[Evangelium] 2010-08-14

2010. augusztus 14. - Szombat

Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék
fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt:
"Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám
jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!" Azzal rájuk tette kezét, majd
továbbindult.
Mt 19,13-15

Elmélkedés:

Jézus ráteszi kezét a gyermekekre - olvassuk az evangéliumban. Ez a
mozdulat azonban nem a csodákból jól ismert kézrátétel, amikor az
érintésre megszűnnek a betegségek. Itt egy áldásról van szó, Jézus
áldásáról, amelyben szintén nagy erő van. Missziós atyák mondják, hogy
dél-amerikai országokban szokás, hogy amikor az emberek találkoznak a
pappal az utcán, áldást kérnek tőle. Annak egyszerű és gyermeki kifejezése
ez, hogy szükségünk van mindennapjainkban Isten áldására. Amikor a
szentmise végén áldásban részesülünk, figyeljünk arra, hogy ez
jelentésében és jelentőségében igen gazdag cselekedet, amely elkísér
bennünket.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

A Te gazdagságod legyen az enyém is,
Szegény voltál Uram, szegény leszek én is.
Jézus szegény Szíve, a koldusod vagyok,
Alamizsnát, kegyet csak Szívedtől kérek.
Mária, Szűz Anyám, Te könyörögj értem,
Hogy a Kereszt úján Jézust követhessem.
E földön senkitől jutalmat nem várok,
Gazdagság híre után nem futok, nem járok.
Sátán imádója, cinkosa nem leszek,
Nem tiprom meg bűnnel Jézusom, kereszted. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-08-13

2010. augusztus 13. - Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: "Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét? Jézus
ezt felelte: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek
teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és
anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek" Így már nem
ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember
szét ne válassza."
A farizeusok azonban erősködtek: "Miért írta hát elő Mózes, hogy
válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?" Jézus
kijelentette: "Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy
elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
elbocsátja feleségét - hacsak nem a paráznasága miatt - és mást vesz el,
házasságtörést követ el."
Erre a tanítványok megjegyezték: "Ha így áll a dolog férj és feleség
között, akkor nem érdemes megházasodni." Jézus így válaszolt: "Nem
mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert
van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az
emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond
róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!"
Mt 19,3-12

Elmélkedés:

Vannak, akik a mennyek országáért önként lemondanak a házasságról -
olvassuk Jézus szavait. A házasságról való lemondás mindig is érthetetlen
marad a világ számára, olyan dolog, amibe sokszor szívesen belekötnek.
Sokan csodálkozva és furcsállva nézik a papokat, szerzeteseket és
szerzetesnővéreket, akiknek képesek voltak Istenért egy másik életformát
választani. Pedig nem ők találták ezt ki, s nem is maguk emberi erejével
teszik ezt, hanem - ahogyan a mai evangéliumból kiderül - Isten adta meg
nekik, hogy megértsék ennek jelentőségét, s egyedül Ő adhat erőt a
lemondás megtartásához. De ne gondoljuk, hogy egy rendkívüli és
természetellenes dologról van szó! Csupán arról, hogy a természetfeletti
kegyelem segítségével valaki egyedül Istennek él.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; figyelmezz imádságom hangjára,
midőn tehozzád kiáltok: hallgass meg, Uram! Szálljon fel az én imádságom,
mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése esti áldozat
gyanánt! Hallgass meg engem, Uram!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-08-12

2010. augusztus 12. - Csütörtök

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21 - 19,1

Elmélkedés:

Úgy tűnik, hogy az Isten irgalma nem végtelen abban az értelemben, hogy
minden embert üdvözítene, még azokat is, akik ezt nem akarják. De végtelen
az isteni megbocsátás abban az értelemben, hogy Isten kész minden embernek
minden bűnét megbocsátani. Ennek egyrészt az a feltétele, hogy bűneinket
beismerve bocsánatot kérjünk, másrészt az, hogy mi is legyünk irgalmasok
másokkal szemben. A szívtelen szolga ez utóbbinál követte el a hibát,
hiszen jelentős tartozásának elengedése után még egy kisebb összeget sem
volt hajlandó elengedni társának. Csak akkor számíthatunk Isten megbocsátó
irgalmára, ha készek vagyunk embertársainknak megbocsátani.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szentlélek, te minden emberben benne élsz
és jössz, hogy elültesd bennünk
az Evangélium ezen igazságait:
a szívjóságot és a megbocsátást.

Szeretni és ezt életünkkel kifejezni,
szeretni szívjósággal és megbocsátani:
így segítségeddel megtaláljuk
a béke és az öröm egyik forrását.

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Schmitt Pál köztársasági elnök úr vallomásában a harmadik bekezdésre
figyeltem fel.
Ajánlom szíves figyelmetekbe.
Ezúton is köszönjük Elnök Úr tanúságtételét!
Szeretettel: István atya
http://www.keh.hu/index.php?submenu=articles&cat=23&id=136&details=1
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-08-11

2010. augusztus 11. - Szerda

Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik
ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek
közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben
is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony,
mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy
kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman
összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Mt 18,15-20

Elmélkedés:

A mai evangéliumban arra ad Jézus javaslatot, hogy az egymás közti
nézeteltéréseket miként lehet testvéri módon elrendezni. Azt tanácsolja,
hogy igyekezzünk jó hatással lenni másokra, amikor valamilyen hibára
figyelmeztetünk. Jól tudjuk, hogy milyen nehéz beismerni a hibát, s talán
még nehezebb változtatni önmagunkon. Ha jószándékkal szeretnénk másoknak
segíteni, hogy kijavítsák hibáikat és felülemelkedjenek emberi
gyengeségeiket, akkor ? bármennyire is furcsának tűnik ? a változást
magunkon kell elkezdenünk. Szavakkal nagyon nehéz bárkit is meggyőzni,
hogy változzon meg, de ha mi képesek vagyunk a javulásra, akkor ez példa
lehet másoknak. Természetesen előfordulhat az is, hogy nekünk sem megy a
változás. De ez figyelmeztessen minket, hogy legyünk türelmesek másokkal.
Elsősorban ne a másik emberben található rosszal küzdjünk, hanem azzal,
ami bennünk van.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ha megszűntél adni, megszűntél Szeretni,
Ha megszűntél szeretni, megszűntél Növekedni,
Ha megszűntél növekedni, megszűntél Tökéletesedni,
Ha megszűntél tökéletesedni, megszűntél kibontakozni Istenben,
Mert Szeretni annyi, mint Isten útjára lépni, Vele kapcsolatot találni.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-08-10

2010. augusztus 10. - Kedd, Szent Lőrinc diakónus és vértanú

Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: "Bizony, bizony, mondom
nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha
azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de
aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki
nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.
Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya."
Jn 12,24-26

Elmélkedés:

A szentírásban az Isten szolgájának lenni nagy megtiszteltetést jelent,
amely azt jelzi, hogy Isten valakit arra választott ki, hogy
együttműködjék vele szándékainak megvalósításában. Jézus is elsősorban
ebben az értelemben hív bennünket a szolgálatára, tehát nem megalázni akar
bennünket valamiféle alantasnak tűnő munka végzésére kényszerítve, hanem a
megváltás művébe való bekapcsolódás és az evangélium hirdetésének
nagyszerű feladatát bízza ránk. A szolgálat megtagadása maga a bűn, azaz
ellenszegülés Isten szándékának. Szenvedésének és halálának elfogadásával
Jézus Isten szenvedő szolgája és a mi megváltásunk szolgája lesz, példát
adva nekünk is a szolgálatra. Akarunk-e neki szolgálni egész életünkben?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szent Lőrinc úgy vívott csatát,
hogy nem vér nélkül volt tanú:
fegyvert öltött a hit maga
s vérét tékozlón szórta szét.

Hét férfiből elsőnek áll
az égi szent oltár elé:
magas lépcsőn a többi közt
a legkiválóbb levita.

A hősi harcba indulón
övére kardot nem csatolt:
a gyilkos tőrt csavarva ki
sújtotta le a támadót.

Szent Lőrinc, szenvedésedet
tisztelve száll hozzád imánk:
mindaz, ki hozzád esdekel
biztos meghallgatást talál.

S te ott fenn el nem mondható
ékes város polgára vagy:
az örök udvar tagjaként
viselve égi koszorúd.

Atyát, Fiút, s Vigasztaló
Lelkét dicsérje énekünk:
tőlük közbenjáró imád
örök babért szerez nekünk. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-08-09

2010. augusztus 9. - Hétfő, A keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta
(Edith Stein) szűz és vértanú, Európa társvédőszentje

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: ?Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!? Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
?Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!? Az okosak ezt
válaszolták: ?Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!? Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: ?Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!? De ő így válaszolt:
?Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!? Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

Jézus azt tanította, hogy az embernek a földi kincsek halmozása helyett a
jócselekedeteket kell gyűjtenie ahhoz, hogy bejuthasson a mennyek
országába, az üdvösségbe. Ezeket a jócselekedeteket és az imádságot
jelképezi a mai példabeszédben szereplő olaj. Ez a lelki kincs csak az
okosaknak van a birtokában, de hiányzik a balgáknak, akik megfeledkeztek
életük során a jócselekedetek gyűjtéséről. Olyan kincsek ezek, amelyeket
nem lehet másoknak kölcsönadni, mindenki saját maga felelős azért, hogy az
Úr érkezésekor ne hiányozzon számára. Ennek fényében már könnyen megértjük
az evangélium mondanivalóját és nem tartjuk önzésnek az okosak
viselkedését.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusom édes Szíve, én nem tudlak úgy szeretni, ahogy kell, csak általad.
Nem tudok hozzád jönni, ha nem vonzol engem. Nem tudok rád hagyatkozni, ha
te nem támogatsz. Hogy mindenem a tiéd lehessen, végy birtokodba, Uram,
hogy ne legyek többé a magamé, hanem a Tiéd.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2010-08-08

2010. augusztus 8. - Évközi 19. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: ?Csípőtök legyen
felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és
zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a
tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát,
mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.?
Lk 12,35-40

Elmélkedés:

A várakozás értéke
Még kispap voltam, amikor egy alkalommal Jáki Szaniszló, a világszerte
ismert teológus volt a szeminárium vendége. Kivételes alkalomnak
számított, hogy az évtizedek óta Amerikában élő és dolgozó bencés
szerzetes, aki tudományos munkásságáért számos díjat és elismerést kapott,
nekünk, bárdolatlan elméjű kispapoknak tart előadást. Akkoriban jelent meg
magyar nyelven a tudós papnak két könyve is: az egyik a Péter apostolnak
adott jelképes kulcsokról (Az Ország kulcsai), a másik pedig Péterről, a
szikláról szólt (Erre a sziklára), s a nekünk szánt előadásnak is ez volt
a témája. Szaniszló atya nagy lelkesedéssel és egészen közérthetően
kezdett el beszélni a kulcsokról meg a szikláról, s mi mindannyian hasonló
lelkesedéssel figyeltünk szavaira. Már legalább fél órája beszélt, de
nekem úgy tűnt, hogy még mindig csak a bevezetőt mondja és hamarosan rátér
a fő témára. Egy újabb 30 után már kicsit sokalltam a bevezetőt, s alig
vártam, hogy végre rátérjünk a kulcsok és a szikla igazi mondanivalójára.
Az előadás pedig folytatódott, előkerült a diavetítő, láthattunk sok-sok
érdekes képet a kulcsokról meg a szikláról, és úgy elszállt a másfél óra,
hogy én még mindig azt hittem, hogy ez csak a bevezetés volt, s vártam,
hogy rátérjünk végre a lényegre. A hiba természetesen nem a tudós pap
nagyszerű előadásában volt, hanem bennem, aki talán nem is tudtam, hogy
mire kell figyelni, s valami mást vártam. Hamar levontam magamnak a
tanulságot: értékes események, találkozások szállhatnak el mellettem, ha
nem veszem észre, hogy már éppen azt kapom, amit vártam.

A mai evangélium arra figyelmeztet minket, hogy életünk egy nagy várakozás
a Jézussal való találkozásra. Úgy várakozunk, hogy közben már meg is
kaptuk őt. Vegyük észre jelenlétét! És meg kell tanulnunk türelmesen
várakozni. A szántóvető ember amikor elveti a földbe a magot, nem mehet
mindjárt másnap aratni. Türelmesen kell várnia hónapokon keresztül, amíg
eljön az aratás ideje. Türelmetlensége nem fogja siettetni a magok
fejlődését. Az imént hallott evangéliumban várakozó szolgákról, éjszakai
őrségben lévő emberekről hallottunk. Az őrök biztosan várják az
őrségváltást, hogy pihenni mehessenek, de itt nem ez a lényeg. Az őrök azt
várják, hogy hazaérjen az úr, a ház gazdája. Az őrök és a szolgák tudják,
hogy kire várnak, s tudják, hogy a gazdájuk biztosan meg fog érkezni.

A cselekvő, a szüntelenül tevékenykedő ember nagy kísértése, hogy azonnali
eredményt vár. Igen, ez valóban kísértés, mert azt gondoljuk, hogy csupán
a magunk munkája hozza meg az eredményt, s nem hagyunk lehetőséget
Istennek, hogy az általunk megtett, megkezdett jót tökéletessé tegye.
Érdemes megtanulnunk csendesen, figyelve várakozni, mint az őrök. Nem
siettetni a találkozásokat, nem elébe szaladni az eseményeknek, csak várni
türelemmel, hogy hozzánk érjenek. Az Úr állandóan úton van felénk.
Közeledik, a maga tempójában érkezik, úgy, hogy be tudjuk fogadni. Hiába
kapkodnánk, hiába erőltetnénk a mihamarabbi találkozást, hiszen lehet,
hogy éppen mi nem vagyunk még felkészültek a találkozásra.

Az evangéliumban szerepelt, hogy a hazatérő úr, megvendégeli a szolgákat
és azokat, akik várták őt. Micsoda meglepő fordulat! A várakozás mindig
izgalmas, mert meglepetést hozhat, valamit, ami nem várható, s főként nem
elvárható. A várakozás meglepően nagy jót hozhat nekünk. És itt értjük
meg, hogy a várakozás miért nem elfecsérelt idő. Vannak, akik azt
gondolják, hogy nem érdemes várakozással pazarolni a drága időt. Én
egészen másként gondolom: a várakozás percei, órái, napjai meghozzák
gyümölcsüket, mert közben maga Isten tevékenykedik bennünk csendesen.
Jelenlétének észrevétele a szolgák számára a boldogság forrása.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts
meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást!
Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel
várjam a te kegyelmed növekedését bennem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium