2017. május 5., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-05-05

2017. május 5. â€" Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita
támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” â€"
kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha
nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az Å' vérét, nem lesz
élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak
örök élete van, és én feltámasztom Å't az utolsó napon. Az én testem
valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és
issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom Å't az
utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban
ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad
és én Å'benne. Amint engem az élÅ' Atya küldött, és én az Atya által
élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennybÅ'l
alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki
ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi
zsinagógában.
Jn 6,52-59
Elmélkedés:
Az oltáriszentség egyesíti az eget és a földet, Istent és az embert. Az
Oltáriszentség magába foglalja az egész teremtést és az ember
újjáteremtésének a forrása. Jézus Krisztus, az Isten Fia azért lett
emberré, hogy helyreállítsa a teremtés eredeti rendjét, és lehetÅ'séget
adjon az embernek a lelki újjászületésre, hogy olyan emberré váljunk,
amilyennek bennünket a teremtÅ' Isten elképzelt. Isten Fia azért válik
újra és újra jelenvalóvá az Oltáriszentségben, hogy nekünk adja
önmagát, mint a megújulás, az újjászületés forrását.
Az eucharisztikus beszéd egykori hallgatói még semmit sem érthettek
ebbÅ'l, mert még nem történt meg az Úr utolsó vacsorája, szenvedése,
kereszthalála és feltámadása. Ezért kérdezik, hitetlenkedve és
csodálkozva: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Nem ismerik
még az Oltáriszentség titkát. Nem tudhatják még, hogy az Úr által adott
élÅ' kenyér az Egyház közösségének és a Krisztusban hívÅ'knek a
legdrágább kincse.
Az utolsó vacsorán Krisztus önmagát adta az apostoloknak. De
rendelkezésének megfelelÅ'en nem egy múltbeli esemény ez, hanem
szüntelenül megismétlÅ'dÅ' áldozat. Az Oltáriszentség által oly módon
részesedhetünk Krisztus áldozatából, mintha mi magunk is ott lettünk
volna az apostolokkal az utolsó vacsora termében az Eucharisztia
alapításakor. Minden szentmisében, amikor megáldozunk, gondoljunk erre!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig
szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az
élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek,
hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170505.mp3

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum