Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj
nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró
veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét.
Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok!
Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános
tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket
kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy
tudnák." Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha
ilyeneket mondasz, minket is gyalázol." Ő azonban így folytatta: „Jaj
nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti
magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni."
Lk 11,42-46
Elmélkedés:
A farizeusi lelkület helytelenségének feltárása folytatódik a mai
evangéliumban. Jézus jól látja, hogy a farizeusok gondolkodásának mélyén a
hit hiánya húzódik meg. Úgy gondolják, hogy Isten iránti tiszteletüket
azzal tudják kifejezni, ha ügyelnek arra, hogy elkerüljék a tisztátalannak
minősített dolgokkal való érintkezést. Vallásosságuk másik lényeges eleme,
hogy a törvényi előírások szerint mindenből tizedet adnak. A farizeusok
annyira ügyelnek a törvények aprólékos megtartására, hogy a tized
megfizetéséből nem maradhat ki még néhány szálnyi fűszernövény sem. Jézus
szavaiból érezzük az iróniát. Vajon tényleg ez tetszik Istennek? Valóban
értékes ez az adomány, ez a felajánlás? Vajon elfogadja-e Isten ezt az
adományt olyan embertől, aki nem gyakorolja az igazságosságot és a
szeretetet?
A vallási életben mindig megvan az a kísértés, hogy megelégedjünk bizonyos
külső cselekedetekkel. Ez a kísértés nehezen észrevehető és nem könnyű
ellene küzdeni. A vallásosság hamar kiüresedik, elveszíti lelki tartalmát,
ha valaki csak a vallási, egyházi törvények megtartására törekszik, s a
kötelességteljesítés szintjére csökken nála minden vallási megnyilvánulás.
Vigyázzunk, mert a farizeus nagyon ügyesen elbújik lelkünk mélyén!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Életem Istene és Ura! Neked szentelem kezem munkáját és a pihenéssel
töltött napokat. Könyörülj ezen a munkában megfáradt kézen. Feléd emelt
kézzel ígérem neked, hogy nem menekülök lustán a munka elől és nem múlik
el napom imádság nélkül. Nyújtsd ki kezedet és vezess engem a munka és az
imádság által az üdvösség felé!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161012.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése