Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere.
Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya
nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért
jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak
akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy
semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az
utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz
benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon."
Jn 6,35-40
Elmélkedés:
A keresztény élet Istennel egyesült élet. Ha nem erre, azaz az Istennel
való egyesülésre törekednénk vallási cselekedeteinkkel és nem ez a vágy
vezetne bennünket, akkor alapvetően félreértenénk a vallásosság lényegét.
Az Istennel való élet a keresztséggel kezdődik, és folyamatosan megújul az
Oltáriszentségben való részesedés által. Ennek fényében érdemes olvasnunk
és értelmeznünk Jézus kijelentését a mai evangéliumban: „Én vagyok az élet
kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem
szomjazik soha." Azért állíthatjuk, hogy az Oltáriszentség által állandóan
megújul és erősödik a kapcsolatunk Krisztussal, mert nem egyoldalú
közeledésről, hanem kölcsönös önátadásról van szó. Egyrészt mi vesszük
magunkhoz Krisztust, az ő testét az átváltoztatott kenyérben, másrészt ő
is magához vesz, önmagához kapcsol minket.
Itt értjük meg az Egyház küldetését, azt, hogy miért bízta az
Oltáriszentséget Krisztus közösségére, az Egyházra. Az evangelizációnak és
a szentségek kiszolgáltatásának az a célja, hogy az emberek egyesüljenek
Krisztussal. Mindannyian személyes, kegyelmi ajándékként kapjuk Krisztus
testét, ugyanakkor ez az ajándék egyesít minket egymással és az Egyház
közösségével is. Jó nekünk az Úrnál lennünk, keblére hajolnunk és vele
időznünk egy szentséglátogatás vagy szentségimádás alkalmával, de lelkünk
számára még gyümölcsözőbb a vele való egyesülés a szentáldozásban.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Eljöttem hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat,
hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid
beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek
szükségük van rám.
Boldog Kalkuttai Teréz
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170503.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése