Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták
egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok
kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely
napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk
körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók
mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom
nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs
hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek –
azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból
mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár?
Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek
minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a
verebek."
Lk 12,1-7
Elmélkedés:
Az előzményekben Jézus szemtől szemben elmondta a farizeusoknak és az
írástudóknak, hogy miért tartja helytelennek vallásosságukat. A legnagyobb
gond a képmutatással van, hiszen a látszatra törekszenek, de szívük távol
van Istentől.
Ezt követően Jézus már nem nekik beszél, hanem a néphez intézi tanítását.
Szavainak lényege így foglalható össze: ne kövessék magatartásukban,
életvitelükben a farizeusok képmutató viselkedését! A képmutatás kifejezés
arra utal, hogy valaki mások társaságában vagy egy közösségben szerepet
játszik, másnak mutatja önmagát, mint amilyen valójában. A farizeusok az
életszentség látszatát akarták kelteni, hogy kivívják az emberek
elismerését. A farizeusi lelkületet Jézus kovásznak, élesztőnek nevezi.
Miként a kovász átjárja a tésztát, amibe belekeverik, ugyanúgy a farizeusi
magatartás átjárja a társadalom, a közösség életét. De amíg a tészta vagy
a kenyér esetében a kovásznak jótékony hatása van, addig a farizeusi
lelkület megrontja a közösség életét és rossz hatással van annak tagjaira.
A tanítás további részében Jézus arról beszél, hogy a képmutatás nem
tarthat örökké, az emberi szándékok előbb, utóbb napvilágra kerülnek. Az
emberi cselekedetek megítélése természetesen nem a mi feladatunk, hanem
Istené, aki igazságos és irgalmas bíró.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s
hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal,
igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez
vezető utat. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé,
aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom,
társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161014.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése