Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték
az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
„Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis Mester. „Ne tartóztass! –
felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És elmondta,
amit az Úr üzent. Jn 20,11-18
Jn 20,11-18
Elmélkedés:
A húsvéti beszámolók nem titkolják el az apostolok, a tanítványok és az
asszonyok félelmét. Mindenki bizonytalan, kétségek között vergődik, amíg
nem találkozik a feltámadt Krisztussal. Ez a találkozás a hit forrása. Ez
szünteti meg a félelmeket és oszlatja el a kételkedést. A találkozás
ébreszti fel és növeli az örömöt. A találkozás indít a feltámadás
örömhírének továbbadására. A húsvéti történetekből azt is megtudjuk, hogy
a hit születése és erősödése az apostolok, a tanítványok és az asszonyok
esetében egy folyamat, fokozatosan jutnak előre a hitben. A mai
evangéliumi történet szerint Mária Magdolna sem az első pillanatban ismeri
meg a feltámadt Urat, hanem csak azt követően, hogy beszél vele, és nevén
szólítja őt Jézus. Valami elhomályosítja látását és azt gondolja, hogy a
sírkert gondozásával megbízott kertésszel beszélget. A személyes
hangvétel, a személyes megszólítás nyitja fel szemét, ennek köszönhetően
ismeri fel Jézust. A személyes megszólítás teszi számára lehetővé, hogy a
hit által lásson.
A hit út, amelyen lépésről lépésre haladunk. Ha az üres sír láttán sem
adjuk fel a keresést, akkor biztosan találkozhatunk az Úrral. A keresés és
a találkozás vágya a mi hitünknek, szeretetünknek és ragaszkodásunknak a
jele. Boldogok vagyunk, ha találkozhatunk a feltámadt Krisztussal, és
feltámadásának hirdetői lehetünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170418.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése