Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35
Elmélkedés:
A feltámadt Krisztus húsvéti megjelenései közül az egyik legrészletesebben
leírt eset az emmauszi tanítványokkal való találkozás, amelyet a mai
evangéliumban olvasunk. Jézus kereszthalálát követően reményvesztetten és
csalódottan indulnak Jeruzsálemből a közeli faluba, Emmauszba, ahol
laktak. Csalódottságuk okát ők maguk mondják el a hozzájuk csatlakozó
személynek: az események nem úgy alakultak a Mesterrel, ahogyan ők
elképzelték. Az illetőt idegennek nézik, nem is sejtik, hogy Jézus
csatlakozott hozzájuk. Útközben ugyan lángoló szívvel hallgatják az idegen
szavait, amely a szenvedő messiásról szóló jövendölések magyarázata, de
nem ismerik fel, hogy az Úr tanítja őket. A kenyértörés sajátos
cselekedete fordulópontot hoz a történetbe. Ekkor nyílik meg szemük és
ismerik fel Jézust, aki azonban eltűnik előlük. A felismerést követően
késlekedés nélkül indulnak vissza az apostolokhoz Jeruzsálembe, hogy
elmondják nekik élményüket. A kenyértörés hitet ébresztett bennük és a
feltámadt Krisztus tanúivá tette őket.
A húsvéti ünnepek elmúltával visszatérünk a mindennapi életbe, napi
teendőinkhez, munkánkhoz. Ne feledkezzünk el arról, hogy a szentmisében, a
kenyértöréskor felismerhetjük az Urat. Minden szentmise során Jézus
megtöri a kenyeret számunkra és azt saját testeként adja nekünk. A
szentmise különleges alkalom arra, hogy az ige liturgiájában lángoló
szívvel hallgassuk tanítását, majd pedig az áldozat liturgiájában
részesedjünk az ő áldozatában és magunkhoz vegyük őt a szentáldozásban.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Nap mint nap szomjazok igazságodra, készséges
szívvel hallgatlak téged, aki utat mutatsz számomra. Tanulékony lélekkel
figyelek rád és kifejezem készségemet, hogy tanításod szerint akarok élni.
Alakítsd át életemet a te éltető és üdvösségre vezető igazságoddal!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170419.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése