[Evangelium] 2008-08-30

2008. augusztus 30. - Szombat

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta
vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a
harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra
kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik
ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt
szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és
elrejtette a földbe urának ezüstjét.

Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük.
Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt:
"Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta." Az úr
így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál,
sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!" Jött az is, aki két talentumot
kapott, és így szólt: "Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik
kettőt nyertem rajta." Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges
szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!"
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: "Uram!
Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és
onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és
elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!"
Válaszul az úr ezt mondta neki: "Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad,
hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem
ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha
megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és
adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még
adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre!
Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!"
Mt 25,14-30

Elmélkedés:

Jézus példabeszéde nem földi vagyonunk vagy evilági kincseink
gyarapítására buzdít minket, hanem arra, hogy Istentől kapott lelki
kincseinket kamatoztassuk, azaz saját magunk lelki üdvösségére és
felebarátaink szolgálatára fordítsuk. Az önzésből és a birtoklási vágyból
üdvösségünk végső célja ás mások segítése emelhet ki minket. Minden
önzésünk mögött az húzódik meg, hogy megfeledkezünk Urunkról, és Isten
helyébe képzeljük magunkat, mint akik nem tartozunk felelősséggel
senkinek. Az isteni számonkérés azonban nem marad el. A tőle kapott jó
képességek és tulajdonságok helyes felhasználása szebbé teheti
embertársaink életét, a mi számunkra pedig az örök életet biztosíthatja.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött! Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-08-29

2008. augusztus 29. - Péntek, Keresztelő Szent János vértanúsága

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király
elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége,
Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette
Heródest: "Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás
áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.
Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért
meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis
szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott
vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek.
Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei
előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: "Kérj tőlem,
amit akarsz! Megadom neked." Sőt meg is esküdött: "Bármit kérsz, megadom
neked, még az országom felét is." A leány kiment, és megkérdezte anyjától:
"Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: "Keresztelő János fejét." Erre
visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. "Azt akarom, hogy most
azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király nagyon
elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem
akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29

Elmélkedés:

Szerdán éppen azt a tanulságot vontuk le az evangélium kapcsán, hogy
érdemes megfontolnunk mások figyelmeztetését, s tanácsukat megfogadva
igyekezzünk kijavítani hibánkat. Heródes esete ennek ellenkezőjét
példázza. Keresztelő János jó szándékkal figyelmezteti a királyt bűnére,
aki azonban nem hallgatott erre, s végül új felesége, Heródiás
gonoszságának engedett, s kivégeztette a prófétát.
Nem elég tehát szívesen meghallgatni a jótanácsot, hanem ennek megfelelően
cselekedni is kell. Mert ha továbbra is ragaszkodunk a helytelen
magatartáshoz, talán végleg elszalasztjuk a megtérés útjára való lépés
lehetőségét.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ha megszűntél adni, megszűntél Szeretni,
Ha megszűntél szeretni, megszűntél Növekedni,
Ha megszűntél növekedni, megszűntél Tökéletesedni,
Ha megszűntél tökéletesedni, megszűntél kibontakozni Istenben,
Mert Szeretni annyi, mint Isten útjára lépni, Vele kapcsolatot találni.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-08-28

2008. augusztus 28. - Csütörtök

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz:
Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert
nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj,
fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát
ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is
gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe
fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga,
akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza
egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában:
"Késik a gazdám!", aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik
a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor
nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, - ura kegyetlenül
megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és
fogcsikorgatás lesz.
Mt 24,42-51

Elmélkedés:

Sokféle tevékenység szerepel a határidőnaplómban: szentmisék, meghívások
egy-egy előadásra, jegyesoktatások és esküvők, papi találkozók és
szentmisék. Némelyik esemény csak az adott napnál szerepel, másoknál az
óra is meg van jelölve. Naptár nélkül nehéz volna fejben tartani minden
programot, ami a jövőben lesz. Egy jövőbeli eseményt, az Úrral való
találkozást azonban nem tudnám beírni egyetlen konkrét naphoz sem, igaz,
nincs is rá szükség, hiszen naptár nélkül is megjegyezhető. A lelki
éberség azt jelenti számunkra, hogy talán minden naphoz be kellene írnunk
a saját naptárunkba, mert bármikor bekövetkezhet számunkra. Nem tudhatjuk
sem a napot, sem az órát, de abban biztosan lehetünk, hogy eljön a mi
Urunk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szentlélek, te minden emberben benne élsz
és jössz, hogy elültesd bennünk
az Evangélium ezen igazságait:
a szívjóságot és a megbocsátást.
Szeretni és ezt életünkkel kifejezni,
szeretni szívjósággal és megbocsátani:
így segítségeddel megtaláljuk
a béke és az öröm egyik forrását.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-08-27

2008. augusztus 27. - Szerda

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók
és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek
kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle
undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek
előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a
prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: "Ha
atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták
vérében." Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai
vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!
Mt 23,27-32

Elmélkedés:

Az önmagukat tökéletesnek és a vallásosságban mások számára példaképnek
képzelő farizeusok egyik bűne az volt, hogy nem hallgattak Isten
küldötteire, a prófétákra. A próféták ugyanis felemelték szavukat a
látszat-vallásosság ellen, s leleplezték azok kétszínűségét, akik Isten
szándékának teljesítése helyett az emberek tetszését keresték.
Kétségtelen, hogy sokszor nehéz elfogadni mások észrevételeit,
tanácsaikat, amikor bűneinkre és hibáinkra figyelmeztetnek minket. Pedig a
jószándékú iránymutatás segíthet minket abban, hogy ne képzeljük magunkat
mindenben tökéletesnek és másoknál kiválóbbnak. Ne sértődjünk meg, ha
valaki szóvá teszi hibánkat, hanem fontoljuk meg azt. Még ha ő ezt rossz
szándékkal vagy minket kigúnyolva tenné, akkor is lelkünk javára válhat,
ha megfontoljuk a tanácsokat és változtatunk helytelen magatartásunkon.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Reggeli ima
Óh, édes mennyei Atyám,
Ez éjjel te vigyáztál rám,
Fogadd ezért köszöntenem,
Magamat neked szentelem.
De kérlek, hogy a gonosztól
E napon engemet megóvj,
S amit gondolok, beszélek,
És cselekszem, áldd meg, kérlek!
Te vagy az én legjobb Atyám,
Minden jó csak Tőled jő rám!
Te is édes őrangyalom,
Vigyázz reám mindenkoron,
Óh, Mária, Édesanyám,
Imádkozzál a Jézusnál,
Kinek áldassék szent Neve,
Most és örökkön örökké. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-08-26

2008. augusztus 26. - Kedd

Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek,
képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és
a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az
igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat
sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de
lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok!
Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok
kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a
pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!
Mt 23,23-26

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus folytatja a farizeusok ellen mondott beszédét.
Ennek a vallási csoportnak a tagjai kínosan ügyeltek a vallási szabályok
aprólékos megtartására. De ez a törvénytisztelet inkább csak az eredeti
isteni törvényekhez kapcsolt emberi szabályokat érintette, miközben
megfeledkeztek az előírások isteni szándékáról. Azt gondolták, hogy a
legkisebb szabály megtartása is szükséges az üdvösséghez. Az üdvözülés
célja ugyan helyes volt, de rossz utat és helytelen eszközöket
választottak maguknak az üdvösség elnyerésére.
Vajon keresem-e Isten szándékait az életemben vagy mindig csak a magam
által választott utakon járok? Keresem-e a legfőbb Igazságot vagy mindig
csak a magam igazához ragaszkodom? Engedem-e, hogy a kegyelem vezessen az
üdvösség felé?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,
Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,
Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
Szeretet nélkül az élet értelmetlen,
Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
A tegnapi nappal szabadságra mentem. Szeptember 12-ig nem leszek
internetközelben. Utána tudok csak válaszolni leveleitekre és
kérdéseitekre.
A papi élmények sorozat is csak utána folytatódik, valamint a hegyi beszéd
képre a licitálás.
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-08-25

2008. augusztus 25. - Hétfő

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató
írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az
emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek
odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és
farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt
megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább,
mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: "Ha valaki a
templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az
kötelez." Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a
templom, amely megszenteli az aranyat? - Továbbá azt mondjátok: "Ha valaki
az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra
esküszik, az kötelez." - Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék
vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra
esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a
templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül:
aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon
ül.
Mt 23,13-22

Elmélkedés:

A farizeus ember nagy nyilvánosság előtt szereti végezni vallásos
cselekedeteit. Az a fontos számára, hogy az emberek lássák buzgóságát, s
úgy tekintsenek rá, mint a vallásosság mintaképére. Ugyanakkor meg van
róla győződve, hogy ilyen magatartása Istennek is tetszik. A farizeus
bűneit - ha egyáltalán egyet is elismer - szívesen rejti el mások elől,
mert ez lerombolhatná az emberek róla alkotott pozitív képét.
A farizeusi lelkület mindig rejtőzködő. Nehéz felismerni. Legalábbis
önmagunkban nehéz felismerni. Az könnyen megy, hogy ítéletet alkotva
másokat farizeusnak tartunk, de önmagunkban szinte lehetetlen észrevenni,
s emiatt küzdeni is nehéz ellene.
A mindennapos lelkiismeretvizsgálat, a rendszeres szentgyónás és egy
lelkivezető tanácsai sokat segíthetnek abban, hogy a farizeusi
gondolkodásmódot felismerjük és levessük.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
Hogy adjak számolgatás nélkül,
Hogy harcoljak nem gondolva arra,
Hogy sebeket kaphatok,
Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
Nem várva más jutalmat, mint azt,
Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

[Evangelium] 2008-08-24

2008. augusztus 24. - Évközi 21. vasárnap

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt válaszolták:
"Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy
valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: "Hát ti, kinek tartotok
engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test
és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért
mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a
tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Mt 16,13-20

Elmélkedés:

Erre a sziklára
Nem előzmények nélküli az a rendkívül fontos kijelentés, amiről a mai
evangéliumban olvastunk, hogy tudniillik Jézus a tizenkét apostol
egyikére, Simon Péterre bízta az egész Egyház vezetésének feladatát a
következő szavakkal: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
Egyházamat" (Mt 16,18). Nézzük most végig azokat a fontosabb eseményeket,
amelyek odáig vezettek, hogy Péter ilyen különleges helyet és küldetést
kapott apostoltársai között. Először Jézus, majd pedig Péter oldaláról
vegyük szemügyre a történteket.

Amikor testvérének, Andrásnak a hívására Péter először találkozott
Jézussal, az Úr rögtön új nevet adott neki. Az Úr rátekintett az egyszerű
halászra és így szólt: "Te Simon vagy, János fia, ezentúl Péter (azaz
szikla) lesz a neved" (Jn 1,42). A névadás jelentőségét jelzi, hogy
egyedül őneki ad az Úr új nevet, és egyetlen más apostolnak vagy
tanítványnak sem. Az új név új küldetést is jelent Péter számára, de ennek
a küldetésnek a tartalma csak a későbbiekben válik világossá számára és a
többi apostol számára. Jézus tehát az első pillanattól, az első
találkozástól kezdve másként tekint Péterre, mint a többiekre. Ezen kívül
az evangéliumokban még számos apró jeleit fedezhetjük fel az Úr Péter felé
megnyilvánuló szeretetének: amikor például Kafarnaum városába érkezik
tanítványaival, az ő családjának házába tér be megszállni éjszakára (vö.:
Mt 8,14; Mk 1,29; Lk 4,38). Egy alkalommal pedig, amikor Jézus a
Genezáreti tó partján összegyűlt népet készült tanítani, az ott lévő
halászhajók közül Péterét választja, hogy az ő bárkájáról hirdesse nekik
Isten igéjét (vö.: Lk 5,3). Feltűnő továbbá számunkra az is, hogy egyes
helyekre csak három apostola kíséri el az Urat. Így van ez, amikor Jairus
tizenkét esztendő lányát feltámasztja, vagy amikor a színeváltozás hegyén
csak a három kiválasztottnak, Péternek, Jakabnak és Jánosnak mutatja meg
isteni dicsőségét, illetve a Getszemáni-kertben, Jézus szenvedése
kezdeténél is ők vannak jelen. Az evangélisták valamennyi esetben Péter
nevével kezdik a felsorolást, jelenvén, hogy Jézus különleges helyet szán
neki. Végezetül említsük még meg azt is, amikor az utolsó vacsorán - kis
párbeszédet követően - Jézus Péternek a lábát mossa meg elsőként az
apostolok közül.

A felsoroltak Jézus oldaláról mutatják Péter elsődleges szerepét,
ugyanakkor Péter maga is észreveszi és elfogadja ezt, s számos esetben a
többiek nevében szólal meg. Ő teszi fel a kérdést a megbocsátással
kapcsolatban: "Hányszor kell megbocsátanom testvéremnek? Talán hétszer?"
(Mt 18,21). De ő kérdezi meg azt is, hogy mi lesz azoknak a jutalma, akik
mindent elhagytak Jézusért (vö.: Mt 19,27). Más esetekben pedig a többiek
nevében is nyilatkozik. Pontosan egy ilyen eseményről hallottunk a mai
evangéliumban. Jézus megkérdezi az apostolokat, hogy kinek tartják őt. A
többi apostol hallgatását Péter hitvallása töri meg: "Te vagy a Krisztus,
az élő Isten Fia" (Mt 16,16).

Péter ünnepélyesen csengő hitvallására Jézus ünnepélyes kijelentéssel
jelöli ki egyszer s mindenkorra helyét az apostolok között és az Egyház
életében: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat" (Mt
16,18). Péter elsősége Jézus feltámadása után is nyilvánvaló, hiszen
húsvét hajnalán az asszonyoknak azt mondja az Úr, hogy Péternek és a
többieknek vigyék meg a feltámadás örömhírét. Péter Jánossal együtt rögtön
a sírhoz szalad, s bár János elsőként ér oda, mégis átengedi Péternek,
hogy ő lépjen be elsőként az akkor már üres sírboltba. Néhány évvel később
pedig, a jeruzsálemi apostoli zsinatot Péter tölti be a vezető szerepet
(vö.: ApCsel 15,6-21).

Befejezésül még arra kérdésre válaszoljunk, hogy miben áll Péter
különleges feladata? Ennek megértéshez az utolsó vacsorához kell
gondolatban visszatérnünk. A lábmosást követően Jézus kijelenti, hogy
Péterért külön is imádkozott, hogy ne fogyatkozzon meg a hite és meg tudja
erősíteni testvéreit a hitben (vö.: Lk 22,32). Péternek és Péter apostol
utódának, a római pápának minden korban az a feladata, hogy védelmezze az
Egyház közösségét, előmozdítsa annak egységét, és erősíteni kell a hitben
és az Isten iránti szeretetben mindazokat, akik Krisztus közösségéhez az
Egyházhoz tartoznak. Hallgassunk mindig Péter utódának, a Szentatyának
tanítására, aki az egységre törekedve, a hit útján vezet bennünket
Krisztus felé.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Tied az ország, a hatalom, a dicsőség,
Mindenható hatalmas istenség,
Kérünk, hallgasd meg esdeklő szavunk,
Lássad, milyen nagy szűkségben vagyunk.
Széttépett honunkban népünk zokog,
Megkínzott arcunk könnyektől ragyog.
Hallgasd meg bús, könyörgő imánkat,
Óh, add vissza nagy magyar hazánkat. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium