Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk
neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás
mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt: „Bizony,
bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
és életet ad a világnak." „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a
kenyeret!" Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám
jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
Jn 6,30-35
Elmélkedés:
Én vagyok az élet kenyere – tanítja Jézus. Az Oltáriszentség nem csupán
Krisztus halálának misztériumát, titkát jeleníti meg, hanem feltámadásának
titkát is. A feltámadt Krisztus az élet kenyere, az élő Krisztus az örök
élet kenyere. De ez nem csak általánosságban igaz. Keresztény életünkben
előrehaladván és a lelki fejlődés útján el kell jutnunk arra a szintre,
amikor ugyanezt személyes formában is megvalljuk: Krisztus a mi életünk
kenyere, ő az én örök életem. Akarok-e Krisztusból élni? Szeretném-e, hogy
szüntelenül bennem éljen? Az Úr aligha adhatott volna nagyobb ajándékot
önmagánál.
Az önmegvalósítás fontosságát hirdető korunkban az Eucharisztia, a benne
jelenlévő Krisztus arra figyelmeztet minket, hogy személyiségem
kibontakoztatásának van egy magasabb szintje, tudniillik az, amikor
meghalok önmagam számára és Krisztusnak élek. Alázat és önátadás nélkül ez
nem lehetséges. Szent Pál apostol így foglalja ezt össze: „Élek, de már
nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20). Jézus, az örök élet
kenyere, mindenekelőtt az Oltáriszentség által szeretne bennem élni! Ezért
válik jelenvalóvá a szentmisében, ezért történik meg az átváltozás
csodája, azaz változik át a kenyér az ő testévé, a bor az ő vérévé. Minden
nap önmagát adja nekem, hogy Isten után vágyakozó és a vele egyesülni
vágyó lelkem szomjúságát oltsa.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szentlélek Isten! Te akkor is bennem és velem voltál, amikor nem is tudtam
rólad. Te akkor is mellettem álltál, amikor azt hittem, mindenki
elhagyott. Te akkor is bennem imádkoztál, amikor nem tudtam szólásra
nyitni ajkamat. Jöjj, töltsd el szomjazó lelkem a te igazságod
teljességével, és így vezess el a teljes szabadságra, mert ahol az Úr
Lelke, ott a szabadság.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170502.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése