Amikor Jeruzsálemhez közeledve az Olajfák-hegyére, Betfagéba értek, Jézus
elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek előre a szemközti
faluba. Ott mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele a
csikóját. Oldjátok el és vezessétek hozzám! Ha valaki szólna valamit,
mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és mindjárt elengedi őket." Ez
azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt: Mondjátok meg
Sion lányának: Íme, a királyod érkezik hozzád, Szelíden, szamárháton ülve,
Egy teherhordó állat csikóján.
A tanítványok elmentek s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták
a szamarat és a csikóját, letakarták ruháikkal, ő pedig felült rá. A
tömegből nagyon sokan az útra terítették ruháikat, mások ágakat tördeltek
a fákról és az útra szórták. Az előtte járó és az utána vonuló tömeg így
kiáltozott:
Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, aki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!
Amikor beért Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, és kérdezgették: „Ki
ez?" A tömeg pedig ezt felelte: „Ő a Próféta, Jézus, a galileai
Názáretből."
Mt 21,1-11
Elmélkedés:
Előrelátás és rögtönzés
A virágvasárnapi szentmise a barkaszenteléssel és a körmenettel kezdődik,
amely szertartás keretében felolvassuk az evangéliumból Jézus jeruzsálemi
bevonulásának eseményét. A szentmise további részében, az evangélium
helyén pedig Jézus szenvedésének története hangzik el, az idei évben Szent
Máté írásából. Mostani elmélkedésünk az előbbihez kapcsolódik.
A jeruzsálemi bevonulás történései magukon hordozzák az előre eltervezés
és a rögtönzés jegyeit. Az előbbi inkább Jézusra, az utóbbi pedig inkább a
tömegre jellemző. Jeruzsálemhez közeledve Jézus nagyon előrelátóan,
megfontoltan cselekszik. Viselkedésében nincs semmi kapkodás, semmi
váratlan. Az eseményeket nem akarja sem siettetni, sem lassítani. Nem az
események vagy a körülmények irányítják, hanem mindent megfontoltan tesz.
Ennek fényében adja tanítványainak utasításait, miszerint a közeli faluból
hozzanak egy szamarat. Előre látja, hogy a szamár gazdái nem fogják szó
nélkül tűrni, hogy a tanítványok elvigyék az állatot, és azt is, hogy nem
fogják megakadályozni cselekedetüket, amikor megtudják, hogy az Úrnak van
szüksége rá. Tudatában van messiási küldetésének, de ez nem egyezik a nép
elképzeléseivel. Nem lóháton, győzedelmes hadvezérként vagy királyként
érkezik a városba, hanem szamárháton, s ezzel kimutatja alázatát, mert ő
Isten szolgája, aki Isten iránti engedelmességből vállalja a szenvedő
szolga szerepét. Jézus tehát tudatosan cselekszik, amely annak a jele,
hogy jól tudja, milyen sors vár rá a városban. Küldetésétől nem térítheti
el senki. Tudja, hogy a főtanács már határozott arról, hogy elfogják és
elítélik, és semmi kétsége nincs afelől, hogy mi lesz az ítélet. Volna rá
lehetősége, hogy elmeneküljön, ne menjen a városba, de ő nem ezt
választja, mert tudja, hogy a Jeruzsálemben rá váró szenvedéssel és
halállal fogja beteljesíteni küldetését, a megváltást.
Jézus tudatos, megfontolt cselekedeteitől elkülönül a nép rögtönzése. Ők
nem Jeruzsálemből jönnek az Úr elé, hanem zarándokok nagy tömege érkezik a
húsvéti ünnepre a városokból és a falvakból. Megismerik a velük együtt
megérkező Jézust, és szamárháton érkezésében felismerik a messiási idők
jelképes cselekedetét. Messiásként köszöntik őt, örömükben egyesek még a
ruháikat is leterítik elé az útra, mások pedig lombos faágakat szórnak elé
az út porába. Köszöntésük az érkező messiáskirálynak szól: „Hozsanna Dávid
fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!" A népet magával ragadja az ünnepi
hangulat, ösztönösen, mindenféle mesterkéltség nélkül cselekszenek. A
tömeget nem irányítja senki, nem befolyásolja cselekedetüket senki,
nincsenek köztük szószólók vagy hangadók, mindenki felszabadultan, örömmel
köszönti Jézust. Érdemes erre a mozzanatra odafigyelnünk, mert
meglehetősen elítélő módon azt szoktuk mondani, hogy az a nép, amely
ujjongva köszöntötte a Jeruzsálembe érkező Jézust, néhány nappal később
ordítva, dühösen fogja követelni keresztre feszítését. Ez igaz ugyan, de
akkor nem ösztönösen, rögtönözve, szívük indíttatásából cselekszenek,
hanem a vezetők hergelik fel a népet, hogy halálbüntetést követeljenek
Pilátustól Jézusra.
Induljunk lélekben mi is Jézussal és kísérjük őt szenvedésének útján a
nagyhét folyamán!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A szent városba, Jeruzsálembe érkezve te már
tudtad, hogy küldetésed hamarosan befejeződik. Tudtad, hogy szenvedés vár
rád, hiszen erről többször is beszéltél tanítványaidnak. Mégsem menekültél
el a szenvedések elől, mert teljesíteni akartad azt a feladatot, amit a
mennyei Atya bízott rád. Így mutattad meg az engedelmesség végső jelét.
Bár az eseményeket látszólag az emberi szándékok, a rosszindulat, a harag,
a gyűlölet irányítják, mi mégis mindezek mögött észrevesszük az Atya
akaratát, aki életed feláldozását kérte. Urunk, elkísérünk szenvedésed
útján, hogy kereszthordozásod és a kereszthalálod megértesse velünk Isten
megváltó szándékát.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170409.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése