Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a
másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt:
Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.
Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az
őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor
megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom,
hogy a megfeszített Jézust keresitek Ő nincs itt, mert feltámadt, amint
megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek,
mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és
előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam
nektek!" Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy
megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük
szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig odasiettek hozzá,
leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk:
„Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek
Galileába, mert ott viszontláthatnak engem."
Mt 28,1-10
Elmélkedés:
Valóban feltámadt!
Az ortodox keresztényeknél elterjedt régi szokás és mostanában a nyugati
országokban is sok helyen terjed, hogy a húsvéti időben nem Jó napot!-tal
vagy hasonlóval köszönnek egymásnak az emberek, hanem így: Krisztus
feltámadt! És a válasz: Valóban feltámadt! Nem csak köszöntés és köszönés
ez, hanem hitvallás is az emberek részéről, annak megvallása, hogy hisznek
a feltámadásban. Még a Szovjetunió idejében történt, hogy egy gyár
munkásai számára politikai fejtágítót tartottak. A kommunista
pártközpontból érkező ember hosszasan beszélt a munkásoknak arról, hogy
Isten valójában nem létezik, a Biblia csak kitalált történeteket
tartalmaz, Jézus halálából és feltámadásából semmi nem igaz. A hatalmas
gyárcsarnokban az ezernél is több munkás türelmesen végighallgatta a
beszédet, amelynek a végén kérdéseket lehetett feltenni. Ekkor szólásra
emelkedett egy idősebb munkás. Az előadó bátorította: Kérdezzen csak
nyugodtan, ha valami nem volt világos az előadásban! Az idős ember
mindenki által hallhatóan megszólalt: Krisztus feltámadt! Az összes
jelenlévő azonnal ráfelelte: Valóban feltámadt! Ő pedig még az előadóhoz
fordulva hozzátette: Hát csak ennyit akartam mondani, és visszaült a
helyére.
Ahogyan egy nép lelkéből évtizedek alatt sem lehet kiölni a vallásosságot,
ugyanúgy egyetlen ember lelkében sem lehet kioltani az örök élet utáni
vágyat. Minden bizonnyal éppen emberi létünk korlátozottsága, végessége
miatt szeretnénk megnyílni a végtelen felé. Nem nyugszunk bele abba, hogy
az életnek vége szakad és utána a semmi következik. Azért vágyakozunk az
örök élet után, azért hiszünk a feltámadásban, az újjászületésben, a
túlvilági létezésben, mert az örökkévaló Isten teremtett minket és ültette
el lelkünkbe ezt a vágyakozást. Jézus Krisztus feltámadása, amelyet most,
húsvétkor ünneplünk, megerősíti bennünk ezt a vágyakozást. Gyászoló
családtagok szoktak mesélni arról, hogy szerettük elvesztésekor felébred,
felerősödik bennük a vágy a túlvilági élet után és kifejezik hitüket, hogy
egyszer majd újra találkozhatnak azzal, akit most elveszítettek. Jézus
halálára, kereszthalálára emlékezve, amelyet tegnap, nagypénteken
ünnepeltünk, szintén felerősödik bennünk a vágyakozás, hogy az
örökkévalóságban találkozzunk az Úrral. Legalábbis akkor biztosan
felerősödik, ha mély szeretet fűz minket hozzá.
A mai evangéliumban és a húsvéti időszak evangéliumi részleteiben érdemes
odafigyelnünk a találkozás motívumára. Az asszonyok, az apostolok és a
tanítványok, akiket szeretet kapcsolt Jézushoz, találkozhattak a
Feltámadottal, és ezek a találkozások megerősítést jelentettek számukra. A
történet szerint Mária Magdolna és a másik Mária hajnalban érkeznek Jézus
sírjához, de azt üresen találják. Angyal közli velük a hírt az Úr
feltámadásáról és parancsolja meg nekik, hogy vigyék meg ezt a hírt az
apostoloknak. Nem kételkedtek abban, hogy az angyal igazat mond, hiszen
saját szemükkel láthatták, hogy a sír üres, Jézus teste nincs a
sírboltban. A feltámadásba vetett hitük mégsem teljes, van bennük még
bizonytalanság, kételkedés és legfőképpen félelem, mert nem értik, mi is
történhetett. E félelmükre utal az angyal köszöntése: „Ne féljetek!" Majd
pedig Jézus szintén ugyanezekkel a szavakkal fordul hozzájuk: „Ne
féljetek!" Félve, remegve futottak el a sírtól, csak ez a találkozás, a
feltámadt Krisztussal való találkozás oszlatta el félelmüket. Ez a
találkozás szüntette meg kételyeiket. Ez a találkozás tette
rendíthetetlenné a hitüket. Ez a találkozás alakította át szívüket.
E húsvéti ünnepen induljunk mi is lélekben az Úr sírjához, tanuljunk a
jelekből és várjuk, hogy találkozhassunk a feltámadt Krisztussal!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, feltámadt Krisztusunk! A húsvéti eseményekre nincs emberi
magyarázat és nincsenek bizonyítékok, de jeleket találunk: az üres sírt,
az elhengerített követ, a feltámadást hírül hozó angyalt, és a sírban
maradt gyolcsleplet. Jeleket, amelyeknek az a célja, hogy az emberek
higgyenek, eljussanak a hitre. Mennyire nehezen akarjuk meglátni,
észrevenni a jeleket! Mennyire nehezen akarunk hinni a jeleknek! Mennyire
nehezen értjük meg, hogy a kereszt a megváltás jele, a feltámadás a mi
üdvösségünk jele. Mennyire nehezen akarunk hinni. Urunk, hiszünk
feltámadásodban, amely az újjászületés forrása számunkra.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170415.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése