Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek
halászni." „Mi is veled megyünk" – felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus
megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?" „Nincs" – felelték.
Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!"
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét –
mert neki volt vetkőzve –, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter visszament, és
partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint
százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus
hívta őket: „Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: „Ki vagy?" – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14
Elmélkedés:
A Jézus halála utáni napokban az apostolok azt gondolták, hogy egyetlen
lehetőség marad számukra: visszatérni eredeti foglalkozásukhoz. Az Úr
halálát követően ott kell folytatniuk életüket és munkájukat, ahol
abbahagyták akkor, amikor Jézus meghívta őket követésére. A mai evangélium
beszámolója szerint Péter és apostoltársai újra ott vannak a tavon,
bárkába szállnak, halászni indulnak, valamiből meg kell élniük, dolgozniuk
kell. Mintegy három évvel ezelőtt innen hívta el őket az Úr, s most talán
el is akarják felejteni a szomorú eseményeket. János evangélista
részletesen leírja munkájukat. Egész éjszaka a vízen vannak, fáradozásuk
mégsem hoz eredményt, egyetlen halat sem tudnak fogni. Gondolataik minden
bizonnyal az Úr kereszthalála körül forognak. Ebben a sikertelen,
csalódott helyzetben szólítja meg őket Jézus, de nem ismerik fel őt. Az
emmauszi tanítványok esetében már találkoztunk azzal, hogy látásukban
akadályozva vannak. Most az apostoloknál is erről van szó.
Jézus azt parancsolja nekik, hogy vessék ki a hálót halfogásra. Ne
felejtsük, hogy ők nem tudják, hogy Jézus mondja ezt nekik. Ha felismerték
volna őt, érthető volna azonnali engedelmességük. De miért fogadnak szót
egy idegennek, aki parancsot ad nekik? Miért vetik ki mégis a hálót egy
idegen kérésére? Mert halat akarnak fogni. Legalább ez adjon értelmet az
életüknek.
Ha felismerjük, hogy Jézus velünk van, és engedelmeskedünk neki, akkor
biztosan eredményes lesz szolgálatunk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva,
hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva
meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben
a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol
szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár
csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat:
követlek, Uram!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170421.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése