Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan
megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot
nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát
adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!"
Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és
tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!" Az előkelő ember
mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit,
akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott." Erre azt
mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz
város kormányzását bízom rád." Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram,
mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója
leszel." Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve
elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed,
amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél." Ezt így büntette
meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy
szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem
vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve
kamatostul kaptam volna vissza?" Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek
el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!" Azok
megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája." De ő így válaszolt:
„Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék.
Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet
pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek
meg szemem láttára!"" E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28
Elmélkedés:
Lukács evangélista írásában megfigyelhetjük, hogy Jézus Jeruzsálemhez
közeledtével egyre több szó esik a végső időkről. Bizonyára egyre többen
voltak olyanok, akik felismerték benne a Messiást és azt képzelték, hogy a
fővárosba érve megvalósítja messiási uralmát. Jézus azonban nem uralkodni
akar, hanem szolgálni.
A végső időkről azzal a szándékkal beszél, hogy felkészítse tanítványait
és követőit a várakozásra. Küldetése befejeztével ő el fog távozni ebből a
világból, de egyszer vissza fog térni. A példabeszéd értelme ennek
fényében a következő: az előkelő ember Jézust jelképezi, aki távozik övéi
köréből, de vissza fog egyszer térni. Visszatérésének idejét nem tudja
senki. Távollétének idejére javait szolgáira bízza. Akik felelősen
kamatoztatják azt, jutalomban részesülnek a visszatérés napján, akik
viszont elmulasztották ezt, azok büntetést kapnak a számonkérés napján.
Érdekes kijelentés hangzik el a példabeszéd tanulságaként: „Mindenkinek,
akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még
azt is elveszik, amije van." Aki saját lustasága miatt nem kezdett
nyereséget hozó tevékenységbe, az elveszíti az Úr bizalmát, aki a jövőben
nem fog semmit rábízni. Aki viszont szorgalmával és leleményességével
bizonyítja rátermettségét, arra még többet lehet bízni.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, hálát adunk az egész teremtett világért, amelyet atyai
jóságodból ránk bíztál, hogy otthonunk legyen benne. Hálát adunk, mert
minket, esendő embereket a te Fiad által felemelsz, mert úgy szeretted a
világot, hogy Egyszülöttedet küldted közénk, hogy a hit által életünk
legyen.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161116.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése