2026. november 3. – Kedd
Evangélium
Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!” A másik azt mondta: „Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!” Egy további így szólt: „Most nősültem, nem mehetek.” A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: „Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!” A szolga jelentette: „Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely.” Az úr akkor megparancsolta a szolgának: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”
Lk 14,15-24
Elmélkedés
Jézus példabeszédében egy ember nagy lakomát rendez, és sokakat meghív. A meghívottak azonban sorra mentegetőzni kezdenek. Mindenkinek megvan a maga oka, miért nem tud elmenni, de valójában egyik sem súlyos vagy elháríthatatlan. A példázat azokról szól, akik valamilyen módon hallották már Isten hívását, de a válaszuk halogatás, kifogás vagy teljes elutasítás.
A példázat drámai fordulata, hogy a gazda a meghívás visszautasítása után másokat hív meg: a szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat. Ők nem mentegetőznek, mert tudják, mit jelent a kegyelem és az ajándék.
A példázat végén elhangzó kijelentés – „senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak” – nem bosszú, hanem fájdalmas ténymegállapítás. Az Isten országába való belépést nem lehet a végtelenségig halogatni. Aki késlekedik, egyszer csak azt veszi észre, hogy már lemaradt. A meghívásban ugyanis benne rejlik a sürgetés is: most van az alkalmas idő, most kell indulni.
Hogyan válaszolok Isten hívására? Melyek azok a megszokott indokaim, amelyekkel késleltetem az indulást? Amikor éreztem, hogy Isten hívása személyesen nekem szól, örömmel indultam-e? Legyen bátorságunk elengedni azokat az elfoglaltságokat, amelyek bár fontosnak tűnnek, mégis megakadályoznak abban, hogy elfogadjuk a legfontosabbat: a meghívást a szeretet közösségébe.
© Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy nap mint nap meghívsz asztalodhoz és közösségedbe. Bocsásd meg, amikor közönyösen elutasítottalak, vagy kifogások mögé rejtőztem! Add, hogy felismerjem: nincs fontosabb, mint a veled való találkozás! Formáld szívemet készségessé, nyitottá és hálássá, hogy hívásodra igennel feleljek! Köszönöm, hogy nem adod fel, hanem újra és újra megszólítasz, mert szeretsz. Segíts, hogy egyszer majd én is helyet foglalhassak a te örök lakomádon!
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20261103.mp3
Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas
Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás
_______________________________________________ Evangélium365 https://www.evangelium365.hu/
