[Evangelium] 2009-05-02

2009. május 2. - Szombat

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt,
tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: "Kemény
beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai
méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: "Ez megbotránkoztat
titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol
azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A
szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek
benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: "Ezért mondtam
nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki."
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak
vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon
Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad
vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69

Elmélkedés:

Az élet kenyeréről mondott beszéd vízválasztó volt, melynek hatására
egyesek elhagyják Jézus. Nem arról van szó, hogy a hallgatóság nagyobb
tömegéből némelyek elfordulnak tőle, hanem arról, hogy olyan tanítványok,
akik korábban hittek benne, most mégsem tudják hittel fogadni a most
hallottakat. Valószínűleg nem is értik pontosan, hogy mit takar Jézus azon
kijelentése, hogy ő az élet kenyere.
Az elutasításokkal szemben János evangélista Péter apostol példáját
állítja elénk. Talán ő maga sem a többi apostol sem értették mesterük
beszédét, mégis vele maradnak. Nem távoznak, mert felismerik, hogy Jézus
szavai igazak, s tanítása az örök élet felé irányít.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szeretett Jézusom imádásra méltó Arca!
Imádlak és szeretlek Téged lelkem minden erejével.
Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!
Ne vess el engem színed elől! Minden Általad történjék bennem,
Érted ó Jézusom, a Te dicsőségedre, Irántad való szeretetből.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-05-01

2009. május 1. - Szent József, a munkás

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: "Honnan van
ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem
Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És
nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?"
És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: "Sehol sem becsülik
kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában." Hitetlenségük
miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés:

A becsületesen és lelkiismeretesen végzett munka az embert Isten felé
viszi közelebb. Sokan persze azt gondolják, hogy ügyeskedéssel és
gazemberséggel is lehet pénzt szerezni, sőt, sokszor könnyebben és többet,
mint munkával, de az ilyen emberek talán nem is akarnak közelebb kerülni
Istenhez. A becsülettel végzett munka ugyanakkor biztosítja a család
fenntartását és kifejezi a család iránti szeretetet. Szent József napján
hasznos arra is gondolnunk, hogy a munkára való hivatkozással nem
szeghetjük meg vallási kötelességeinket. Az a munka, amelyik
megakadályozza az embert vallásának gyakorlásában, például azért mert
vasárnap van, s emiatt eltávolít Istentől, legfeljebb embertelen
kényszermunkának tekinthető. Szent Józsefnek, a munkások védőszentjének
napján együttérzéssel gondoljunk azokra, akik az elmúlt hónapokban
veszítették el állásukat, s imádkozzunk értük, hgy mihamarabb munkához
jussanak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között első, aki
fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg
nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve ő legyen
lelkem jegyese.
Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más jegyesem, mint ő, és
mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül őrizzem meg
magam, egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
Sziénai Szent Katalin
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-04-30

2009. április 30. - Csütörtök

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: "Senki sem
jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: "Mindnyájan Isten tanítványai
lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem
mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az
Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete
van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és
mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e
kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a
világ életéért."
Jn 6,44-51

Elmélkedés:

Nem véletlen, hogy a szentmise lényegi részét, az átváltoztatást követően
hitünk szent titkának nevezzük az Oltáriszentséget. Titokzatos már maga a
történés is, amikor a miséző szavára a kenyér az Úr testévé, a bor az ő
vérévé változik át, de titokzatos a mi Urunk jelenléte is az átváltozott
kenyérben és borban. Mindezt csak hittel tudjuk elfogadni, az emberi ész
és értelem ugyanis korlátokba ütközik. Az átváltoztatásban az Egyház több
évszázados hite fogalmazódik meg, amely magába foglalja az én személyes
meggyőződésemet is arról, hogy Krisztus valóságosan jelen van az
Oltáriszentségben. Krisztusnak a szentmisében jelenvalóvá váló áldozata
arra irányul, hogy a szentáldozás által bensőséges kapcsolat jöjjön létre
az Úr és a hívő ember között. S itt külön hangsúlya van a "hívő" szónak,
hiszen e kapcsolat csak akkor jöhet létre, ha valaki hittel fogadja az
Oltáriszentségben jelen lévő Jézust. A kenyérben önmagát adja nekünk a mi
Urunk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hálát adunk neked, Atyánknak,
az életért és az ismeretért,
amelyet nekünk, szolgáidnak
Krisztus által kinyilatkoztattál;
dicsőség legyen neked mindörökké!
Ókeresztény ima
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-04-29

2009. április 29. - Szerda, Sienai Szent Katalin szűz és egyháztanító,
Európa társvédőszentje

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől,
és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked!
Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és
terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat,
és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat
talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30

Elmélkedés:

Jézusnak a mai evangéliumi részben elhangzó szavaihoz a megértés kulcsa
az, hogy különbözik az evilági bölcsesség és az Isten szerinti bölcsesség.
Az előbbi inkább az ember természetes tudását jelenti, az utóbbi azt az
igazi bölcsességet, amely Isten ajándéka. Ebben azért részesül az ember,
hogy az igazságot és a legfőbb igazságot, Istent keresse. Ezt a
bölcsességet nem képes senki csupán emberi erőfeszítéssel megszerezni,
hanem csak azok részesedhetnek belőle, akiknek Isten kinyilatkoztatja
magát. Miközben cselekedeteinket állandóan az isteni bölcsességhez
igazítjuk, állandóan érjük ezt az adományt az Istentől.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre,
fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak
neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy.
Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden
időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy
velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-04-28

2009. április 28. - Kedd

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
hozzá a tömegből: "Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk
neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás
mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt: "Bizony,
bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
és életet ad a világnak." "Uram - kiáltották -, add nekünk mindig ezt a
kenyeret!" Jézus így válaszolt: "Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám
jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
Jn 6,30-35

Elmélkedés:

Az ószövetségi nép számára meghatározó élmény lehetett, amikor a pusztai
vándorlás idején manna-kenyeret kaptak az égből. E naponta ismétlődő csoda
megerősítette bennük, hogy Isten gondoskodik számukra a mindennapi
eledelről, mint az életben maradás legalapvetőbb feltételéről. A
csodálatos kenyérszaporítások alkalmával jogosan gondolhatták a csoda
részesei, hogy Jézus megismételte az egykori manna-csodát, ezzel is
jelezvén isteni hatalmát. A kenyerek megszaporítása ugyanakkor alkalmat ad
az Úrnak arra, hogy a testi eledelről a lelki eledelre irányítsa az
emberek figyelmét, amely az örök élet feltétele. A hallgatóságban inkább a
földi kenyér utáni vágy ébred fel. A testi táplálék mellett vágyakozzunk
mindig a Jézus által adott lelki ételre is!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, látva önnön nyomorúságunkat, és remélve a gyógyulás ígéretében,
azonnal válaszolunk: Itt vagyunk, mert Te vagy a mi Urunk, Istenünk!
Hívtál, s mi válaszoltunk: itt vagyunk! Tettekkel fogjuk bizonyítani, hogy
a tieid vagyunk, és senki másnak nem vetjük alá magunkat, csak neked, és
ezt mondjuk: te vagy, Uram, a mi Istenünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-04-27

2009. április 27. - Hétfő

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján
maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy
Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül
hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az
Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy
megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték
tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" "Bizony, bizony, mondom nektek - felelte
Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert
ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia
adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle: "Mit
tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" "Istennek az tetszik -
válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."
Jn 6,22-29

Elmélkedés:

A kenyérszaporítás csodája érdekes reakciót vált ki az emberekből. Nem
egyszerűen azokból, akik esetleg hallottak róla, hanem azokból, akik aktív
részesei voltak a csodának és ehettek a Jézus által adott ételből. Az
emberek keresni kezdik azt a személyt, aki nekik a kenyeret adta.
Ugyanakkor rávilágít arra, hogy a lelki éhség nagyobb az emberben a
testinél. Az ő küldetése éppen az, hogy olyan kenyeret adjon, amely a
lelki éhségünket csillapítja és az örök élet felé irányít minket. Az örök
élet eledelét az Oltáriszentségben ismerhetjük fel, amely szentség
megvalósítja a lelki kapcsolatot az Úr és Egyháza, Jézus és miköztünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amint tebenned bíztunk!
Áldott vagy te, Urunk, taníts meg minket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Uralkodó, oktass bennünket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Szent, világosíts meg minket a te igazságaiddal!
Uram, a te kegyelmed örök, kezeid munkáit meg ne vesd!
Téged illet a dicséret, téged illet az ének.
Téged illet a dicsőség, Atya, és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és
örökkön-örökké.

________________________________

Aktuális:
Kedves Barátaim!
Ezen a héten elérjük a 18 ezres számot a listatagok tekintetében. Ezen
alkalomból 2 ajándékkönyv várja a lista mostani tagjait. A szerző
felajánlásaként Kovácsné Faltin Erzsébet: A királyné című, Boldog
Gizelláról szóló könyve a nyeremény. Ezúton is köszönöm a felajánlást. Az
egyiket az a személy kapja, aki a 18 ezredik listatagnak ajánlja a
feliratkozást, a másikat pedig az, aki egy ugyanezen a napon feliratkozó
véletlenül választott személynek ajánlja az e-vangélium listát. Remélem,
hogy mindketten eláruljál majd.
Köszönöm, hogy lelkesen terjesztitek az e-vangéliumot!
Készül már a Zalalövői Plébánia honlapja, még néhány nap türelmet kérek.
Letölthető lesz majd az összes bibliaóra vázlata, amelyet tartottam, a
kiadott CD-k dalainak szövege, kottái, és mindegyikbe bele lehet majd
hallgatni. Külön oldal lesz az imakéréseknek, ahová bárki felírhatja
kérését, hogy könnyebben tudjunk egymásért és egymás szándékaira
imádkozni. És még lesz pár dolog, de ezt majd meglátjátok, addig maradjon
titok.
A múlt szombaton Hévízen voltunk ifjúsági kórusunkkal a Veszprémi
Egyházmegye Ifjúsági Kórustalálkozóján, amelyre vendégként hívtak meg
minket, s ahol saját szerzeményeinket énekeltük. A fiataljaim egyik
megdöbbenése az volt, hogy nem mindenhol természetes az, hogy a plébános
vagy a kántor segíti a kórust. Rájöttek, hogy máshol esetleg nem tudnák
azt megtenni, hogy rendszeresen énekelnek az ifjúsági miséken és lemezeket
adnak ki. Úgy tűnik, hogy több szempont miatt is hasznos az ilyen
találkozókon való részvétel. Talán egyszer a mi egyházmegyénkben is
lesznek kórustalálkozók. Köszönjük a szomszédoknak a lehetőséget!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2009-04-26

2009. április 26. - Húsvét 3. vasárnapja

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és
köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, és
miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én
vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja,
de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

Győzelem a halál és a bűn felett
Olvastam, hogy az osztrák császárokat évszázadokon keresztül a kapucinus
szerzetesek bécsi templomának kriptájában helyezték örök nyugalomra
haláluk után. A temetési szertartásnak, amelyre az egész ország
előkelőségei eljöttek, volt egy nagyon érdekes része. A temetés ideje
alatt a kripta ajtaja zárva volt, egészen addig, amíg az uralkodó
koporsóját vivő emberek oda nem érkeztek. Az udvarmester botjával
megkopogtatta az ajtót, így jelezvén, hogy a halott uralkodó bebocsátást
kér a halottak birodalmába. Ekkor az ajtó mögül az egyik kapucinus
szerzetes megkérdezte: Ki kopogtat? Az udvarmester így válaszolt: Őfelsége
az apostoli uralkodó. A hang ezt válaszolta: Nem ismerem. Rövid csend után
újra kopogtatott az udvarmester, majd ismét hallatszott a kérdés: Ki
kopogtat? Ausztria és Magyarország apostoli királya. Nem ismerem - szólt
újból a hang és az ajtó továbbra is zárva maradt. Az udvarmester
harmadszor is zörgetett, majd a kérdésre azt válaszolta, hogy a haza atyja
és az igazság védelmezője szeretne bejutni, de erre is ugyanaz a válasz
érkezett. Amikor az udvarmester utoljára kopogtatott, akkor ezt mondta:
Egy szegény bűnös kér bebocsátást. Ekkor a hang a következőt mondta:
Bejöhet!, és feltárult a kripta ajtaja. E szokás szerint temették el
évszázadokon keresztül a császárokat, jelezvén, hogy a túlvilágon senki
sem uralkodó, hanem minden ember egyforma, és Isten ítélőszéke elé csak
úgy kerülhet az ember, hogy megvallja bűnösségét. E jelképgazdag
szertartás figyelmeztet minket arra, hogy a bűnbánat elengedhetetlen
ahhoz, hogy megnyíljék számunkra az örök élet kapuja.

Húsvét harmadik vasárnapján egy újabb olyan esetről olvastunk az
evangéliumban, amikor a feltámadt Jézus megjelent tanítványainak. Lukács
evangélista leírása szerint Jézus azt a küldetést adja övéinek, hogy az ő
nevében hirdessék a megtérést és a bűnbánatot (vö.: Lk 24,47). A történet
rávilágít arra, hogy a bűnbocsánat a feltámadt Krisztus ajándéka, s ebben
az értelemben a feltámadás gyümölcse az emberiség számára. Krisztus
feltámadása azt bizonyítja, hogy az élet erősebb a halálnál. Az isteni
megbocsátás és irgalmasság azt bizonyítja, hogy a szeretet nagyobb a
bűnnél, Isten jósága nagyobb az ember vétkénél.

Annak érdekében, hogy jobban megértsük a bűnbocsánat lényegét és
jelentőségét, érdemes egy kicsit visszagondolnunk a nagypénteki és a
húsvéti eseményre. A keresztre feszített Jézus életének utolsó perceiben
azt érzi, hogy elhagyta őt az Atya. Így kiált fel: "Istenem, Istenem,
miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). S a mennyei Atya ebben a pillanatban
nem siet Jézus megmentésére, az ő közbeavatkozása majd az lesz, hogy
harmadnapra feltámasztja a Fiút a halálból. Amikor Jézus elhagyatva érzi
magát, amikor elszakítva érzi magát az Atya szeretetétől, akkor ebben az
is benne van, hogy átérzi a bűnös emberek sorsát, bár ő nem követett el
bűnt soha. A bűnös ember ugyanis nem érzi Isten szeretetének a közelségét,
hiszen a bűn magától Istentől távolítja el. Halálának pillanatában érzi át
Jézus a legjobban azt, hogy a bűnnek milyen hatalma van az ember felett. A
feltámadás az elhagyatottság, az isteni szeretettől való elszakítottság
érzését változtatja meg. A feltámadás pillanatában Jézus újra átérzi az
Atya szeretetét, aki magához öleli őt. Miként a húsvét hajnali esemény a
halál hatalma alóli felszabadulás végtelen örömét jelenti Jézus számára,
ugyanúgy kimondhatatlan lelki örömöt érzünk akkor, amikor a szentgyónásban
megszabadulunk bűneinktől, hiszen Isten irgalma eltörli azokat. A
feltámadás testi újjászületést jelent Jézus számára és egykor majd a mi
számunkra is, a bűnbocsánat pedig lelki újjászületést, lelki feltámadást
jelent a bűnbánó számára. Mindennek fényében talán már jobban értjük a
megváltás titkát: Jézus kereszthalála magában hordozta bűneinket,
feltámadása pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Jézus
azért halt meg és azért támadt fel, hogy legyőzze a bűn hatalmát az ember
felett és a bűnbocsánat ajándékozása révén helyreállítsa a
szeretetkapcsolatot Isten és az ember között.

A felolvasott evangélium szerint a krisztusi tanítványoknak a feltámadt
Jézus nevében bűnbocsánatot kell hirdetniük mindenütt a világon. Egyházunk
tehát akkor teljesíti hűséggel Krisztustól kapott küldetését, ha az egyik
legnagyobb hittitok, a feltámadás hirdetése mellett nem feledkezik meg
hirdetni a bűnbocsánatot. A keresztény hívek pedig akkor bizonyulnak az Úr
igaz tanítványainak, ha Krisztus feltámadása hittel való elfogadása
mellett elfogadják a bűnbocsánat ajándékát is az irgalmas Istentől. A
bűnbocsánat szentségében megtapasztalhatjuk, hogy emberi bűneinket egyedül
Isten megbocsátó szeretete képes legyőzni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a
szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő
keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad
mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium