Abban az időben: Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel
és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta:
„Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem
marad, mindent lerombolnak."
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek
előzik meg?" Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek
titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: „Én vagyok". És:
„Elérkezett az idő." Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról
hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel
még nincs itt a vég!"
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.
Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes
tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek
rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és
börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért,
azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek
fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet
adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy
ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és
barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog
titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal
őrzitek meg lelketeket."
Lk 21,5-19
Elmélkedés:
A végső idők megújulása
Az egyházi év hamarosan véget ér, és adventtel elkezdődik az új. A mai
vasárnap evangéliuma a végső időket vetíti elénk, amely valamikor a
jövőben fog bekövetkezni. A jelképek, amelyekről Jézus beszél, azt
sugallják, hogy a világ véget fog érni, de el fog kezdődni egy új világ, s
e megújulás az isteni tevékenységnek köszönhető. A megújulás az egész
teremtett világot és az emberiséget is érinti.
Egyes keresztények nagyon szeretnek rettegni és félni. Önkínzó élvezettel
olvassák újra és újra Jézus jövendöléseit a világ végéről, az emberi
gonoszság elszabadulásáról és a természeti csapásokról. Mintha csak
örömüket lelnék a félelemben és borzongásban, közben pedig magukban
ismételgetik: „Igen, ez a világ megérett a pusztulásra! Bárcsak Isten
haragja minél előbb elpusztítaná a világot!" Lehet, hogy valakinek a lelki
világában nagy sötétség uralkodik és lehet, hogy gondolatai állandóan a
káosz és a pusztítás körül járnak, de ne várja senki azt, hogy Isten az ő
legsötétebb vágyait fogja megvalósítani a végső időkben!
Évekkel ezelőtt egy újságban olvastam egy Jézus életét bemutató
színdarabról. A darab hagyományos módon mutatta be Jézus alakját,
születésétől egészen a haláláig. A végén keresztre feszítették a Golgotán,
majd halála után testét levették a keresztről és egy hegyoldal
barlangjában eltemették. A színpad elnéptelenedett, a zene elhalkult, a
világítás is a minimálisra csökkent. A nézőközönség feszült csendben
várta, hogy a feltámadt Jézus megjelenik a dicsőség fényében, de nem ez
történt. Egyszer csak a hegyoldal és a színfalak mögül hétköznapi ruhába
öltözve léptek elő a színészek, gyerekek, felnőtt férfiak és nők,
idősebbek, de nem felsorakoztak a színpadon, hogy meghajoljanak, hanem a
nézőközönség közé indultak leültek az üres székekre vagy a sorok közti
lépcsőkre. Ezzel fejeződött be az előadás.
Megjegyeztem ezt a jelképet. Jézus feltámad az egész emberiségben.
Bennünk, emberekben él tovább a világ végéig. Mennybemenetele után is
köztünk van Jézus. Jelen van a szentségekben, különösen is az
Oltáriszentségben, jelen van tanításában, jelen van Szentlelke által,
jelen van a közösségben, az Egyházban, jelen van bennünk. Amikor a „végső
időkre" gondolunk, akkor ne úgy képzeljük el azt, hogy majd Isten mindent
elpusztít, hanem egészen egyszerű módon megújít mindent. Mi pedig
„felállunk az egyik asztaltól és leülünk egy másikhoz."
A végső időkről szóló látomását Szent János apostol így fogalmazza meg a
Jelenések könyvében: „Akkor új eget és új földet láttam. Az első ég és az
első föld elmúlt, és a tenger is megszűnt. Akkor láttam, hogy a szent
város, az új Jeruzsálem leszáll a mennyből, Istentől" (Jel 21,1-2). Miként
az idők kezdetén a teremtés és az idők teljességében a megváltás, ugyanúgy
az idők végén az újjászületés, a megújulás is Isten műve. A megújulást
hozó Isten bevezet a feltámadás által az új világba, ahol örökké együtt
élhetek vele. Ostobaság volna félelemmel várni, rettegéssel készülni erre
a napra, amikor örömmel is várhatom, hiszen ez lesz újjászületésem
kezdete.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A hitben való hűséges kitartás és a hitben való
növekedés az üdvösség feltétele. Segítsd tanítványaidat, hogy senki és
semmi, se a fizikai erőszak vagy a lelki kényszer ne tántorítsa el őket
hitüktől és hitük megvallásától és vallásuk gyakorlásától. Tudjuk, hogy
akinek felszínes és nem a veled való személyes kapcsolatból forrásozik
hite, bizony könnyen meginoghat. Segíts minket kegyelmeddel, hogy hűséges
és tanúságtevő követőid legyünk!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161113.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése