Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35
Elmélkedés:
Megtört kenyér az asztalon
Az emmauszi tanítványok történetét érdemes összekapcsolnunk a múlt
vasárnapi evangéliummal, Tamás apostol esetével, akinek Jézus a
következőket mondta: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok,
akik nem láttak, és mégis hisznek!" Szent Lukács evangélista soha nem
látta Jézust, nem találkozott sem a földön járó, sem a feltámadt Úrral,
mégis azt szeretné tanítani a két emmauszi tanítvány esetével, hogy
találkozhatunk a Feltámadottal és eljuthatunk a hitre.
A világhírű festő, Rembrandt számos bibliai témájú alkotása közül több
festménye is az emmauszi tanítványok történetét dolgozza fel, hol az
Emmausz felé tartó tanítványokat, akikhez Jézus útközben csatlakozik, hol
a vendéget házukba éppen behívó embereket. Legkedveltebb jelenete pedig a
kenyértörés pillanata. Egyik ilyen művén Jézus éppen megtöri a kenyeret,
ezt látva az egyik tanítvány kezét csodálkozva maga elé emeli, a másik
megkapaszkodik az asztalban, így figyelik Jézus cselekedetét. A festményen
a háttérben szerepel még egy fiú, talán egy szolga, aki tálcán hozza
számukra a sült halat, de ő üres tekintettel, teljesen értetlenül néz az
asztalnál ülőkre, semmit sem ért a látottakból. Egy másik művén, egy
nagyon figyelemreméltó vázlatrajzán Rembrandt Jézus eltűnésének pillanatát
próbálja megragadni a kenyértörést követően. Persze, ami éppen eltűnik és
nem látható, azt meglehetősen nehéz ábrázolni, lefesteni. Ezen a képen
arról a helyről, ahol Jézus ült az asztalnál, nagy fényesség, világosság
árad és megvilágítja a két személyt.
E művészi ábrázolások segítenek minket az események megértésében. Látható,
hogy a művészek valóban sokat gondolkodtak, elmélkedtek az evangéliumi
jeleneteken és hittel közelítettek ahhoz. Nekünk is érdemes elmélkednünk a
leírások egy-egy elemén, részletén, amelyek sajátos üzeneteket hordoznak.
Az emmauszi történetben a következőt mondják a tanítványok a hozzájuk
csatlakozó ismeretlennek: Jézus nagy hatású próféta volt, akit halálra
ítéltek és keresztre feszítettek. „Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja
meg Izraelt." Múlt időben beszélnek: mi azt reméltük. Most már nem
remélnek, reményük meghalt, mert úgy gondolják, hogy az Úr halálával
minden véget ért. Végtelenül csalódott és reményvesztett emberek ezek a
tanítványok. Egy halott ember már nem tud csodát tenni, egy halott
személytől már nem lehet megváltást várni. Emlékszünk még húsvéti
elmélkedésünk üzenetére? A feltámadt Krisztus a mi reményünk! Ennek
igazságát tapasztalják meg az emmauszi tanítványok is. Amikor felismerik
az Urat a kenyértörésben, akkor egyetlen pillanat alatt újjáéled bennük a
remény. Ettől kezdve már nyoma sincs a csalódottságnak, az elkeseredésnek,
hanem nagy lelkesedéssel azonnal visszaindulnak Jeruzsálembe az
apostolokhoz, hogy elmondják nekik a velük történteket.
Szent Lukács leírása ugyan nem tesz róla említést, de minden bizonnyal az
Úr eltűnését követően az általa megtört kenyér ott maradt az asztalon. A
feltámadt Krisztus láthatatlan marad testi szemünk számára, de a hit által
felismerhető. És bár ő eltűnik, rejtőzködik, láthatatlanul van jelen,
mégis itt marad számunkra minden szentmisében az oltár asztalán a megtört
kenyérben. Ismerjük fel jelenlétét!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te betértél a két emmauszi tanítvány házába és
szemük láttára megtörted a kenyeret. Cselekedeted fordulópontot jelentett
a számukra, rögtön felismertek téged és azonnal visszaindultak
Jeruzsálembe. Csalódottan jöttek, de most lelkesen mennek vissza.
Kételkedve jöttek, de most már hit ébredt bennük. Nem értették
hivatásukat, de most már tudják, hogy ők is a te feltámadásod tanúi és
hirdetői. A veled való találkozás arra indítja őket, hogy visszatérjenek
és elmondják a közösség többi tagjának élményüket. Bátoríts minket és adj
nekünk erőt, hogy feltámadásod tanúi és örömhíred hirdetői legyünk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170430.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése