfiú nem
tágít, kérlelni kezdi apját, hogy benézhessen a szobába. Egész testében
reszket, a szeme csupa tűz és esdeklés: „Csak egy igen picit benéznék, csak
azt nézném, hogy hátha köztük van a Pistuka".
Látni a láthatatlant. Látni akarni a láthatatlant. A gyerekek esetében azt
mondjuk, hogy ez hallatlan kíváncsiság, a felnőttek esetében pedig emberi
lényünk, szívünk és lelkünk legmélyéről feltörő érzés és vágy. Látni a
láthatatlant. Látni a láthatatlan Istent. S mi nem nyugszunk bele, hogy nem
teljesülhet a vágyunk. És Isten beteljesíti legnagyobb kívánságunkat,
teljesíti legszebb vágyunkat: megláthatjuk az Istent. Megláthatjuk őt, aki
gyermekként születik meg. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg a
világban. Ezt ünnepeljük Karácsonykor. Jézus Krisztus megszületik
Betlehemben és e Gyermekben megláthatjuk, felismerhetjük Istenünket.
Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik éjszaka
megjelennek a betlehem környéki pásztoroknak. A pásztorokat a váratlan
angyali jelenés láttán félelem és rémület tölti el. Arra felkészültek, hogy
éjszaka vadállatok támadják meg a nyájat vagy rablók érkeznek, de arra nem
számítottak, hogy angyalok jelennek meg nekik. Félelmükre felfigyelve szól
az angyal: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek" (Lk 2,10). Ez a jó hír, z az örömhír nem csupán a
pásztoroknak, hanem nekünk is szól. Az ünnep alkalmával múljanak el
félelmeink, szűnjenek meg aggodalmaink, hogy az Istentől származó öröm
betölthesse életünket! A várakozás ideje, a készület időszaka lezárult,
eljött az ünneplés és az örvendezés ideje. Az örvendezés okát szintén az
angyaltól tudták meg a pásztorok és tudjuk meg mi is: „Ma megszületett a
Megváltótok, az Úr Krisztus" (Lk 2,11). Az angyali hírt hallva a betlehemi
pásztorokhoz hasonlóan mi is elindulunk, hogy felkeressük a Gyermeket,
akinek születése a mindenható Isten dicsőségéről tanúskodik, s akinek
világra jötte békét hoz a földre minden jóakaratú embernek.
A gyermekek egyszerűen gondolkoznak. Látni akarják legjobb barátjukat. Látni
akarják azt, aki őket a legjobban szereti. Ez a gyermeki lelkület legyen
bennünk, hogy 2010. Karácsonyán mindannyian láthassuk Isten Fiát, Jézus
Krisztust!


Imádság:
Urunk, Jézus, születésed híre a legnagyobb örömhír számunkra, amely igazi
békét és reményt ad nekünk. Szegényen érkeztél, hogy gazdaggá tegyél minket,
önmagaddal gazdagíts bennünket. Tölts el bennünket szereteteddel, és te, aki
emberré lettél, mutasd meg nekünk, hogyan kell emberként élnünk, hogy
életünk Istennek tetsző legyen.

________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim, az evangélium listán!
Megköszönve a karácsonyi jókívánságokat jelzem, hogy karácsonyi üzenetem itt
hallgatható meg:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Karacsonyi_uzenet_2010.
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 23., csütörtök

[Evangelium] 2010-12-23

2010. december 23. - Csütörtök

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai
és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt
örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a
gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte:
„Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a
rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja
őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a
neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és
megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem
szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken
erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta:
„Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele."
Lk 1,57-66


Elmélkedés:
Életünk sokszor egy hajszálon függ – mondják az emberek. A hívő inkább azt
mondja, hogy élete Isten kezében van. Neki köszönhetjük világrajöttünket és
az ő irgalmának köszönhető, hogy eljuthatunk az üdvösségre halálunk után.
Vegyük észre, hogy mennyire irgalmas az emberiséggel az Atya! Elküldi
követeit, a prófétákat, s az idők teljességében egyszülött Fia jön közénk a
földre. Az advent mindig az Atya szeretetére és irgalmára emlékeztet minket.
A Betlehemben megszülető Jézus személyében testet ölt az irgalom. Jézus
messiási küldetése az, hogy az Atya irgalmát földközelbe és emberközelbe
hozza.
Amikor a kis Jézus jászla mellé térdelünk, lássuk meg, hogy milyen irgalmas
hozzánk az Isten! Az ő irgalmától és könyörületétől függ üdvösségünk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 22., szerda

[Evangelium] 2010-12-22

2010. december 22. - Szerda

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja
lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre
méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem
minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő
neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az
éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint
atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!" Mária ott maradt
még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lk 1,46-56


Elmélkedés:
Az isteni irgalmasság nem egyes nemzedékek kiváltsága, hanem minden kor
emberére kiterjed. Korunk emberiségének oda kell figyelnie erre az
irgalomra, amely jelen van a világban. De ne maradjunk külső szemlélői az
irgalomnak, hanem engedjük, hogy részesévé váljunk, amikor Isten megbocsátja
bűnünket.
Ne zárjuk el magunkat isten megbocsátásától! A bűnbánat és a szentgyónás
megnyitja számunkra az irgalom végtelen forrását, hogy a bűn mélységéből az
isteni magasságba emelkedhessünk. Isten irgalmassága fénysugárként átragyog
bűneinken és megtisztítja lelkünket.
Már csak pár nap, néhány lépés, hogy találkozzunk a Megváltóval, aki
megszabadítja a világot bűneitől. Karácsony azt jelenti számunkra, hogy
velünk az Isten, velünk az Isten irgalma!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 21., kedd

[Evangelium] 2010-12-21

2010. december 21. - Kedd

Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a
magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott
neked!"
Lk 1,39-45


Elmélkedés:
Az angyal hírül viszi Máriának Isten üzenetét, és elmondja, hogy gyermeke
fog születni. Mária hitt az angyali szónak és hittel igent mondott Isten
akaratára, hogy tőle szülessék meg a világ Megváltója. E hit miatt nevezi őt
boldognak az evangélium. Az ígéret, a jövendölés beteljesült Mária életében.
Jézus bennünk is jelen akar lenni. A mi lelkünkben is meg akar születni az
Úr. Boldogok vagyunk, ha hiszünk abban, hogy Jézus bennünk is megszülethet
és mi újjászülethetünk Őbenne. Boldogok vagyunk, ha hiszünk a szemünknek, és
követjük a csillag fényét. Boldogok vagyunk, ha hiszünk a fülünknek, és az
angyali szót meghallva elindulunk a betlehemi jászol felé.
Induljunk el a hit útján! Hitünk beteljesedését láthatjuk meg a karácsony
éjjelén születő Gyermekben!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 20., hétfő

[Evangelium] 2010-12-20

2010. december 20. - Hétfő

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte
Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt
egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az
angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!" Ennek hallatára Mária
zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal
azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert
íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni!
Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán
mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor megkérdezte az
angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?" Az angyal
ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje
borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled születik: Isten Fiának
fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében,
sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek,
Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr
szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!" Ezután az angyal
eltávozott.
Lk 1,26-38


Elmélkedés:
Jézust a Magasságbeli Isten Fiának nevezi az angyal a megtestesülés
hírüladásakor. Jézus születése leereszkedés, a menny földre szállása. A
láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg köztünk. Egy szűz méhe magába
fogadja és később egy jászol körülöleli a végtelen Istent, aki hatalmasabb
mindennél.
Miközben az ember égre törő tornyokat épít, hogy egyre magasabbra jusson és
meghódítsa az eget, Isten lejön közénk a földre. Elérhető közelségbe kerül
hozzánk. És mi letekintünk erre a jászolban fekvő Gyermekre, aki magához
vonzza pillantásainkat. Úgy nézzük Őt, mint akit az ég küldött a földre,
hogy magával vigyen bennünket a földről az égbe.
A karácsonykor született Jézus végigjárja az emberi élet útját, hogy
megmutassa nekünk az Istenhez vezető utat, az üdvösség útját. Induljunk
vele!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 19., vasárnap

[Evangelium] 2010-12-19

2010. december 19. – Advent 4. vasárnapja

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek.
Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant
méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt
megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen
töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József,
Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant
élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő
váltja meg népét bűneitől."
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten".
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24


Elmélkedés:
Lépjetek be és lássátok!
Kispap koromban szívesen olvastam a katolikus hitre tért tudósok, művészek
és más hírességek életrajzát. Emlékszem többek között egy angol származású
íróra, akinek a nevét most idő hiányában nem kerestem meg, de talán nem is
neve a fontos. Ő anglikán vallású családban született, de tizenhat
esztendősen elhagyta hitét. Gyermekkorában inkább felszínes volt
vallásossága, ezért aztán oly könnyen vetette le ősei hitét, mint egy kinőtt
kabátot szokás levetni. Tíz évig tartó hitetlen életmód után tért meg, de
nem az anglikán vallásba tért vissza, hanem a katolikus Egyházba kérte
felvételét. Később sokszor megkérdezték tőle anglikán ismerősei és régi
barátai, hogy milyen a katolikus Egyház? Nagyon megjegyeztem a történetéből,
hogy ilyenkor mindenkinek ezt a választ adta: „Lépjetek be és lássátok!"
Advent negyedik vasárnapján, a karácsonyi ünnep kapuján, mintha csak egy égi
hang szólna hozzánk: „Lépjetek be és lássátok!" Adventi utunkat végigjárva
lépjünk be a betlehemi barlangba és lássuk a Gyermeket! De miként az
anglikán vallásból sem tér át mindenki a katolikus hitre, s ahogy a
gyermekkorukban csupán felszínes vallásosságig jutottak sem lépik át
valamennyien a meggyőződéses hit határát, ugyanúgy sokak maradnak csupán
külső szemlélői a karácsony ünnepének. Az ünnepi órákban értetlenül állnak
majd, a karácsony elmúltával pedig siránkoznak, hogy a mai karácsonyok már
nem az igaziak. Napjainkban is beteljesednek azok a szavak, amelyeket Szent
Máté evangéliumának elején olvashatunk: „A világosság a világba jött, de
mégsem ismerte fel a világ" (Jn 1,10). Nem lépnek be a Isten titkainak
világába és nem akarnak látni.
Az utolsó adventi vasárnap evangéliuma segít minket, hogy közelebb kerüljünk
a karácsony titkához, a megváltás titkához, Isten titkához. Mária
jegyesének, Józsefnek az álmából megtudjuk, hogy a gyermek a Szentlélek
közreműködésének köszönhetően fog megszületni. Az álomban hallott angyali
szó elárulja továbbá, hogy a születendő gyermek váltja meg a népet bűneitől,
azaz ő a Megváltó. Az álom leírását követően Szent Máté Izajás próféta
jövendölését idézi, amelyből megismerjük, hogy szűztől születik a megváltó,
akit Emmanuelnek fognak hívni. A Gyermek születése bizonyosságot hoz nekünk,
embereknek, hogy velünk az Isten, aki nem hagy el minket.
A mai vasárnapon, néhány nappal az ünnep előtt, tisztázzuk szívünk
szándékát! Mit várunk a karácsonytól? Mit várunk az ünneptől? Nyugalmat,
pihenést, szabadidőt a decemberi rohanás és az egész évi munka után?
Kellemes érzéseket, amelyeket talán boldogságnak érzünk? Vagy talán a
gyermekkori élmények feléledését várjuk? Esetleg megelégszünk néhány
ajándékkal, amit családtagjainktól kapunk? Mit várunk a karácsonytól? Kit
akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni?
A Karácsony az Isten-látás ünnepe. Ilyenkor minden szem, minden hívő ember
szeme a jászolra szegeződik. Még az utolsó adventi napokban is oly sok
minden vonja el figyelmünket a lényegről, a Gyermekről, az igazi
Világosságról. Ne engedjünk a csábításnak! Lépjünk be hittel a betlehemi
barlangba és lássunk! Hallgassunk az isteni küldöttekre, ismerjük fel az
isteni jeleket, szívleljük meg Isten üzenetét! Lépjünk be és lássunk!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézusunk! Az ünnep kapujában állva nem gondoljuk azt, hogy méltók
vagyunk jöveteledre és a veled való találkozásra. De kifejezzük vágyunkat,
irántad való vágyakozásunkat, a szeretet utáni igaz vágyunkat. Látni
szeretnénk téged, s szeretnénk felismerni benned Megváltókat és
Üdvözítőnket!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 18., szombat

[Evangelium] 2010-12-18

2010. december 18. - Szombat

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek.
Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant
méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt
megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen
töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József,
Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant
élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő
váltja meg népét bűneitől." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék,
amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút
szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten."
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
parancsolta neki.
Mt 1,18-24


Elmélkedés:
Szent Máté evangéliumában számos esetben találkozunk azzal a kifejezéssel,
hogy „mindez azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott". Az evangélista Jézus születésénél azt akarja ezzel hangsúlyozni,
hogy minden Isten tervei szerint történik. A próféták, akik Isten ígéreteit
közvetítették, előre megjövendölték a megváltó érkezését, most pedig
beteljesednek ezek az ígéretek.
Egy jövendölés teljesülése természetesen nem magától következik be. Isten
tette az ígéreteket és Ő teljesíti azokat. Mi, emberek akkor járunk el
helyesen, ha aggodalmainkat félretéve hallgatunk Isten küldötteinek szavára,
és mindenben úgy cselekszünk, ahogyan Istenünk elvárja tőlünk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kőbe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 17., péntek

[Evangelium] 2010-12-17

2010. december 17. - Péntek

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt
a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára
Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak
Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd
Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak
Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás,
Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz,
Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei
a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek
Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak
Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán,
Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a
Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni
fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy
nemzedék.
Mt 1,1-17


Elmélkedés:
Nemzedékek váltják egymást az évszázadokon keresztül. Emberek születnek a
világra, s távoznak onnét évek múlva. De van egy születés, amely örök. Egy
születés, amely nem egyetlen alkalom, hanem folyamatos újraszületés és
újjászületés. Jézus világrajötte kiemelkedik az emberek milliói születésének
sorából. Időbeli létezést vállal magára, aki minden időt megelőzve létezik.
Jézus által belép Isten az emberi történelembe. Krisztus által a bűnös
emberiség története üdvtörténetté változik. Nem csak új időszámítás, hanem
egy egészen új idő is elkezdődik Jézus születésével.
Az emberi történelem minden eseménye Isten előtt zajlik. Benne van múltunk,
az ő jelenlétében élünk most és ő a jövőnk is. Karácsony azt jelzi
számunkra, hogy Isten jelen van köztünk. Lelked betlehemében megtalálhatod
őt.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 16., csütörtök

karácsonyi lemezek

Kedves Zoltán!

Szeretettel ajánlom Önnek és az e-vangélium lista tagjainak evangelizációs munkám gyümölcsét, plébániánk ifjúsági kórusának karácsonyi CD lemezeit, az Advent legszebb ajándéka és a Téren és időn át Betlehembe  című zenei albumokat, amelyeket idén Karácsonyra újra kiadtunk.
Letölthető szövegek, kották, belehallgatási lehetőség és további lemezek itt: http://zalalovo.plebania.hu/szent_veronika_korus/dalszovegek

Az e-vangélium napi olvasói a lemezeket most postaköltség nélkül kaphatják meg (2000 Ft/db). A kedvezményes karácsonyi ajánlat magyarországi címekre, kizárólag a készlet erejéig és a vasárnap (december 19.) éjfélig elküldött rendelésekre vonatkozik.
A megrendeléshez kérem, küldje el az Ön nevét, a kért lemez(ek) címét, a darabszámot, a pontos postacímet irányítószámmal nekem a zalalovo@gmail.com címre.
A vasárnap éjfélig megérkezett rendeléseket a hét elején postázzuk, tehát Karácsonyig megérkezik. A később küldött megrendeléseknél ezt már nem tudjuk biztosítani.
Szeretettel: István atya


--
Üdvösséget!
Horváth István Sándor

Zalalövői Plébánia
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Tel.: (+36)92-371-049

[Evangelium] 2010-12-16

2010. december 16. - Csütörtök

Amikor János követei eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a néphez Keresztelő
Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat
lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert lássatok?
Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, királyi palotában lakik. Miért
mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál
is nagyobbat. Róla mondja ugyanis az Írás: „Íme, elküldöm követemet színed
előtt, hogy elkészítse előtted az utat."
Mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint
Keresztelő János. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő."
Az egész nép, amely hallgatta őt, még a vámosok is, felismerték Isten
akaratát, és megkeresztelkedtek János keresztségével. Csak a farizeusok és a
törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála, és ezzel meghiúsították magukban
Isten szándékát.
Lk 7,24-30


Elmélkedés:
Miért mentek az emberek Keresztelő Jánoshoz? – kérdezi Jézus. Azért, mert
megértették, hogy Isten prófétája, akinek az a küldetése, hogy előkészítse a
Megváltó érkezését.
És mi miért indulunk Betlehem felé? Miért megyünk az advent során Jézus
születésének helye felé? Mit akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni?
Talán egy híres emberrel? Egy sztárral, akit felkapott a média, és akit majd
könnyedén elvet, mint ahogy a szél felkapja és leejti a falevelet. Gazdag
vagy hatalmas embert szeretnénk talán látni? Mit várunk a karácsonytól?
Kellemes érzést? Nyugalmat a rohanás közepette? Néhány ajándékot? De ki
adhat értékesebbet, mint Isten, aki Fiát adja nekünk?
Talán félre kellene tennünk vágyainkat és elvárasainkat, s engedni hogy
Isten megajándékozzon minket. Azzal, amivel ő akar. Azzal, Akivel ő akar.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

________________________________
\
Aktuális:
Tájékoztató a Magyar Katolikus Rádió középhullámú vételi lehetőségének
megszűnéséről
"Sajnálattal kell közölnünk, hogy 2011. január 16-án megszűnik rádiónk
középhullámú műsorszolgáltatási jogosultsága. Ezt követően a rádió adása nem
lesz fogható a 810kHz-es és az 1341kHz-es frekvencián.
Bízunk abban, hogy az általunk pályázott URH frekvenciákról, illetve vételi
lehetőségekről mielőbb döntés születik, melyről haladéktalanul tájékoztatjuk
hallgatóinkat.
Műsoraink ebben az átmeneti időszakban is elérhetők interneten és kábel-tv
hálózatokon, továbbá műholdon keresztül.
Kérjük azokat a kedves Hallgatóinkat, akiknek kábel-tv szolgáltatója még nem
vette fel műsorkínálatába rádiónkat, hogy mielőbb keressék fel
szolgáltatójukat és jelentsék be igényüket a Magyar Katolikus Rádió
műsorainak vételére"
Bővebben: www.katolikusradio.hu
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 15., szerda

[Evangelium] 2010-12-15

2010. december 15. - Szerda

Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a
kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást
várjunk?"
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és
kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és
betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig
visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit
láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások
megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig
hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem."
Lk 7,19-23


Elmélkedés:
Keresztelő János tanítványai kérdezik ezt Jézustól mesterük kérésére. Az
adventi időben most mi is megkérdezzük: Jézus-e a megígért Megváltó vagy
mást várjunk? Jézus-e az Üdvözítő vagy mást kell várnunk? Jézus személyében
teljesednek-e be az ígéretek vagy tovább kell várnunk?
A választ az Evangélium pontosan megadja. Az Egyház története folyamán
számos tanúságtevő keresztény is válaszolta a kérdésre. Isten most a mi
személyes válaszunkra, a mi hitvallásunkra vár. Nem várakozhatunk örökké,
mert nem a várakozás a cél, hanem a megérkezés. Amikor Isten Fiához
érkezünk, jó volna megfogalmazni saját hitvallásunkat. De vajon hiszem-e
teljes szívemből, hogy Jézus az én megváltóm és Üdvözítőm? Milyen nagy
boldogság a szentestén kimondani: Jézusom, terád vártam!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó örök Ige, Isten és Mária Fia, újítsd meg a lelkek rejtekében születésed
csodáját! Megváltott fiaidat öltöztesd halhatatlanságba, gyújts bennük
szeretetet, egyesítsd valamennyit titokzatos Tested kötelékeivel, hogy
eljöveteled meghozza a biztos békét, az egyesek és a népek közötti testvéri
összefogást! Ámen.
Boldog XXIII. János pápa

________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim az e-vangélium listán!
Szeretettel ajánlom evangelizációs munkám gyümölcsét, plébániánk ifjúsági
kórusának karácsonyi CD lemezeit, a Téren és időn át Betlehembe és az Advent
legszebb ajándéka című albumokat.
Letölthető szövegek, kották, belehallgatási lehetőség és további lemezek
itt: http://zalalovo.plebania.hu/szent_veronika_korus/dalszovegek
A lemezeket most postaköltség nélkül lehet kapni (2000 Ft/db). A
kedvezményes karácsonyi ajánlat kizárólag a készlet erejéig és a 2010.
december 17. péntek éjfélig elküldött rendelésekre vonatkozik.
Megrendeléshez a kért lemez(ek) címét, a pontos postacímet irányítószámmal
és a megrendelő nevét kell elküldeni nekem a zalalovo@gmail.com címre.
Köszönöm, hogy ezzel is támogatjátok az evangelizációt!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 14., kedd

[Evangelium] 2010-12-14

2010. december 14. - Kedd

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a
véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt
hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!" A fiú azt válaszolta:
„Nincs kedvem!", de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és
annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!", menni azonban nem ment.
Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?" Azt felelték: „Az
első."
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők
megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az
igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők
viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek
jobb belátásra, hogy higgyetek neki!"
Mt 21,28-32


Elmélkedés:
Máté evangéliumában Jézus egy példabeszédet mond az apáról, aki fiaitól
segítséget kér. Az egyik szóban igent mond, de mégsem megy, a másiknak ugyan
pillanatnyilag nincs kedve dolgozni, de később mégis megteszi, amit kérnek
tőle. Egyértelmű, hogy a kimondott szó kevésnek bizonyul, és a tettek
mutatják meg, hogy ki tesz eleget az apa kívánságának.
Vallási életünkben állandóan arra kell törekednünk, hogy teljesítsük az Atya
akaratát. Hitvallásunkat ne csupán szavakkal fejezzük ki, hanem tetteink is
tükrözzék hitünket. Jézus egész élete erről szólt. Az Atya akaratából öltött
emberi testet, vállalta a szenvedést és a kereszthalált. Szavai és tettei
egységet alkottak. Azt tette, amit hirdetett. A karácsonykor megszülető
Jézus legyen az Atya iránti engedelmességünk példája!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet,
Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc

________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim az e-vangélium listán!
Szeretettel ajánlom evangelizációs munkám gyümölcsét, plébániánk ifjúsági
kórusának karácsonyi CD lemezeit, a Téren és időn át Betlehembe és az Advent
legszebb ajándéka című albumokat.
Letölthető szövegek, kották, belehallgatási lehetőség és további lemezek
itt: http://zalalovo.plebania.hu/szent_veronika_korus/dalszovegek
A lemezeket most postaköltség nélkül lehet kapni (2000 Ft/db). A
kedvezményes karácsonyi ajánlat kizárólag a készlet erejéig és a 2010.
december 17. péntek éjfélig elküldött rendelésekre vonatkozik.
Megrendeléshez a kért lemez(ek) címét, a pontos postacímet irányítószámmal
és a megrendelő nevét kell elküldeni nekem a zalalovo@gmail.com címre.
Köszönöm, hogy ezzel is támogatjátok az evangelizációt!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum