Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor
ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik
a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben
történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának
szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya
mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.
Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy
vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és
mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg
is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod
megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit
teszek, de később majd megérted". De Péter tiltakozott: „Az én lábamat
ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz
semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat,
hanem a fejemet és a kezemet is!" Jézus azonban kijelentette: „Aki
megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti
tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja,
azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat,
fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk:
„Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok
engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester
megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát
adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."
Jn 13,1-15
Elmélkedés:
Ti is tegyétek meg!
A virágvasárnapi elmélkedésben, a jeruzsálemi bevonulás kapcsán
megvizsgáltuk Jézus megfontoltságát, tudatosságát, sorsának és
küldetésének tudatos vállalását, illetve a nép rögtönzött cselekvését. Az
utolsó vacsora eseményeinél szintén ezekre a szempontokra figyeljünk,
azzal a különbséggel, hogy a tömeg helyett a jelenlévő tanítványok
magatartására figyelünk.
Miként a jeruzsálemi bevonulásnál, ugyanúgy a húsvéti vacsora
előkészítésénél is Jézus mindent pontosan, előre megtervez. Ennek fényében
utasítja tanítványait, hogy hol és milyen módon készítsék el a húsvéti
lakomát. Megnevezi a házat, ahová menniük kell és az emeleti termet jelöli
ki a vacsora helyszínéül. Itt ül asztalhoz apostolaival este. Az utolsó
vacsorát Jézus két cselekedete teszi egyedivé, az egyik az Oltáriszentség
alapítása, a másik a lábmosás, ez utóbbit olvassuk a szentmise
evangéliumában. Mindkét cselekedet egészen sajátos, korábban nem tesz
ilyet Jézus, ugyanakkor nem előzmények nélküli. Az Oltáriszentség
alapításakor Jézus a kenyeret az ő testeként, a bort pedig az ő véreként
adta a jelenlévő apostoloknak, majd pedig megparancsolta nekik, hogy
halálának és feltámadásának emlékezetére ismételjék majd meg cselekedetét.
E parancsnak engedelmeskedve ünnepli az Egyház minden szentmisében az
Oltáriszentséget, amelyben az Úr Jézus válik jelenvalóvá testével és
vérével. Az Oltáriszentség előképének tekinthetjük a csodálatos
kenyérszaporítást, amely után Jézus arról beszél a népnek, hogy a
kenyérben saját testét adja táplálékul az embereknek, de ott még pusztán
kenyérrel táplálja a pusztában éhező népet. Most viszont egészen sajátos
dolgot tesz, amikor saját testét és vérét adja a kenyérben és a borban.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy az Úr most sem rögtönöz, nem váratlanul
cselekszik, hanem előre eltervezte, hogy halála és feltámadása, valamint
mennybemenetele után ilyen módon, azaz az Oltáriszentségben lesz jelen
köztünk.
Az apostolok lábának megmosása szintén előre megfontolt tett volt. Ilyen
módon akarta újabb jelét adni annak, hogy valóban szolgálni jött, miként
ennek korábban már számos tanújelét adta. Így akart példát mutatni
apostolainak és tanítványainak és minden követőjének, hogy az emberek
szolgálata legyen legfőbb gondjuk. Ezért hangzik el parancsa a lábmosást
követően: „Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg
kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti
is tegyétek meg."
Az utolsó vacsorán tett cselekedetek váratlanul érik az apostolokat.
Kezdetben értetlenül fogadják, nem ismerik fel rögtön azok jelentőségét.
Ezt igazolja Péter kezdeti tiltakozása, majd pedig kérése, hogy ne csak a
lábát, hanem a fejét és a kezét is mossa meg Jézus. Biztosak lehetünk
benne, hogy a többi apostol sem fogta fel abban a pillanatban Mesterük
tettének jelentőségét, mindenesetre mély nyomot hagytak lelkükben a
tettek, amelyek új megvilágítást nyertek az Úr kereszthalála és
feltámadása fényében.
Az utolsó vacsora üzenetét így foglalhatjuk össze: a szentmisén való
részvétel és a szentáldozás erősítse bennünk a Krisztushoz való tartozást
és adjon nekünk erőt ahhoz, hogy alázatos szeretettel szolgáljuk
embertársainkat az Úr példája szerint!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te értünk, a mi megváltásunkért hoztad meg az
áldozatot, áldoztad fel életedet a kereszten. Egész életed önfelajánlás
volt az Atyának, és az Atya elfogadta ezt az áldozatot. Hisszük, hogy
nekünk adtad tested az Oltáriszentségben, értünk szenvedtél és értünk
haltál meg a kereszten. Akaratod és rendelkezésed szerint áldozatod minden
szentmisében megújul, megismétlődik, jelenvalóvá válik. Újra közénk jössz,
hogy saját testeddel tápláld lelkünket. Köszönjük, hogy az
Oltáriszentségben önmagadat, mint az örök élet táplálékát adod nekünk.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170413.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése