[Napi e-vangelium] 2017-05-06

2017. május 6. - Szombat

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt,
tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták:
"Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai
méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: "Ez megbotránkoztat
titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol
azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A
szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek,
akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem
hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta:
"Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg
nem adja neki." Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és
többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el
akartok menni?" Simon Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez menjünk?
Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az
Isten Szentje."
Jn 6,60-69
Elmélkedés:
Az elmúlt napok során Jézus eucharisztikus beszédét olvastuk az
evangéliumban, amely beszédben kijelentette, hogy saját testét élő
kenyérként adja az embereknek, s ez az örök életet biztosítja azoknak,
akik hisznek benne és táplálkoznak belőle. A beszéd több eleme
újdonságként hatott a hallgatóság számára. Ezen újdonságok megértésének
előfeltétele az, hogy az ember elfogadja Jézust a mennyei Atya
küldöttének és az üdvösség egyedüli közvetítőjének. A beszéd e
szempontból döntés elé állította a hallgatóságot, sokan nem is akarják
azt tovább hallgatni, ezért eltávoznak. Érdekes, hogy nem azoknak a
távozásáról van szó, akik Jézus ellenfeleiként tűntek fel korábban,
hanem az Úr tanítványairól. János evangélista nem a tizenkét apostolra
gondol, hanem a tanítványok egy szélesebb körére, akik közül többen
eltávoznak.
Távozásukon Jézus nem lepődik meg és nem vált ki belőle semmiféle
csalódást. János evangéliumának Jézus-képéhez hozzátartozik, hogy az Úr
jól ismeri az embereket, belelát lelkük mélyébe, rögtön felismeri
szívük szándékát. Nem várja azt, hogy mindenki megértse szavait és azt
sem, hogy mindenki elfogadja azokat. Az egykori tanítványokhoz
hasonlóan mi is döntéshelyzetbe kerülünk. Ha nem is értjük meg rögtön
mindazt, amit az Úr tanít, azért tartsunk ki mellette! Erősítsen ebben
minket Péter apostol hitvallása, miszerint Jézus valóban az örök élet
igéit hirdeti nekünk.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden
nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül
megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem
cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok
arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden
emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó
szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből
mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170506.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-05-05

2017. május 5. â€" Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita
támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” â€"
kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha
nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az Å' vérét, nem lesz
élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak
örök élete van, és én feltámasztom Å't az utolsó napon. Az én testem
valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és
issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom Å't az
utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban
ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad
és én Å'benne. Amint engem az élÅ' Atya küldött, és én az Atya által
élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennybÅ'l
alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki
ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi
zsinagógában.
Jn 6,52-59
Elmélkedés:
Az oltáriszentség egyesíti az eget és a földet, Istent és az embert. Az
Oltáriszentség magába foglalja az egész teremtést és az ember
újjáteremtésének a forrása. Jézus Krisztus, az Isten Fia azért lett
emberré, hogy helyreállítsa a teremtés eredeti rendjét, és lehetÅ'séget
adjon az embernek a lelki újjászületésre, hogy olyan emberré váljunk,
amilyennek bennünket a teremtÅ' Isten elképzelt. Isten Fia azért válik
újra és újra jelenvalóvá az Oltáriszentségben, hogy nekünk adja
önmagát, mint a megújulás, az újjászületés forrását.
Az eucharisztikus beszéd egykori hallgatói még semmit sem érthettek
ebbÅ'l, mert még nem történt meg az Úr utolsó vacsorája, szenvedése,
kereszthalála és feltámadása. Ezért kérdezik, hitetlenkedve és
csodálkozva: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Nem ismerik
még az Oltáriszentség titkát. Nem tudhatják még, hogy az Úr által adott
élÅ' kenyér az Egyház közösségének és a Krisztusban hívÅ'knek a
legdrágább kincse.
Az utolsó vacsorán Krisztus önmagát adta az apostoloknak. De
rendelkezésének megfelelÅ'en nem egy múltbeli esemény ez, hanem
szüntelenül megismétlÅ'dÅ' áldozat. Az Oltáriszentség által oly módon
részesedhetünk Krisztus áldozatából, mintha mi magunk is ott lettünk
volna az apostolokkal az utolsó vacsora termében az Eucharisztia
alapításakor. Minden szentmisében, amikor megáldozunk, gondoljunk erre!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig
szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az
élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek,
hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170505.mp3

[Napi e-vangelium] 2017-05-04

2017. május 4. – Csütörtök

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem
jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai
lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem
mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az
Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete
van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és
mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e
kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a
világ életéért."
Jn 6,44-51

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítás után, tehát azt követően, hogy az emberek
jóllaktak a Jézus által adott földi kenyérrel, az Úr az élet kenyeréről
tanít. Mondanivalójának megértéséhez a kenyérszaporítással kapcsolatban
nem a csodára kell összpontosítanunk, azaz nem arra a mozzanatra, hogy
miként válik a kevés táplálékból annyira sok, hogy több ezer ember
jóllakhat belőle, hanem arra a tényre, hogy Jézus ad kenyeret az éhező
embereknek. A mai evangéliumban ugyanis a beszédnek ahhoz a részéhez
érünk, amikor a mi Urunk világosan kimondja, hogy az általa adott kenyér
az ő teste. Ezzel az Eucharisztia titkára akarja előkészíteni tanítványait
és az embereket. Arra a titokra, amit az utolsó vacsorán tesz, amikor a
kenyeret és bort saját testévé és vérévé változtatva adja oda az
apostoloknak. Ez a csoda ismétlődik meg minden szentmisében. A kenyér
Krisztus testévé, a bor az ő vérévé változik át, majd a pap rámutat, és
ezt mondja: „Íme hitünk szent titka." Ennek a titoknak válunk részeseivé,
amikor a szentáldozáskor Krisztus szent testét, az Eucharisztiát magunkhoz
vesszük.
Elfogadom-e hittel, hogy Krisztus valóságosan jelen van az
Eucharisztiában? Élek-e a szentáldozás lehetőségével, hogy az Úr Jézus
bennem éljen? A kenyér, amelyet ad, az ő teste a világ életéért és értem.
Uram, add nekem magadat az örök élet kenyerében!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
igaz hitedben és annak megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod szavát!
Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának
hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket
vigyünk végbe.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170504.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-05-03

2017. május 3. – Szerda

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere.
Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya
nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért
jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak
akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy
semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az
utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz
benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon."
Jn 6,35-40

Elmélkedés:

A keresztény élet Istennel egyesült élet. Ha nem erre, azaz az Istennel
való egyesülésre törekednénk vallási cselekedeteinkkel és nem ez a vágy
vezetne bennünket, akkor alapvetően félreértenénk a vallásosság lényegét.
Az Istennel való élet a keresztséggel kezdődik, és folyamatosan megújul az
Oltáriszentségben való részesedés által. Ennek fényében érdemes olvasnunk
és értelmeznünk Jézus kijelentését a mai evangéliumban: „Én vagyok az élet
kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem
szomjazik soha." Azért állíthatjuk, hogy az Oltáriszentség által állandóan
megújul és erősödik a kapcsolatunk Krisztussal, mert nem egyoldalú
közeledésről, hanem kölcsönös önátadásról van szó. Egyrészt mi vesszük
magunkhoz Krisztust, az ő testét az átváltoztatott kenyérben, másrészt ő
is magához vesz, önmagához kapcsol minket.
Itt értjük meg az Egyház küldetését, azt, hogy miért bízta az
Oltáriszentséget Krisztus közösségére, az Egyházra. Az evangelizációnak és
a szentségek kiszolgáltatásának az a célja, hogy az emberek egyesüljenek
Krisztussal. Mindannyian személyes, kegyelmi ajándékként kapjuk Krisztus
testét, ugyanakkor ez az ajándék egyesít minket egymással és az Egyház
közösségével is. Jó nekünk az Úrnál lennünk, keblére hajolnunk és vele
időznünk egy szentséglátogatás vagy szentségimádás alkalmával, de lelkünk
számára még gyümölcsözőbb a vele való egyesülés a szentáldozásban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Eljöttem hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat,
hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid
beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek
szükségük van rám.
Boldog Kalkuttai Teréz

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170503.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-05-02

2017. május 2. – Kedd

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk
neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás
mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt: „Bizony,
bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
és életet ad a világnak." „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a
kenyeret!" Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám
jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
Jn 6,30-35

Elmélkedés:

Én vagyok az élet kenyere – tanítja Jézus. Az Oltáriszentség nem csupán
Krisztus halálának misztériumát, titkát jeleníti meg, hanem feltámadásának
titkát is. A feltámadt Krisztus az élet kenyere, az élő Krisztus az örök
élet kenyere. De ez nem csak általánosságban igaz. Keresztény életünkben
előrehaladván és a lelki fejlődés útján el kell jutnunk arra a szintre,
amikor ugyanezt személyes formában is megvalljuk: Krisztus a mi életünk
kenyere, ő az én örök életem. Akarok-e Krisztusból élni? Szeretném-e, hogy
szüntelenül bennem éljen? Az Úr aligha adhatott volna nagyobb ajándékot
önmagánál.
Az önmegvalósítás fontosságát hirdető korunkban az Eucharisztia, a benne
jelenlévő Krisztus arra figyelmeztet minket, hogy személyiségem
kibontakoztatásának van egy magasabb szintje, tudniillik az, amikor
meghalok önmagam számára és Krisztusnak élek. Alázat és önátadás nélkül ez
nem lehetséges. Szent Pál apostol így foglalja ezt össze: „Élek, de már
nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20). Jézus, az örök élet
kenyere, mindenekelőtt az Oltáriszentség által szeretne bennem élni! Ezért
válik jelenvalóvá a szentmisében, ezért történik meg az átváltozás
csodája, azaz változik át a kenyér az ő testévé, a bor az ő vérévé. Minden
nap önmagát adja nekem, hogy Isten után vágyakozó és a vele egyesülni
vágyó lelkem szomjúságát oltsa.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentlélek Isten! Te akkor is bennem és velem voltál, amikor nem is tudtam
rólad. Te akkor is mellettem álltál, amikor azt hittem, mindenki
elhagyott. Te akkor is bennem imádkoztál, amikor nem tudtam szólásra
nyitni ajkamat. Jöjj, töltsd el szomjazó lelkem a te igazságod
teljességével, és így vezess el a teljes szabadságra, mert ahol az Úr
Lelke, ott a szabadság.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170502.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-05-01

2017. május 1. – Hétfő, Szent József, a munkás

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van
ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem
Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És
nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?"
És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik
kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában." Hitetlenségük
miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés:

Szent Józsefnek, a munkás élet eszményképének ünnepén arra az emberre
emlékezünk, aki munkájával gondoskodott a Szent Családról. A Szentírás
meglehetősen szűkszavúan beszél személyéről, mindössze a Jézus
gyermekkorával foglalkozó részekben tűnik fel, és a későbbiekben is kevés
helyen történik rá utalás. Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy
mindennapi munkája szeretetének kifejezése volt Jézus és Szűz Mária iránt.
Élete arra példa, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy
valaki az Úr hiteles követője legyen és Istennek tetsző, igaz életet
éljen. Egyszerű és hiteles életével, valamint szorgalmas munkájával
szentelte meg mindennapjait s vált egyre tökéletesebbé Isten előtt.
A keresztény tanítás szerint az ember a munkájával bekapcsolódik a teremtő
Isten munkájába. Ezt sokan nem látják be, ezért a munkát tehernek
tekintik, és kényszerből, csupán a megélhetés biztosítása érdekében
végzik. Mások a kétkezi vagy szellemi munka helyett inkább ügyeskedéssel
és mások becsapásával igyekeznek nagy vagyont szerezni, s aztán
felelőtlenül élvezik az általa nyújtott előnyt és kényelmet. Jó volna
megtalálni a munka becsületét és értékét! Munkánkat tekintsük szolgálatnak
és végezzük lehetőleg alázattal! Dolgozzunk annak tudatában, hogy szebbé
tehetjük az Isten által teremtett és ránk bízott világot!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk
meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és
irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket.
Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget
adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki
megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb
bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az
engedelmesség útján!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170501.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

[Napi e-vangelium] 2017-04-30

2017. április 30. – Húsvét 3. vasárnapja

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

Megtört kenyér az asztalon
Az emmauszi tanítványok történetét érdemes összekapcsolnunk a múlt
vasárnapi evangéliummal, Tamás apostol esetével, akinek Jézus a
következőket mondta: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok,
akik nem láttak, és mégis hisznek!" Szent Lukács evangélista soha nem
látta Jézust, nem találkozott sem a földön járó, sem a feltámadt Úrral,
mégis azt szeretné tanítani a két emmauszi tanítvány esetével, hogy
találkozhatunk a Feltámadottal és eljuthatunk a hitre.
A világhírű festő, Rembrandt számos bibliai témájú alkotása közül több
festménye is az emmauszi tanítványok történetét dolgozza fel, hol az
Emmausz felé tartó tanítványokat, akikhez Jézus útközben csatlakozik, hol
a vendéget házukba éppen behívó embereket. Legkedveltebb jelenete pedig a
kenyértörés pillanata. Egyik ilyen művén Jézus éppen megtöri a kenyeret,
ezt látva az egyik tanítvány kezét csodálkozva maga elé emeli, a másik
megkapaszkodik az asztalban, így figyelik Jézus cselekedetét. A festményen
a háttérben szerepel még egy fiú, talán egy szolga, aki tálcán hozza
számukra a sült halat, de ő üres tekintettel, teljesen értetlenül néz az
asztalnál ülőkre, semmit sem ért a látottakból. Egy másik művén, egy
nagyon figyelemreméltó vázlatrajzán Rembrandt Jézus eltűnésének pillanatát
próbálja megragadni a kenyértörést követően. Persze, ami éppen eltűnik és
nem látható, azt meglehetősen nehéz ábrázolni, lefesteni. Ezen a képen
arról a helyről, ahol Jézus ült az asztalnál, nagy fényesség, világosság
árad és megvilágítja a két személyt.
E művészi ábrázolások segítenek minket az események megértésében. Látható,
hogy a művészek valóban sokat gondolkodtak, elmélkedtek az evangéliumi
jeleneteken és hittel közelítettek ahhoz. Nekünk is érdemes elmélkednünk a
leírások egy-egy elemén, részletén, amelyek sajátos üzeneteket hordoznak.
Az emmauszi történetben a következőt mondják a tanítványok a hozzájuk
csatlakozó ismeretlennek: Jézus nagy hatású próféta volt, akit halálra
ítéltek és keresztre feszítettek. „Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja
meg Izraelt." Múlt időben beszélnek: mi azt reméltük. Most már nem
remélnek, reményük meghalt, mert úgy gondolják, hogy az Úr halálával
minden véget ért. Végtelenül csalódott és reményvesztett emberek ezek a
tanítványok. Egy halott ember már nem tud csodát tenni, egy halott
személytől már nem lehet megváltást várni. Emlékszünk még húsvéti
elmélkedésünk üzenetére? A feltámadt Krisztus a mi reményünk! Ennek
igazságát tapasztalják meg az emmauszi tanítványok is. Amikor felismerik
az Urat a kenyértörésben, akkor egyetlen pillanat alatt újjáéled bennük a
remény. Ettől kezdve már nyoma sincs a csalódottságnak, az elkeseredésnek,
hanem nagy lelkesedéssel azonnal visszaindulnak Jeruzsálembe az
apostolokhoz, hogy elmondják nekik a velük történteket.
Szent Lukács leírása ugyan nem tesz róla említést, de minden bizonnyal az
Úr eltűnését követően az általa megtört kenyér ott maradt az asztalon. A
feltámadt Krisztus láthatatlan marad testi szemünk számára, de a hit által
felismerhető. És bár ő eltűnik, rejtőzködik, láthatatlanul van jelen,
mégis itt marad számunkra minden szentmisében az oltár asztalán a megtört
kenyérben. Ismerjük fel jelenlétét!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te betértél a két emmauszi tanítvány házába és
szemük láttára megtörted a kenyeret. Cselekedeted fordulópontot jelentett
a számukra, rögtön felismertek téged és azonnal visszaindultak
Jeruzsálembe. Csalódottan jöttek, de most lelkesen mennek vissza.
Kételkedve jöttek, de most már hit ébredt bennük. Nem értették
hivatásukat, de most már tudják, hogy ők is a te feltámadásod tanúi és
hirdetői. A veled való találkozás arra indítja őket, hogy visszatérjenek
és elmondják a közösség többi tagjának élményüket. Bátoríts minket és adj
nekünk erőt, hogy feltámadásod tanúi és örömhíred hirdetői legyünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170430.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/