[Napi e-vangelium] 2017-06-05

2017. június 5. - Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett.
Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne.
Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját,
hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban
nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát
küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak
vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még
többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már
csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte
hozzájuk, mert így gondolkodott: "A fiamat csak becsülni fogják." A
szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: "Itt az örökös. Gyerünk,
öljük meg, és mienk lesz az öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és
kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy,
elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem
olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12
Elmélkedés:
A gonosz szőlőmunkásokról szóló tanítást Márk evangélista azzal a
megjegyzéssel vezeti be, hogy Jézus ismét példabeszédekben kezdett
tanítani. A történet során mindvégig érezzük, hogy nem egy alaptalan
hasonlatról van szó, s ezt azok a főpapok és vallási elöljárók is
rögtön megérezték, akikhez az Úr beszélt. A szőlő tulajdonosa maga
Isten, a szőlőmunkások pedig a választott nép tagjai. Isten időnként
elküldte szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattak rájuk. Az
elszámoltatás, a termés begyűjtése jogos elvárás a szőlő gazdájától, de
ennek az elvárásnak a munkások egyáltalán nem akarnak megfelelni,
fellázadnak a gazda ellen. Az ellentét az újabb szolgák küldésével
folyamatosan fokozódik, végül a gazda fiának elküldésével és az ő
megölésével éri el tetőpontját. Itt már nem Izrael történelmének
múltjáról van szó, hanem utalás ez Jézus várható sorsára, halálára.
A példázatra nem érdemes úgy tekintenünk, mintha az események
megmásíthatatlan, végzetszerű leírása volna, hanem inkább
figyelmeztetésként és meghívásként kell értékelnünk. Egyrészt tehát
figyelmeztetés, hogy ne képzeljük magunkat Istennek és ne akarjuk
kezünkbe ragadni az események irányítását, mert Isten a történelem Ura.
Másrészt meghívás, hogy Jézus személyében ismerjük fel Isten Fiát és
éljünk szeretetközösségben Istennel.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt
adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt
és italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk
hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170605.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/