Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea
határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele
szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így
kiáltottak: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk! Ő rájuk tekintett, és így
szólt hozzájuk: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak! Útközben
megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval
dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: Nemde tízen tisztultak
meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy
hálát adjon Istennek, csak ez az idegen? Aztán hozzá fordult: Kelj fel és
menj! Hited meggyógyított téged.
Lk 17,11-19
Elmélkedés:
Az élet fordulata
A levelek Jákob tiszteletesnek című művészfilm két magányos ember különös
találkozását mutatja be. Az életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélt nő
tizenkét év raboskodás után váratlanul kegyelmet kap. Munkát is ajánlanak
neki, egy Isten háta mögötti faluban kell segíteni egy atyának, aki szinte
teljesen vak. Az idős pap számára a nap legboldogabb pillanata az, amikor
a biciklis postás bekanyarodik az omladozó plébániához vezető útra és
elkiáltja magát: „Levelek Jákob tiszteletesnek!" Az öreg évek óta abban
leli örömét, hogy a neki író embereknek válaszol és imádkozik értük. Az
asszony ebben a munkában segít neki, bár ő teljesen hiábavalónak tartja
mind a levelezést, mind az imádkozást. Egy idő után elhatározza, hogy
otthagyja az atyát, s ettől kezdve megszűnnek a levelek, nem ír többé
senki Jákob atyának. A nő megsajnálja a papot és úgy tesz, mintha újra
érkeznének levelek. Újságpapírokat tép szét, mintha a leveleket szakítaná
fel és történeteket talál ki, hogy a pap újra örömét lelje abban a
szolgálatban, amit korábban végzett. A történet érdekessége, hogy a
börtönviselt asszony milyen lelki változáson megy át, a kezdeti
érdektelensége elmúlik, s egy alkalommal saját élettörténetét mondja el
Jákob atyának, mintha azt is valamelyik levélből olvasná fel. Kétségtelen,
hogy az atya egyszerűsége, lényeglátása, hite változtatja meg őt.
A hit képes megváltoztatni az ember életét. A hitről való tanúságtétel
pedig képes megváltoztatni a másik ember életét. Az elmúlt vasárnap a
mustármagról szóló példázat kapcsán már elmélkedtünk a hitről, amely az
ember pozitív válasza Isten felé. Szabad akaratunk miatt akár el is
utasíthatjuk Istent, ez a hitetlenség. A mai evangéliumban szintén a hit
kerül elő. Tíz leprás betegségben szenvedő ember kéri Jézus segítségét,
aki valamennyiüket meggyógyította. Amikor egyikük visszatér, hogy
kifejezze háláját, Jézus ezt mondja neki: „Kelj fel és menj! Hited
meggyógyított téged."
Jézus csodáinál mindig megfigyelhetjük, hogy a meggyógyított emberek élete
megváltozik. A leprás betegeknél különösen is igaz ez. Abban a korban a
betegség további terjedése érdekében a leprások elkülönülve voltak
kénytelenek élni. Modern szóhasználattal élve a társadalom kitaszította
őket. Amikor valakinél megszűnt ez a súlyos bőrbetegség, akkor a papok
nyilvánították az illetőt tisztának, megtisztultnak, s ez a társadalom
közösségébe való visszafogadást is jelentette. Ez a szokás mutatkozik meg
a tíz leprás esetében is, akiket Jézus a paphoz küld, hogy ő nyilvánítsa
ki, igazolja gyógyulásukat.
Nem csak a betegségből való gyógyulás, hanem maga a betegség is gyökeresen
megváltoztatja az ember életét. Itt most ne a néhány napig tartó
megfázásra, hanem komoly szenvedéssel járó betegségre gondoljunk. Némelyek
ilyenkor Istent hibáztatják és elveszítik hitüket, mert nem akarják
elfogadni a szenvedést. Úgy gondolják, hogy életük csak egészségesen lehet
boldog. Mások elfogadják és türelmesen hordozzák a betegség keresztjét,
amely egyáltalán nem gyengíti, hanem inkább megerősíti hitüket.
Szenvedésüket, betegségüket felajánlják valamilyen jó célra. Imádkozzunk
azért, hogy életünk váratlan helyzeteiben, fordulataiban is meg tudjuk
őrizni hitünket!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenem, minden a végtelen szeretetedből származik, ezért mindenért hálát
adok. Hálás vagyok azért, amit adtál, s amit elvettél. Hálás vagyok jó
képességeimért és gyengeségeimért egyaránt. Hálás vagyok az örömért és
szenvedésért. Hálás vagyok segítségedért és életem nehéz helyzeteiért.
Hálás vagyok irgalmadért, s azért, hogy üdvözíteni akarsz. Uram, taníts
meg hálásnak lenni! Taníts meg észrevenni a legkisebb dolgokat is az
életben, akár tőled, akár embertársaimtól kaptam azokat! Taníts meg arra,
hogy a hálámat mindig ki tudjam fejezni!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161009.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése