[Evangelium] 2010-05-22

2010. május 22. - Szombat

Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így
felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl
vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a
vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta:
"Nem hal meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem
jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről,
és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is
cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem
tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25

Elmélkedés:

Egészen személyes vallomásról olvashatunk a mai evangéliumi szakaszban.
János evangélista saját küldetéséről és jövőjéről ír. Jézus hívta meg őt
is egykor követésére, s ő választotta szűkebb tanítványi körének tagjai
közé. Éveken át Jézussal volt, hallgatta tanítását és megtapasztalhatta
csodáit. A kereszthalált és a feltámadást követően annak élt, hogy
tanúságot tegyen arról, hogy Jézusban az isteni szeretet jelent meg és
működött az emberek javára. János Jézusról, a Megváltóról és Üdvözítőről,
a kereszten szeretetből önmagát feláldozó Fiúról, a húsvétkor feltámadó
Úrról tesz tanúságot élőszóban és az általa leírt örömhír segítségével is.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki
hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző
erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra,
hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem
tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad,
hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-05-21

2010. május 21. - Péntek

Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és
velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban
szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy
szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt
felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki:
"Legeltesd juhaimat!"
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?"
Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és
ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!"
Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom
neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová
akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni
téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy
(Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még
hozzátette: "Kövess engem!"
Jn 21,15-19

Elmélkedés:

Jézus kérdésére Péternek háromszor kell megvallania szeretetét Jézus
iránt. Ő pedig erre a szeretetre alapozva bízva meg ezt az apostolt
egyháza vezetésével. De ugyanezt a szeretetet kérdezi meg és kéri számon
Jézus mindazoktól is, akiket a papi életre és szolgálatra hív. A papi
hivatás alapja ugyanis elsősorban a Jézus iránti szeretet, amelyből aztán
a hívek iránti szeretet forrásozik. A hívek pedig nem csak a papi
szolgálatok és feladatok végzésében ismerhetik fel a lelkipásztori
szeretetet, hanem abban a tényben is, hogy a pap egész életét szeretetből
Istennek adta, hogy Isten népét szolgálhassa.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Dicsérjétek az Urat szentélyében,
dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!
Dicsérjétek hatalmas tetteiért,
dicsérjétek, mert nagysága végtelen.
Dicsérjétek őt harsonaszóval,
dicsérjétek lanttal, citerával.
Dicsérjétek dobbal és körtánccal,
dicsérjétek citerával és fuvolával.
Dicsérjétek őt zengő cimbalommal,
dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!
Minden lélek az Urat dicsérje!
150. zsoltár
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-05-20

2010. május 20. - Csütörtök

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és
én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy
te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál,
hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél
engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy
akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák
dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt
szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s
ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük
legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26

Elmélkedés:

Az egyházért és annak közösségéhez tartozókért imádkozik a mennyei Atyához
Jézus a főpapi ima következő részében. Könyörgésébe belefoglalja
mindazokat, akik az igehirdetés és a tanúságtétel hatására hinni fognak
benne. A hívek egységének és a közöttük megvalósuló szeretetnek a mintája
az a szeretet, ami az Atyát összekapcsolja a Fiúval. Sajnálatos tény, hogy
az egyház történelme során a szervezeti egység több alkalommal megsérült,
amelynek oka sok esetben a szeretet hiánya lehetett. Ez a tény mutatja meg
számunkra annak fontosságát, hogy miért kell gyakorolnunk a szeretetet más
keresztény felekezetek tagjaival is, s azt is jelzi, hogy e szeretetben
való egység nélkül nincs remény a szervezeti egységre.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mindig soknak tartjuk,
amit mi teszünk másokért;
ellenben amit mások tesznek érettünk,
azt semmibe sem vesszük.
Úgy látszik, két szívünk van:
egy lágy, gyöngéd, engedékeny - önmagunk számára,
és egy kemény, szigorú, zord - embertársaink számára.
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-05-19

2010. május 19. - Szerda

Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent
Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek
legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket
nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak
a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket
pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók,
amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el
őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a
világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az
igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a
világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19

Elmélkedés:

Főpapi imájának második részében Jézus az apostolokért imádkozik az
Atyához. Bár Jézus tudja, hogy elérkeztek földi életének utolsó órái, s
hamarosan megkezdődik szenvedése, ő mégsem magára gondol, nem magával
foglalkozik, hanem apostolaiért fohászkodik a mennyei Atyához. Az ő
feladatuk az lesz, hogy tanúságot tegyenek mesterükről. E tanúságtételre
felkészítette őket, de a kereszthalál nagy próbatételt fog számukra
jelenteni. Jézus távozását követően az apostolok a világban maradnak.
Jézust azt kéri számukra, hogy az Atya tartsa meg őket a vele való
közösségben, azaz ne szakadjanak el a rájuk váró üldözések
bekövetkeztekor. Az igazság melletti hűséges kitartás az Atya kegyelmi
segítsége nélkül lehetetlen volna.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam
azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell!. Add tudtomra azt,
amit akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod
akadálya!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-05-18

2010. május 18. - Kedd

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
"Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit
neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek
téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én
megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál,
teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel,
amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak
téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit
nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel
elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők- hiszen a tied
mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd -, és én
megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a
világban maradnak. Én most hozzád megyek."
Jn 17,1-11a

Elmélkedés:

Jézusnak utolsó vacsorán mondott főpapi imáját olvassuk a következő három
nap evangéliumában. Az imában, amely a mennyei Atyának szól, Jézus először
saját küldetéséről, mint az Atya megdicsőítéséről van beszél, ezután pedig
az apostolokért és a hívőkért imádkozik. Ez az imádság előkészíti és
bevezeti azt az áldozatot, amelyet az emberek megváltásáért a mi Urunk
nagypénteken mutatott be a kereszten. Az Atyának szóló imádság ez, ahogyan
a keresztáldozat is az Atyának szól. Jézus úgy tekint a rá váró
szenvedésre és halálra, amely küldetésének része és beteljesedése, mint az
Atya akaratára. Az Atya iránti szeretetéről tanúskodik, hogy engedelmesen
elfogadja a halált, amely egyúttal Isten dicsőségének megnyilvánulása is
lesz. Földi küldetésének teljesítéséből már csak egyetlen dolog hiányzik:
egészen odaadja életét. Az imában Jézus kifejezésre juttatja, hogy készen
áll ennek megtételére.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy
venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, nem ahogy én tenném. Bízni
abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és valóban
boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd Vele az
örök életben.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-05-17

2010. május 17. - Hétfő

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai
megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük,
hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért
hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: "Most hisztek? Eljön az
óra - már el is jött -, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban
üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
Jn 16,29-33

Elmélkedés:

Az apostolok az utolsó vacsorán lelkesen állítják, hogy megértették
Mesterük szavait és kijelentik, hogy hisznek abban, hogy Jézus az Isten
küldötte. Röviddel később azonban próbatétel elé kerül hitük, amikor a
katonák elfogják és erőszakkal elviszik Jézust. A próbatételt nem állják
ki, hiszen félelmükben elmenekülnek. Az utolsó vacsorán még együtt vannak
Jézussal, de hamarosan elhagyják őt. A magabiztos emberek bizonytalanná
válnak, hitükben megrendülnek, s nem értik a váratlan eseményeket. Jézus
húsvéti feltámadása és a vele való találkozások változtatják meg ezt a
helyzetet, s ettől kezdve már elkötelezetten lesznek a feltámadás
hirdetői.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem!
Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy
szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok.
Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el
szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-05-16

2010. május 16. - Vasárnap, Urunk mennybemenetele

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így
búcsúzott el tőlük:
"Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell
támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek
megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg
elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő
nem tölt el benneteket a magasságból."
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta
őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők
leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan
ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
Lk 24,46-53

Elmélkedés:

A menny felé
Néhány esztendővel ezelőtt egy katolikus iskolába hívtak lelkinapot
tartani a gyerekeknek. Többen is voltunk papok, s rám azt a feladatot
osztották, hogy néhány osztályban beszélgessek a gyerekkel a megadott
témáról. Nem hagyományos hittanóra volt ez, hanem egészen kötetlen
formában zajló beszélgetés, illetve játék. A gyerekek kihasználták a
lehetőséget és mindenféle érdekes kérdések záporoztak felém. Emlékszem,
hogy főleg azzal kapcsolatban tettek fel kérdéseket, hogy milyen lesz a
mennyország, hogyan fogunk oda eljutni, kik lesznek ott és mit fogunk
csinálni. A mennyországról alkotott gyermeki elképzelésekkel nem csak az
én arcomra csaltak mosolyt, hanem sokszor megnevettették velük egymást is
a diákok. Már éppen végéhez közeledett az egyik ilyen óra, amikor egy
kislány jelezte, hogy a szünetben ő még szeretne valamit kérdezni. Az
óravégi ima után a csengőszóra a tanulók kiviharzottak a folyosóra és az
udvarra, s a teremben csak az említett kislány maradt, akinek nevét
hirtelen támadt meglepődöttségem miatt elfelejtettem megkérdezni, ezért
most Eszternek nevezem őt. Az osztályfőnök a terem hátsó részéből odatolt
mellé egy kerekesszéket és segített neki átülni. Ekkor vettem csak észre,
hogy milyen komoly betegsége van Eszternek: mindkét lábára béna. Amikor
átvillant az agyamon, hogy az élet mily kemény próbára tette ezt a tízéves
kislányt, furcsa belső remegés fogott el. Féltem, hogy mit fog kérdezni.
És ő nem kímélt. Az Eszter szíve mélyéről feltörő kérdés a szívem mélyéig
hatolt: "A mennyben tudok majd járni?" Egyetlen pillanat alatt tört rám a
sírás. Hiába próbáltam volna visszatartani. Hulló könnyekkel bólogattam, s
elhaló hangon suttogtam, hogy igen, a mennyországban te is fogsz járni és
szaladni.

Ez a kis történet jutott eszembe Jézus mennybemenetelének mai ünnepe
kapcsán. Gyerekeket és felnőtteket egyaránt foglalkoztatnak a következő
kérdések: Hová távozott Jézus, amikor elment ebből a világból? Hol
található és milyen a mennyország? Mit fognak ott csinálni azok, akik
eljutnak oda? Miben különbözik a mennyországi élet a földitől?

Nehéz kérdések ezek, amelyekre abban az értelemben nem tudunk biztos
választ adni, hogy bárki is visszatért volna onnan a földi világba, s
elmondta volna nekünk, hogy milyen a menny. Keresztény hitünk, amely az
isteni kinyilatkoztatáson alapszik, azonban ad nekünk választ. Mit jelent
a mennybemenetel Jézus számára, s milyen biztató reményt jelent ez nekünk?
Emlékszünk rá, hogy Jézus Pilátus helytartó ítélőszéke előtt állva
kijelentette: "Az én országom nem ebből a világból való" (Jn 18,36). A
mennyei Atya küldötteként érkezett el emberi világunkba, itt a földön élt
és teljesítette küldetését, de feltámadását, megdicsőülését követően nem
maradhatott örökre ebben a világban, mert az ő igazi hazája, országa,
otthona nem a földi világ, hanem a mennyei. Távozásával a mennybe felhívja
figyelmünket arra, hogy a mi hazánk is mennyben van, ahogyan ezt Szent Pál
apostol tanította (vö.: Fil 3,20). Hazamenni, hazatérni mindig öröm! Csak
örömmel gondolhatunk arra, hogy Jézus visszatért a mennybe, s nem szabad
amiatt sajnálkoznunk, hogy elhagyott bennünket, magunkra hagyott minket,
hiszen ez valójában nem is igaz, mert a pünkösdkor érkező Szentlélek által
titokzatos módon velünk van. S örömmel gondoljunk arra is, hogy Jézus a
mennybe vár minket! Azt szeretné, hogy eljussunk hozzá, s örökre vele
éljünk a tökéletes boldogságban! Az új élet egészen más lesz, mint a
földi. A földi élet hiányosságait, gyengeségeit, esetlenségeit, fájdalmait
és szenvedéseit nem visszük magunkkal. Ott megkapjuk mindazt, ami
hiányzott a földön a boldogságunkhoz. Nem marad semmi abból, ami fájdalmat
okozott nekünk ezen a világon, hanem részünk lesz a tökéletes szeretetben.

Az igazi hazánk ott van és ott érezzük igazán otthon magunkat, ahol
szabadok vagyunk, ahol elfogadnak minket, s ahol szeretnek bennünket.
Mindez a földön csak részben tapasztalható meg, de a mennyben, ahová Jézus
távozott, tökéletes és teljes lesz. Érdemes mindannyiunknak törekednünk a
menny felé!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk! Te harminchárom esztendőre otthonodként fogadtad el a
földi világot, az emberek világát, a mi világunkat. Ittléted a szeretet
helyévé tette a földet, s ennek köszönhetjük, hogy mi is otthonunknak
tekinthetjük földi életünk idejére. Küldetésedet befejezvén visszatértél
igazi hazádba, az Atya közelségébe, a mennybe, s ezzel megmutattad
számunkra, hogy evilági küldetésünket követően hová vársz bennünket.
Segíts minket, hogy életünk minden percében a mennyország, az üdvösség
felé törekedjünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium