Napi Evangélium: 2007. december 16.

2007. december 22., szombat

[Evangelium] 2007-12-22

2007. december 22. - Szombat

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
"Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés:

Isten meghallgatta Hanna kérését és teljesítette vágyát, hogy gyermeke
szülessen. Hanna örömmel fogadta és Isten ajándékának tekintette
gyermekét, Sámuelt, akiből később nagy próféta lett. Az édesanya tudta,
hogy a Mindenható jóságának és szeretetének köszönhető, hogy gyermeke
született, ezért hálából felajánlotta a fiút Isten szolgálatára. Mindez
előképe Jézus születésének. A Gyermekként világra érkező Jézus a mennyei
Atya ajándéka a megváltást váró emberiségnek. Születése az Atya
szeretetének és felénk áradó jóságának jele. Jézus pedig nem tartja meg
életét magának, hanem felajánlja azt Atyjának, így szentelvén önmagát, s
egész életét megváltásunk és üdvösségünk szolgálatára.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

________________________________

Aktuális:
Kedves listatagok!
Tamás imát imát kér kolléganőjéért, akinek állapota három kemoterápiás
kezelés után sem jó.
Egy listatag imát kér barátjáért, aki lelki problémái mellett most arról
szerzett tudomást, hogy hátgerinc műtéten kell átesnie.
Krisztofer imát kér súlyos beteg édesapjáért, édesanyjáért, hogy erősödjön
hite, valamint kedveséért és önmagáért, hogy Isten útján járjanak.
Tamás imát kér barátja, Jenő lelki üdvéért, aki 54 évesen halt meg,
alulmaradván a rákkal folytatott három éves küzdelemben.
Egy nagykanizsai házaspár kéri, hogy imádkozzunk fiukért, hogy csökkenjen
a betegesen erős szorongása és képzetei. Javuljanak az emberi kapcsolatai.
Bizalommal forduljon a társaihoz és más emberekhez, ha segítségre van
szüksége.
Mária imát kér lányaiért,akiknek az élete még nem egészen rendeződött.
Tibor egy elhunyt édesanya lelkiüdvéért kér imát.
Egy hét unokás nagymama imát kér családjáért, egészségükért és különösen
születendő nyolcadik unokájáért.
Ági kéri, hogy imádkozzunk beteg édesapjáért.
Egy örökletes betegségben szenvedő lányért kér imát Piroska, valamint
azért, hogy tudjon viszontszeretni.
Köszönöm mindenki imáit!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 21., péntek

[Evangelium] 2007-12-21

2007. december 21. - Péntek

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

A vőlegény érkezésére váró menyasszony szívét öröm tölti el. Az Egyház, s
annak tagjaiként mi magunk is ilyen örvendezéssel várjuk a Megváltó
érkezését, Jézus születését. A várakozás idejének örömét az adja meg, hogy
az ember a hamarosan bekövetkező jóra gondol. Most még nem lehet teljes az
öröme, de rövidesen elérkezik az idő, amikor végtelen öröm tölti el,
hiszen beteljesedik vágyakozása. Adventben annak örvendezünk, hogy
találkozhatunk Jézussal, a Megváltóval. Isten közeledésének és a mi
Isten-keresésünknek egyaránt a szeretet a mozgatóereje. E szeretet
vezessen minket a betlehemi Gyermek felé!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. december 20., csütörtök

[Evangelium] 2007-12-20

2007. december 20. - Csütörtök

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte
Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt
egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az
angyal belépett hozzá, és így szólt: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!" Ennek hallatára Mária
zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal
azonban folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert
íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt
nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor
megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem
ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: "A Szentlélek száll le rád, és a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled
születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Az Isten útjairól letérő ember sok esetben nem ismeri be, hogy ő hibázott.
Saját eltévelyedéséért és bűnös életéért Istenre szeretné hárítani a
felelősséget, azt állítván, hogy Isten hagyta el őt. Valójában ez éppen
fordítva van, az emberi távolodik el hűtlen módon Isten szeretetétől. Erre
is rámutat Izajás próféta szava, aki az eljövendő Messiást Emmánuelnek
nevezi, ami azt jelenti, hogy Velünk az Isten. Isten tehát nem hagyja el
az embert, hanem szüntelenül biztosítja jelenlétéről és gondoskodó
szeretetéről. E jelenlét Jézusban teljesedik be, aki emberré lesz. Jézus
megtestesülésével Isten örökre elkötelezi magát az emberiség mellett, s
biztosítékot ad, hogy mindig velünk marad.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2007. december 19., szerda

[Evangelium] 2007-12-19

2007. december 19. - Szerda

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia
papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és
Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és
feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem
született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten
éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot
teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat
szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A
tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az
áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára
Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt
hozzá: "Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged,
Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő,
és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és
részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel.
Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében
és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé
fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt
készségessé tegye a népet."
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: "Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen
már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú." Az angyal így válaszolt:
"Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy
beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél
szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz
beszélni a beteljesedés napjáig." A nép várta Zakariást, és csodálkozott,
hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott
megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett
nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége,
Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. "Így tett velem
az Úr - mondta -, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az
emberek előtt."
Lk 1,5-25

Elmélkedés:

A választott nép történetében Isten egyeseket különleges feladattal bíz
meg. Sámson különleges küldetést kap és erőt is annak megvalósításához.
Egy idegen, elnyomó néptől, a filiszteusoktól kell megszabadítania a
népet, ami részben sikerül is. Sámson születésének körülményei azt jelzik,
hogy Isten beleszól az emberiség történetébe és Ő maga küld szabadítót
választottainak. Mindez előképe Jézus születésének, amely szintén
különleges módon történt. A mennyi Atya azért küldte el Fiát, hogy
megváltsa az embereket, azaz megszabadítsa a bűn elnyomó hatalmától. Jézus
tökéletesen teljesítette küldetését. Ő a Megváltó, aki által
megtisztulhatok bűneimtől és eljuthatok az üdvösségre.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2007. december 18., kedd

[Evangelium] 2007-12-18

2007. december 18. - Kedd

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: "József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől." Mindez pedig azért történt,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz
gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt
jelenti: "Velünk az Isten." Amikor József felébredt álmából, úgy
cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Jeremiás próféta arról jövendöl, hogy az eljövendő időkben a messiás
királyként fog majd uralkodni. Szavai Jézusban a Megváltóban, a Messiásban
teljesednek be. A király kifejezést azonban mégsem alkalmazhatjuk Őrá
olyan értelemben, mint a földi királyokra, hiszen nyilvános működésének
évei alatt sosem engedte, hogy a nép földi királyként tisztelje.
Szenvedésének kezdetén, a jeruzsálemi bevonuláskor már nem utasítja
vissza, hogy királyként ünnepeljék és Pilátus előtt sem tiltakozik az
ellen, hogy ő a zsidók királya. Jézus nem földi országban akart uralkodni,
hanem Isten Országát hozta el, az általa megvalósuló Ország nem evilágból
való. Felismerem-e életem királyát a betlehemi gyermekben?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kőbe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2007. december 17., hétfő

[Evangelium] 2007-12-17

2007. december 17. - Hétfő

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák
volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és
Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb,
Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól,
Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám,
Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám,
Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás,
Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak
pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek
Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór,
Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár,
Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje
Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni
fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is
tizennégy nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés:

A fejedelemként uralkodó és a népeket engedelmességre bíró Eljövendőről
beszél a halálára készülő Jákob fiainak. Szavait a Júda törzséből és Dávid
házából származó Jézusra vonatkoztatjuk, aki az idők teljességében
elérkezvén megvalósította Isten Országát és uralmát a földön. Érdemes itt
odafigyelnünk az engedelmesség gondolatára. A bűn ugyanis az Istennel
szembeni engedetlenség, a vele való szembeszegülés. Az engedelmességet
elutasító ember Isten ellen lázad és semmibe veszi üdvözítő szándékát. Az
engedetlenséggel, azaz a bűnnel mindent elveszíthetünk, legfőképpen az
üdvösséget. Krisztusnak az Atya iránti engedelmességéből tanulva legyünk
engedelmesek, hogy elnyerjük az üdvösséget!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2007. december 16., vasárnap

[Evangelium] 2007-12-16

2007. december 16. - Advent 3. vasárnapja

Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről
hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: "Te vagy-e
az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?" Jézus így válaszolt
nekik: "Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és
hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a
szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik
meg bennem!"
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: "Mit
akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett
nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert
lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy
miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még
prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt,
hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb
Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek
országában.
Mt 11,2-11

Elmélkedés:

Várakozás
"A helyes önismeret nem gőgre és nagyravágyásra serkent, hanem Isten
előtti alázatra. Az isteni Kisded is ilyen alázatosan jött el karácsony
titokteli éjjelén. Az Ő követésére tanít ádventi önismeretünk. Saját
nyomorúságunkat mélyen átérezve borulunk le a közeledő Kisded elé azzal az
alázatos kéréssel, hogy amint a mai evangéliumban Keresztelő Jánost
megdicsérte, úgy dicsérje meg helyes önismeretből fakadó igaz alázatunkat
a mennyei Atya előtt". Ezekkel a mondatokkal fejezte volna be kereken 50
esztendővel ezelőtt, advent 3. vasárnapján prédikációját Brenner János
rábakethelyi káplán. Előző este gondosan megírta ugyan a beszédet, ahogyan
minden prédikációjára komolyan felkészült és lejegyezte azokat, de ezt az
utolsó beszédet már nem volt lehetősége elmondani. Vasárnap reggel a
szentgotthárd-rábakethelyi templomban a hívek hiába várták a 26 esztendős
fiatal papot. Várták, de ő nem érkezett meg. Hamarosan megérkezett viszont
a szomorú hír, hogy papjukat az éjszaka folyamán azzal az ürüggyel, hogy
egy súlyos beteghez kell mennie a szomszédos Zsida faluba, kicsalták a
plébániáról és meggyilkolták.

Az advent a várakozás ideje, amikoris Jézus születésének ünnepét várjuk.
Minden várakozás reményteli. Az a remény él bennünk, hogy biztosan meg fog
érkezni a személy, akit várunk, vagy biztosan be fog következi az esemény,
amit várunk. A várakozás napjaiban és óráiban egyre inkább fokozódik az
izgalom és az öröm. De nem minden várakozás teljesedik be. Előfordul, hogy
hiába várunk valakit vagy valamit. Ilyenkor aggódás, félelem, kérségbeesés
és szomorúság költözik a szívünkbe, s talán akkor vagyunk a
legszomorúbbak, amikor kiderül, hogy teljesen hiába várakozunk, s már
nincs remény arra, hogy beteljesedjen várakozásunk. Bizonyára ez az érzés
lehetett a rábakethelyi hívek szívében egykoron, amikor kiderült, hogy
buzgó lelkipásztoruk már nem fog misézni nekik többé.

De nem csak a jószándékú hívek várakoztak a papra. Néhány órával korábban
gonosz és gyilkos szándékú emberek vártak rá a Zsidára vezető út mentén.
Elrejtőztek a sötétben és várták, hogy arra jöjjön János atya, hiszen az
állítólagos beteghez ezen az úton juthatott volna el a leghamarabb. Ők nem
várakoztak hiába. A pap jött, mert hivatásának élt. Jött, mert éjnek
idején sem félt elindulni, ha beteghez vagy haldoklóhoz hívták. Jött, mert
nem tudhatta, hogy valójában kik várják. Ő azt hitte, hogy egy beteg és a
családja várja őt és Jézust az Oltáriszentségben, de beteg helyett
gyilkosok várták, akik kegyetlen módon végrehajtották szörnyű tettüket és
harminckét késszúrással végeztek vele.

A tettesek, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy felbújtóik, tehát azok,
akik a papgyilkosságot kitervelték, azt várták, hogy ezzel megtörhetik az
Egyházat, megfélemlíthetik a papságot és a híveket egyaránt. Azt várták,
hogy majd minden pap elhallgat és a templomok kiürülnek. De ezt már hiába
várták. Nem így történt. Hiába reménykedtek abban, hogy Brenner János és
több más pap meggyilkolásával térdre kényszeríthetik az Egyházat. Hiába
bíztak abban, hogy a hívekből sikerül kiölni a hitet és a vallásosságot. A
templomok nem ürültek ki. Továbbra is voltak papok, akik lelkiismeretesen
teljesítették hivatásukat és a hívek, bár valóban igen megfogyatkoztak
létszámban, továbbra is ragaszkodtak hitükhöz.

A rábakethelyi papgyilkosságot követő hetekben és években mindazok, akik
tudomást szereztek az esetről, várták, hogy megtalálják a tetteseket. A
családtagok, köztük János atya két szintén pap testvére, ugyanezt várták.
De a több évig tartó nyomozás nem hozott igazi eredményt. Ezt a
kezdetektől fogva hiábavalónak tűnő várást igen hamar felváltotta egy
másik várakozás. A hívekben ugyanis az a meggyőződés élt, hogy a fiatal
pap úgy halt meg, ahogyan az Egyház sok vértanúja. Őt is hitéért ölték
meg, miként minden vértanút. Éppen ezért a hívek várták, hogy
megkezdődhessen a boldoggá avatás egyházi eljárása, s amikor végre
1999-ben megkezdődött, ettől kezdve várták, hogy befejeződjön az
egyházmegyei szakasz és az ügy Rómába kerüljön a Szenttéavatási
Kongregációhoz. Attól kezdve, hogy ez megtörténik azt várjuk és azért
imádkozunk, hogy az Egyház hivatalosan is elismerje Brenner János
életszentségét és a boldogok között tisztelhessük őt. Erre bizonyára kell
várnunk még néhány évet, de bízunk abban, hogy ez a várakozásunk nem lesz
hiábavaló.

Addig pedig még egy másik dolgot is várunk, tudniillik azt, hogy János
atya életpéldája sok fiatalt segít hivatásának felismerésében. Olyan
fiatalokat, akik készek életüket Istennek ajándékozni, hogy Őt, az
Egyházat és a híveket szolgálják. Igen, buzgón várjuk, hogy Isten küld
olyan új papokat, akik Brenner Jánoshoz hasonlóan hivatásukért élnek és
halnak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ima Brenner János boldoggá avatásáért
Mindenható örök Isten, aki János szolgádnak megadtad a papi hivatás
kegyelmét és méltónak találtad őt a vértanúság nagy ajándékára, kérünk:
dicsőítsd meg őt egyházadban!
Hűséges és példás élete, valamint papi hivatásának szolgálatában érted
vállalt vértanú halála eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy
megerősödjünk szent hitünkben és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és
szenvedést a Te Országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

2007. december 22., szombat

2007. december 21., péntek

2007. december 20., csütörtök

2007. december 19., szerda

2007. december 18., kedd

2007. december 17., hétfő

2007. december 16., vasárnap

Blogarchívum